Ahol sajnos sokan járnak és sehova se vezet az mára már sokaknak ismert, de még mindig kevésnek:Az önök által karmának nevezett jelenség nem Isten alkotása, hanem azoké, akik hisznek benne. Sajnos mára már óriási tömegek tartoznak ide elfeledve szabadságukat és teremtő tudatukat. Ezek az emberek keserves küzdelmet folytatnak holmi képzelt tökéletesség elérésére. Úgy tartják, minden tettükért vissza kell térniük ide, hogy leróják az adóságot. Bármi történjék is velük, „karmikus kötelezettség”-nek tituláják. Ez azonban fölöttébb szegényes magyarázat az életre, az élet szentsége jóval többet érdemel ennél.
A karma törvénye csupán azok számára valóságosak, akik hisznek bennük.
Csak azok a törvények lépnek hatályba, úgymond, amelyeket önök jóváhagynak saját életükben. Minden felsőrendű entitás külön törvényhozó, énje elfogadja vagy elveti az igazságokat, és bármit fogad el igazság gyanánt az azzá lesz: bármi féle törvényeket alkot, azok működésbe lépnek.
Ha ön úgy dönt, hogy hisz a karmában, saját teremtménye kezére adja magát, mivel felruházta erejével, hatalmat adott ennek az elképzelésnek, és ha egyszer megadta a karma éreztetni, fogja hatását. Ez esetben ön újra meg újra visszajön erre a létsíkra, hogy semlegesítse vagy dicsőségre, vigye előző tetteit.
Akik a karma gátló törvényének értelmében törekednek tökéletességre, soha nem érnek célba. Mert amint ledolgozták valamely tett karmáját, máris ott a következő, s verejtékezzenek akárhány életen keresztül, soha nem érik el a pőre létezés felhőtlenül boldog, isteni állapotát, soha nem gyarapítják lelki vagyonukat, ehelyett adóságot adóságra halmoznak. Tökéletesség amúgy sem létezik, csupán a lét, a maga mezítelenségében. Amennyiben el akarjuk fogadni a karma tanítását, szabadságukban áll, ez is egy tapasztalat, csak vegyük észre ugyanakkor, hogy ezzel képzeletbeli megtorlást hozott önön fejére, és mondva csinált korlátokat állított saját magának.
Az ön lelke és szelleme szabad, bármely pillanatban szabadon alkothat magának igazságokat, valóságokat, képzelgéseket. Bármely pillanatban újra alkothatja az álmát, hisz megvan hozzá a képessége.