Aranyos a kutyusod Garibaldi.
Az én németjuhászom is nagyon szeretette a védteleneket pátyolgatni, őrizni. Ha kivittük levegőzni a papagájokat, a kalitka alatt őrködött. Ha pedig rendetlen fiacskám "véletlenül" elhagyott egy szerszámot az udvarban, addig feküdt mellette, amíg észre nem vettük.
A múlt idő nem véletlen? Hát sajnos ez a baj... Már előre félek. Annyira családtaggá tudnak válni, nagy szomorúság, egy darabunk velük hal. Ha ő volt, aki téged jelez, akkor gyönyörű kutya volt.