Nekem csak a férjemtől kellett gyerek, mástól nem kellett volna. Az ő génjeit akartam tovább örökíteni, az ő testi és lelki szépségét. És amikor a gyermekeim mosolyában látom az ő mosolyát, az nekem mindent megér. Ő szeretett volna apa lenni, és én örülök, hogy ezt megadhattam neki. Csodálatos volt látni, milyen boldogan veszi karjába a fiát. A gyermek gyönyörűség. Majd ha egyszer apa lesz, akkor megtudod.
Azt hiszem, nem vagyok kifejezetten apás típus, sőt, bár vágyom valamilyen szinten női társaságra és még csak nem is kizárólag a szex miatt, de azért egyre inkább rájövök hogy lényegében férjnek se vagyok való, és hiba volt megnősülnöm. Van bennem valami magányos farkas-hajlam, sőt, mondhatjuk talán remetehajlamnak is, igen, mélyen hiszem ha vallásos lennék, beálltam volna valami nagyon szigorú szerzetesrendbe, de csak hogy kitanuljam a „szakmát”, és utána ezen„edzés” után ténylegesen remetének mentem volna.
Ennek ellenére, nekem semmi bajom azzal ha valaki szereti a gyerekeket (én is szeretem, csak nem állandóan, megszakítás nélkül...), és azzal sincs bajom hogy ha valamiért nem képes a szokásos módon „saját” gyerekre szert tenni akkor máshogy igyekszik pótolni e hiányt. Nekem azzal van bajom, hogy ellenzem cakpakk a béranyaságot is és ezt a micsodát is hogy fizetnek azért hogy szüljön a nő neki egyet. Erkölcstelennek érzem ezt ugyanis, nem is elsősorban amiatt mert belekeveredik a PÉNZ, mert bár ezen is lehetne vitatkozni, de számomra sokkal előbb válik a dolog már aggályossá. Ott, hogy amint fentebb is kifejtettem: Ha valaki gyereket akar nevelni és nem lehet „saját” gyereke (=gén szerinti), akkor miért nem a már MEGLEVŐ gyerekek közül választ egyet?! AZOKNAK TALÁN NEM KELL A SZERETET?! Mégis, mi JOGON hagyja hogy azok jelképesen szólva a szemétdombra dobva pusztuljanak el, ha egyszer neki ugyanakkor kellene is egy gyerek?!
Ez, ha nagyon embertelenül akarok fogalmazni: POCSÉKLÁS!
Az. Ugyanolyan pocséklás mint a materiális javaknál lenne, ha - mondok egy példát: nekem kéne egy autó. A szomszédomnak van egy, azt mondja odaadja nekem ingyen, örökbe. Semmi baja, alig használt, bőven jó lenne nekem, és neki nem kell, sosem használja, nem akarja utána fizetni az adót se, biztosítást se semmit, garázsa meg nincs, mondja vigyem el nyugodtan, boldogan ideadja, nála csak szétrohadna lassan az udvaron.
Nekem azonban nem kell az autója, ingyen se. Inkább bemegyek az autószalonba és veszek drága pénzért egy újat.
Nyilvánvaló hogy ez PAZARLÁS.
Ugyanígy pazarlás az is ha a már megszületett gyermekek közül való válogatás helyett életre hívunk egy új gyereket. Ugyanolyan pazarlás, igen, csak még sokkal embertelenebb. Emiatt teljes mértékben ellenzem az egészet.
Nem kötelező gyermeket nevelni. Ha azonban valaki ezt akarja, válogasson a már létezők közül. Amennyi rengetegen vannak, biztos talál egyet aki kedves lesz a szívének.