Müller Péter: BOLDOGSÁG IDÉZETEK
“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.”
Figyeld meg, ha boldog vagy, hogy repül az idő. "Jé, már este van!" Ha pedig nagyon boldog vagy, akkor az idő nemcsak "repül", de meg is szűnik. Nincs. Egy olyan dimenzióban vagy, ahol nincsenek órák. Nincs holnap. Tegnap sincs. "Most" sincs - mert ha már tudod, hogy "most" van, nyomban...
Kedves Ariella!
Én ezektől az idézetektől mindig úgy érzem, mintha pont azt tennék, ami ellen irnak...Valami ellen lenni ugyanaz, mint valami mellett lenni számomra...JAJ!
Általánositanak és ettől a személyes tapasztalások, megélések valami általános mérce alá kerülnek....Tehát éppen tükör lesz, mert nem tudom, hogyan Vagy mögötte TE.... Elő akarod irni? vagy igy élsz? vagy ez az előírt irány?
Még az önfeledség sem irható elő... Miért ennyi -ennyi idézet, kép? Hol vagy Te? Kivel lehet itt beszélni?
És, kedves Parr!
Önmagában semmi baj József Attila költeményével, de ha ide írod be akkor már nemcsak József Attilát keresem mögötte, mint a láthatatlan hetediket....( az ő megoldását érzem is benne a maga helyén), hanem Parrt is, aki nekünk (elő)idézte, hajj! egy ego-s fórumon, de ő maga rejtve maradt. Hát ezen a helyen József Attilán keresztül ki beszél?, így ez lett számomra a kérdés. És ez a valaki, ha a hetediket éli magában, akkor miért ezen a formán keresztül szólit meg?
Ezt egyébként sokkal inkább ideillőnek tartom, de hirtelen meg kellett kérdeznem magamtól megfelelek-e a Parr által felvetett józsefattilai mércének, mert az a szándék körvonalazódott előttem, hogy ez egy mérce akar lenni. Aztán úgy döntöttem, hogy nem akarok szándékoknak megfelelni, s ha tele lesz idézetekkel tapasztalatok helyett a fórum, nem olvasom tovább...Maradok láthatatlan s hangtalan n-edik. Vagy inkább táncolok, esetleg haikut irok magamnak a pillanatról....
kiss Csillagvirág
