Hogyan éltek a papok a XI. században?
A XI. századi magyar papok ugyanúgy éltek, öltözködtek, mint a híveik. Cifra ruhákban jártak, ékszereket viseltek, kocsmáztak, loptak, kereskedtek, ha elkapta őket a hév, verekedtek. Teljesen természetes volt, hogy házasodtak, s akadtak olyanok is köztük, akik elzavarták a feleségüket, és újra megnősültek, elvált asszonyt vettek el, vagy a szolganőjükkel álltak össze, esetleg ágyast tartottak.
I. László jelentős mértékben szabályozta az életmódjukat. Büntette a részegeskedőket. Az ittas pap egy penzát tartozott fizetni annak, aki ilyen állapotában meglátta, a borgőzös esperesnek a háromszorosát kellett adnia. A második eset hivatásvesztéssel járt, akárcsak a kocsmában való poharazgatás. Az eszem-iszom estéken részt vevő, mulatozó papokra negyven napi vezeklés várt, s ez alatt az idő alatt szinte csak vízen és kenyeret éltek. Súlyos esetben a vezeklés időtartama több év is lehetett.
A papoknak gondosan ügyelniük kellett az egyházi javakra, templomuk értékeire. Aki ilyen értéket gondatlansága miatt elveszített, vagy hazavitte és eladta, a háromszorosát tartozott
megtéríteni. A tyúkot, libát, gyümölcsöt eltulajdonító egyházfit megvesszőzték, s az ellopott holmit vissza kellett adnia. Nagyobb érték tolvajlása esetén a püspöke lefokozta, s ügye világi bíróság elé került.
A pápák már régóta szerették volna kötelezővé tenni a papi nőtlenséget, de László megengedőbb volt e téren. Az első házasságot törvényesnek ismerte el, de elvárta, hogy a papok kizárólag erkölcsös hajadont válasszanak feleségnek, és mérsékelten éljenek vele. Aki elvált vagy özvegyasszonnyal, netán rabszolganőjével élt együtt, meg kellett válnia társától, és csak vezeklés után folytathatta egyházi tevékenységét. A rabszolganő feleséget el kellett adnia, különben elvették tőle, eladták, s az ára a püspöké lett. Ágyastársat nem tarthattak.
A XI. századi magyar papok ugyanúgy éltek, öltözködtek, mint a híveik. Cifra ruhákban jártak, ékszereket viseltek, kocsmáztak, loptak, kereskedtek, ha elkapta őket a hév, verekedtek. Teljesen természetes volt, hogy házasodtak, s akadtak olyanok is köztük, akik elzavarták a feleségüket, és újra megnősültek, elvált asszonyt vettek el, vagy a szolganőjükkel álltak össze, esetleg ágyast tartottak.
I. László jelentős mértékben szabályozta az életmódjukat. Büntette a részegeskedőket. Az ittas pap egy penzát tartozott fizetni annak, aki ilyen állapotában meglátta, a borgőzös esperesnek a háromszorosát kellett adnia. A második eset hivatásvesztéssel járt, akárcsak a kocsmában való poharazgatás. Az eszem-iszom estéken részt vevő, mulatozó papokra negyven napi vezeklés várt, s ez alatt az idő alatt szinte csak vízen és kenyeret éltek. Súlyos esetben a vezeklés időtartama több év is lehetett.
A papoknak gondosan ügyelniük kellett az egyházi javakra, templomuk értékeire. Aki ilyen értéket gondatlansága miatt elveszített, vagy hazavitte és eladta, a háromszorosát tartozott
megtéríteni. A tyúkot, libát, gyümölcsöt eltulajdonító egyházfit megvesszőzték, s az ellopott holmit vissza kellett adnia. Nagyobb érték tolvajlása esetén a püspöke lefokozta, s ügye világi bíróság elé került.
A pápák már régóta szerették volna kötelezővé tenni a papi nőtlenséget, de László megengedőbb volt e téren. Az első házasságot törvényesnek ismerte el, de elvárta, hogy a papok kizárólag erkölcsös hajadont válasszanak feleségnek, és mérsékelten éljenek vele. Aki elvált vagy özvegyasszonnyal, netán rabszolganőjével élt együtt, meg kellett válnia társától, és csak vezeklés után folytathatta egyházi tevékenységét. A rabszolganő feleséget el kellett adnia, különben elvették tőle, eladták, s az ára a püspöké lett. Ágyastársat nem tarthattak.