Sziasztok!
Tudjátok sokat gondolkodtam azon, hogy mit kellene azért tennem, hogy a valódi lelki békességemet elnyerjem, mert ami bennem van, vagy melyet elérek a meditáció során az is egyfajta békesség, teljes lényünk elfogadása, megélése, de arra jöttem rá, hogy bármit tehetek, csinálhatok sose fogom elérni azt a békességet, csak akkor, ha HAZA mehetek, oda ahova valójában tartozom, s ez a haza számomra Istennél van, Isten országában. Egy ideje már úgy érzem, eléggé nagy lelki terhet cipelek magammal már régóta, mert én ebben a fizikai világban nem akarok élni, jelen lenni, mert NEM ide tartozom, hanem Istenhez, Isten országába, az az én igazi hazám. Tudom azt is, hogy ez egy próbatétel, melyet Isten tesz velem, s azt is tudom, hogy idővel ki fogom állni ezt a próbát, csak nagyon nehéznek érzem lélekben. Mert a lelkem és a szívem máshova vágyik, egyfajta honvágyat érzek nagyon régóta, meg egyfajta ürességet, hogy hiányzik valami, s ez a valami a valódi hovatartozásom, hazámba való eljutás. Tudom, hogy még nem jött el az időm és messze van a halálom napja, s bőven van mit tegyek, tanuljak még az életem során, a karmatikus feladatomat kell teljesítsem, amiért leszülettem ide. Csak azt nem tudom egyelőre, hogy az illúziókkal teli, nyomorúságos világot, melyben jelenleg is élünk, hogyan tegyem egyensúlyba azzal a világgal, melyhez valójában tartozom? Hogyan legyen bennem békesség, megnyugvás, amikor a szívem és lelkem mást diktál, mást mond, s az elmém is teljesen mást akar? Az érzelmeim erősebbek és az elvágyódás érzésem is, mint az elmém. Próbáltam másfajta meditációs technikákat, hogy egyensúlyba tudjam rázni magam, de az érzés, a tudatosság egyre csak erősebb és erősebb bennem. Tudom jól, hogy ott leszek nemsokára Isten mellett és elnyerem a valódi lelki békességemet, de arra várnom kell még egy kis ideig. Mostanában minden meditációt úgy tudok csak elkezdeni, hogy megnyugodjak, el tudjak lazulni, hogy Istenhez beszélek és kérem őt arra, hogy lelki erőt és kitartást adjon nekem, hogy minden tettemet, gondolatomat és érzésemet a szeretet vezérelje és ezzel összhangban, harmóniában élhessem az életemet. Ez segít most már egyedül abban, hogy el tudjak lazulni és kicsit ki tudjak kapcsolni és olyankor elönt a békesség, a boldogság, megnyugtató érzés Isten közelsége és az, hogy így még közelebb kerülök az Atyámhoz. Nekem ő a belső vezetőm egyedül, ő tőle fogadom el az iránymutatásokat, segítséget egyedül, hisz hozzá könyörgöm. S tudjátok mi tölt még el végtelen szeretettel? Ha Istennek mondom azt, hogy nagyon szeretem őt és Jézus Krisztust is. Eddig ilyet nem mondtam neki ki meditációban, kb. 2 hónapja mondom neki végig és olyan békesség hatalmasodik el rajtam, hogy ezért a dologért, áldásért, melyet tőle kapunk érdemes egyedül létezni. Ez mindent felülmúl és felülír, hatalmas Isteni ereje van, hiszen Istentől jön.
Ami nálam kicsit "bekavart" ha fejezhetem így ki magam, hogy Isten megáldott azzal, hogy ott lehettem meditációban vele és egybeolvadhattam szeretetével, közelségével, s láthattam őt. Azóta érzem ezeket az elvágyódásos dolgokat nagyon erősen és ezért használtam azt a szót, hogy lelki terhet cipelek magammal már nagyon régóta. Igazából csak abban szeretnék segítséget kérni tőletek, hogy mit tudok tenni, hogy a szellemi és fizikai világ között fenn tudjam tartani normálisan az egyensúlyt, attól függetlenül, hogy tudatosan, tudatalatt, egoval, ego nélkül is tudom, hogy el akarok innen menni, mert nem tartozom ide.
Szimplán kezdek bekattanni, vagy van erre "normális" magyarázat is?
Köszönöm a segítséget!
Berni