Eszeperente verselve!

Kovács Kavics Tibor:
Szótag-számolgató szóadagoló-kiszámoló

Te!
Gye-rek!
Fe-le-selsz?
Meg-fedd-het-lek!
El-fe-ne-kel-lek!

El-len-kez-het-te-tek,
ren-det-len-ked-het-te-tek,
ne-ve-let-len-ked-het-te-tek,
de ne-kem ez-zel e-le-gem lett!


(jegyzet: ezen vers "E" mentesen lett bevezetve...)

Kovács Kavics Tibor:
Nem szerelmes vers…

Elmerengtem: hej, de remek lenne
szert tennem egy eszperente versre!
Ne ˝e˝ legyen egyetlen ereje
˝et˝, ˝te˝, ˝tette˝ lehessen veleje.

Zengzetet egyebet, se fel, se le,
nem teszek egy percentet se bele.
Teret nyerek, hengerelek vele?
Legfeljebb (le)szerepelek! Nesze:

- - -

Embertelen retek E-posz

Szeretettel vetettem el retkem,
(nem termeltem egyebet e kertben).
Nevethetsz: – Te lehetetlen szerzet!
Nem csepegett retkemre vegypermet!

Kertem – retket – rengeteget termett,
teleszedtem rekeszeket, vermet.
(Ne feledjem, legyen teljes versem:
telt vedrekkel negyedeltem nyersen.)

Szeleteltem, lereszeltem menten.
Hej, szenvedtem, de eledelt nyertem!
Meg ne rettenj, levesbe nem tettem…
… estelente ecetesen ettem.

Resztelt retket etetek veletek.
Egyetek, de nem lesztek betegek?
Beleszeltem petrezselymet, zellert,
szedjetek, mert nem lesz nektek desszert!

… Elegem lett, elvesztettem kedvem,
reteklevet kellemetlen nyelnem…
Elmekegtem rendesen e verset,
fogam alatt most is retek herseg.

- - -

(Itt a végén felrúgtam a formát,
ha nem tetszik, egyél inkább tormát!

Én is eszek, – öntök rá kis ecetet –
befejeztem, szenvedtetek eleget!)

Lefestem nektek, eme fejlett Eszperente nyelvnek mely mederben lett kezdete, s merre terjedt. E nyelv sem keletkezhetett egyszerre. Elfeledett, fejletlen emberek kezdtek, s csevegtek
az „a” hanggal. (Jaj!)

Kacaghatsz rajta: Valaha csak az „A” hang vala... Csak azzal hallathattak szavakat a „faragatlan vadak”.
Halljad, s szavaljad:


Mivel hősünk marokkővel
törte csak az ős-magyart,
Ezért minden ős-mondatot
csupa ˝A˝ hanggal hadart.

Mielőtt egy hű Olvasóm
orvosért elballagna,
inkább gyorsan elárulom:
ezért lett ez ˝Ballada˝!


Családi őskőkör
(Ballada: Vad Barna dala)


Valaha, Vad Barna
nagy barlangra akadt,
patakban haladva,
dagasztva a sarat.

Hangtalan Barna a
barlangba ballagva
akadt az ˝A˝ hangra,
s maradt rajt´ a karma.

Hallgatag alak, a
hat vad sarja marja.
A havas barlangban
zabszalma az alma.

Hajnalban angyala -
a vad Dalma - falna.
Hat sarjnak az anyja
csak halat akar ma.

Hatalma van rajta,
harsan Dalma hangja:
– Barna, a patakba´
vannak halak! Rajta!

Nap, a napra szalad,
balga Barna vallja:
lassan ballaghatnak
a lakatlan partra.

– Majd csak akad falat!
(… vagy Dalma, s hat sarja
barlangban a falat
haraggal kaparja…)

Jaj, ha fagy a patak;
(sakk!) a makk marad csak;
vagy harc a vadkannal:
matt, - a vadmalacnak!

A nagydarab vadat
Barna, Dalma, s a hat
kajla sarj dagadva
falta a barlangba´,

majd Barna fals hangra
ragadtatta magát:
–… Bfff-Ööööőőőőő…!
(Khmm, khmm! Nahát…!)

- - -

Mikor Barna húsért nyúlt,
bendőjéből,
a fülében,
busa, barna,
nagy fejében,
ősemberagy-
tekervényben
az új hangtól új fény gyúlt:

– ˝A˝-ra az ˝Ö˝ nagy gyönyör!
˝Marhapörkölt˝!… ˝Barna-sör˝!… –
Gőgös Dalma pöröl csak:
– Sör?! Majd ha fagy! … Körömlakk!


Barna arca komorul,
odakint is beborul,
bambán néz egy felhőt, és
sóhajt: ˝Ez a fejlődés?!˝


Kovács Kavics Tibor

…Ezennel felteszem e helyre eme legkeskenyebb zengzettel szerkesztett versemet, mert ily iszpirínti rím nincs itt…

Kovács Kavics Tibor:
ci-GiGi-ccs

(… hogy ilyen is legyen itt…)

Kis Pingvin - kin pink ing rikít -
vízibiciklin cidrizik.
Pingvint mindig kicikizik:
– Hibrid pingvin, ki cigizik!

Bíbic Ingrid kicsit pikírt:
– Szívd Pingvin, míg cigid kiirt!
Ingrid sikít: – tíz cigicsikk!?
Primitív vicc, híg hippi-sikk!

Hisztis Csíz is így ˝pitizik˝:
– Idilli giccs, virít kicsit…
Kibic pingvin, pink-szín cívis!
… Biciklizik, iszik, szív is!

Szingli Gyík int: – Kinint, kinint!
Friss gipsz díszít cigis pingvint!
Sírig szív, ki fityingig szív:
sírt nyit, nihilt, ki szívni hív!

Most hozom hóbortos hobóról szóló sok „komolygós” (komoly-komor-mosolygós) sorom:

Kovács Kavics Tibor:
Komor monológ

(mottó: korosodó hobó sors)

Olykor gondolkodok:
Robot, holtod, borok…?
… sorsom hol romlott?
Sorolok sok okot:

Volt jobb sorom, vonzó;
csókos, boldog nyolc hó.
Doromboló bókok,
London, Sóstó, pop-rock.

Ódon kolostorból
Botond hozott óbort.
Szomjoltó mosolyod
volt rokokó hóbort.

Volt gyors motorom,
okos komondorom.
Fontoskodó sógor -
Botond - dobolt olykor.

Hordóhoz vonzódó
Botond robogott
holtod okozó
motoromon. Ó!

Zokogok: Mogyoróm!
Porhóból lobogó,
forró motorom oltom.
Koporsód hozom.

…

Most, hogy gyomrom korog,
s orrom folyton csorog,
csontot kosztolok
rossz bort kortyolok.

Mocskom orrot romboló,
kórokozót hordozó.
Top-rongyot hordok,
rom, bozót otthonom.

Sorsomon osztozó,
koszos hobó: Gombos
Jocó oportó
bortól oldódott.

Jó holdkóros Jocó
lopott dolgot hozott.
Poroszló nyomot fogott,
Jocó, bocskorod szoros!

Koromfoltos honom
ostromló poroszlók…
Dohos otthonomból
Gyors módon lógok…

Sorompókon bolyongok,
konok gond ostromol…
Robogó mormonok?!
Holtom gondolom.

Sorompó kolompol.
Loholok, loholok,
porckorongom ropog.
Torkom sós, szorongok.

Borongós Hold forog.
Kócos koboldok?!…
holtom gondolom…
holtom gondolom…

…

… Pót-kórboncnok szól:
Hohó, ólomgolyó!
Zord orvos morog: nyolc!
Bolond, bolond hobó!

Sorsod volt komor show,
honod most: koporsó.

Megszerkesztettem eme jeles verset eszperente nyelven, mert NET-szerte felleltem "Telepszegleten szeszelde" kezdettel egy nevetlen remeket. Elmerengtem: nem lehetne nekem szert tennem egy...?
De, lehetett. Kedvem kerekedett, s erre vetemedtem:


Eszperente nyelvre kereszt-szerkesztette:
Sehonnay-Bitangh Endre
(rendes neve: Kovács Kavics Tibor)

Szemem, mely leselkedett keveset,
E remek verselde helyre keveredett.
Kedvencem eszperente szerkezet,
Melyet szeretettel szerkesztgetek.

De versekben nem remekelek eleget,
Ezek nekem nem jelentenek terepet.
Csevelde, melyre eszem teremtetett,
Ember, mely nemzett, e-vel etethetett.