StoicCaveman
Kitiltott (BANned)
Sziasztok, e topikot annak apropóján nyitom, hogy szeretném ha egy helyen gyűlnének össze azok az emberkék itt a CH-n, akik önmagukat sztoikusnak tartják, vagy legalábbis rokonszenveznek e filozófiával. Én magam körülbelül másfél évvel ezelőtt ismerkedtem meg e világnézettel, filozófiával, mondjuk magyarul hogy „életszemlélettel”, és nagyon tetszik. Az „Amor Fati” elv például rengeteget segít a stressz-kezelésben, hogy csak egyetlen előnyét említsem a rengetegből! Na és ha az e témáról folytatott beszélgetéseknek legalábbis a javarésze egyetlen topikba összpontosulna, akkor úgy vélem ez jó lenne amiatt mert „töményebben” jutnának a bölcsességekhez, információkhoz az idetévedők, vagy pláne a kifejezetten ilyesmiket kereső internetvándorok.
Én amúgy egy 58 éves férfi vagyok.
Mindjárt kezdetnek ideírok pár bölcs mondást, amiket összegyűjtöttem, nem okvetlenül csak sztoikusoktól, de úgy vélem a többi is olyasmi amivel az ókori sztoikusok, ha manapság élnének, egyetértenének. Íme:
- Víz
- Menedék (optimális esetben egy sátor - Úgy van, egy teljes lakás már felesleges!)
- Meleg ruha
- Tűz
- Önvédelmi eszköz, azaz legalábbis egy hosszú, erős kés
Minden ami ezen felül van, az bizonyos értelemben tényleg felesleges!
Én amúgy egy 58 éves férfi vagyok.
Mindjárt kezdetnek ideírok pár bölcs mondást, amiket összegyűjtöttem, nem okvetlenül csak sztoikusoktól, de úgy vélem a többi is olyasmi amivel az ókori sztoikusok, ha manapság élnének, egyetértenének. Íme:
—Ha örökké csak azt csinálod amit mindigis csináltál, akkor örökké csak azt fogod kapni, amit mindigis kaptál!
—Minden amit birtokolsz, maga is birtokol téged!
—Az igazi egyéniségek az Alkotók!
—Ha olyasmit eszel amiről köztudott hogy disznók hízlalására használják (szénhidrátdús ételek...), akkor magad is hízni fogsz mint a disznók!
—Minél több ismeretet cipelsz a fejedben, annál kevesebb terhet kell cipeljenek a vállaid!
—Soha nem éled meg mégegyszer ezt a napot - tedd hát értékessé!
—Az Élet nem más mint lassú halál. Mert a halál sosem hirtelen következik be: minden egyes nap sőt óra ami elmúlt, szükségszerűen az enyészet martaléka, eképp a Halál tulajdona!
—A boldogság: Értelmes szenvedés!
—A Tudás az egyetlen olyan tulajdonod, amitől soha meg nem foszthatnak téged!
—Az vagy, amit alkotsz!
—Ma megtanulom amit mások vonakodnak tanulni, s így holnap megtehetem azt, amire mások képtelenek!
—Nem az az ember szegény, akinek kevés pénze vagy vagyontárgya van, hanem az, aki többre vágyik, mint amennyije van!
—Teljesen mindegy, mennyi pénzed vagy cuccod van, mert úgyis HOZZÁSZOKSZ IDŐVEL, s azután már semmivel se leszel boldogabb általuk, mint az, akinek sokkal kevesebbje van!
—A saját magunk által készített tárgyaknak LELKÜK VAN.
—Mindig amikor megveszel valamit, igazából nem pénzzel fizetsz érte, hanem az ÉLETED egy részével: az életed akkora részével, amit a munkahelyeden töltesz nemszeretem munkát végezve azért, hogy az ezen eladott életedért (a munkaidődért) kapott pénzből (a fizetésedből illetve annak egy részéből) megvehesd az adott tárgyat!
—A puha ágyban alvás puhánnyá teszi a testedet.
—Ha az jut eszedbe hogy szegény vagy, mielőtt szomorkodni kezdenél emiatt, tedd fel magadnak a kérdést: MIHEZ KÉPEST és KIKHEZ KÉPEST vagy te „szegény”?! És hamarosan rájössz, hogy rengeteg emberhez képest te tulajdonképpen nemcsak nem vagy szegény, de akár még dúsgazdag is lehetsz a szemükben!
—Ha nem vesszük tudomásul a tényeket, az nem a tényeknek lesz rossz, hanem nekünk magunknak.
—Ma kezdődik életed hátralevő része - rajtad múlik hogy milyen lesz!
—Az embereket igazából nem maguk a dolgok bosszantják, hanem az, ahogyan ők maguk az emberek megítélik azokat, tehát ahogy ők maguk vélekednek a dolgokról.
—A felesleges dolgok értékelése az a gonosz csíra, melyből aztán megannyi roppant ártalom nő ki, melyek megkeserítik életünket, elapasztják pénzünket, arra hajszolnak hogy a munka rabjai legyünk, ellopják szabadidőnket, megfosztanak a nyugalmunktól, megroppantják az egészségünket, valamint olyan vágyakkal és indulatokkal töltenek el bennünket melyek hatására hajlamosak leszünk méltatlanul bánni embertársainkkal!
—Ha egy marha elkóborol messze a csordától, azt mindig a többi marha bánatos pillantása és méltatlankodó bőgése kíséri. Másrészt viszont annak aki fel akar fedezni valami érdekeset, annak igenis muszáj vállalnia ezt, annak el KELL kóborolnia, mert ha örökké csak a csorda nyomában jársz, akkor állandóan csak szaros fű jut neked, s abból is csak kevés!
—Az aggodalom a világ legfeleslegesebb érzése. Mert a dolgok két csoportra oszthatóak: ami tőled függ, s ami nem. Ha valami tőled függ, nem aggódni kell miatta, hanem tedd meg amit kell, hogy jobbá váljék az adott helyzet! Ha meg valami nem tőled függ, akkor egyszerűen ne érdekeljen, ne törődj vele, mert úgyse válik jobbá pusztán attól, hogy aggodalmaskodol miatta. Ha meg netán valami részben függ tőled, akkor tedd meg ami tőled függ, ami rajtad múlik, a többi pedig megintcsak ne izgasson. Ha ezt megfogadod, az energiáidat nem pazarolod el reménytelen küzdelmekre, s eredményesebb leszel azokon a területeken, amik tényleg tőled függnek!
—Ha úgy véled valami rossz történt veled, akkor a dolgod nem a szomorkodás, és nem is annak kívánása hogy „bárcsak meg ne történt volna”. Mert ha valami megtörtént, akkor az esemény a múlt része immár, azaz akármennyit bánkódol is, úgyse tudod azzal megváltoztatni. Ilyenkor tehát a leghelyesebb, ha az adott helyzetben megpróbálod felfedezni azt, ami jó, s örülsz neki! Mert még a legelkeserítőbb helyzetekre is igaz általában, hogy nemcsak veszteségeket okoznak, de általa új lehetőségek kapuja is kitárul előtted!
—Az Élethez igazán szükséges dolgok száma rendkívül csekély, s nem is kerülnek sokba. Ezek:
- Élelem—Minden amit birtokolsz, maga is birtokol téged!
—Az igazi egyéniségek az Alkotók!
—Ha olyasmit eszel amiről köztudott hogy disznók hízlalására használják (szénhidrátdús ételek...), akkor magad is hízni fogsz mint a disznók!
—Minél több ismeretet cipelsz a fejedben, annál kevesebb terhet kell cipeljenek a vállaid!
—Soha nem éled meg mégegyszer ezt a napot - tedd hát értékessé!
—Az Élet nem más mint lassú halál. Mert a halál sosem hirtelen következik be: minden egyes nap sőt óra ami elmúlt, szükségszerűen az enyészet martaléka, eképp a Halál tulajdona!
—A boldogság: Értelmes szenvedés!
—A Tudás az egyetlen olyan tulajdonod, amitől soha meg nem foszthatnak téged!
—Az vagy, amit alkotsz!
—Ma megtanulom amit mások vonakodnak tanulni, s így holnap megtehetem azt, amire mások képtelenek!
—Nem az az ember szegény, akinek kevés pénze vagy vagyontárgya van, hanem az, aki többre vágyik, mint amennyije van!
—Teljesen mindegy, mennyi pénzed vagy cuccod van, mert úgyis HOZZÁSZOKSZ IDŐVEL, s azután már semmivel se leszel boldogabb általuk, mint az, akinek sokkal kevesebbje van!
—A saját magunk által készített tárgyaknak LELKÜK VAN.
—Mindig amikor megveszel valamit, igazából nem pénzzel fizetsz érte, hanem az ÉLETED egy részével: az életed akkora részével, amit a munkahelyeden töltesz nemszeretem munkát végezve azért, hogy az ezen eladott életedért (a munkaidődért) kapott pénzből (a fizetésedből illetve annak egy részéből) megvehesd az adott tárgyat!
—A puha ágyban alvás puhánnyá teszi a testedet.
—Ha az jut eszedbe hogy szegény vagy, mielőtt szomorkodni kezdenél emiatt, tedd fel magadnak a kérdést: MIHEZ KÉPEST és KIKHEZ KÉPEST vagy te „szegény”?! És hamarosan rájössz, hogy rengeteg emberhez képest te tulajdonképpen nemcsak nem vagy szegény, de akár még dúsgazdag is lehetsz a szemükben!
—Ha nem vesszük tudomásul a tényeket, az nem a tényeknek lesz rossz, hanem nekünk magunknak.
—Ma kezdődik életed hátralevő része - rajtad múlik hogy milyen lesz!
—Az embereket igazából nem maguk a dolgok bosszantják, hanem az, ahogyan ők maguk az emberek megítélik azokat, tehát ahogy ők maguk vélekednek a dolgokról.
—A felesleges dolgok értékelése az a gonosz csíra, melyből aztán megannyi roppant ártalom nő ki, melyek megkeserítik életünket, elapasztják pénzünket, arra hajszolnak hogy a munka rabjai legyünk, ellopják szabadidőnket, megfosztanak a nyugalmunktól, megroppantják az egészségünket, valamint olyan vágyakkal és indulatokkal töltenek el bennünket melyek hatására hajlamosak leszünk méltatlanul bánni embertársainkkal!
—Ha egy marha elkóborol messze a csordától, azt mindig a többi marha bánatos pillantása és méltatlankodó bőgése kíséri. Másrészt viszont annak aki fel akar fedezni valami érdekeset, annak igenis muszáj vállalnia ezt, annak el KELL kóborolnia, mert ha örökké csak a csorda nyomában jársz, akkor állandóan csak szaros fű jut neked, s abból is csak kevés!
—Az aggodalom a világ legfeleslegesebb érzése. Mert a dolgok két csoportra oszthatóak: ami tőled függ, s ami nem. Ha valami tőled függ, nem aggódni kell miatta, hanem tedd meg amit kell, hogy jobbá váljék az adott helyzet! Ha meg valami nem tőled függ, akkor egyszerűen ne érdekeljen, ne törődj vele, mert úgyse válik jobbá pusztán attól, hogy aggodalmaskodol miatta. Ha meg netán valami részben függ tőled, akkor tedd meg ami tőled függ, ami rajtad múlik, a többi pedig megintcsak ne izgasson. Ha ezt megfogadod, az energiáidat nem pazarolod el reménytelen küzdelmekre, s eredményesebb leszel azokon a területeken, amik tényleg tőled függnek!
—Ha úgy véled valami rossz történt veled, akkor a dolgod nem a szomorkodás, és nem is annak kívánása hogy „bárcsak meg ne történt volna”. Mert ha valami megtörtént, akkor az esemény a múlt része immár, azaz akármennyit bánkódol is, úgyse tudod azzal megváltoztatni. Ilyenkor tehát a leghelyesebb, ha az adott helyzetben megpróbálod felfedezni azt, ami jó, s örülsz neki! Mert még a legelkeserítőbb helyzetekre is igaz általában, hogy nemcsak veszteségeket okoznak, de általa új lehetőségek kapuja is kitárul előtted!
—Az Élethez igazán szükséges dolgok száma rendkívül csekély, s nem is kerülnek sokba. Ezek:
- Víz
- Menedék (optimális esetben egy sátor - Úgy van, egy teljes lakás már felesleges!)
- Meleg ruha
- Tűz
- Önvédelmi eszköz, azaz legalábbis egy hosszú, erős kés
Minden ami ezen felül van, az bizonyos értelemben tényleg felesleges!
—Amiatt bánkódol mert nem vagy sikeres, elismert? Felesleges emiatt szomorkodnod. Az „elismerés” nem része az „alapvető létszükségleteknek”. Az elismerés egy gondolat csak, ami más emberek agyában keletkezik rólad, s emiatt lényegtelen.
—Ha nem tudod hová akarsz hajózni, akkor nincs kedvező szél a számodra!
—A legnagyobb utazás is az első, szerény lépéssel kezdődik.
—Aki megfigyel téged, nem biztos hogy azért teszi, hogy _neked_ legyen jó!
—A törvényeket többnyire úgy alkotják meg, hogy a törvényhozó kisebbségnek előnyösebbek legyenek mint másoknak.
—Ha valami termékért vagy szolgáltatásért nem kell fizetned mert ingyenes, akkor biztos lehetsz benne hogy __te__ vagy a valódi áru (vagy legalábbis az adataid) amit eladnak!
—A jövő miatt nem érdemes aggódni, mert gondolj csak vissza eddigi életedre: A rengeteg dologból ami miatt eddig aggódtál, alig-alig következett be bármi is!
—Egy tárgy nem akkor válik szemétté amikor kidobod, hanem amikor befejeződött az utolsó használata, azaz amikor elkezded „nem használni”. Ha tehát sosem használod a tárgyat, akkor már abban a pillanatban szemétté válik, amint kifizetted az árát!
—Ne tárgyakat gyűjts, hanem tudást és képességeket!
—Az állatok AZELŐTT próbálnak megölni téged hogy megetted volna őket - e célt szolgálják például az éles fogak, a karmok, az izmok - a növények azonban AZUTÁN próbálnak megölni téged (méreggel) hogy már megetted őket!
—Örömet, azt vehetsz pénzért, de boldogságot sosem. És még örömet is csak addig vehetsz, amíg nagyon hozzá nem szoksz, ugyanis az öröm ADDIKTÍV.
—Esszenciális szénhidrát nem létezik!
—Minden ami legyőz ugyan téged, de nem öl meg, az a hasznodra van, mert MEGEDZ TÉGED!
—A győzelem titka az, hogy helyesen válasszuk meg az ellenségünket.
—Ha most fedeznék fel a cukrot, azonnal betiltanák, mert olyan addikciót okoz.
—Életünk véges, sőt azt se tudhatjuk előre, mennyi van még hátra belőle. Még egy nagyon fiatal valakivel is megtörténhet, hogy akár már másnap reggel se ébred fel, hanem örök álomba alszik. Az időnk tehát a legértékesebb erőforrásunk, vétek felesleges dolgokra pocsékolni!
—Ha te állandóan azon igyekszel hogy boldog legyél, akkor definíciószerűen nem vagy boldog sosem, hiszen mindig valami olyasmit hajszolsz ami MÉG nincs meg, MÉG nem a tied! Nyilvánvaló tehát, minél jobban keresed a boldogságot, az annál távolabbra röppen tőled!
—Az idő nem egy ellenség amit le kéne győznünk, ellenben ő talán a legfontosabb erőforrásunk, s eképp tisztelnünk kell!
—A közhiedelemmel ellentétben a halálos ágyukon az emberek általában NEM azt szokták bánni amit megtettek (még ha az rossz vagy gonosz dolog volt is), hanem amit NEM tettek meg, mert nem volt MERSZÜK belevágni!
—Állandóan tartsd észben, kik azok az emberek akiknek a csodálatát és elismerését ki akarod vívni: vizsgáld meg, milyen elvek vezérelik őket, mit akarnak ŐK elérni az életben, és milyen forrásokból táplálkozik a véleményük, mi motiválja őket, van-e egyáltalán bármi hosszú távú céljuk is, vagy csak élnek máról holnapra! Ha így teszel, mindjárt sokkal kevesebb belső sürgetést érzel majd arra, hogy kivívd a helyeslésüket, csodálatukat.
—Semmi sem örök, csak a mulandóság és a változás!
—A jellemed a végzeted, vagyis a sorsod determinálója!
—Minél több részét esszük meg a megölt állatnak, annál jobban megtiszteljük vele azt a kioltott életet. Minél több részét dobjuk ki a szemétbe, hagyjuk pocsékba menni, annál jobban megalázzuk azt az állatot holtában.
—A félelem a kis halál, amit a nagy követ!
—Ha elvesztesz valamit vagy valakit ami/aki fontos volt neked, akkor ne azon bánkódj hogy az/ő többé nincs neked/veled, hanem légy hálás azért, hogy egyáltalán élvezhetted a társaságát, hasznát, jelenlétét egy darabig, azaz gondolj arra, mennyivel rosszabb lenne ha soha nem is rendelkeztél volna vele!
—Hülyeségnek számít MINDEN cselekedet, ami nem visz téged közelebb a kitűzött céljaidhoz!
—Ami vagy, az régebben valami más volt, s majdan valami mássá is lesz!
—Pontosan annyira vagy szerencsétlen, amennyire azt elhiszed magadról!
—Sok baj és igazságtalanság ért téged a múltban, s emiatt keseregsz? Helytelen! Mert hát mi értelme is van annak hogy most is szomorú legyél csak amiatt, mert a múltban is szomorú voltál? Ezzel nem tudod megszüntetni a múltbeli bánatodat úgysem.
—Ha jó életet akarsz magadnak, akkor élj a Természettel összhangban!
—Aki nem tanul a tévedéseiből, az arra ítéltetik hogy újra meg újra elkövesse azokat!
—Ne a külső dolgokban, ne a tárgyakban és ne a „körülményekben” meg eseményekben keresd a jót és kellemeset, hanem önmagadban!
—Különbnek tartod magadat másoknál, és bosszant téged hogy e „mások” nem ismerik ezt el, nem ismerik el hogy te különb vagy náluk, például okosabb, ügyesebb, jobb, szorgalmasabb, és így tovább? Emiatt igazán nevetséges dolog bosszankodnod. Mert hát miért is érdekeljen téged olyanok véleménye, elismerése, akiket te magadnál kevesebbre tartasz? Bizonyára úgy véled, különb vagy a hangyáknál, hiszen oly nyilvánvalóan sokkal több az eszed mint egyetlen kis hangyának. Ugye? Aztán mégse izgatott téged sose az, hogy a hangyák nem tekintenek elismeréssel rád, nem csodálnak téged azért mert annyival felettük állsz! Sosem bosszankodtál emiatt, hogy nem kapod meg a hangyáktól téged jogosan megillető bámulatot, csodálatot, elismerést, hódolatot! Na de miért nem bosszantott ez téged eddig sosem? A válasz az hogy azért, mert TÉNYLEG magasan a hangyák fölött állsz, tényleg magasabb rendű vagy náluk, zseniálisabb, erősebb, több lehetőséggel rendelkező, és így tovább! Ha tehát te valóban és igazán úgy érzed hogy valamely embertársaidnál különb vagy, akkor ezen érzésedet csakis azzal igazolhatod, ha egyszerűen nem is érdekel téged ezentúl az ő véleményük, nem törődsz vele, elismernek-e téged, csodálnak-e téged, mert miért is izgasd magadat a nálad alantasabbak véleménye miatt?! Ők a szemedben csak „emberi hangyák” kell legyenek!
—Szerencsének azt nevezzük, amikor a gondos felkészülés a jó alkalommal találkozik.
—Az emberi agy olyan mint egy ejtőernyő: akkor működik, ha nyitott.
—Az egyszerű élethez szükséges dolgok igazán nem olyan rém drágák, a sok pénz mindig csak a teljesen felesleges hivalkodáshoz szükséges.
—Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
—Ha nem tudod hová akarsz hajózni, akkor nincs kedvező szél a számodra!
—A legnagyobb utazás is az első, szerény lépéssel kezdődik.
—Aki megfigyel téged, nem biztos hogy azért teszi, hogy _neked_ legyen jó!
—A törvényeket többnyire úgy alkotják meg, hogy a törvényhozó kisebbségnek előnyösebbek legyenek mint másoknak.
—Ha valami termékért vagy szolgáltatásért nem kell fizetned mert ingyenes, akkor biztos lehetsz benne hogy __te__ vagy a valódi áru (vagy legalábbis az adataid) amit eladnak!
—A jövő miatt nem érdemes aggódni, mert gondolj csak vissza eddigi életedre: A rengeteg dologból ami miatt eddig aggódtál, alig-alig következett be bármi is!
—Egy tárgy nem akkor válik szemétté amikor kidobod, hanem amikor befejeződött az utolsó használata, azaz amikor elkezded „nem használni”. Ha tehát sosem használod a tárgyat, akkor már abban a pillanatban szemétté válik, amint kifizetted az árát!
—Ne tárgyakat gyűjts, hanem tudást és képességeket!
—Az állatok AZELŐTT próbálnak megölni téged hogy megetted volna őket - e célt szolgálják például az éles fogak, a karmok, az izmok - a növények azonban AZUTÁN próbálnak megölni téged (méreggel) hogy már megetted őket!
—Örömet, azt vehetsz pénzért, de boldogságot sosem. És még örömet is csak addig vehetsz, amíg nagyon hozzá nem szoksz, ugyanis az öröm ADDIKTÍV.
—Esszenciális szénhidrát nem létezik!
—Minden ami legyőz ugyan téged, de nem öl meg, az a hasznodra van, mert MEGEDZ TÉGED!
—A győzelem titka az, hogy helyesen válasszuk meg az ellenségünket.
—Ha most fedeznék fel a cukrot, azonnal betiltanák, mert olyan addikciót okoz.
—Életünk véges, sőt azt se tudhatjuk előre, mennyi van még hátra belőle. Még egy nagyon fiatal valakivel is megtörténhet, hogy akár már másnap reggel se ébred fel, hanem örök álomba alszik. Az időnk tehát a legértékesebb erőforrásunk, vétek felesleges dolgokra pocsékolni!
—Ha te állandóan azon igyekszel hogy boldog legyél, akkor definíciószerűen nem vagy boldog sosem, hiszen mindig valami olyasmit hajszolsz ami MÉG nincs meg, MÉG nem a tied! Nyilvánvaló tehát, minél jobban keresed a boldogságot, az annál távolabbra röppen tőled!
—Az idő nem egy ellenség amit le kéne győznünk, ellenben ő talán a legfontosabb erőforrásunk, s eképp tisztelnünk kell!
—A közhiedelemmel ellentétben a halálos ágyukon az emberek általában NEM azt szokták bánni amit megtettek (még ha az rossz vagy gonosz dolog volt is), hanem amit NEM tettek meg, mert nem volt MERSZÜK belevágni!
—Állandóan tartsd észben, kik azok az emberek akiknek a csodálatát és elismerését ki akarod vívni: vizsgáld meg, milyen elvek vezérelik őket, mit akarnak ŐK elérni az életben, és milyen forrásokból táplálkozik a véleményük, mi motiválja őket, van-e egyáltalán bármi hosszú távú céljuk is, vagy csak élnek máról holnapra! Ha így teszel, mindjárt sokkal kevesebb belső sürgetést érzel majd arra, hogy kivívd a helyeslésüket, csodálatukat.
—Semmi sem örök, csak a mulandóság és a változás!
—A jellemed a végzeted, vagyis a sorsod determinálója!
—Minél több részét esszük meg a megölt állatnak, annál jobban megtiszteljük vele azt a kioltott életet. Minél több részét dobjuk ki a szemétbe, hagyjuk pocsékba menni, annál jobban megalázzuk azt az állatot holtában.
—A félelem a kis halál, amit a nagy követ!
—Ha elvesztesz valamit vagy valakit ami/aki fontos volt neked, akkor ne azon bánkódj hogy az/ő többé nincs neked/veled, hanem légy hálás azért, hogy egyáltalán élvezhetted a társaságát, hasznát, jelenlétét egy darabig, azaz gondolj arra, mennyivel rosszabb lenne ha soha nem is rendelkeztél volna vele!
—Hülyeségnek számít MINDEN cselekedet, ami nem visz téged közelebb a kitűzött céljaidhoz!
—Ami vagy, az régebben valami más volt, s majdan valami mássá is lesz!
—Pontosan annyira vagy szerencsétlen, amennyire azt elhiszed magadról!
—Sok baj és igazságtalanság ért téged a múltban, s emiatt keseregsz? Helytelen! Mert hát mi értelme is van annak hogy most is szomorú legyél csak amiatt, mert a múltban is szomorú voltál? Ezzel nem tudod megszüntetni a múltbeli bánatodat úgysem.
—Ha jó életet akarsz magadnak, akkor élj a Természettel összhangban!
—Aki nem tanul a tévedéseiből, az arra ítéltetik hogy újra meg újra elkövesse azokat!
—Ne a külső dolgokban, ne a tárgyakban és ne a „körülményekben” meg eseményekben keresd a jót és kellemeset, hanem önmagadban!
—Különbnek tartod magadat másoknál, és bosszant téged hogy e „mások” nem ismerik ezt el, nem ismerik el hogy te különb vagy náluk, például okosabb, ügyesebb, jobb, szorgalmasabb, és így tovább? Emiatt igazán nevetséges dolog bosszankodnod. Mert hát miért is érdekeljen téged olyanok véleménye, elismerése, akiket te magadnál kevesebbre tartasz? Bizonyára úgy véled, különb vagy a hangyáknál, hiszen oly nyilvánvalóan sokkal több az eszed mint egyetlen kis hangyának. Ugye? Aztán mégse izgatott téged sose az, hogy a hangyák nem tekintenek elismeréssel rád, nem csodálnak téged azért mert annyival felettük állsz! Sosem bosszankodtál emiatt, hogy nem kapod meg a hangyáktól téged jogosan megillető bámulatot, csodálatot, elismerést, hódolatot! Na de miért nem bosszantott ez téged eddig sosem? A válasz az hogy azért, mert TÉNYLEG magasan a hangyák fölött állsz, tényleg magasabb rendű vagy náluk, zseniálisabb, erősebb, több lehetőséggel rendelkező, és így tovább! Ha tehát te valóban és igazán úgy érzed hogy valamely embertársaidnál különb vagy, akkor ezen érzésedet csakis azzal igazolhatod, ha egyszerűen nem is érdekel téged ezentúl az ő véleményük, nem törődsz vele, elismernek-e téged, csodálnak-e téged, mert miért is izgasd magadat a nálad alantasabbak véleménye miatt?! Ők a szemedben csak „emberi hangyák” kell legyenek!
—Szerencsének azt nevezzük, amikor a gondos felkészülés a jó alkalommal találkozik.
—Az emberi agy olyan mint egy ejtőernyő: akkor működik, ha nyitott.
—Az egyszerű élethez szükséges dolgok igazán nem olyan rém drágák, a sok pénz mindig csak a teljesen felesleges hivalkodáshoz szükséges.
—Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.
