Sikerült lefotóznom pár munkámat, amelyek igaz elég régiek (kb. 3 éve készek), de eddig ezekre vagyok a legbüszkébb. Egy kisebb történet is kötődik hozzájuk.
Az alap sztori az, hogy volt a nagymamámnak egy párnája, amit még az édesanyja csinált, amikor ő még kislány volt. Nálunk ez a párna napi használatban volt, én is sokat aludtam rajta, de egyszer felfedeztem, hogy kezd elszakadni maga az anyag, amire hímezték, és ebből kifolyólag a varrás is bomlásban volt. Mondtam is mamának, hogy látta-e, erre ő akkor elmesélte, hogy ezt a párnát az én dédimamám csinálta, láttam rajta, hogy szomorú, egyből fogtam egy lapot, lemásoltam a mintát, kiszedtem pár kósza szálat a párnából. Elkészítettem a párnát (ez a piros, kék, lila, fekete kombináció), és annyira boldog voltam, amikor megvolt az utolsó öltés, hogy egyszerűen nem tudtam abba hagyni a varrást, és kitaláltam, modernizált színekkel elkészítem a párnát. Na, most ebből három párna lett
Jó sokáig tartott, de nagyon élveztem. A kiválasztott színekből csináltam három kombinációt (igazából azért, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik elhelyezkedése tetszik jobban a színeknek).
Amikor kész lett, akkor anyukámmal megvarrattam a hátát. Odaadtam mamámnak, láttam rajta, hogy teljesen meghatódott és oda tette, ahol a régi volt. Most újra hasznos lehet a "dédi párnája"...