Az MH tagsága végre bekeményített
Az MH tagsága végre bekeményített
A március 6-i Magyar Házi választásról
A választásról részletesebben később számolunk be, a bíróság hamarosan meghozza döntését a Magyar Ház ügyében.
Jöttek, de mennyien, vártak és milyen türelmesen és békésen, győztek, mert megérezték, hogy győzni kell, ha meg akarják tartani a Központot azoknak, akik oly sokat áldoztak ezért a közösségért.
Az arcokon, az emberek mozgásán látni lehetett az eltökéltséget, hogy véget akartak vetni a félrevezető hazudozásoknak, a számunkra értelmetlen titkolódzásnak, a tagság megalázásának, a számunkra kivánatos és megszakított kultúrprogramok kitoloncolásának,
a meg nem magyarázott elszámolási rendellenességeknek, a tagság által feltett, de megválaszolatlan kérdéseknek, a mellébeszéléseknek, amelyek egyre inkább egy eddig megmagyarázatlan öncélúságot tűnik takarni,
a fiataljaink velünk szemben való kijátszásának, és az egyes vezetők erőszakos, szinte hatalmi tébolyának, amely egyszerűen megmagyarázhatatlan az önkéntes munkához való esztelen, mindenáron való görcsös ragaszkodással,
a vélemény nyilvánítás és szólásszabadság elfojtását házon belül és kívül,
a törvénytelen és alapszabály ellenes kizárásoknak, instabil tanácsadónak, aki az egész tagságot kizárná, ha az nem azt teszi, amit a belső vezetőség néhány tagja kíván.....
jöttek, ahogy Bánk Bán Tiborca panaszolja fel – „véghetetlen sorban mint az elnyomottak, mint az elárvultak”, akik saját Kultúrközpontjukban nem szívesen látott másodrangú polgárokká lettek egy olyan társaság gonosz akaratának jóvoltából, amely már hosszabb ideje nem arra fordítja energiáját, hogy a tagság kívánságának tegyen eleget, hanem önmaga cezáromániáját elégítse ki.
Jöttek, jöttek és jöttek, olyanok, akik már jó ideje nem látogatták a Házat, politikai, vallási és minden más megkülönböztetést félretéve, jöttek ma, hogy visszavegyék azt, amit joggal éreznek a sajátjuknak, a Kultúrközpontot.
Itt nyoma nem volt annak a beteges feszültségnek, amelyet a Szabó-Vaski csoport erőszakossága már évek óta kiprovokált a béketűrő tagságból.
Az emberek könnyedén csevegtek, egymást tiszteletben tartva kicserélték gondolataikat, nem félve attól, hogy átverik őket, és minden tisztségre megválasztották azokat a tagokat, akik felvállalták, hogy ebben a válságos helyzetben vállukra vegyék a kemény munkát és megfeleljenek a tagság elvárásának.
E sorok írója hosszú idő után végre újra jól érezte magát a Házban. Óriási munka áll előttük, reméljük, hogy hamarosan fel tudják mérni a feladatok nagyságát és részleteit, jelenthetnek a tagságnak és megkezdhetjük a szétzilált intézmény újraépítését.
Hamarosan beszámolunk a további fejleményekről.
L.T.