Üdv Mindenkinek!
Lassacskán végigolvastam a lemaradást. Sok minden kavargott bennem, miközben olvasgattam, és megosztom veletek, ha nem baj.
Magyarnak lenni. Én nem vagyok valami nagy hazafi. Ezt úgy értem, hogy nem tölt el büszkeséggel a '48-as forradalom ünneplése, és irtó nagy nyűg olyan műsort készíteni évről évre, amin az alsó tagozat csendben marad. Tegyük hozzá, hogy ez az a korosztály, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy végül is akkor most mit ünnepelünk. Természetesen minden évben felkészítem őket, hogy legyen némi háttérinformációjuk, de attól még nem értik. És őszintén? Én sem. Tudom, csúnya ilyet mondani, de még meddig kell ezt megünnepelni? Persze tudom, hogy ez nemzeti ünnep=munkaszüneti nap, de mégis csak arról szól, hogy honatyáink ezen a napon -is - mondhatnak valami nagyot, valami örök érvényűt. És a kokárda... már rég nem arra használják, amire való.:sad:
Aztán a pedagóguslét. Nos erre sem igen vagyok büszke. Mert nem tudom, felétek mi dívik, de nálunk csak a siránkozás tölti be a tanárit. Kész energiavámpírok gyülekezete. Mindegyik csak panaszkodni tud, hogy milyen rossz neki. Főleg azok sírnak, akiknek az a bajuk, hogy nincs semmi bajuk, és akkor csinálnak maguknak, vagy elhiszik, hogy náluk senkinek sem rosszabb. Szegények, majd kiveszek egy hetet, hogy sajnáljam őket. :12: Aztán pedig jönnek a sztorik, hogy bizonyos gyerek mennyire nem ért a szóból, meg milyen buta. És azt az überelést, ami ott folyik... Ha néha felhúzom magam, hogy valamit nehezen fognak fel a gyerkőceim, akkor én csak hallgassak, mert bezzeg az övéik!
Inkább a gyerekekkel vagyok, semmint a kollégákkal. Ja, és azt azért hozzá kell tennem, hogy eléggé őszinte ember lévén, ami a szívemen, az a számon, amit néha nem tudok féken tartani. Főleg, ha sérül az igazságérzetem!:!: Ezért már előre gondolkodom bizonyos elfoglaltsági álcákon, amikkel a szüneteket elüthetem, ha már egyszer a tanáriban vagyok kénytelen tölteni néhányat. Így majd úgy teszek, mintha nem hallanám, csak azt, ami fontos. Tudjátok, az a bizonyos időszakos süketség!:wink:
Viszont így nyáron külön örülök a pedagógusságnak, mert nem győzök együtt érezni azokkal, akik ebben a tikkasztó hőségben kénytelenek kint dolgozni, és egyáltalán dolgozni. Én meg csak hűsölök egész nyáron!
Igazán jó dolgom van, egy szavam sem lehet!
Lassacskán végigolvastam a lemaradást. Sok minden kavargott bennem, miközben olvasgattam, és megosztom veletek, ha nem baj.
Magyarnak lenni. Én nem vagyok valami nagy hazafi. Ezt úgy értem, hogy nem tölt el büszkeséggel a '48-as forradalom ünneplése, és irtó nagy nyűg olyan műsort készíteni évről évre, amin az alsó tagozat csendben marad. Tegyük hozzá, hogy ez az a korosztály, akinek halvány fogalma sincs arról, hogy végül is akkor most mit ünnepelünk. Természetesen minden évben felkészítem őket, hogy legyen némi háttérinformációjuk, de attól még nem értik. És őszintén? Én sem. Tudom, csúnya ilyet mondani, de még meddig kell ezt megünnepelni? Persze tudom, hogy ez nemzeti ünnep=munkaszüneti nap, de mégis csak arról szól, hogy honatyáink ezen a napon -is - mondhatnak valami nagyot, valami örök érvényűt. És a kokárda... már rég nem arra használják, amire való.:sad:
Aztán a pedagóguslét. Nos erre sem igen vagyok büszke. Mert nem tudom, felétek mi dívik, de nálunk csak a siránkozás tölti be a tanárit. Kész energiavámpírok gyülekezete. Mindegyik csak panaszkodni tud, hogy milyen rossz neki. Főleg azok sírnak, akiknek az a bajuk, hogy nincs semmi bajuk, és akkor csinálnak maguknak, vagy elhiszik, hogy náluk senkinek sem rosszabb. Szegények, majd kiveszek egy hetet, hogy sajnáljam őket. :12: Aztán pedig jönnek a sztorik, hogy bizonyos gyerek mennyire nem ért a szóból, meg milyen buta. És azt az überelést, ami ott folyik... Ha néha felhúzom magam, hogy valamit nehezen fognak fel a gyerkőceim, akkor én csak hallgassak, mert bezzeg az övéik!
Inkább a gyerekekkel vagyok, semmint a kollégákkal. Ja, és azt azért hozzá kell tennem, hogy eléggé őszinte ember lévén, ami a szívemen, az a számon, amit néha nem tudok féken tartani. Főleg, ha sérül az igazságérzetem!:!: Ezért már előre gondolkodom bizonyos elfoglaltsági álcákon, amikkel a szüneteket elüthetem, ha már egyszer a tanáriban vagyok kénytelen tölteni néhányat. Így majd úgy teszek, mintha nem hallanám, csak azt, ami fontos. Tudjátok, az a bizonyos időszakos süketség!:wink:
Viszont így nyáron külön örülök a pedagógusságnak, mert nem győzök együtt érezni azokkal, akik ebben a tikkasztó hőségben kénytelenek kint dolgozni, és egyáltalán dolgozni. Én meg csak hűsölök egész nyáron!
Igazán jó dolgom van, egy szavam sem lehet!
Hip-hip hurráááááá! Remélem neked is fog. 
