ha engeditek egy új fonalat szőnék a témátokhoz: A lelket.
Szerintem mindannyian földönkívüliek vagyunk - mert nem itt a földön születtek a lelkeink - hanem a világegyetem különböző pontjain és ide csak tanulni érkeztünk.
Képviseljük azt a helyet ahonnan érkeztünk - ezért ez a testi sokféleség.
A lélek képes elhagyni a testet - ebben semmi különös nincs (ha máskor nem - akkor az alvás során)...
Ujvári Ákos „Földönkívüli kapcsolatok” c. könyve
ISBN 978-963-08-0059-4
Részlet a könyvből:
"A sötétség és világosság egyensúlya, mint az Univerzum egyensúlya, egy nagyon fontos fogalom. Amikor sokáig csak sötétség van, azt a sokáig csak világosságnak kell követnie. Ahogyan a sötétségben vannak gyertyalángok, úgy a világosságban is vannak korom foltok.
A gyertyaláng és a koromfolt mindig utat mutat és azt mutatja, hogy egyensúlynak kell lennie, túlzások nélkül.
Kik vagyunk, és hová tartunk? Ezt mint már előttem olyan sokan, végezetül én is megpróbálom a teljesség igénye nélkül a saját gondolataimban megfogalmazni, de a teljes igazságot senki sem tudhatja, hiszen az felettünk áll.
Mi a Föld nevű bolygón éljük az életünket, miközben talán tudjuk, talán nem, hogy fejlesztenünk kell a teljes tudatunkat. Születésünk után az ajándékba kapott képességek mellé felépítünk egy a testünkhöz tartozó fizikai tudatot ami a helyi körülmények közötti létet szolgálja. Közben viszont a testünk elől rejtett teljes tudatunk is fejlődik.
A háromdimenziós térben megtestesülve, egy iskolarendszer részei vagyunk, ahova többször beleszülethetünk az idők folyamán és a leszületések célja a tudatunk fejlesztése. Amikor valaki megfelelő szintet ér el a fejlődési folyamatban, akkor kiszakadhat ebből a ciklikus rendszerből és elfoglalhatja a helyét egy magasabb szinten.
Felemelkedhet…
A folyamatos beleszületések és távozások bizonyos eseménysorozatokat, hibákat és kérdéseket segítenek megérteni. A rendszer némi döntési szabadságot adva egy előre meghatározott mederben folyik és mindig az egyénnek az érdekeit szolgálja még a legnagyobb nyomorúságban is. A szenvedés és uralkodás során a jó és a gonosz megismerése egyazon személy számára fontos dolog, hiszen az egyensúlyra törekvés tartja főleg a kezdetekben mozgásban a fejlődésünket. Tehát ezek megismerése az egyén lehetősége, viszont a döntési szabadsága határozza meg az orientálódását. Az egyén környezeti felismerése és tapasztalati szintje eljuthat magasra, amikor már valaki képes legyőzni a testéhez kötődő ösztöneit, mint például a szaporodási rítusnak az örömszerzéshez köthető kényszerérzete, vagy a másokon uralkodni vágyás.
A folyamat elején és közepén viszont ezek az ösztönök motiváló, fenntartó tényezők, de végül mindenki rájön arra, hogy semmit sem jelentenek és elfordul a korábban céljainak tekintett dolgoktól.
Nem lesz olyan iskola civilizáció, ahol mindenki jó, vagy mindenki rossz, hiszen az a végtelen unalmat hozná magával. Erre talán a példa, hogy vannak akiknek minden megadatott és mégis meglepődve tapasztalhatjuk, hogy unatkoznak, droghoz nyúlnak, verekednek, esetleg aberrált magatartás formákat követnek.
Az értékrend, a tisztelet és a tudás megismerése, kialakítása a legfontosabb dolgok. Sokan gondolkodnak azon, hogy Isten miért nem teremtett mindenkit jónak? Hiszen a jóság jól nyomon követhető és leírható, amíg a gonoszság kiszámíthatatlan. Az ember a kitaszítottságában kettősség között őrlődik és neki kell megtalálnia a helyes utat.
Természetesen vannak olyan teremtmények, akik az eredendő bűntől távol tudtak maradni és ezáltal meg tudtak maradni Istennel egy közösségben. Ők azok, akik közvetlenül segítik a munkáját.
Az előre megírt mederben folyó iskolarendszer a Teremtő munkájaként egy önfenntartó rendszer részét képezi, ami néha túlteng, néha sorvadásnak indul, tehát alkalmanként módosítani, javítani kell a felsőbb akarat szerinti limitek között. Ezek a természetes környezeti károk és a civilizációs beavatkozások okozta károk miatti részleges módosítás, valamint az egyéni szinten pedig a használt fizikai testnek a feladat ellátásához igazítása.
Ha egy civilizáció folyamatosan pusztítja a környezetét, akkor az előbb utóbb el fog pusztulni, ahogyan a romboló behatásokra az egyéni szervezet is elpusztul.
A beavatkozások során nincsen szó a föld megmentéséről. Minden cselekedete mindenkire rányomja a bélyegét. Az iskolarendszer lévén ráadásul egy egyéni osztályzatot kap az egyén és egyben az egész civilizáció is. Az emberiség lánca olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme és akit érdekel az éppen aktuális szintje, azt civilizációs eszközökkel az egyének problémáiról szóló délutáni kibeszélő televíziós show műsorokban országonként tökéletesen megismerheti.
A földi civilizáció már sok millió éve folyamatosan elpusztul és megújul. Ezeket a ciklikusságra utaló jeleket a régészeti leleteken is nyomon lehet követni.
A tanulásunk során minden fejlettségi szintnek vannak jelzőtáblái amik csak az aktuális állapotnak szólnak és egy másik szint nem érthet meg. Ilyenek lehetnek például a földönkívüli jelenlétnek az egyénre szabott bizonyos megnyilvánulásai is.
Mint említettem, vannak olyan távolinak is mondható földönkívüli civilizációk, akik meg tudtak maradni Istennel egy közösségben. Angyalokként is emlegetik őket és amikor megnyilvánulnak nálunk, ugyanúgy a terünk részét képezhetik.
Feladataik a természet, az állatok és növények mellett a földi „iskolába” járók emberi testének az egyéni feladathoz igazító javítása is. Ezen persze nem azt kell érteni, hogy mindenkit meg kell gyógyítani, vagy a felelőtlen viselkedés nyomát teljesen el kell tüntetni, hanem a javítás célja a kitűzött feladat megoldásához és megértéséhez vezető körülmények optimálissá tétele.
A cselekedeteinket csak részben határozzák meg a születésünkkor ajándékba kapott képességek, mint az intelligencia, vagy a kreativitás mennyisége és minősége. A megnyilvánulásaink nagyban függenek a testi felépítésünk és a hozzá köthető képességeink lehetőségeitől. A testünk egy önfenntartó rendszer részét képezi apróbb rendellenességekkel és ezért is szükséges az alkalmankénti külső fizikai beavatkozás a működésébe.
Mivel a Teremtő nem a mi világunk része hanem felette áll, így a behatásai is közvetettek és különös formákban nyilvánulnak meg.
A javításokat a feladataik alapján, univerzális testekben lévő földönkívüliek végzik, de esetenként segítséget kérhetnek a helyi iskola, vagy más iskolák résztvevőitől is. Az így meghívottak a fizikai valójukban, vagy ideiglenes univerzális testekben nyilvánulhatnak meg terünkben a feladataik végrehajtása során.
A földönkívüli jelenlét egyben egy felkészítés is a már sokszor leszületetteknek egy más fajta létre, ahol nincs férfi, nincs nő és gyerek se…
Sokan nehezen élik meg a találkozást és a szembesülést a lehetőségekkel. Ilyenkor legtöbbször a teljes felejtéshez ragaszkodnak, hiszen a szeretteik és a körülményeik erős kötődést alakítottak ki bennük a környezetükkel.
A földönkívüli jelenlét viszont egyben lehetőséget ad a velük történő aktív közreműködésre, feladok teljesítése formájában. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása során az egyén tovább fejlesztheti magát, vagy a fejlődés során akár vissza is eshet, ha még nem elég erős bizonyos feladatokhoz. Ez csak az egyéntől függ.
A feladatok tehát nem mindig a legkönnyebbek és az egyszerűbbnek tűnő támogatói segítség mellett főleg olyan fizikai közreműködést ölelnek fel, amit az Istennel egy közösségben lévő földönkívüli nem tehet meg.
Ilyenek például a fegyelmezések és azok a háborúk, amik a többi iskola megmaradásáért folynak.
Ezek a beavatkozások a Teremtő céljának az érdekében, az ártatlanok és a kényszerítettek védelmében történnek.
A mi fajunknak nem csak a föld az iskolája, hanem a Teremtő által 12 iskolarendszer áll rendelkezésünkre nekünk és testvéreinknek a fejlődéshez.
Mint már írtam, ezek az én meglátásaim a világról és senki sem tudhatja a teljes igazságot közülünk, mert az felettünk áll… Éppen ezért nehéz tehát a mindennapi életünktől eltérő dolgokról beszélni és talán nem is érthető teljesen, de ezek nem is a teljességről szólnak, hanem csak az elgondolkodás lehetőségét tartalmazzák és az olvasóban kelnek életre…"