Sziasztok!
Azt hiszem, eléggé sokmindenről volt itt szó, kicsit talán össze is mosva. Egyrészt a woodoo szerintem nem jobb, vagy rosszabb a többi mágia-típusnál, csak egyrészt egzotikusabb, másrészt, mivel sokan hisznek benne, könnyebb neki működnie.
Ami a fehér és fekete mágiát illeti: amíg nem avatkozom senki szabad akaratába, életébe bele, és nem is irányul senki/semmi ellen, addig legjobb tudomásom szerint az fehér mágia.
Ha azonban ez nem teljesül, onnantól már fekete.
Tehát ha "szubjektív kommunikációt" küldök valakinek, és abban
megkérem, hogy tegye vagy ne tegye meg ezt vagy azt, az hasonló, mintha ténylegesen odamennék hozzá, és elmondanám neki, hogy lécci tégy így vagy úgy. A végén ő majd eldönti, teljesíti-e a kérésemet, vagy sem. Csak "alfában" könnyebben, közvetlenebbül kerülök kapcsolatba a másikkal. Ezért is mondta Domján Laci az AK tanfolyamon: fogalmazd meg a kérésedet pozitívan (tehát pl. ne bántsd helyett foglalkozz érdekes, építő/segítő dolgokkal), röviden, és mondd el,
neki miért jó, ha így tesz. Mondott is olyan példát, hogy egy anyuka arra akarta rávenni a fiát, hogy nősüljön meg. Másnap reggel a fia mesélte: "Jaj, olyan rosszat álmodtam! Azt álmodtam, hogy az esküvőmön vagyok, és mindjárt feleségül kell vegyek egy lányt!" Azt hiszem, annyira nem tetszett neki az ötlet...
Szerintem ez eddig teljesen rendjénvaló. De ha ugyanez az anyuka olyan varázsláshoz folyamodott volna, aminek az eredménye valóban egy házasság, az már valódi fekete mágia lett volna.
Olyat viszont már én is csináltam, hogy varázslással igyekeztem valakiről levenni azt az erőt, amely megakadályozza, hogy a szerelem, házasság megjelenjen az életében. Persze, oda kell figyelni, hogy ne nyúljak bele a másik karmájába, tehát olyat ne vegyek el tőle, ami épp most megtanulandó feladata. Ilyen esetben inkább a tanulást, megértést, továbblépést elősegítő varázslatot érzem helyénvalónak. (A varázsszövegemben is mindig van valami olyan, aminek a lényege: megtanultuk, amit meg kellett tanulnunk, megértettük, amit meg kellett értenünk.)
Ebben csak az a mókás, amikor az illető, akinek éppen varázsolok, nem tud magyarul. (Németországban elég sokakkal előfordul.
) Először mindig össze szoktam foglalni németül, mire is készülök, aztán nekiállhatunk, ha egyetért. Aztán jönnek az apró infók: tedd/mondd ezt vagy amazt. Ilyenkor el szoktam mondani röviden, mit kérték tőlem a segítőink. De még soha nem volt ebből problémám, hogy a másik ellenkezett volna.