Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Amíg valamit valakit le akarok győzni, addig ellenállok annak, ami van, és éppen ezzel az ellenállással tartom fenn azt ami van, amit le akarok győzni. Legyőzés, kiiktatás helyett van ami beljebb visz, a kíváncsiság, hogy megismerjem azt ami van.
Nézőpont kérdése, hogy valami "jó" vagy "rossz" és szerintem semmi köze nincs az egohoz. Én nem szeretném ha eltűnne, hiszen megvan a szerepe a fizikai világban. Csak akkor érezzük tehetnek, ha az ego ural minket és nem fordítva. Lehet tovább menni és akár elgondolkozhatunk, hogy minden, ami ural engem, minden, ami nagyobb nálam, az bizony teher. De ez a szemlélet adja a megoldást is!



sztem is! jó és rossz csakmegitélés kérdése...
de mivel az ego gyakran kapaszkodik bele
-éppen ez mutatja h az ö eszköze
az igazsággal együtt ....

de az egó nem tünhet el ...hiszen nem tudnám h a te vagy az én lábamra léptek rá... /az énhatárok /
viszont rákell jönni h ez csak egy határ mivel nem az egó jelöli ki az életcélom a határ is modosulhat....
 
Amíg valamit valakit le akarok győzni, addig ellenállok annak, ami van, és éppen ezzel az ellenállással tartom fenn azt ami van, amit le akarok győzni. Legyőzés, kiiktatás helyett van ami beljebb visz, a kíváncsiság, hogy megismerjem azt ami van.
Nézőpont kérdése, hogy valami "jó" vagy "rossz" és szerintem semmi köze nincs az egohoz. Én nem szeretném ha eltűnne, hiszen megvan a szerepe a fizikai világban. Csak akkor érezzük tehetnek, ha az ego ural minket és nem fordítva. Lehet tovább menni és akár elgondolkozhatunk, hogy minden, ami ural engem, minden, ami nagyobb nálam, az bizony teher. De ez a szemlélet adja a megoldást is!

daibo!

Amíg valaki el nem jut odáig hogy a fejlődést célként és nem eszközként akarja használni a másikkal szemben, addig létezik a dologban az EGO.
 
sztem is! jó és rossz csakmegitélés kérdése...
de mivel az ego gyakran kapaszkodik bele
-éppen ez mutatja h az ö eszköze
az igazsággal együtt ....

de az egó nem tünhet el ...hiszen nem tudnám h a te vagy az én lábamra léptek rá... /az énhatárok /
viszont rákell jönni h ez csak egy határ mivel nem az egó jelöli ki az életcélom a határ is modosulhat....

most!

Ha az okát tudod hogy mi miért történik, akkor képes vagy mérlegelni a rossz mértékét és ez már nem nézet kérdése. Mindenkiben megvan az a lelki egyensúly, amit úgy nevezünk igazság. Ez dönti el, hogy a dolog mennyire jó, vagy mennyire rossz és ez egy olyan valami, amit semmivel sem lehet becsapni.
Ha csak nézőpontok léteznének, akkor ilyen szemszögből egy nagyon pozitív és rendkívül bölcs ember is ölhetne anélkül, hogy megvetnék, vagy hogy elítélnék érte. Elég ha csak kitalál egy nézőpontot, amit mindenki megért.
Ha ez így lenne, akkor egy rendszertelen világban élnénk, ahol tök mindegy hogy mit csinál a másik, úgysem számít.
Viszont mindenki érzi azt, hogy ez szerencsére nem így van és ez az érzés nem más, mint az igazságérzet. Tehát mégis csak van egy igazságot működtető rendszer, ami nem véletlen.
 
Még valami.: Ha valaki megöl valakit és a gyilkos emiatt egész életében börtönben szenved, akit megölt, annak nem biztos hogy ez jelenti az elégtételt, másrészt akik igazságszolgáltatást hajtottak végre és amennyiben ők mondjuk egy kicsit eltúlozták a büntetést, akkor nekik lesz bűntudatuk, amit lelki érzés szerint rendezni kell.
Én azt mondom, hogy egy idő után az élettől, mindenki megkapja a maga saját maga büntetését.
 
most!

Ha az okát tudod hogy mi miért történik, akkor képes vagy mérlegelni a rossz mértékét és ez már nem nézet kérdése. Mindenkiben megvan az a lelki egyensúly, amit úgy nevezünk igazság. Ez dönti el, hogy a dolog mennyire jó, vagy mennyire rossz és ez egy olyan valami, amit semmivel sem lehet becsapni.
Ha csak nézőpontok léteznének, akkor ilyen szemszögből egy nagyon pozitív és rendkívül bölcs ember is ölhetne anélkül, hogy megvetnék, vagy hogy elítélnék érte. Elég ha csak kitalál egy nézőpontot, amit mindenki megért.
Ha ez így lenne, akkor egy rendszertelen világban élnénk, ahol tök mindegy hogy mit csinál a másik, úgysem számít.
Viszont mindenki érzi azt, hogy ez szerencsére nem így van és ez az érzés nem más, mint az igazságérzet. Tehát mégis csak van egy igazságot működtető rendszer, ami nem véletlen.

amiröl irsz az nem az igazság hanem az élet védelme -az mástészta -és igen nincs rendszer... csak élet van ebben pedig bármi megtörténhet ami létezhet..
 
Én most ott tartok, hogy magamnak legbelül, de mégsem eltűnve hagyni tartom meg ezt a belső mély érzést és közben élek a világban. Megértve a másik tudatlanságát néha én is bele menve a játékba. Ez is Tolle egyik fejezete, az élet színjátéka, vagy hasolnó néven.

Érdekes mindig valamelyik tanításának a része kerül az előterembe, pedig már össze-vissza hallgatom, már számtalanszor meghallgattam, de még egyszer sem untam, de ezt nem is lehet!

De talán a túlregalálás is nagy gond az emberekkel. Ma például magamon észleltem, hogyan befolyásolnak a környezeti hatások. Miként hatnak rám fizikailag és lelkileg. De akkor a mélyebb részre kell vinni a figyelmet és már tudatlanul tudva, hogy ez nem valós.
 
Ferenc-z!
Kérdezem, valóban a környezeti hatások befolyásolnak, vagy netán a véleményed róluk? Mert nagyon nem mindegy.
 
Ferenc-z!
Kérdezem, valóban a környezeti hatások befolyásolnak, vagy netán a véleményed róluk? Mert nagyon nem mindegy.

Az, hogy nekem, neked vagy bárki másnak akármiről vagy akárkiről mi a véleménye iszonyat relatív és rettentő komlex dolog. A válaszra válaszolva igen úgy tűnik mintha a környezeti hatások változnának, ezt persze az ego hitetti el velem/másokkal, de én ennek a tudatában vagyok és ezért írtam: tudatlanul tudva.

Amikor már az ego átveszi az írányítást, Tolle is említi már a tudás, hogy nem ott vagy ahol lenned kell is számít.
 
Az, hogy nekem, neked vagy bárki másnak akármiről vagy akárkiről mi a véleménye iszonyat relatív és rettentő komlex dolog. A válaszra válaszolva igen úgy tűnik mintha a környezeti hatások változnának, ezt persze az ego hitetti el velem/másokkal, de én ennek a tudatában vagyok és ezért írtam: tudatlanul tudva.

Amikor már az ego átveszi az írányítást, Tolle is említi már a tudás, hogy nem ott vagy ahol lenned kell is számít.

Azért tettem fel a kérdést, mert én úgy gondolom, hogy a véleményem valamiről, nagyon is befolyásolja az életemet. Ha úgy döntök, hogy valami környezeti dolog nem tetszik, akkor bizony a döntésemnek megfelelő hatása lesz az életemre. Ha hozok egy másik döntést ugyanazzal kapcsolatban, akkor is a döntésem hatását fogom tapasztalni, de az már lehet akár hasznos is számomra, függetlenül attól, hogy a tömegek mit gondolnak róla.
üdv daibo
 
Először is te hatással vagy a világra, ezért a világ is hatással van rád, ami kölcsönös. Ez azt jelenti, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol mindenki tartozik mindenkihez. Más szóval felelősséget vállalsz önmagadért és nemcsak önmagadért, hanem a világért is.
Egyetlenegy közös célunk van és ez nemmás, mint a fejlődés. Ha ez mindenkiben ugyanúgy motiválódna, akkor az EGO megszűnne működni.

Ne feledd.: "Határok nem léteznek, csak a fejekben."
 
Elbeszélünk egymás mellett. Jelentések nincsenek tisztázva, így értelmetlen az egész...
Te meg akarod szüntetni az egot, szerintem meg szükség van rá, a te világodban van jó és rossz, szerintem ez szemlélet kérdése, te felelősséget vállalsz a világért, szerintem meg elég, ha mindenki a saját életéért vállal felelősséget.
Nem véletlenül választottam a csodák könyvéből az idézetet, mert az szó szerint értendő és számomra vezérfonal, valamint megtalálni "igazságát" a mindennapjaimban azt jelenti, hogy tisztul a gondolkodásom a téves elképzelések, következtetések, hiedelmek alól, másként ébresztő impulzust ad.
 
Elbeszélünk egymás mellett. Jelentések nincsenek tisztázva, így értelmetlen az egész...
Te meg akarod szüntetni az egot, szerintem meg szükség van rá, a te világodban van jó és rossz, szerintem ez szemlélet kérdése, te felelősséget vállalsz a világért, szerintem meg elég, ha mindenki a saját életéért vállal felelősséget.
Nem véletlenül választottam a csodák könyvéből az idézetet, mert az szó szerint értendő és számomra vezérfonal, valamint megtalálni "igazságát" a mindennapjaimban azt jelenti, hogy tisztul a gondolkodásom a téves elképzelések, következtetések, hiedelmek alól, másként ébresztő impulzust ad.

daibo!

Ha spontán a jót és a rosszat szemléljük, akkor szerintem ehhez nincs szükség az EGO-ra. Tudvalevő ha valami jó, akkor az jó, ha valami rossz, az rossz. Az EGO csak akkor működik, ha valakit rosszként szemlélsz, miközben teljesen félreérted a dolgot.
 
daibo!

Ha spontán a jót és a rosszat szemléljük, akkor szerintem ehhez nincs szükség az EGO-ra. Tudvalevő ha valami jó, akkor az jó, ha valami rossz, az rossz. Az EGO csak akkor működik, ha valakit rosszként szemlélsz, miközben teljesen félreérted a dolgot.
Mondom, nem egy nyelvet beszélünk. Ezt én nem értem, vagy ha értem, akkor nem értek vele egyet.... de elfogadom, hogy számodra ennek jelentése van.
 
Én értem, csak tényleg vannak helyzetek amikor mindig kizökkenünk eme igazságokból. De küzdünk az egoval, nem adjuk fel, legalábbis nem adjuk át a 100% írányítást!
 
Én értem, csak tényleg vannak helyzetek amikor mindig kizökkenünk eme igazságokból. De küzdünk az egoval, nem adjuk fel, legalábbis nem adjuk át a 100% írányítást!

Nem győzöm hangsúlyozni a küzdés, legyőzés, stb. ellenállást szül és épp azt tartja fenn, ami ellen küzdünk, amit le akarunk győzni.
Nem baj az, ha nem mindig sikerül a spirituális tanítások elveinek megfelelően kezelni egy helyzetet, ha utólag megvizsgálom a saját felelősségemet pl. az alapkérdéssel, hogy van én ok abban, amit tapasztalok? Ez persze feltételezi azt, hogy minden belőlem indul ki, velem semmi nem történhet és nem is történik az én közreműködésem nélkül.
Szerintem hasznosabb bevállalni, feltételezni, hogy ma még inkább az ego ural engem, mint én őt, mert kell egy kiindulópont, és innen léphetek tovább, hogy ezt önismereti kérdésekkel megfordítsam.
Azt se ártana tisztázni, mi is az ego, mert gyakran a jelentések tisztázatlansága miatt alakulnak ki konfliktusok, mindenki mondja a magáét és a saját világában mindenkinek igaza is van, csak ezek az igazságok annyifélék, ahány hiedelmünk (egyetértésünk, megkérdőjelezetlen állításunk, stb. ) van.
üdv daibo
 
daibo!

Arra akartál rávilágítani, hogy a rossz legyőzése, ellenállást szül. De ha én azt mondom neked hogy meditációval tüntetem el a rosszat a világból, akkor is ellenállás keletkezik? Azért érdemes ezen is elgondolkodni.
 
Nem kedves Progressor. Nem erre akartam rávilágítani, hanem arra, hogy csak egy hiedelem, hogy van jó és rossz, eleve ezt lenne hasznos megkérdőjelezni. Mert ez csak egy hit, (hiedelem=egyetértés, vélemény következtetés) és bármikor megváltoztatható. egy mondjuk úgy hasznosabbra, a mindennapjaink szempontjából - ami az ÉLETÜNK- hasznosabbra, ami minket és persze általunk minden érintett javát szolgálja.
Mostanában -hálistennek- egyre többször találkozok olyan információval, melynek a középpontja a hiedelemrendszer. Megismerése, a nem hasznosak megváltoztatása.
Mondok egy egy egyszerű példát.
Sétálunk és nagy beszélgetésben vagyunk, mindketten jól érezzük magunkat.
Egyszercsak.... hirtelen úgy meglöklek, hogy elesel.
Hogy reagálsz? Megdöbbensz, haragszol, netán csalódottságot érzel?
És amikor tudatosul benned, hogy épp egy vonat húzott el melletted?
Hogy reagálsz? Megköszönöd? Hálát érzel?
Most az, hogy meglöktelek, jó vagy rossz?
Ugye, hogy szemlélet kérdése? Ilyesmire gondoltam.
üdv daibo
 
Nem kedves Progressor. Nem erre akartam rávilágítani, hanem arra, hogy csak egy hiedelem, hogy van jó és rossz, eleve ezt lenne hasznos megkérdőjelezni. Mert ez csak egy hit, (hiedelem=egyetértés, vélemény következtetés) és bármikor megváltoztatható. egy mondjuk úgy hasznosabbra, a mindennapjaink szempontjából - ami az ÉLETÜNK- hasznosabbra, ami minket és persze általunk minden érintett javát szolgálja.
Mostanában -hálistennek- egyre többször találkozok olyan információval, melynek a középpontja a hiedelemrendszer. Megismerése, a nem hasznosak megváltoztatása.
Mondok egy egy egyszerű példát.
Sétálunk és nagy beszélgetésben vagyunk, mindketten jól érezzük magunkat.
Egyszercsak.... hirtelen úgy meglöklek, hogy elesel.
Hogy reagálsz? Megdöbbensz, haragszol, netán csalódottságot érzel?
És amikor tudatosul benned, hogy épp egy vonat húzott el melletted?
Hogy reagálsz? Megköszönöd? Hálát érzel?
Most az, hogy meglöktelek, jó vagy rossz?
Ugye, hogy szemlélet kérdése? Ilyesmire gondoltam.
üdv daibo

daibo!

Az igaz hogy ami az egyik embernek jó, az a másiknak rossz (jó és rossz fogalom között), csak azt az egyet felejted el, hogy ez attól függ, hogy valaki ténylegesen jó, vagy ténylegesen rossz-e. Azaz aki világ életében pozitív és jó volt, az különbséget tud tenni jó és rossz között, aki meg gonosz emberként éli az életét, annak a rossz is jó. Tehát nem nézőpont, hanem mentalitás kérdése. Te tudatában vagy-e annak, hogy hova vagy besorolható?
 
nem értitek egymást mert nem akarja elfogadni a nézőpontot h nincs jó és rossz abszolút értelemben....


azért megbeszélhetnénk ezt ... bár meggyőzni nem akarlak

senki sem jó egész életben többek közt azért mert míg nem rossz nem tudja azt sem mi jó.. arról nem is beszélve h alapvetően a

a kisgyermek nem rossz mikor kitépi a béka lábát ... megmondjuk neki h ez rossz.. és miért...

fogalommal van a gond ugyanis h csak reláció ...
de nem létezik.... ha azt mondja a szülő:légy jó mögötte egy csomódolgot gondol h mit igen és mit ne tegyen....

ha létezne abszolút jó és abszolút rossz ( ember nélküli)
akkor létezne az abszolút igazság is amely ezeket elválasztja....

vagy úgy ahogyan idő sem létezik ... emberi találmányok..
segédeszközök az együttélés eszközei... (de az étlapot sem
esszük meg )

pl ahhoz h találkozzunk... létrehoztuk a folyamatos óra időt így bármikor mondhatod h félóra múlva
 
Oldal tetejére