Amit nem tudunk megbocsátani!? Felfordult az életem!

vero17 témája a 'Nő és férfi' fórumban , 2009 Május 11.

  1. Kami59

    Kami59 Állandó Tag

    Pld, ha nekem is volt valakim
     
  2. hablaty67

    hablaty67 Állandó Tag

    Minden ember más, így nem mindenkinek megy a megbocsátás és nem mindenkinek javasolt a megbocsátás. Mondjuk 30 éves vagy, a párod megcsal. Megbocsátasz neki és életed végéig a másikkal együtt maradsz v. elzavarod és újra kezdesz olyannal, aki jó esetben nem csal meg. NINCS általános tanács! Nagy baromság mindenkit Müller Péter bölcseletekkel tömni, nem mindenkinek való.
    Én csak azt tudom, ha én szeretek, akkor a szívem, a lelkem benne van; ha megcsal a másik akkor mindent elárult, amit adhattam neki, nincs keresnivalója tovább az életemben. Nézzen önnön árulómat életem végéig? Egy nagy büdös fenét. Valaki csak akad, akinek kell a szívem, a lelkem. Vagy nem akad. De akkor sem élek együtt azzal, aki megtaposott, szaros cipővel...
     
    Kicsi Fecske kedveli ezt.
  3. TH6777

    TH6777 Vendég

    Azt gondolom sokan összekeverik a "szezont a fazonnal" e témában is...hiszen ugye a megbocsátás nem azonos a visszafogadással..., a befogadással...., sztem Mindenkinek megkell tudnunk bocsátani..., de visszafogadni..., újra a régi kapcsolatot átélni csak igen nagy megfontolások után lehetséges...a pozitiv gondolkodáson mullik sok sok dolog...
    az emberek szinte kivétel nélkül csalodnak...ugy a kapcsolatukon bellül...mint az élet egyéb területein a mindennapjaikban...sztem a legfontosabb...,hogy csalodásunk után...mindig legyen erőnk felállni...és sajnos bármennyire is ciki...lássuk be...a kudarcokból tanulunk...kezdhetjük az ujjat...
    a csalodásainkban mi magunk is részesek vagyunk...igy feltehetjük a kérdéseinket magunknak...,hogy frankon olyan pacit akartunk magunknak amilyen van...,
    :confused:
    vagy egyáltalában jó falnak támasztottuk a létránkat...:confused:
    a megbocsájtás is olyan mint egy gyógyszer...soha nem szabad az "izét" keresgetni...csak azt...,hogy mennyire használ...
    véleményem...,hogy mint az űrhajózásban...bizony nem csüggedni kell...,ha letért valaki a pályáról...hanem némi nemű pálymódositással...neki rugaszkodni és újra kezdeni az utat...

    No és azért valljuk be...egész kölyök korunktól fogva...biza sok sok "csúf" varangyot kellett megcsokolgatnunk...mire valamelyikből királyfi lett számunkra és önmagunknak....;)

    A megbocsájtás egy küzdelem...de minden küzdelem tanulsággal jár...és ezek amik megedzik a lelkünket!...és maga a megcsalás/küzdelem...azt gondolom egy kapcsolatban nem is sorscsapás...hanem egy baromi jó alkalom a másik valódiságának megismerésére...,:jellem szilárdsága...,öszintesége...,szeretet...stb

    az meg ugye köztudott...,hogy az idő a legjobb gyógyszer ugy a lelkünknek és érzéseinknek is...pláne a megcsalásra is..
    de csak azoknak...akik öszintén keresik is a megbocsájtást...
    hiszen mi magunk annyira vagyunk egészségesek és persze a lelkünk-szivünk is...,mint amennyire képesek vagyunk voltaképpen...a minket ért sérelmeinket megbocsájtani!

    Heinrich Waggerl irta egyszer...,hogy: " Aki a másik embert elitéli, az tévedhet, aki megbocsát neki, az sohasem téved"
     
  4. rem87

    rem87 Állandó Tag

    Mikor éreztem, h nem működik a kapcsolatom,az életem, elkezdődtek nálam is halmozódni az egészségügyi problémák. Márciusban elvesztettem a munkám, áprilisban meghalt édesanyám, június végén pedig elhagyott, mert "hogy megromlott a kapcsolatunk március óta". Nem tudom megbocsátani neki azt, h nem állt mellettem, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá (ezt meg is mondtam neki). Sok mindent feladtam volna érte, csak h vele élhessek,mert szerettem,de ha ez nem kölcsönös, akkor felesleges lett volna. Így legalább van terem, h járhassam az utamat. Bízom benne, h majd rátalálok arra a vkire, akinek nem az "egyik",hanem az "egyetlen" leszek.
    Megcsalásnál pedig ne bocsássatok meg! Saját magatokat alázzátok meg vele és így már duplán, mert már ő is megalázott. És ha egyszer eljátszotta a bizalmadat, nem biztos, h nem fogja újból és valljuk be,utána már nem lesz u.olyan a kapcsolat,amilyen volt. Én azt mondom, h csak menjen, legyen x csaja ,de hozzám foghatót nem fog mégegyet találni. És ez nem önámítás, csak önbizalom! :)
     
  5. klarissza4

    klarissza4 Állandó Tag

    Amikor valami nem megy, s egészségünk romlani kezd, az nem egészséges kapcsolat. Én négy gyerekkel váltam el, nem volt könnyű. Hiába voltam a feleség, nem akartam második lenni. .Kb. két év kellett ahhoz, hogy rendbe jöjjön az önérzetem. S sorba jöttetek a betegségek. Ma már idősnek mondhatom magam, és most látom kárát a fiatalkori betegségeknek. Én mindig meg tudok bocsátani, a hazugságot, nem, ha valaki kibeszélt, megalázott, vagy stb. Igyekeztem azt a barátságot hamar felszámolni. Fájt, de még mindig jobb volt egyedül, mint vitákkal élni. A megcsalással is így vagyok, ha valaki megcsal, akkor az már nem szeret. Kihasznál, megaláz, és akkor csak háztartási alkalmazott vagyok. Nem kértem belőle, s nem alázkodom meg. Szeretet, nem lehet kierőszakolni, még a gyerekekkel sem.
     
  6. daibo

    daibo Állandó Tag

    Lehet páran megköveznek, de előtte azt kérem: kérdezzen. Olvasgattam a bejegyzéseket és azt vettem észre, hogy nincs tisztázva maga a fogalom, mi is az a megbocsátás.
    A megbocsátás nem egyéb, mint szemléletváltás. Ki vált szemléletet? Mindig én, hiszen ebből a szempontból vizsgálom a dolgokat. Én döntöm el, hogy valamilyen tartalommal (megcsalás, megalázás, ivás, stb.) egyetértek-e vagy sem. Mindig döntünk, de nem mindig vesszük észre. Kinek kell megbocsátani? Mindig magamnak. Kizárólag. Megbocsátani azt, ahogy eddig gondolkodtam, amiket eddig hittem, amikkel eddig egyetértettem, rejtett elvárásaimat, amiket észre se vettem, amikre azt mondtam igaz, hiszen minden másodpercemért, amit tapasztalok, átélek én vagyok a felelős. Észre lehet venni, ha úgy tűnik, valakinek megbocsátok, akkor is előtte mindig szemléletet váltok.
    Felelősség. Ez a másik, amit úgy látom hiányzik. Mindegy mi történik velem, mit tapasztalok, a fő kérdés: HOGY VAGYOK ÉN OK ABBAN AMIT TAPASZTALOK? Hiszen én teremtem a saját valóságomat, persze jó részét észre se veszem, annyira leköti a figyelmet a mindennapi rutin.
    Az én életemben is voltak kőkemény dolgok, de azt mondtam én vagyok a felelős, és emellett kitartottam. Bár évekig fogalmam se volt arról hogy okoztam, milyen hiedelmekkel, egyetértésekkel, véleményekkel és bírálatokkal, azokat az eseményeket, amik történtek, mert a felszínen és mások szemében is én voltam a "szegény én", az áldozat.
    Ez az áldozat szerep meglehetősen nagy csapda, a maga kényelmével és felelőtlenségével. Milliók játsszák ezt a szerepet, egy vagy több betegséggel küzdve, mert azt úgy illik. Ebben a szerepben lehet mást, másokat hibáztatni, lehet haragudni és azt hinni, hogy különb vagyok, mint a másik. Katasztrófa ez a gondolkodás és persze katasztrófához is vezet.
    A másik személy, vagy éppen a körülmény, esemény az én szempontból mindössze visszajelzés arról, hol tartok, mi van bennem, hogy gondolkodok, egyáltalán milyen az én belső világom. Természetesen az előttem rejtett világomról van szó, ami az egész világom nagyobb hányadát teszi ki.
    Így szembenézni önmagammal, hát nem mondom, hogy sétagalopp, kőkemény és nagyon lehet utálni, és időnként vissza menekülünk abba másokat hibáztató felelőtlenségbe, áldozatszerepbe, mert az legalább kényelmes. Kényelmes, statikus és elég hamar hat láb mélyre vezet.
    Most ennyi.
     
    Eva003 és vandorcsillag kedveli ezt.
  7. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Mindent meg lehet bocsátani. Attól függ, mennyire szeretjük azt a személyt.
    Vagy talán van olyan, amit a gyerekünknek ne tudnánk megbocsátani?
    Akit szeretünk, annak mindent megbocsátunk. Akinek nem tudunk megbocsátani, azt nem szeretjük. Azzal csak adok-kapok kapcsolatban vagyunk. Azaz: "szeretlek-amíg-megfelelsz-az-elvárásaimnak" kapcsolatban.
     
    Eva003 kedveli ezt.
  8. Eva003

    Eva003 Állandó Tag

    Nagyon egyetértek veled. Ráadásul ha mélyen magába néz mindenki, akkor tudhatja, hogy csak saját magunkat bánthatjuk a gondolataink által, mint stressz. Persze minden élethelyzet más, de mindenki csak saját maga léphet ki egy zavaró konfliktusból. Ezt senki nem teheti meg helyette. Ráadásul minden konfliktushoz két ember kell. Viszont a gyűlölködés fenntartása gátolja a gyógyulást, és újabb betegség tüneteket fog produkálni. Szép magyar nyelvünk eleve azt mondja pl. hogy valaki mérges valakire. Milyen? Mérges. Kit mérgez? Saját magát. Persze az emlékezetében mindenkinek ott van, ha valaki mélyen megbántotta. De tudni kell a mostban élni, és kezelni egy problémát.. A múlt már nem létezik, és ilyen aspektusból a jövő sem. Tehát itt és most a jelenben azzal kell foglalkozni ami van, nem azzal ami volt, vagy lesz. Értelmetlen dolog fenntartani egy saját magát mérgező gondolatsort. Mert a megbocsátás tulajdonképpen azt jelenti elengedem a haragom. Nem törődöm ezzel többé, légy boldog ott ahol vagy, én pedig élem az életem ott ahol vagyok. Koncentrálni kell azokra, akiktől szeretetet és figyelmet kap.
     
    Jaszladany kedveli ezt.
  9. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Teljesen egyetértek ebben is veled. A fenntartott, őrizgetett haraggal és megbocsátatlansággal saját magunkat mérgezzük. Büszkeségből és önsajnálatból fakad, amivel önmagunkat kötözzük meg.
    És igazad van, a megbocsátás = elengedés. Elengedem a haragom, és ezzel megszabadulok a megbocsátatlanság gúzskötelékétől. Elengedem a másik "adósságát", amivel az irántam elkövetett bűne miatt tartozik nekem. Elengedem a bűnét. Nem "rágódok" rajta, nem vádolom érte, nem hánytorgatom fel.
    És igen, az elengedés után tovább lépek, és előre tekintek, soha sem vissza.
     
    Eva003 kedveli ezt.
  10. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    És ez ugyan már régi post, és sok igazság is van benne, ezzel mégsem értek egyet.
    Szerintem mindig annak kell megbocsátanunk, aki vétett ellenünk. És mindig attól kell bocsánatot kérni, aki ellen vétettünk. Önmagunknak nem bocsáthatunk meg, ha nem önmagunk ellen vétkeztünk.
    Ha vétettünk valaki ellen, akkor attól kell bocsánatot kérni, és neki kell megbocsátania a vétkünket, nem pedig nekünk magunknak. Utána, megbocsáthatunk magunknak, de előbb annak kell megbocsátania nekünk, akit megsértettünk.
    És sokszor előfordul velünk, hogy könnyebb más bűnét megbocsátanunk másnak, mint a magunkét magunknak.
     
  11. Eva003

    Eva003 Állandó Tag


    Mire gondolsz? Arra, hogy van egy lelki barátja? Szerintem a megcsalás csak testi lehet. Ha lelki a kapcsolat, akkor azt nevezhetnénk barátságnak is. Csak nézőpont kérdése.

    Tudod szerintem ez a magamnak megbocsátás, ez nem igazán így van. Inkább magamba tekintésnek mondanám. Egy konfrontáció valahol mindig tanulságul szolgál. Ez a magunknak megbocsátás inkább az, hogy belátjuk mi miben hibáztunk. Mit kellett volna másképpen lereagálni, vagy másképpen látni. Van, hogy tényleg nem azt látja az ember amit kellene, hanem a maga igazát szajkózza. Istenkém senki sem tökéletes. Nem? Hát akkor az a másik ugyan miért is ne lehetne tökéletlen, magunkat is beleértve. :)
     
  12. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Szerintem értem mire gondol. Nem lelki társra gondol, hanem arra, amikor a házastárs másról ábrándozik, másra vágyik, és nem a házastársára. Szerintem igaza van, ez is megcsalás, akkor is, ha nem történik testileg semmi. És talán valóban rosszabb, mint ha a házastársat csak a testi szükséglet hajtja a harmadik fél karjaiba. Rosszabb, ha lelkileg is a harmadikhoz kötődik.

    Az nagyon helyes dolog, ha belátjuk, hogy miben hibáztunk. De a bűnünk elismerése még csak bűntudathoz vezet. Még ezután kell következnie a megbánásnak, és a jóvátételnek. Az előbbi azt eredményezi, hogy nem követjük el többet, amit beláttunk, és megbántunk, az utóbbi pedig azt, hogy bocsánatot kérünk. De nem saját magunktól... hanem attól, akit megbántottunk. És ha megbocsátott, elengedte a tartozásunkat, akkor szabadok vagyunk, és tiszta lehet a lelkiismeretünk. De a lelkiismeret attól még nem lesz tiszta, hogy megbocsátom magamnak, amit csináltam. A bűnt annak kell megbocsátania, aki ellen elkövették.
     
  13. Eva003

    Eva003 Állandó Tag

     
    Jaszladany kedveli ezt.
  14. Jaszladany

    Jaszladany Állandó Tag

    Az ember nem tudja, mi van a másik fejében, és bár én ezt szerencsére sosem éltem át, de aki igen, az azt mondja, megérzi, hogy a társa szíve más felé hajlik, és tőle már elhidegül.
    Az ábrándozást nem ilyen viktoriánus-kori álmodozásként értettem, hanem hogy az egyik fél konkrétan mást szeret, és nem a házastársát. És ezt bizony a házastárs megérzi.
     
  15. istvanne.nagy

    istvanne.nagy Állandó Tag

    Boldog születésnapot kívánok !
     
  16. istvanne.nagy

    istvanne.nagy Állandó Tag

    Ugyaneszt én is átéltem már nem könnyü megbocsájtani!Bár nálunk a marmadik rá fogta a páromra hogy be próbálkozott nálla,majd ezt tudatta velem.Az életünkbe nagyon csúnyán belemászott.A kétej bennem maradt és nagyon nehéz túltenni magam rajta.Nagyon szeretem a párom mégis nem tudom megbocsájtani ami történt.Ennek már 5-éve.
     
  17. contryboy

    contryboy Új tag

    Ha igazán szereted, megbocsájtassz...!!!
     
  18. gumelig

    gumelig Állandó Tag

    Mondjuk inkább úgy, hogy lenyeli a békát...:D
     
    szilvike3 és Melitta kedveli ezt.

Megosztás