A lélek definíciója...
"test+lélek=ember"...Ezt az egyenletet többé-kevésbé mindenki elfogadja,de átrendezhetjük ezt az egyenletet pl: "lélek=ember–test". Igy a test ebben az egyenletben az embert felépítő anyagot, s mindazon folyamatok összességét jelenti, amelyben ez a testanyag részt vesz. Tehát a lélekhez jutunk, ha az emberből levonjuk a testet.Ha az ember életmüködése megszünik, akkor a tradícióinak megfelelő módon megszabadul a bomló testtől. Igy a test anyaga átalakul, de természetesen az anyagmegmaradás törvényének megfelelően elemeiben megmarad. A lélek az élő emberi test anyagi megnyilvánulásainak az ember által önkényesen elkülönített, nehezen behatárolható halmaza, olyan müködések összessége, melyet közvetlenül az aggyal, a gondolkodással hozunk kapcsolatba.
HALÁL UTÁN: Halálunk után az emlék megmarad,megmaradnak tetteink következményei is.Mindenesetben tetteinkért felelősek vagyunk, hiszen jó vagy rossz értelemben megváltoztatják a világot. Az embernek megmaradnak ismerősei, barátai, ellenségei, tanítványai, akikre hatott. Gyerekei, akik általa vagy ellenére olyanok, amilyenek, s akikben génkészlete továbbadódik. Halálunk után megmarad valami sajátos szubsztancia, valami örök, nem pusztuló, de az élet során változó, karbantartható, tetteink által meghatározott, a jövőben esetleg újratestesülő. Ebben az esetben ez a valami a lélek...!
A LÉLEK a szervezetnek arra való tulajdonsága, hogy a szervezet tevőlegesen vehessen részt az életfolyamban.A szellem testen kívül van, a
LÉLEK meg belül.
Véleményem szerint Mindenkiben ugyanolyan lélek van (ember, állat, növény) és a szellemiségünk határozza meg, hogy jó leszel-e, vagy sem.Hiszem, hogy a lélek test nélkül is létezik, de az nem tiszta, hogy hogyan "születik meg"
Ez csak egy alternatíva arra, hogy miért nem csak a lélek van, ha egyszer létezhet test nélkül.Szerintem is minden negatív érzelemnek viselkedésnek, gondolkodásnak a gyökere - végső soron - a félelem. Véleményem,hogy minden negatív érzelem visszavezethető a félelmeinkre. . . az életünk nap mint nap a kíváncsiságunk és a megismeréstől való félelmeink küzdelmében folynak vagy csak csordogálnak kinek vérmérséklete szerint. Nem mondom hogy ez az egyetlen igazság, de én ezt látom magam körül. A lelkünk korlátait mi magunk állítjuk fel. Nem ismerjük a világot teljességében és ez félelemmel tölt el minket, a félelmeink pedig korlátokat emelnek közénk és a tudásvágyunk közé. A félelem nagy úr az egoban. Dühöt, gyanakvást, utálatot, stresszt, bizalmatlanságot, etc. . . . okoz. Ha valaki uralma alá tudja hajtani a félelmeit (főleg az elmúlástól valót)annak eltűnnek a maga és környezete szabta korlátai. Az ilyen ember bármit megtehet. . . . szerintem. Test nélküli állapotban, amikor a lélek megtervezi a következő életét, nem érzékeli az események történések súlyát. Ő ott nem annak tudatában dönt, hogy most megkínozza-e a testet, ott nincs fájdalom, nincs szenvedés, nem emberi ésszel szemléli a dolgokat. Ez csak itt lent a földön válik világossá számára, de akkor már nincs "reklamáció". Tehát, amíg fönt van és "tiszta" nem osztja jóra és rosszra a dolgokat, ezek csak ide lent kapnak értelmet, itt viszont a lélek tisztasága, tisztánlátása pedig korlátozott. Amúgy nem hiszem, hogy amikor egy lélek befejezi a dolgát, ezzel a módszerrel akarna szabadulni, mert az kínzás. Egy tiszta lélektől pedig nem várom el, hgogy kínozza a testet, amiben élt, amikor máshogy is meg tud tőle szabadulni - ha meg tud. Mert persze kérdés kérdés után vetődik fel. Soha nem tudhatjuk,hogy a lélek mit "tervezett be előre" magának,és esetleg milyen karmát hoz magával.A kisgyerek, amikor megszületik, ártatlan ugyan, de semmit nem tud a világról. No és épp ezért kételkedek, hogy létezne újjászületés, mert akkor nem így lenne, már birtokolna némi információt. Nem tudom, hogy hiszek-e a lélekvándorlásban. Gondolkodnom kell, hogy mi is a helyzet a rovarokkal és a növényekkel. Nem hiszem, hogy az előző életemet egy növényben, vagy állatban éltem volna, úgy gondolom, hogy mind a hárman (növény, állat, ember) egy szinten él, és mindannyian átjutunk arra a másik szintre. Oda, ahol már látod az élet értelmét, de lehet, hogy annak a világnak az értelmét újra meg kell értened. Vannak bizonyos pontok, amik rögzítve vannak, de azok között bőven lehet lavírozni a szabad akarat segítségével. Azt mondják, a kilépésre több időpont is be van tervezve, és a lélek dönt, hogy mikor megy el. Van olyan, amikor a lélek menne már, de még nem "végzett".
Szerintem minden embernek mikor megszületik kap egy lelket az Istentől, tiszta, és hófehér.
Csak rajtunk, áll, milyen lelket teszünk vissza Isten kezébe, mikor számon kéri tőlünk hogy hogyan vizsgáztunk az élet úton.
Úgy érzem mind sokat tanulhatunk egymástól, csak nem szabad erőszakosan egymásra kényszerítenünk nézeteinket. Remélem mindenkinek sikerül indulatoktól mentes építő eszmecserét folytatni erről a nehéz és összetett témáról!