Én is nagy MUK-képző volnék!
De szerintem a stratégiám ugyan az, mint a tiéd.
Meglátni és megszeretni. Ez a stratégia sajnos a fiúknál és a férfiaknál nem jött be, de a hímzéseknél igen.
Ránézek és meglátom benne a lehetőséget... ekkor azt mondom magamban: - Te az enyém, én a tied és jöhet az ásó meg a kapa, sőt a nagyharang is!
Ezután hazaviszem és attól függ, hogy mennyire nehéz a minta, sorrendbe rakom őket. Ha úgy gondolom, hogy nagy falat lesz még a számomra, akkor pihentetem.
Ha úgy gondolom ez aztán menni fog, azonnal elkezdem az előkészületeket! De ha annyira tetszik a vásárolt mintakészlet, akkor is megteszem az előkészületeket és így teszem el még pihenni őket. Ők az én "alvó mintáim".
Ezek nálam nem számítanak MUK-koknak.
Az előkészítés nálam: szétválogatom és felcímkézem a fonalakat, ha van türelmem körbevarrom a hozzá adott anyagot.
Pár hete leszoktam a körbe varrásról. Képes vagyok bármit kihímezni, de hogy én az anyagot körbe hímezzem, ahhoz nincs türelmem!
A múltkor ebbe a topicba feltett Renato Parolin mókuskáknál láthatjátok, hogy gyönyörű szépen meg lehet azt oldani ragasztásos módszerrel.
Tiszta, ápolt és kifejezetten szép az összhatás. A munka befejeztével simán lehúzom a tapaszt és nyoma sem marad annak, hogy valaha rajta volt. Nem beszélve arról, hogy 20 percnél többet nem vesz el az időmből és máris elkezdhetem a várva várt hímzést.
S akkor hogyan lesz a MUK?
Én is éjjel - nappal hímezek, akár napi 10-16 órát is egyhuzamban. S eljön a pihenőnap. Azután eljön a következő nap, ami szintén pihenő nap, de akkor előveszek egy másik mintát, elkerülve a monoton munkát. Akár egy teljesen más mintát, mint amin annyira dolgozom... és elkezdem varrni... napokig, egy két hétig azt varrom éjjel nappal.... és kezdődik előröl az egész.
Azért van nem egy kézimunkám, ami el is készül.
... Houses of Provance - ból az Archway és a Shop. Ez kettő tetszett meg a legjobban. Nagyon jó volt varrni.
Érdemes volna azt is közkincsé tenni
, ki hogyan képzi a mukjait. Én mindig ugyanúgy, és ezek a fentiek is így készültek. Mondjuk a világítótornyoknál. Valami különlegesség megtetszik, amit ki akarok próbálni. Itt a "részeges" kontúrozás (Aidán borzalmas!!!, javaslom, hogy csak vászonszövésen álljon neki valaki ilyeneknek). Hihetetlen elánnal belevetettem magam, 2 egész 98 század kép készült mintha géppel varrnám. Nem bírtam letenni. És ott nyissz. Na, kicsit "megpihenek" - mondja belül a kisördög. Ekkor kb. 46 öltés és 6 cm kontúr volt hátra. Ezelőtt egy évvel.
