Zolika, elnézést a csajok nevében, de egy család eltartásához mégiscsak pénz kell. Nincs az a jó pasi, akit egy valamire való nő eltartana, csak hogy ő meglegyen neki.Bogyómamának a tanácsait megfogadom
Csak sajna minden csaj külföldre megy bébisittesnek, hogy építse a karrierjét. Ha hazajön, akkor meg látja, hogy én egy lúzer vagyok, nincs pénzem, egyéniségem. Nem vagyok karrierista.
Könnyen feladják az emberek. Meg rosszul is választanak. Nem ismerjük magunkat, nem ismerjük, hogy mire is van szükségünk.
Nekem most 30 évesen esett le, hogy egy határozott férfi kellene. Meg kell érni mindenre.
Vagy nem is tudom..
Nagyon jó, hogy ölelkezzünk, meghallgassuk egymást, közös séta meg miegymás. De mi van akkor, ha csak az egyik fél tesz bele mindent, a másik fél meg úgy gondolja, hogy már dolgoztam eleget ezen a kapcsolaton, most már csak élvezzük.
Nem értek egyet. Túl általános megállapítás. Én nem adom fel könnyen. Nem választottam rosszul. Úgy ahogy ismerem is magamat (elég sok önismereti csoporton vettem részt), ismerem a szükségleteimet. Szerintem a lényeg, a jó házasságban, hogy tudjuk elfogadni társunkat, naponta legalább négyszer öleljük meg, 20 percet naponta hallgassuk meg, hetente legalább 3 szor közös séta, és ne legyen kétségünk a felől, hogy a párunk szeret minket. Ja és ami nagyon fontos havonta egyszer külön társaságban töltsük az időt.
Egyetértek FeketeBestiával, még kiemelném a kölcsönös alkalmazkodást is (bár nem vagyok házas).
Yozo szerint mindösszesen két tévé szükségeltetik a jó házassághoz. Nagyon fiatal lehetsz Yozo.