Petőfi Sándor: Nemzetem verse Keljetek fel, gyertek velem! E percben kell cselekednem! Rekesszenek be esetleg? Ez kell nektek?! Feleljetek! Nemzetem szent fejedelme, Megteszem, Megteszem: e nemes tettet Szervezem! Fegyenc jelmezem leteszem, Fenyegetett lett kezdetem, Mely szertelen szerethetett, Temetetlen nem lel enyhet. Embereknek szent szelleme, Megteszem, Megteszem, de gyertek velem Lelkesen! Jellemtelen gyenge ember, Berezel, mert veszne menten Legbecsesebb ennek: feje Bezzeg nem becses nemzete. Egek kegyes fejedelme, Megteszem, Megteszem, mert egyre szenved Nemzetem! Fegyenc jel – nem edzett penge, Ezen fegyver szebb kezedbe´, Levetettem fegyenc jelem! Jer, feledett fegyver, velem! Emberlelkek segedelme, Megteszem, Megteszem: kell nemzetemnek, S kell nekem! Nemzet neve szebb lesz egyre, Terjed ezer esztendeje Beste ellenfelek szennye Egyszerre lesz elseperve! Rettegett, szent ereje e Nemzetnek, Megtennem e lehetetlent Engedd meg! Elszenderedettek kertje, Gyermeked felkeres benne, Elrebeg egy szentelt verset Emlegetve neveteket. Legfelkentebb szentek szentje Megteszem, Megteszem, de nem szenvedek Vesztesen! | Petőfi Sándor: Nemzeti dal Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy híréhez; Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk! |