[ ... nekem ez hogy "olvasok", mindig is legalább két szintű tevékenység volt : az egyik szint az aktuális "papír-könyv", ami mindig ott fekszik az előszobában, és ha van egy félórám vagy tudom, hogy olyan helyre megyek, ahol várakoznom kell, csak bedobom a "cuccok" közé -- van amelyiket 1 hét alatt "fogyasztok el", de van olyan is, amit 2-3 hónapig lapozgatok, "csócsálgatok", elemezgetek ... a másik szint mostanában az e-könyvek "serege", szinte mindegyik anyagba belenézek, amit kapok, találok, letöltök ... nagyobb része szakirodalom, amiből csak az éppen érdekes részt böngészem-olvasom végig, ami "nélkülözhetetlennek" tűnik, kisebb részt végig is olvasom, elejétől-végig ... ]
A mostani "könyvszerű" könyvem J. M. Arguedastól a Mély folyók. Valamikor réges-régen már olvastam (többször is), de most az újdonság erejével hatott. És azután az 50-60. oldal tájékán rájöttem, hogy de hiszen ezt én előbb olvastam, mint Ottliktól az Iskola a határont ... És az Ottlik-regényre -- bár a szűkebb családban kvázi "kötelező olvasmány" volt, mert apám is hasonló kollégiumban nevelkedett a 30-as években, anyám szintén Kőszegen volt kollégista, igaz már középiskolás korában, és én magam is jól ismertem a helyszínt -- úgy tekintettem, mint ennek az erős kecsua dominanciájú, mesztic-latino, önéletrajzi elemekkel átszőtt regénynek a magyar "át-fogalmazására" -- mivel én magam ilyen helyzetet nem éltem át, mert csak a 20-as éveimben kerültem először kollégiumba, és akkor is egyetemi körülmények között ...
Az e-könyvek terén : hozzáfogtam a Fejős Éva "életmű" átfutására ... Ábécérendben kezdtem el, nem tartalmi sorrendben ... Túl vagyok már A mexikóin és a Bangkok, tranziton. Nekem először kissé zavarónak tűnt, hogy az áttűnések között nincs éles elválasztás, sokszor vissza-vissza kellett lapoznom, hogy újra ismerőssé váljanak a nevek és a szituációk, és furcsának tűntek -- főként mindkettő befejezéseként -- azok a hétköznapokban szinte soha elő nem forduló, józan paraszti ésszel "hihetetlen" fordulatok, amivel hipp-hopp, véget érnek a regények ... Különben könnyen és gyorsan olvasható stílusú könyvek, nem veszik igénybe túlzottan sem az agyat, sem a könnyzacskókat, éppen eléggé kidolgozott jellemek, a szükséges mértékű dialógus, gyönyörű és elbűvölő helyszínek, felhőtlen szórakozás csipetnyi romantikával és mélabúval "fűszerezve" -- úgyhogy "saját" szóhasználattal könnyed "nőies" regények ...