A városi tanács közbiztonságért felelős bizottsága a múlt héten fogadta el azt a tervezetet, ami alapján arra ösztönzik majd az Illinois állambeli döntéshozókat, hogy írják elő a 120 ezer szalonokban dolgozó alkalmazottnak, hogy részt vegyenek egy egyórás képzésen arról, hogy hogyan lehet felismerni a családon belüli erőszak nyomait és egyben képben legyenek arról, hogyan nyújthatnak segítséget vagy értesíthetik a hatóságokat.
Az érvelés szerint sok olyan nő van, aki áldozata a családon belüli erőszaknak, de erről nem mer vagy nem tud beszélni, ugyanakkor abban a pár órában, amikor a fodrászszalonokban ül és közben beszélget azzal a szereplőjével az életének, akit rendszeresen, régóta felkeres, meg tud nyílni.
A legnagyobb probléma ugyanis a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekkel éppen az, hogy legtöbbször az áldozatok sem tesznek panaszt. Félnek a bosszútól, nem mernek kilépni egy bántalmazó kapcsolatból és tartanak az ismerősök és ismeretlenek reakciójától is.
Ráadásul a fizikai erőszak gyakran jár együtt lelki terrorral, sok bántalmazott nő életét teljesen bántalmazó párja irányítja, megszabják, hogy hova mehetnek el vagy kikkel beszélhetnek. Számos esetben a fodrászszalon felkeresése az egyetlen lehetősége egy ilyen kapcsolatba került nő számára, hogy a bántalmazója jelenléte nélkül beszélhessen másokkal.
A fodrászok emellett elég közelről látják a hozzájuk érkező nők testét és bőrét, ezért ha ők nem is mondanak maguktól ugyan semmit, így is kiszúrhatnak olyan jeleket, melyek árulkodóak lehetnek.
A változtatással persze nem az a cél, hogy a fodrászok elkezdjenek közvetlenül beleavatkozni ezeknek az embereknek az életbe. De az igen, hogy képben legyenek a legegyértelműbb jelekkel és tudják, hogy ilyenkor mi a teendő, mit mondhatnak a történetüket elmesélő nőknek és kihez tudnak fordulni, ha segítséget szeretnének. (Chicago SunTimes)
444
Az érvelés szerint sok olyan nő van, aki áldozata a családon belüli erőszaknak, de erről nem mer vagy nem tud beszélni, ugyanakkor abban a pár órában, amikor a fodrászszalonokban ül és közben beszélget azzal a szereplőjével az életének, akit rendszeresen, régóta felkeres, meg tud nyílni.
A legnagyobb probléma ugyanis a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekkel éppen az, hogy legtöbbször az áldozatok sem tesznek panaszt. Félnek a bosszútól, nem mernek kilépni egy bántalmazó kapcsolatból és tartanak az ismerősök és ismeretlenek reakciójától is.
Ráadásul a fizikai erőszak gyakran jár együtt lelki terrorral, sok bántalmazott nő életét teljesen bántalmazó párja irányítja, megszabják, hogy hova mehetnek el vagy kikkel beszélhetnek. Számos esetben a fodrászszalon felkeresése az egyetlen lehetősége egy ilyen kapcsolatba került nő számára, hogy a bántalmazója jelenléte nélkül beszélhessen másokkal.
A fodrászok emellett elég közelről látják a hozzájuk érkező nők testét és bőrét, ezért ha ők nem is mondanak maguktól ugyan semmit, így is kiszúrhatnak olyan jeleket, melyek árulkodóak lehetnek.
A változtatással persze nem az a cél, hogy a fodrászok elkezdjenek közvetlenül beleavatkozni ezeknek az embereknek az életbe. De az igen, hogy képben legyenek a legegyértelműbb jelekkel és tudják, hogy ilyenkor mi a teendő, mit mondhatnak a történetüket elmesélő nőknek és kihez tudnak fordulni, ha segítséget szeretnének. (Chicago SunTimes)
444
