Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

[oliyboty]

Szia Bonaonakiss

Igen, jól érzékeled, hogy erősebbek most a gondolataim, mint én magam, én is érzékelem eléggé erőteljesen és tudom, hogy ha csak megsimítjátok a fejem, azzal semmi nem történik és igenis kell, hogy nyomatékosabban, határozottabban, keményebben mondjátok el a meglátásaitokat..., de most egy időre leállok mindennel, hogy pihenjek, nyugodt körülmények legyenek, ne ezen pörögjek, mert alvás téren is biztos, hogy ezeknek köze van hozzá..., köszi neked is a hozzászólásokat, hidd el sokat segítettek, még ha ez most nem is levehető...kiss

...a szabadság azt jelenti...önmagad vagy...nem mások elvárásainak felelsz meg...sajnálom, ha nem felelek meg az általad képviselt elvárásnak...nem tehetem meg...azzal, hogy simogatjuk az amúgy is széteső spirituális világképedet...nem segítünk...jól fejbe kell verni...akkor észhez térsz...tudod a szabadság nem abból áll, hogy ami épp megjelenik a fejedben kiírod magadból...a szabadság abban áll, hogy a gondolataid felett állsz...mikor azt mondom, engedd had-menjen...nem egyenlő azzal, hogy engedem had-uraljon...elengedni, annyit tesz...nem adni neki jelentőséget....

azt írod pont nekem kellene tisztában lenni azzal miért írtad...igen tisztában vagyok vele miért írtad..de az, hogy én tisztában vagyok vele rajtad nem segít...vállalni magad, a gondolataid, érzéseid nyilvánosan...nem egyenlő azzal, hogy felelősséget vállalsz...te nem felelősséget akarsz vállalni, te megszabadulni akarsz...ahogy a topic címe is jelzi...hogyan iktassuk ki az egonkat...neked kész elképzelésed van arról minek, hogyan kéne történnie...és pont ez az elvárásod az ami, most csődöt mondott...Osho az értés embere volt, nem a tudásé....ő szabad volt...mentes minden társadalmi elvárástól...nem érted, önmagáért....aki kész volt arra, hogy befogadja azt, amiről beszél...azoknak segített...és csak is azoknak...akikben nem volt már elvárás....csak egyszerűen megakarták tapasztalni önmagukon belül az igazságot, (vagy nevezd Istennek)...az igazságot nem találod meg gondolatokban...és azt nem adhatja oda neked senki....azok a válaszok nem benned születnek meg, ezért számodra teljesen haszontalanok lesznek, ahogy Osho szavai se segítettek...mert ahhoz nem a szavaival, hanem vele kell egyé válnod....

...tudod, nem szokásom magamról írni, mert nincs jelentősége...de most megteszem, hogy értsd miért mondtam engedd felszínre, hagy történjen...mikor 19 évesen édesapám üzemi balesetben meghalt (rá eset 4tonna vasbeton és agyonnyomta)...tele voltam kérdéssel...miért...miért pont ő...és ki az aki mindezt így rendeli...mi végre az egész...miért születünk, ha aztán meghalunk...stb)...nagyobb volt a fájdalmam mint én magam...tele kérdésekkel, sírtam, sőt fájdalmamban megakartam halni...napokig voltam ebben az állapotban....legyengültem...testem feladta...majd az elmém is...aztán csend lett, határtalan csend lett bennem...a csendben egyfajta béke költözött szívembe...majd hirtelen minden világos lett...megértettem mindent...nem tudtam szavakba önteni, csak éreztem belül...majd folytatódott az élet...és olyan 29 éves koromban meditáltam a nappaliban és egy hatalmas energiazuhatag mintha fejbevágott volna...csak ott feküdtem és éreztem, ahogy a testem valami átmossa...nem tudom mennyi idő telt el...de mikor felkeltem...még a saját nevemre se emlékeztem...mintha a fejemből minden kiszállt volna...jött a szomszéd asszony és lisztet kért...kerestem a fejemben mi az a liszt....nem találtam...majd hirtelen képeket kezdtem látni, azokat a gondolatokat, amik a szomszédasszony fejébe megjelentek...minden újra tiszta lett....mentes minden fogalmi társítástól...egyszerűen gyönyörű volt minden...nem akartam megmagyarázni...csak hagytam, had-történjen....majd olyan dolgokról kezdtem beszélni, amiről magam se tudtam, hogy bennem van...és most se tudom....és nem is akarom...nem gyűjtök tudást...a megvilágosodás, nem a tudásról szól...az az értésről...az értés pedig nem kívülről érkezik...annak benned kell megszületnie...ezért nem adhatok kész válaszokat...és nem áltatlak, hogy bárki is segíteni fog ebben...

...azért egy kérdésedre válaszolok...tudod mit látok, láttam....csak azt látom(láttam) a gondolataid erősebbek, mint te magad...ezért a gondolataidra csak is az erős szavak hatnak...még ha úgy érzed fáj is, nem ellened érted van...mit kezdesz vele a döntés a kezedben van...kiss

 

[furrier75]

Hidd el, mi is nagyon szeretnénk segíteni, de ahhoz az is kell, hogy te is, meghallgasd a mi álláspontunkat. kiss
Hidd el, minden egyre jobban fog alakulni.

Segíteni csak az tud az Úton, aki maga is jár az Úton...
Segíteni csak az tud a talpra állásban, aki már maga is elbukott az Út akadályaiban,
és újra talpra állva tovább jár az Úton...
Egy földön fekvő nem tud felállítani egy másik földön fekvőt...

 

[Kicsi Fecske]

...a szabadság azt jelenti...önmagad vagy...nem mások elvárásainak felelsz meg...sajnálom, ha nem felelek meg az általad képviselt elvárásnak...nem tehetem meg...azzal, hogy simogatjuk az amúgy is széteső spirituális világképedet...nem segítünk...jól fejbe kell verni...akkor észhez térsz...tudod a szabadság nem abból áll, hogy ami épp megjelenik a fejedben kiírod magadból...a szabadság abban áll, hogy a gondolataid felett állsz...mikor azt mondom, engedd had-menjen...nem egyenlő azzal, hogy engedem had-uraljon...elengedni, annyit tesz...nem adni neki jelentőséget....

azt írod pont nekem kellene tisztában lenni azzal miért írtad...igen tisztában vagyok vele miért írtad..de az, hogy én tisztában vagyok vele rajtad nem segít...vállalni magad, a gondolataid, érzéseid nyilvánosan...nem egyenlő azzal, hogy felelősséget vállalsz...te nem felelősséget akarsz vállalni, te megszabadulni akarsz...ahogy a topic címe is jelzi...hogyan iktassuk ki az egonkat...neked kész elképzelésed van arról minek, hogyan kéne történnie...és pont ez az elvárásod az ami, most csődöt mondott...Osho az értés embere volt, nem a tudásé....ő szabad volt...mentes minden társadalmi elvárástól...nem érted, önmagáért....aki kész volt arra, hogy befogadja azt, amiről beszél...azoknak segített...és csak is azoknak...akikben nem volt már elvárás....csak egyszerűen megakarták tapasztalni önmagukon belül az igazságot, (vagy nevezd Istennek)...az igazságot nem találod meg gondolatokban...és azt nem adhatja oda neked senki....azok a válaszok nem benned születnek meg, ezért számodra teljesen haszontalanok lesznek, ahogy Osho szavai se segítettek...mert ahhoz nem a szavaival, hanem vele kell egyé válnod....

...tudod, nem szokásom magamról írni, mert nincs jelentősége...de most megteszem, hogy értsd miért mondtam engedd felszínre, hagy történjen...mikor 19 évesen édesapám üzemi balesetben meghalt (rá eset 4tonna vasbeton és agyonnyomta)...tele voltam kérdéssel...miért...miért pont ő...és ki az aki mindezt így rendeli...mi végre az egész...miért születünk, ha aztán meghalunk...stb)...nagyobb volt a fájdalmam mint én magam...tele kérdésekkel, sírtam, sőt fájdalmamban megakartam halni...napokig voltam ebben az állapotban....legyengültem...testem feladta...majd az elmém is...aztán csend lett, határtalan csend lett bennem...a csendben egyfajta béke költözött szívembe...majd hirtelen minden világos lett...megértettem mindent...nem tudtam szavakba önteni, csak éreztem belül...majd folytatódott az élet...és olyan 29 éves koromban meditáltam a nappaliban és egy hatalmas energiazuhatag mintha fejbevágott volna...csak ott feküdtem és éreztem, ahogy a testem valami átmossa...nem tudom mennyi idő telt el...de mikor felkeltem...még a saját nevemre se emlékeztem...mintha a fejemből minden kiszállt volna...jött a szomszéd asszony és lisztet kért...kerestem a fejemben mi az a liszt....nem találtam...majd hirtelen képeket kezdtem látni, azokat a gondolatokat, amik a szomszédasszony fejébe megjelentek...minden újra tiszta lett....mentes minden fogalmi társítástól...egyszerűen gyönyörű volt minden...nem akartam megmagyarázni...csak hagytam, had-történjen....majd olyan dolgokról kezdtem beszélni, amiről magam se tudtam, hogy bennem van...és most se tudom....és nem is akarom...nem gyűjtök tudást...a megvilágosodás, nem a tudásról szól...az az értésről...az értés pedig nem kívülről érkezik...annak benned kell megszületnie...ezért nem adhatok kész válaszokat...és nem áltatlak, hogy bárki is segíteni fog ebben...

...azért egy kérdésedre válaszolok...tudod mit látok, láttam....csak azt látom(láttam) a gondolataid erősebbek, mint te magad...ezért a gondolataidra csak is az erős szavak hatnak...még ha úgy érzed fáj is, nem ellened érted van...mit kezdesz vele a döntés a kezedben van...kiss

Szia Bonaona!kiss
Ez gyönyörű! Csodás dolgot írtál.:55:
Mikor az én apám haldoklott, tudtam, hogy szeretné az utolsó kenetet, de mivel anyum nem katolikus volt, megtagadta. Egyszerűen éreztem, hogy apu szeretné. Mivel anyumat nem tudtam rábírni, láttam Jézust a perifériámban katoliskus karingben, stólával, és ott állt a haldokló apum mellett, és feladta az utolsó kenetet. Mikor elmondtam anyumnak, tátott szájjal nézett, nem akarta, vagy nem tudta elhinni. Mások zokogtak apum halálakor, de én tudtam, hogy jó helyen van. Mert mikor apu apja meghalt, utána álmomban mondta a számomra nagyon tanulságos monológját:
"Furcsák vagytok ti földi emberek! Mikor megszületik a gyermek mennyi tudtok örülni neki! Pedig nem csak azért sír a gyermek mert akkor vesz először levegőt! Hanem azért is, mert akkor szakad el Istentől! Mennyire sírtok mikor meghal valaki! Pedig akkor a lélek a legboldogabb, mert akkor megy vissza az Istenhez!"
Őszinte részvétem így utólag is apukád halála miatt!
Legyen nagyon szép, és vidám napod!:55:
Sok szeretettel Erzsi.kiss

 

[furrier75]

Mikor az én apám haldoklott, tudtam, hogy szeretné az utolsó kenetet, de mivel anyum nem katolikus volt, megtagadta. Egyszerűen éreztem, hogy apu szeretné. Mivel anyumat nem tudtam rábírni, láttam Jézust a perifériámban katoliskus karingben, stólával, és ott állt a haldokló apum mellett, és feladta az utolsó kenetet. Mikor elmondtam anyumnak, tátott szájjal nézett, nem akarta, vagy nem tudta elhinni. Mások zokogtak apum halálakor, de én tudtam, hogy jó helyen van. Mert mikor apu apja meghalt, utána álmomban mondta a számomra nagyon tanulságos monológját:
"Furcsák vagytok ti földi emberek! Mikor megszületik a gyermek mennyi tudtok örülni neki! Pedig nem csak azért sír a gyermek mert akkor vesz először levegőt! Hanem azért is, mert akkor szakad el Istentől! Mennyire sírtok mikor meghal valaki! Pedig akkor a lélek a legboldogabb, mert akkor megy vissza az Istenhez!"

Szép történet...
De, sajnos csak a képzeleted játszott veled...

 

[furrier75]

A zen 10 bikája

1. Keresem a bikát

Gyomot félrehajtva keresek mindenütt,
Széles folyón, messzi hegyeken keresztül.
Elgyötörten, letörten, nincs már hol keresni,
Csak a juharfán éneklő éji kabóca hallatszik.

2. Meglátom a nyomokat

Vízparton fa alatt sok nyom,
Illatos gyomok közt is meglátom.
Még mélyebben a hegyek közt szintúgy,
Mint égre tekintő orr, mi rejthetné el?

3. Meglátom a bikát

Fülemüle énekel egy ágon,
Meleg nap, lágy szél, parti zöld fűzfák.
Itt van, többé nem rejtőzhet el,
Méltóságteli fej, szarvak, lefesteni is nehéz.

4. Elkapom a bikát

Hatalmas erőfeszítéssel elkapom,
Akarata és ereje nagy, legyőzni nehéz.
Időnként képes magas helyekre menni,
Felhők fölé, vagy mély barlangba.

5. Megszelidítem a bikát

Ostor és kötél nem elhagyható,
Nehogy porba és szennybe menjen.
Megszelídítve tiszta és engedelmes lesz,
Láncok nélkül is követi az embert.

6. Bikán lovagolva hazatérek

Megülve a bikát kényelmesen hazaindulok,
Fuvolám dala az est vörös felhőibe száll.
Egy ütem, egy dallam, korlátlan értelem,
Ismerve a hangot minek kéne beszélni?

7. Bikát elfelejtve magam maradok

Bikán ülve elérem hegyi otthonomat,
Lám a bika eltűnt, az ember nyugalomban.
A nap magasról tűz, mégis álmodok,
Ostor és kötél a fűkunyhóban hagyva.

8. Ember és bika is elfelejtve

Ostor, kötél, ember, bika mind üres,
Tágas kék eget üzenet nehezen érne el.
Kályha tüzes tetején nem marad hó,
Ide érve az ősökhöz csatlakozhatok.

9. Visszatérés a forráshoz

Visszatérni a forráshoz eleve hasztalan,
Jobb lett volna vaknak és süketnek lenni.
Kunyhóban ülve nem látok semmit odakint,
A folyó magától folyik, a virág magától piros.

10. Tárt karokkal a piacra érek

Csupasz mellkassal, mezítláb piacra érek,
Koszos-poros ruhában szélesen vigyorgok.
Szellemek és varázserő használata nélkül,
Kiszáradt fák azonnal virágba borulnak.

 

[Kicsi Fecske]

Szép történet...
De, sajnos csak a képzeleted játszott veled...

Szia Furrier!kiss
Hála az Istennek, hogy nincs igazad.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

 

[hannah22]

Én azt nem értem, hogy miért kellene meditáció alatt mindent elengedni, hogy az üresség állapotába kerüljünk? Véleményem szerint, az üresség állapota, a létezésünk kiinduló pontja, akkor miért kellene hogy a kiindulópontra visszaprogramoznom magam, miért érezzem a tudattalan állapotát? ráadásul ha azon vagy hogy mindent elengedsz, akkor ebben a számodra fontos dolgok is benne vannak. Ha ebbe a tudattalan állapotba hozod magad, akkor semmilyen kényelem (pozitív érzés) nem vár rád, mert automatikusan a tudatodat is elveszted.
Egyébként a teljes üresség állapota is rendelkezik valamivel, ami nem más mint egy hang, az üresség hangja, a szünet. Ennek a hangnak a felismerése szerintem a kiindulópontja a tudatunk ráébredésének.

tyűűűhaaa... ez ám a valami, pontosabban a nemsemmi....

 

[oliyboty]

tyűűűhaaa... ez ám a valami, pontosabban a nemsemmi....

Kedves Hannahkiss

Kicsit kifejtenéd a fentebbi hozzászólást hogyan érted? Mert személy szerint én Progressorral nem értek egyet, mármint amit ő az üresség tudatállapotáról ír.

Köszi!kiss

 

[hannah22]

Kedves Hannahkiss

Kicsit kifejtenéd a fentebbi hozzászólást hogyan érted? Mert személy szerint én Progressorral nem értek egyet, mármint amit ő az üresség tudatállapotáról ír.

Köszi!kiss

Berniiiííííí ... az iróniakisskisskiss
Minden szó bennmaradt és ez jött ki belőlem ....
Tömör és csömör .... szikkadt és nyögvenyelős, olyan iskolapad-doh-szagú.... távol az élet természetes frissességétől ....

Ééééss igen, jól visszaítélkezteeeem bibibííí.... ez meg már az én dógom.

 

[furrier75]

Hála az Istennek, hogy nincs igazad.

Ha ezt hiszed, vagy épp az ellenkezőjét, mindenképpen igazad van... (a saját kis világodban)

De kérdem én, mi köze Jézusnak a katolikusokhoz...?
Mi köze Jézusnak a katolikusok formális ceremóniájához...?
Mi köze Jézusnak egyáltalán ehhez az egészhez...?

Jézus egy ember volt, olyan mint bármelyikünk...csak később csinált belőle az egyház Istent...és ezzel rá is vették a hívők millióit, hogy megszegje az első parancsolatot...!

Ja és még valami:
A benned lévő Isten nem tudja üdvözölni a bennem lévő Istent, mert egyikünkben sincs benne Isten...

Az idézet amit te vagy más átfogalmazott tudatlanságában úgy hangzik:
A bennem lévő Buddha üdvözli a benned lévő Buddhát...
És Buddha nem Isten...!

 

[oliyboty]

Berniiiííííí ... az iróniakisskisskiss
Minden szó bennmaradt és ez jött ki belőlem ....
Tömör és csömör .... szikkadt és nyögvenyelős, olyan iskolapad-doh-szagú.... távol az élet természetes frissességétől ....

Ééééss igen, jól visszaítélkezteeeem bibibííí.... ez meg már az én dógom.

Jóóó Hannahkiss Nem mindig sikerül kapcsolni elsőre hogyan is értetek néhány hozzászólást, de okés, akkor hasonló állásponton vagyunk. Jó hogy jelen vagy itt is, szeretlek olvasni, felvidítanak a hozzászólásaid, sok igazság (az én nézőpontom szerint) van benne. Köszi!kiss

 

[oliyboty]

S itt van Furrier is, juhuuuuuuhuuuuuuuukiss A "kishuga" -aki spirituális változáson megy keresztül, vagy mit tudom én milyen változás ez, a lényeg, hogy valamilyen változás elindult-, hiányolja őt nagyonkiss

 

[oliyboty]

Bár lehet az ürességet, mint tudatállapot másképpen kell megvilágítsuk, mert azt veszem észre, hogy nálam is, Proginál is, Sománál, V.T.-nél is mást és mást jelent... Vagyis inkább úgy mondom, hogy ...., na inkább sehogy, mert nem tudom nálatok mit jelent, csak magamnál tudom elmondani, amit megéltem, megtapasztaltam..., de az olyan értelemben üresség állapota, hogy tudatállapotként van jelen, semleges, semmit nem vált ki, de ugyanakkor nagyon békességet, nyugalmat sugároz, tehát még én is ellent mondok magamnak, mert nem semleges..., de nem tudom elmagyarázni ezt az állapotot, át kell élni, meg kell tapasztalni..., de talán úgy lehetne leírni a legjobban, mikor tényleg semleges vagy (mint állapot) és ehhez társul már automatikusan egy békesség, nyugalom, amiért nem kell külön tenned, mert az ürességben benne van már eleve, tehát nem kerül semmibe, mert van és kész. Nálam ez az üresség állapota, hogy teljes vagy nem teljes állapot, nem tudom, mert 1 félét tapasztaltam meg eddig párszor, viszonyítási alapom nincsen... És lényegében véleményem szerint, azért jó, ha meditáció által sikerül belehelyezd magad ebbe az állapotba, mert a belső éneddel erősödik a kapcsolat tudatosan, éberen jelenléve, ekkor kerülsz igazán vissza abba a körforgásba, ami a természeted és ahol neked lenned kéne végig természetedből eredően. Nem gondolom azt, hogy ez egy tudattalan állapot, ellenkezőleg..., ebben az állapotban tudsz "teljes" lenni, mert akkor csak vagy van és semmi más, még ha csak egy rövid ideig is..., semlegesség és ezzel együtt határtalan békesség, nyugalom, ami azért természetes, mert maga az üresség állapota ezt adja...

 

[oliyboty]

Ha ezt hiszed, vagy épp az ellenkezőjét, mindenképpen igazad van... (a saját kis világodban)

De kérdem én, mi köze Jézusnak a katolikusokhoz...?
Mi köze Jézusnak a katolikusok formális ceremóniájához...?
Mi köze Jézusnak egyáltalán ehhez az egészhez...?

Jézus egy ember volt, olyan mint bármelyikünk...csak később csinált belőle az egyház Istent...és ezzel rá is vették a hívők millióit, hogy megszegje az első parancsolatot...!

Ja és még valami:
A benned lévő Isten nem tudja üdvözölni a bennem lévő Istent, mert egyikünkben sincs benne Isten...

Az idézet amit te vagy más átfogalmazott tudatlanságában úgy hangzik:
A bennem lévő Buddha üdvözli a benned lévő Buddhát...
És Buddha nem Isten...!

Furrier kiss

Benned van Isten egy "darabkája", bár tény és való, hogy itt senki SEM ISTEN. Isten egy darabkája nem egyenlő azzal, hogy Isten vagy, de ezt senki nem állította, vagy mondta.

Viszont mivel tegnap elég sok minden kijött belőlem és szándékosan kérdőjelezek meg mindent spirituálisan, mert vannak bennem óriási kérdőjelek, szóval a Bibliában leírtak (bár ahhoz el kéne olvasni), meg minden téren, amit legbelül érzek, és ami tényleg onnan mélyről jön, nevezhetjük belső hangnak, mindegy teljesen, aszerint cselekszem, megyek tovább és ami a belső énemmel, hangommal ellentétes, dobok el mindent, kérdőjelezek meg..., így a fentebb leírtakat is és ez most NEM ISTEN, JÉZUS ellen irányul, mert ŐK továbbra is változatlan állapotban maradtak meg bennem és a hitem semmilyen téren nem ingott meg, ŐK vannak, léteznek, semmilyen bizonyíték nem kell, mert érzem és tudom hol vannak jelen...

De tegnap óta odáig eljutottam, hogy minden kérdőjel lett bennem..., és meghallgatok mindenkit, mérlegelek, emésztem a dolgokat, de ami a belső hangommal nem egyezik, azt dobom el azonnal...

Egyedül Istent, Jézust nem kérdőjelezem meg, soha eszembe sem jutott, és sziklaszilárd bennük a hitem, mert megtapasztalás is volt ilyen téren, és bár minden összedőlt rendesen bennem, de ŐK maradtak továbbra is, ŐK ketten egyedül maradtak meg, a hitem kettejükben és velük kapcsolatosan minden más egyéb, no meg a gyógyítás. S itt be is zárult a kör...

 

[Kicsi Fecske]

Ha ezt hiszed, vagy épp az ellenkezőjét, mindenképpen igazad van... (a saját kis világodban)

De kérdem én, mi köze Jézusnak a katolikusokhoz...?
Mi köze Jézusnak a katolikusok formális ceremóniájához...?
Mi köze Jézusnak egyáltalán ehhez az egészhez...?

Jézus egy ember volt, olyan mint bármelyikünk...csak később csinált belőle az egyház Istent...és ezzel rá is vették a hívők millióit, hogy megszegje az első parancsolatot...!

Ja és még valami:
A benned lévő Isten nem tudja üdvözölni a bennem lévő Istent, mert egyikünkben sincs benne Isten...

Az idézet amit te vagy más átfogalmazott tudatlanságában úgy hangzik:
A bennem lévő Buddha üdvözli a benned lévő Buddhát...
És Buddha nem Isten...!

Megbocsáss Furrier!kiss
Én csak Bonaonának írtam le amit átéltem.
Láttam valóban akkor Jézust, katolikus papi ornátusban, és feladta apámnak az utolsó kenetet.
Mit nem értesz ezen? Egy haldokló utolsó kívánsága volt.
Ha valaki hívja Jézust, mikor hisz benne, és szereti, gondolod, hogy nem megy oda mikor hívja? Én sokszor tapasztaltam életem folyamán. Ráadásul még ha haldoklik is valaki? Természetes, hogy oda megy, hiszen Jézus maga a szeretet.
Én úgy ismerem, hogy Bennem lévő Isten, üdvözli a benned lévő Istent!
Nem Buddha, hanem Isten!
Jézus Isten fia. Mi is Isten fiai vagyunk, csak még gyerekek. Jézus már idősebb testvér, Ő már elérte az isteni szintet, ami felé mi is tartunk. Legalább is azok, akik Istenfelé vették az irányt, tehát igyekszenek vissza az Istenhez. Mert először a lélek elfelé tart az Istentől, hogy felfedezze saját magát. Mikor megismeri a saját fényét, mint a gyertya is csak sötétben látszik a fénye, a nap fényénél nem. Így a lélek is csak a fizikai világ sötétjében tudja a saját fényét megtapasztalni. Mikor megtapasztalta, akkor igyekszik vissza a teremtőjéhez, a fény, és a szeretet Istenéhez, tehát haza. Én így ismerem, így tudom.
Kívánom, hogy te is egyszer ezt megértsed, és megéld!
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.:11:

 

[oliyboty]

Én úgy ismerem, hogy Bennem lévő Isten, üdvözli a benned lévő Istent!
Nem Buddha, hanem Isten!

Igazából ezen szerintem kár is eszméket cserélni, mert a kezdet és a vég Isten, nem Buddha... Buddha egy teljesen más kategória és őt is tisztelem azért, amit elért, ahova eljutott, de ő NEM Isten..., nyitott vagyok én sok mindenre, Krishnát, Buddhát zenében is sokat hallgatok, de nekem 1 Istenem van, és ő Isten, akié a Mennyek Országa.

Továbbá benned Isten egy darabkája, szikrája van jelen (az atmád, belső éned az), nem pedig Buddha egy darabkája..., és lehet én meg Erzsi tudja rosszul, de mást nem fogadok el ilyen téren. kiss

 

[oliyboty]

Továbbá aki valóban le tud menni a szíve (lelke, atmája, belső éne) legmélyére, annak semmit nem kell bizonygatni semmiről sem, ami Istennel, Jézussal kapcsolatosan, mert eleve tudod az igazságot..., lehet itt bármit írni, mondani, ha le tudsz menni oda, ahol tudod őket érzékelni, akkor ott megnyilvánul benned, mert jelen van végig, csak tudatába kell lenni, meg kell nyisd a szíved, hogy észrevedd, beengedd magadba ezt az egészet. Istent, Jézust a lelkedben keresd, mert ott van jelen, máshol nem fogod megtalálni soha sem..., és ehhez még spirituális utat sem kell járjál, nem kell legyél senki sem..., mert ott vannak mindenkiben, csak engedni kell az érzést, fogékonnyá kell válni rá (de ez most nem jó kifejezés erre).

És ennek semmi köze az EGÓ-hoz, Isten, Jézus ezektől független, a szívednek, lelkednek van egyedül ehhez köze..., szóval aki azt mondja, hogy rosszul érzed, az egó képzelete, hogy te érzed ISTENT, JÉZUST (mert ŐK JELENLÉT formájában vannak benned), annak üzenem, hogy minden, amit idáig elért, kezdje elölről, mert nagyon félre csúszott az eddig megtett útján...

 

[Kicsi Fecske]

Igazából ezen szerintem kár is eszméket cserélni, mert a kezdet és a vég Isten, nem Buddha... Buddha egy teljesen más kategória és őt is tisztelem azért, amit elért, ahova eljutott, de ő NEM Isten..., nyitott vagyok én sok mindenre, Krishnát, Buddhát zenében is sokat hallgatok, de nekem 1 Istenem van, és ő Isten, akié a Mennyek Országa.

Továbbá benned Isten egy darabkája, szikrája van jelen (az atmád, belső éned az), nem pedig Buddha egy darabkája..., és lehet én meg Erzsi tudja rosszul, de mást nem fogadok el ilyen téren. kiss

Szia Oli!kiss
Teljesen egyetértek veled.
Én is így érzem.
Én is tisztelem Buddhát, meg a többi isteni szintet elért lényt, de számomra csak Jézus, és a fény, szeretet Istene az igazi, őket érzem, és tudom. Ha rémálmomból felijedtem kicsi gyermek korom óta, egy szó azonnal a gondolatomban volt, hogy: JÉZUS!!!
És Ő jött, és segített, elmúlt a rémálmom, újra elaludtam, és békés álmok jöttek. Éreztem a szeretetét.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

 

[oliyboty]

Szia Oli!kiss
Teljesen egyetértek veled.
Én is így érzem.
Én is tisztelem Buddhát, meg a többi isteni szintet elért lényt, de számomra csak Jézus, és a fény, szeretet Istene az igazi, őket érzem, és tudom. Ha rémálmomból felijedtem kicsi gyermek korom óta, egy szó azonnal a gondolatomban volt, hogy: JÉZUS!!!
És Ő jött, és segített, elmúlt a rémálmom, újra elaludtam, és békés álmok jöttek. Éreztem a szeretetét.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Én is érzem a szeretetüket teljes mértékben, bármi ami van, történik és megrémít, egyedül Isten, Jézus segít a megnyugvásban, mert ő hozzájuk beszélek, kérem a segítségüket. Másokat tiszteletben tartok, mert tény és való, hogy kiemelkedőek a többiektől, Krishna, Buddha, meg kik voltak még, de nekem 1 Jézusom és 1 Istenem van... és ennyi.kiss

 

[Kicsi Fecske]

Továbbá aki valóban le tud menni a szíve (lelke, atmája, belső éne) legmélyére, annak semmit nem kell bizonygatni semmiről sem, ami Istennel, Jézussal kapcsolatosan, mert eleve tudod az igazságot..., lehet itt bármit írni, mondani, ha le tudsz menni oda, ahol tudod őket érzékelni, akkor ott megnyilvánul benned, mert jelen van végig, csak tudatába kell lenni, meg kell nyisd a szíved, hogy észrevedd, beengedd magadba ezt az egészet. Istent, Jézust a lelkedben keresd, mert ott van jelen, máshol nem fogod megtalálni soha sem..., és ehhez még spirituális utat sem kell járjál, nem kell legyél senki sem..., mert ott vannak mindenkiben, csak engedni kell az érzést, fogékonnyá kell válni rá (de ez most nem jó kifejezés erre).

És ennek semmi köze az EGÓ-hoz, Isten, Jézus ezektől független, a szívednek, lelkednek van egyedül ehhez köze..., szóval aki azt mondja, hogy rosszul érzed, az egó képzelete, hogy te érzed ISTENT, JÉZUST (mert ŐK JELENLÉT formájában vannak benned), annak üzenem, hogy minden, amit idáig elért, kezdje elölről, mert nagyon félre csúszott az eddig megtett útján...

Szia Oli!kiss
Ezt gyönyörűen írtad!
Ezt én is így érzem, tapasztaltam.
Úgy írtad, akár én is írhattam volna.
Legyen nagyon szép, és vidám napod!
Sok szeretettel Erzsi.kiss