N. Kákarov Szilvia:
Tanmese
Találkoztak a Szép és a Goromba.
Goromba oldalán az Intelligens.
Intelligens megnézte Szépet,
jól megnézte, majd félrenézett.
Goromba magához parancsolta Szépet.
Szép szótfogadott, Intelligens
tombolt. Goromba büszkén, magabiztosan
lekent neki két pofont. Intelligens
megköszönte, majd elmagyarázta,
hogy Szép tulajdonképpen nem is
szép, mert bár két szeme, füle, keze,
lába, melle van, de a többi testrésze
csupán egy, ígyhát meglehetősen szimpla
kis csaj, és Goromba jobban tenné,
ha inkább az ő nagy eszét csodálná,
bálványozná, ha durván, gorombán is,
de kizárólag csak duóban, mert a
trió közvetlen következménye
kvartett is lehet,... és különben is!
Goromba egy ideig hallgatta, majd
lement a sarki kocsmába és bevett
fél liter idegnyugtatót. Felemelte
a telefont, és magához parancsolta
Szépet. Szép vonakodott, mondva, hogy
Goromba Intelligens tartozéka, és
vele így nem lehet beszélni. Erre
Goromba elküldte őt oda, ahonnan jött.
Oda megyek, ahová akarok, mondta
Szép, és elment a sarki kocsmába.
Goromba nagy örömmel lekent neki
két pofont, majd megcsókolta, és
elmondta Intelligens véleményét.
Szép tudta, hogy szép, és ezért
megdöbbent. Otthagyta Gorombát
magának és a kocsmának. Az ajtón
kilépve elővette a tükrét, bele
lesett, bele-sápadt. Egy gnóm, aszott
arcú szörnyeteg vigyorgott rá.
Estére csomóban hullott ki a haja.
Másnapra kipotyogtak a fogai.
Szemei zavarosak lettek, melle
a köldökén lógott. Kétségbeesetten
kereste Gorombát. Mikor végre
találkoztak, Goromba undorodva fordult
el tőle. Intelligens megnézte, jól
megnézte és nem nézett félre.
Rámosolygott Szépre, és a fülébe
súgta: „Nagyon szép vagy ma, kedves!"