Élet a halál után

Melitta témája a 'Vallás,szellemtan' fórumban , 2004 Május 2.

  1. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    Szia Tamás!
    Elnézésedet kérem,akkor korrigálok,hogy nem csak meditáció útján lehet megtapasztalni "azt" a világot,ami itt,és most van...:)
    Mégis mi az,ami nem láttatja meg velünk??;)
    Mi lehet a "gátló tényező"?
     
  2. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Szia Éva!
    Én választottam az egót leszületéskor, mint búvár a ruháját, hogy le tudjon merülni a tengerbe. Én is így merültem le ide a fizikai síkra az egóval. Az egó nem mumus, hanem egy eszköz. Én emlékszem mikor kicsi voltam, akkor is pont ilyen természetű énem volt mint most. Akkor is akartam, de még mennyire akaratam.... Csak, hogy akkor a szüleim akik szintén kemény akarattal rendelkeztek, általában tiltották azt amit akartam. Felülírták erősen azt amit kartam, és csak az ő akaratuk teljesedhetett. Jaj de szerettem volna nagy lenni, hogy azt tehessek amit én akarok. De hát a nők manapság még férfi uralom alatt élnek, így a férj akarata teljesülhetett. Kis én, nagy én, nem mindegy? Mindd a kettő én vagyok! A kis én a fizikai világban akar-na játszani, akar-na érvényesülni, míg a nagy én a szellem világban. Csak hogy ott pont ugyan azon a szinten lévő lelkek vannak egy helyen, így ez nem gondd. Itt azzal van gondd, hogy nem csak egy szinten lévő szellemek vanna fizikai testben, és itt van alá-fölé rendeltség állapota, így nem teljesedhet az akarat, és ez frusztrálja a kis ént, vagyis a fizikai testbe zárt szellemet. Nekem ebben az életembe többször is volt, hogy valamilyen infót olvastam, hallottam, és kiütötte az egómat, és néma csöndd volt az agyamban, de én pont ugyaúgy éreztem, pont ugyanúgy reagáltam a dolgokra, mint mikor beszédözön zajlik, mivel szerintem nem a beszéd özön határozza meg egyébként sem a döntéseimet, és szerintem pont ez a lényeg. Meg hallgatni a beszélőt, de a döntést én hozni. Ezt én ahhoz tudnám hasonlítani, mint ha sok emberrel beszéli meg valaki egy problémát, és utána maga hozza meg a döntést. Csak egy véleménynek tekinti azt amit hallott, és a sajátját is felül tudja bírálni. A saját erkölcsi értékét figyelembe véve dönt.
    Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
    Sok szeretettel Erzsi.
     
  3. 1958

    1958 Állandó Tag

    Szia Éva!

    Megfelelő légzésgyakorlatokkal el lehet érni ez tény és én mégis amikor ott voltam annál a bizonyos pontnál, a semmibe lépésnél hirtelen valami visszarántott! Nem bántam meg mert onnantól nagy tudással önuralommal kell rendelkezni. Világok közt sétálni nem egy egyszerű mindennapi teljesítmény. Egyszerű földi halandóknak csak a láthatatlan világ segítőivel ajánlanám az ilyen út megtételét.

    Amit én akkor átéltem az örök nyomot hagyott! Ez az út nem veszélytelen ezt jó tudni. Olyan helyzetekkel lehet szembesülni ami speciális tudást igényel.

    A meditáció az lassabb de legalább biztonságos útja a fejlődésnek. Ha megtaláljuk a nekünk leg megfelelőbbet onnantól csak úgy repít a jó szelünk az újabbnál újabb csodák átéléséhez.

    Fénnyel teli áldott szép napot kívánok.:Kati
     
  4. V.T.

    V.T. Állandó Tag

    Szia Eva!

    Na varjunk csak akkor most mi ket mas dologrol beszelunk.
    Ha te itt : "nem csak meditáció útján lehet megtapasztalni "azt" a világot,ami itt,és most van..." a jelenben valo letezesre utalsz az itt es mostra akkor nem is fogunk kozos nevezore jutni:)
    A jelent ahogy tanitjak ugye amire te is utalsz hogy hamis en meg hogy sok szenvedest okoz - asszem ezt irtad - ezeket ha feladjuk az elvarasainkat akkor sinen lesz minden ugye mert nem lesz ellenallas semmivel szemben , ez okes.Ezaltal a spontan tortenesek sokkal tobbszor jelennek meg az eletunkben mivel felhagytunk az elolre tervezessel. De ez csak a foldi sikra igaz , en azt mondom hogy akkor fogsz tudni tisztabban latni hogyha pl a Tanitokra ugy tekintesz hogy a foldi letezeshez adnak tanacsot. Pl a 10 parancsolatnak a transzcendens letezesben semmi ertelme hogy ne lopj stb... ez csak itt a foldon segitseg ha ugy dontesz. vagyis azon tartomanyban amikor megtapasztalhatod amirol a beszelgetes indult ott mar tul vagy minden en-kepen , forman stb...
    Ezt az allapotot nehez mely meditacio vagy transz nelkul atelni.


    Az egohoz egy par szo . Abban igazad van hogy le kell tisztazni hogy ki mit is ert ego alatt.
    En is sokat morfondiroztam ezen de tudod mi a baki ebben az ego csataban?
    Az hogy csak mivel "rosszkent" tekintesz ra es szenvedeseid neki koszonheted ezert mar nem egeszet nezed hanem csak a dualitas miatt ugye jo rossz , kellemes kellemetlen nezopontbol iteled meg. A foldi szindarabhoz vagy dramahoz egyszoval hogy megnyilvanulj itt kell az ego. Keszpassz:)
    Szerinted amikor pl buddhizmusrol vagy egorol olvasol vagy tanulsz valamit lasd hogyan iktassam ki technikat azt mivel teszed?


    Persze hogy egoval ! Ha arrogans vagyok ha onzo ha agresszor vagyok akkor fuj ego ha nyiltszivu ha segitokesz es ha buddhizmust tanulok akkor spiri emberke lettem. pedig mindkettot az egomon keresztul ertem el.
    Az ego az ertelem es ha sokat megertettem es egyre tobb felismeresem lesz akkor ezen felismeresek reven jutok el oda abba az allapotba amit a szivnek/szivtudatossagnak neveznek.
    Vagyis az ertelem kozpontja a fej a sok rajovestol:) rajottem hogy az eszem "vegere" ertem , felismertem a mukodeset az elmemnek - a sok megfigyeles altal - es rajovok hogy itt nem jutok egyrol a kettore , megertem miert is okoz szenvedest az ego es ekkor "ereszkedunk le " a szivunkbe.
    Itt mar nem a gondolatoke a foszerep hanem az erzeseke. Ez "magasabb" frekvencia mint a gondolatai vilag. Akik itt ebben elnek azok az emberek sokkal erzobbek sokkal szenzitivebbek es jobb a megerzeseik az intuicioik mint akik a "fejben" vannak.Amikor hozol egy dontest barmiben legyen az mondjuk uzleti akkor nem gondolatodra figyelsz hogy milyen is lenne ha bele vagnek hanem csak az erzesre .


    Ha egorol beszelunk azzal is tisztaban kell lenni hogy "az" is a mi reszunk az is mi vagyunk. Hogy tudod magadat szeretni ugy egeszebe ha a balkezedet mert rosszul viselkedik mindig leejtesz vele mindent ezert elkezded kiiktatni nem fogod annyira hasznalatba venni inkabb kerulod mintha ott se lenne.Aztan egy ido utan ott fog csak csungeni mert minden figyelmet elveszel tole.
    Ahelyett hogy megnezned miert nem tud fogni semmit es uj hitet ontesz bele vagy uj nezopontot adsz neki? Aztan rajossz hogy jo dontes volt mert sokkal gyorsabban haladsz es sokkal ugyesebb lettel stb...
    Ott belul nincs olyan hogy itt er veget a hamis en itt kezdodik felsobb en stb... azt a mi ertelmunk teszi oda a linearitas valamibol valamibe kell jutni nem erti azt hogy azza valhatsz amive akarsz.

    udv Tamas
     
  5. phoenyx

    phoenyx Állandó Tag

    Kedves Éva!

    Szívesen idézem az egóval kapcsolatos kérdésre az alábbi részletet Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg c művéből! A leginkább megfogalmazza azt, ahogy az egóval érdemes viseltetni: nem kiirtani kell, megszelídíteni, hiszen részünk, emberi létünk alatt egyensúlyban érdemes működtetni, túlkapások nélkül!
    "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

    A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.

    - Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását.

    A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

    - Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

    - Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

    - Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

    - Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.

    - Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz.

    Másnap visszajött a kis herceg.

    - Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka.

    - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

    - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.

    - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
    Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
    - Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

    - Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

    - Igaz, igaz - mondta a róka.

    - Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

    - Igaz, igaz - mondta a róka.

    - Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

    - De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte:
    - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
    A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

    - Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon."

    Ez az én véleményem, ne higgyétek el, járjatok utána..
     
    Utoljára módosítva: 2015 Február 28
  6. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    Eckhart Tolle - Az egoról



    "Kérdés:
    Épp most kezdem először olvasni az egyik könyvedet, „Az új Földet.” Még mindig nehezen értem, hogy miért van nekünk egonk, és miért tűnik úgy, hogy ez, az ellenségünk. Ki tudnád fejteni még egyszerűbben ezt nekem, hogy megértsem az ego célját?

    Eckhart: Az ego, az emberi tudatosság fejlődésében egy stádium. Ez nem a te ellenséged. Az, hogy valakit vagy valamit ellenségként érzékelünk, az, valójában, az egos tudattalanságnak egyik fő téveszméje vagy káprázata. Így, te nem küzdhetsz az ego ellen, és nem győzheted le azt. Ha azt gondolod, hogy neked győznöd kell az ego ellen, akkor ez, az az ego, ami benned van, ami így gondolkodik, és ez önmagát nagyította fel. Így, az ego, az nem egy ellenség, hanem egy működési zavar. Ránézve erre egy nézőpontból, ez egy olyan entitás, amit az elme teremtett. Egy másik perspektívából, mindamellett, ez egy egyszerű káprázat, ami a valóság egy eltorzult érzékelési módjában eredményeződött, és következetesen egy rendellenes viselkedésben. Ez a második perspektíva, valószínűleg, még inkább hasznosabb.

    Egy káprázat akkor oldódik fel, mikor azt, káprázatként ismered fel, és így van az egoval is. Az ego, az elmúlt hatezer év alatt fejlődött ki gyorsan, a mi gondolati képességünk, mintegy, melléktermékeként. Elvesztünk a gondolatban, ami azt mondja, hogy olyan mértékben azonosultunk evvel, hogy mi most úgy értelmezzük azt, akik vagyunk, hogy mi, ebből a gondolkodásból származunk. A gondolat, az egyetemes intelligencia számára egy sajátságos mód arra, hogy kifejezze önmagát. Ez nem több, mint egy piciny aspektusa annak a roppant nagy intelligenciának. A gondolaton keresztül nevezünk el dolgokat, elemzünk, boncolgatunk, valamint különítjük el a realitást kicsi darabokra és részekre. A gondolkodás lehet egy hasznos gyakorlati eszköz is, de mikor a gondolkodással azonosulsz, akkor felbukkan az elkülönültség káprázata is. Realitásod töredékessé vált. Elvesztetted az eredeti érzékedet, hogy kapcsolatba légy a Léttel (a „Paradicsommal”). Boldogtalanná váltál, szűkölködővé, elégedetlenné, teljesen kielégületlen vágyúvá, és mindig öntudatlanul kísérled meg újra visszanyerni, az elvesztett érzékedet a lét iránt, az iránt, aki te vagy.

    Az élet egy, és én egy vagyok minden élettel.


    Akkor tudod ezt az igazságot, mikor az ego feloldódik. Tudni azt jelenti, hogy ráébredünk. Ekkor, tehát, hogy ébredsz rá te erre az igazságra?

    Ebben a pillanatban – az egyetlen pillanat, ami van – néhány gondolat keresztül megy az elméden (a szavak, amiket olvasol és bármik, amiket az elméd hozzá ad ehhez). Mindamellett, te TUDHATOD azt is, hogy ezek a gondolatok mennek keresztül az elméden. Ez a tudás, a tudatosság dimenziója. Ez semmit nem tesz a gondolkodással. Miközben a gondolkodás történik, te tudhatsz magadról tudatosan a gondolkodás mögött, az éber csend hátterében – ami felfoghatatlan, meghatározhatatlan, nehezen megfogható.

    Amikor nem azonosítod magad a gondolkodással, akkor lehet, hogy egy növekvő képességet is fel fogsz fedezni magadban abban, hogy anélkül érzékeled a dolgokat és az embereket, hogy elneveznéd őket. Ezen a módon, az ego, melynek öntudatlan szokása, hogy minden gondolattal azonosítja magát, ami csak felbukkan, el kezd feloldódni."
     
    phoenyx, Kyra_, 1958 és 1 másik tag kedveli ezt.
  7. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Kedves Éva!
    Én ajánlom neked ezt a videó sorozatot. Itt ebben az egót tárgyalják a krisnahívők, egy lelkészük tartja az előadás sorozatot.

    Egóra szükség van, de nem mindegy, hogy pozitív e az egó, vagy negatív.
    Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
    Sok szeretettel Erzsi.
     
    1958, evapatocs és Kyra_ kedveli ezt.
  8. evapatocs

    evapatocs Állandó Tag

    Drága Kicsi Fecske!
    Aki belép a tudatosság azon szintjébe,ahol felismeri az ego illuzórikus "hatalmát",azonnal rájön,hogy van választási lehetősége,hogy minőségibb életet éljen,ami természetesen kihat még a környezetére is....DE:ez csupán a felszine az ember tudatosságának.
    Én más szemszögből vizsgálom az ego-t.Talán ebből a versikéből jobban megérted,hogy mi jár a fejemben :)

    Kalo Jenő
    Kezdetben vala az Egy. Az egység a legnagyobb erő. Ha egy almát használunk szimbólumként, vagy egy gömböt és ketté választjuk, nem két gömb, hanem két félgömb keletkezik, vagy két fél alma, amelynek hiányzik a másik fele. Kezdetben megteremtette az Isten az androgyn embert Adam Kadmonnak nevezte /Istenembernek/ aztán kettéválasztotta: Férfivá és nővé.

    A dualitás világában mindig valamelyik tulajdonság mellé teszed le a voksod.

    Ha kívülről szemléled egy harmadik pontból, létrejön a harmónia. Isten szeme mindent lát mondjuk. Te benned van.
    Ha szemlélődsz a tulajdonságok között és elfogadod őket, úgy ahogy vannak, nem kell belépned a dualitás zsákutcájába.
     
    phoenyx, V.T., Keresztelo és 1 másik tag kedveli ezt.
  9. ionon

    ionon Kitiltott (BANned)

    Elég régóta olyan átlényegülés gyakorlatokban vagyok benne igen érdekesen megváltozok ekkor testileg és minden másban is, olyan érzésem van amikor ebben vagyok hogy mintha nem én lennék aki ezeket a gyakorlatokat végzi (sokáig nem tudtam leírni sem mit gyakorlok nem voltak rá szavaim sem). Azt vettem észre ki tudunk lépni a térből (reménykedik benne) mert ha itt vagy és elkezdesz gondolkodni azonnal vége szakad a látomásoknak amiket észlelsz. Zárd ki a tudatodból minden gondolatot, ilyen tanításokat sokat olvastam, voltam így amikor nem volt gondolatom, ez számomra a halálként jelent meg zavart köszönöm nem kérek belőle mondtam ezt másodjára amikor sikerült megélnem ezt a jelenséget. De most tér kilépésben vagyunk igen érdekesen jelennek meg a színek és igazából nem kaptam gondolatokat (reményem van rá hogy nem a tudat = gondolat) fennhatóságába érkezünk ha ide sikerül jobban benne lenni. Igaz gondolatok ezek akkor jönnek amikor a tudat = gondolatot felülírják a megjelenésükkor. Feltevések sorozatban éljük tapasztalatokká válnak, bármit eltudunk érni ha van hitünk rá. :)
     
  10. ionon

    ionon Kitiltott (BANned)

    Ki kell lépnünk a tudatosságból, hogy megértésben legyünk életünk igazi mivoltjára, hisz a mély igazságok a tudatosságot is felül írják (amikor gyorsabban beszélsz írsz, mint amit elgondoltál volna) eme igaz szavakkal szinte nem is tudunk mit kezdeni, míg meg nem értjük jelenés tartalmukat, s közben ezek éltetik életed minden napjait az igaz emberek életében... :)
     
    Kicsi Fecske és evapatocs kedveli ezt.
  11. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    [​IMG]
    Ez a férfi 45 percig volt halott, csodálatos dolgot tapasztalat a túlvilágon - Tudasfaja.com
    Az ohioi kórház dolgozóit sokkolta az az eset, amikor egy betegegük közel egy óra elteltével visszatért a túlvilágról. Brian Miller( 41), akit szívrohammal vittek kórházba, csodálatos dolgot élt át a túlvilágon, amit felébredése után el is mesélt mindenkinek.



    (Csak az a problémám, hogy csak angolul van a videó felirata.)
    Legyen nagyon szép, és vidám napotok!
    Sok szeretettel Erzsi.
     
    Kyra_ kedveli ezt.
  12. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Tudás a halál után
    by Rejtélyek szigete · 2015-02-15


    Nem a regénybeli Tom Sawyerről lesz szó. Thomas Sawyer a kanadai Rochesterben volt autószerelő, mígnem ismert fizikus lett belőle. Kevesen tudják, hogy útja mindehhez a… halálon át vezetett.

    Negyvenévesen egy háromtonnás teherautó alatt feküdt, és nyakig olajosan azt szerelte. Valami történt az emelővel, és a hatalmas súly a szerelőre zuhant. Tíz percig feküdt ott, míg családja segítséget hívott.

    Az autó összezúzta mellkasát, erősen vérzett. Végül a tűzoltók emelték le róla a kocsit, ők tették a mentőautóba. Sawyer eközben elvesztette az eszméletét és tudata távolodni kezdett testétől. Látta önmagát először közelről, ahogyan fekszik, miközben körülötte nyüzsögnek a tűzoltók és mentősök. Látta a családját, siró feleségét és sápadt gyerekeit.

    Aztán a távolság nőni kezdett, végül önmaga véres testét már csak húsz, majd körülbelül ötven, aztán száz méterről látta, már csak egészen aprónak – és valahol repült… “Ezek voltak a legcsodálatosabb percek, amelyeket valaha is átéltem!” – mondta hat évvel később az újságíróknak. Már semmit sem látott, repült valami sűrű anyagban, és tudatában volt annak, hogy ő most már meghalt.

    [​IMG]

    Átélte mindazokat a dolgokat, amelyeket Moody könyveiből ismerünk. A halálközeli élmények, a klinikai halálból visszahozott emberek beszámolói sok részletükben egyeznek azzal, amit Sawyer mesél. De nem ez a lényeg! Eközben ugyanis valami történt az agyában, és ő ezt nagyon halványan érezte is. Mintha valamilyen emlékek ébredeznének.

    Valami olyan tudás, amit valaha tudott, de mára – vagy erre az életére? – teljesen elfeledett. Kínzóan ismerős volt mindez, bár nagyon homályos. Voltaképpen nem tudta, miről van szó. Soha nem érezte magát olyan aktívnak és összefogottnak, mint akkor – amikor valójában nem is élt… De abban az állapotában nem vette észre az ellentmondást.

    Valamilyen komoly tudás gyülekezett az agyában, összeálltak a részletek, és nagyon szeretett volna tevékenykedni. Valamilyen mérhetetlen szeretetet érzett – később bevallotta, hogy amit a felesége és gyerekei iránt érzett, az mind semmi ahhoz képest, amit ott, abban az állapotban megtapasztalt. “Ott” volt valami, ami hatalmas szeretetet árasztott, és amit ő is úgy szeretett, mint soha semmit vagy senkit. Az eset voltaképpen most tér el a megszokott halálközeli élményektől.

    Thomas Sawyert az orvosok életre keltették, meggyógyították, hosszú lábadozás után felépült. De ettől kezdve hol nappal, hol éjjel “be- bekattant” az agyába egy ismeretlen szó: kvantum.

    Fogalma sem volt róla, mit jelent. De a dolog nem hagyta nyugton. Agyában egyre világosabban rajzolódtak ki egy különös tudomány határai, mélységei. Valahol már értette Max Planck kvantumelméletét, Niels Bohr javításaival együtt.

    A helyzet annyira kínozta az autószerelőt, hogy egy napon bátorságát összegyűjtve beállított az egyik helyi könyvesboltba, és megkérdezte az eladót: – Mond önnek valamit az a szó, hogy kvantum? – majd zavartan tette hozzá, hogy valamiféle magyarázatot adjon különös kérdésének: – Egy rejtvényt szeretnék megfejteni, ott olvastam. Sawyer úr tudós könyveket cipelt haza.

    [​IMG]

    Felesége nem értette a dolgot, ráadásul a férfi is zavarban volt. Nem tudta megmagyarázni, miért vonzódik újabban a kvantumfizikához! De beiratkozott az egyetemre, a fizika szakra. Előre közölte, hogy őt e tudománynak csak egyetlen ága, a kvantumfizika érdekli…

    Ma az egykori autószerelő elismert fizikus, nevét jegyzik a szakmában, de állítja: az egyetemi évek alatt csak sorra feltárta az agyában mindazt, ami valamilyen módon már korábban ott volt. Lehetséges, hogy reinkarnációs esettel állunk szemben, és Sawyer úr valamelyik előző életében foglalkozott a témával – netán ő volt Max Planck? Lehet.

    De az sem zárható ki, hogy ma még ismeretlen módon került agyába az egész tudásanyag, amire nem derült volna fény a balesete nélkül. Az a megrázó esemény, a klinikai halál szabadította ki agyából a rég bekódolt információkat, tudásanyagot. No, de ki, mikor, hogyan és miért helyezte azt bele az autószerelő tudatába…? A megoldás még várat magára!

    (Forrás:iqdepo.hu – Nemere István)
     
    Kyra_ és vandorcsillag kedveli ezt.
  13. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Keresztül a fényen
    by Rejtélyek szigete · 2014-12-20
    Mellen-Thomas Benedict egy olyan művész, aki 1982-ben túlélt egy halál közeli élményt. Több mint egy óráig volt halott, amikor lelke felemelkedett a testéből és a fénybe került.
    Kíváncsian a világegyetemre, elragadtatott a létezés távoli mélységeibe és tovább, az ősrobbanáson túli energikus ürességbe. Dr. Kenneth Ring azt mondta, „Ez a legfigyelemreméltóbb történet, amellyel a halál közeli élményeket vizsgáló, átfogó kutatásaim során találkoztam.”
    ÚT A HALÁLHOZ

    1982-ben haltam meg végzetes rákban. Az állapotom nem volt műthető, és úgy döntöttem, hogy nem vállalom a kemoterápiát. Az orvosok 6-8 hónapot adtak. Épp ezekben az időkben nagy kétségeim voltak a nukleáris-, és ökológiai válság, valamint ehhez hasonló dolgok miatt. Azt gondoltam, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg csak egy rákos szervezet vagyok a bolygó számára. Végső soron ez az, ami végzett velem. A halálom előtt kipróbáltam az összes alternatív gyógymódot, de egyik sem segített.

    Megállapítottam, hogy ez csak Isten és köztem fog eldőlni. Sohasem foglalkoztam Istennel, sőt, sosem érdekelt semmilyen spiritualitás, de közeledő halálom egy küldetésre szólított, hogy több információt szerezzek a spiritualitás dolgokról és az alternatív gyógyításról. Különböző vallásokról és filozófiákról olvastam, amelyek reményt adtak, hogy talán van valami a túlvilágon.

    Mivel nem volt egészségügyi biztosításom, minden megtakarításom elment a vizsgálatokra. Meg akartam óvni a családomat ettől az egésztől, ezért elhatároztam, hogy egyedül csinálom végig. Végül házi ellátásba kerültem, egy áldott angyallal, az ápolómmal akit, most „Anne”-nek fogok hívni. Velem maradt mindenen keresztül, ami még rám várt, az ezt követő 18 hónapban.

    ISTEN FÉNYE

    4:30-kor ébredtem fel, és tudtam, hogy ennyi volt. Meg fogok halni. Felhívtam néhány barátomat, hogy elköszönjek. Felébresztettem Annet, és megígértettem vele, hogy a halott testemet háborítatlanul hagyják 6 órán keresztül, mert azt olvastam, hogy halálunkkor mindenféle érdekes dolog történik, majd visszamentem aludni.

    A következő, amire emlékszem, hogy teljesen tudatomnál vagyok és állok, míg testem az ágyban fekszik. Olyan volt, mintha sötétség vett volna körül, mégis láttam minden szobát a házban, az emeleten és még a lakás alatt is.

    Világosság támadt. Felé fordultam és tudtam, hogy ez hasonló ahhoz, amit mások beszámolóiban olvastam a halál közeli élményről. Az egész csodálatos, kézzel fogható és hívogató volt. Úgy vágytam a fény felé menni, mintha csak a képzeletbeli anyukám vagy apukám karjaiba rohantam volna. Ahogy a fény felé haladtam, tudtam, ha elérem a fényt, meghalok. Így azt gondoltam: „Várj, kérlek! Beszélni szeretnék, mielőtt elmegyek.” Az egész élmény megállt. Rájöttem, hogy van irányításom a jelenség felett. A kérésemet tiszteletben tartották. Beszéltem a Fénnyel. Ez a legjobb kifejezés arra, hogy leírjam. A fény különböző formákat vett fel, mint Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetikus képek és jelek. Valamilyen telepatikus módon megkérdeztem: „Mi folyik itt?”

    Azt válaszolta, hogy a hitünk befolyással van az ilyenkor kapott visszajelzésre. Ha buddhista, katolikus vagy fundamentalista vagy, akkor a saját képeid alapján kapsz visszajelzést. Egy magasabb én mátrix tudatába kerültem, amely kapcsolatban van a forrással. Mindannyian rendelkezünk egy magasabb énnel, vagy a lényünk egy lélekfeletti részével, amely kapcsolódik. Minden magasabb én úgy kapcsolódik egymáshoz, mintha egyetlen élőlény lenne. Mintha minden ember egy lenne, szó szerint. Olyan volt, mint minden szeretet, amire valaha vágytam, és ez olyan szeretet volt, amely regenerál és meggyógyít.

    Ekkora már felkészültem, és azt mondtam: „Készen állok, vigyél el.” Ekkor a fény átváltozott a legszebb dologgá, amit csak láttam: a bolygón lévő lelkekből álló mandalává. Láttam, hogy mi vagyunk a legszebb teremtmények – elegánsak, egzotikusak… minden. El sem tudom mondani, egy pillanat alatt mennyire megváltoztatta az emberekről alkotott véleményemet.

    Azt mondtam/gondoltam/éreztem: „Ó, Istenem, nem vettem észre.” Megdöbbentett, ahogy láttam, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság. Az emberek tehetnek szörnyű dolgokat tudatlanságból vagy a nélkülözés miatt, de egy lélek sem gonosz. Amit minden ember keres, ami fenntartja őket, az a szeretet, ahogy azt a Fény mondta. A szeretet hiánya az, ami eltorzítja őket.

    A felismerések csak jöttek és jöttek. „Ez azt jelenti, hogy az emberi faj megmenekül?” Robbanásszerű trombitaszóként, spirális fényzuhany kíséretében, a Fény „beszélt”. Mondván: „Ti mentitek, váltjátok meg és gyógyítjátok meg magatokat. Mindig is tettétek és tenni fogjátok. Ezzel a hatalommal lettetek megteremtve a világ kezdetétől fogva.”

    Abban a pillanatban rájöttem, hogy MEGMENEKÜLTÜNK. Erről szól a „második eljövetel”. Teljes szívemből megköszöntem az Isteni Fénynek. A legjobb, amit mondani tudtam az volt: „Ó kedves Isten, kedves Univerzum, kedves Nagyság Maga, szeretem az Életemet.”

    Úgy tűnt, a Fény még mélyebben magába szív. Elnyelt. Beléptem egy másik birodalomba, egy mélyebbe, mint az előző. Egy hatalmas fénysugár elé kerültem, amely mély volt és teli. Megkérdeztem, mi az, és a Fény válaszolt: „Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a vízből és töltsd meg a szíved.” Ittam belőle. Extázisban voltam.

    A SEMMISÉG ÜRESSÉGE

    Hirtelen úgy tűnt, mintha elrepültem volna erről a bolygóról ezen a fénysugáron. Láttam, ahogy a Föld messzire száll. Elsüvített mellettem a naprendszer majd eltűnt a messzeségben. Keresztülrepültem a galaxis középpontján, egyre több és több tudást szívva magamba, ahogy mentem. Megtanultam, hogy ez és az univerzum összes galaxisa nyüzsög a különböző életformáktól. Sok világot láttam, és nem vagyunk egyedül az univerzumban.

    [​IMG]

    Úgy tűnik, mintha az összes teremtmény a világegyetemben elszárnyalt volna mellettem, majd eltűntek volna a Fény egy pontjában. Ezután szinte azonnal egy második Fény is megjelent. Ahogy átkerültem a második Fénybe, éreztem, hogy túl értem a tökéletességen. Az ürességben voltam, a teremtés előtt, az idő kezdeténél, a rezgés első világában. Megpihentem a Teremtés Szemében, ami olyan érzés volt, mintha megérintettem volna Isten Arcát. Ez nem egy vallási érzés volt. Egyszerűen egy voltam az Abszolút Élettel és Tudatossággal.

    Évekbe telne, hogy feldolgozzam az Ürességnek ezt az élményét. Kevesebb volt a semminél, mégis hatalmasabb, mint bármi más. A teremtés Isten, ahogy megmutatja Isteni Mivoltát minden elképzelhető módon. Mindent láttam úgy, ahogy Ő maga látja. A fejeken lévő minden egyes hajszálon, a fák összes levelén, és minden atomon keresztül, Isten megmutatja Isteni Mivoltát. Isten ott van. Erről szól az egész. Minden fényből lett teremtve és minden él. A SZERETET FÉNYE.

    A folyón elúsztam egész a Fény középpontjáig. Úgy éreztem átölel, és magába fogad a lélegzetével. Az igazság nyilvánvalóvá vált: Nincs halál. Semmi sem születik és semmi sem hal meg. Halhatatlan lények vagyunk, egy természetes életrendszer részei, amely végtelenül megújítja önmagát. Sohasem mondták, hogy vissza kell jöjjek. Csak tudtam, hogy vissza szeretnék jönni. Ez volt a természetes azok alapján, amit láttam.

    Ahogy megkezdtem a visszatérést az élet körforgásába, fel sem merült bennem és nem is mondták, hogy ugyanabba a testbe fogok visszatérni. Nem számított. Teljesen megbíztam a Fényben és minden tettében. Ahogy a folyó egyesült a hatalmas Fénnyel, azt kértem, hogy sose felejtsem el a felismeréseimet és az érzéseket, amelyeket a másvilágon tapasztaltam. Újra úgy gondoltam magamra, mint emberi lényre, és boldog voltam, hogy az vagyok. Azután amit láttam, boldogan lettem volna egy atom ebben az univerzumban. Egyetlen atom, ami által Isten emberi része lehetek. Ez a legnagyszerűbb áldás, amely felette áll minden eddig általunk elképzelt áldásnak. Mindegyikünk számára nagyszerű és csodálatos, hogy ennek a jelenségnek az emberi részei lehetünk. Mindannyian, legyünk bárhol, legyünk akár elcseszve, akár nem, áldás vagyunk éppen ott, ahol vagyunk.

    Végigmentem tehát a reinkarnációs folyamaton arra számítva, hogy valahol baba leszek, de ebben a testben reinkarnálódtam. Amikor kinyitottam a szemeimet, annyira meg voltam lepődve, hogy ebbe a testbe tértem vissza, ebbe a szobába, ahol valaki engem nézett és zokogott. „Anne” volt az, az ápolóm. Holtan talált fél órával azelőtt.

    Nem tudjuk meddig lehettem halott, csak azt, hogy fél órával korábban talált rám. Tiszteletben tartotta a kérésemet, hogy holtestem békében hagyják. Ez nem halál közeli élmény volt. Úgy hiszem, magát a halált tapasztaltam meg legalább egy-másfél óra erejéig. Mikor felébredtem, láttam a fényt odakint. Össze voltam zavarodva. Megpróbáltam felkelni és odamenni az ablakhoz, de kizuhantam az ágyamból. „Anne” meghallotta az esést és beszaladt. A padlón talált rám.

    Amikor felépültem, le voltam nyűgözve a történtektől. Először nem voltak emlékeim a tapasztalásomról. Továbbra is úgy éreztem, hogy kifelé csúszok a világból és azt kérdezgettem: „Életben vagyok?” Ez a világ sokkal álomszerűbbnek tűnt, mint a másik. Három napon belül már teljesen jól voltam. Tisztábbnak és másmilyennek éreztem magamat, mint bármikor azelőtt. Bár az emlékeim az utazásról csak később jöttek elő, visszatérésem óta nem tudtam semmi rosszat találni egyetlen emberi lényben sem, bárkivel is találkoztam. A halálom előtt elítélő voltam. Azt hittem, az emberek teljesen elcseszettek. Mindenki, kivéve engem.

    Három hónappal később egy barátom azt mondta, újra meg kellene vizsgáltatnom magam, így elmentem. Egészségesnek éreztem magamat. Még mindig emlékszem a doktorra, ahogy az „előtte” és „utána” készült vizsgálatok eredményeit nézi. Azt mondta: „Ez alkalommal nem találtuk a szervezetében a rákos megbetegedés jelét.” „Csoda?” – kérdeztem. „Nem.” – válaszolta. „Történnek ilyen dolgok… spontán remisszió.” Nem tűnt lenyűgözöttnek, de én az voltam, és tudtam, hogy ez csoda.

    MEGTANULT LECKÉK

    Az élet Nagy Rejtélyének van némi köze az intelligenciához. Az világegyetem nem egy intellektuális folyamat. Az értelem hasznos, de a SZÍVÜNK a bölcsebb részünk. Visszatérésem óta spontán megtapasztaltam a Fényt és megtanultam, hogy jussak el abba a térbe, szinte bármikor a meditációim során. Erre te is képes vagy. Nem kell meghalnod hozzá, sőt már most is kötődsz.

    A test a legcsodálatosabb Fény, ami csak létezik. A test a lenyűgöző Fény egy világa. A Lélek nem hajt minket, hogy elváljunk a testünktől. Nem kell, hogy beszéljünk Istennel, Isten minden pillanatban beszél velünk. Megkérdeztem Istent: „Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?” Isten hatalmas szeretettel azt monda: „Nem érdekel.” Milyen hihetetlen jóindulat. Nem számít, hogy mi a vallásunk. Vallások jönnek és mennek. Megváltoznak. A buddhizmus nem lesz itt örökké, ahogy a katolicizmus sem, és mind csak azért van, hogy megvilágosodjunk.

    Sokan fognak még ellenállni vagy vitatkozni róla. Egyik vallás a másik ellen abban a hitben, hogy csak egyikőjüknek van igaza. Miközben Isten csak annyit mondott: „Nem érdekel.” Megértettem, hogy csak minket kell, hogy érdekeljen, mert törődő lények vagyunk. A forrást nem érdekli, ha protestáns vagy, buddhista, muszlim vagy zsidó. Mindegyik egy vetülete, egy oldala a nagy egésznek. Bárcsak felismernék ezt a vallások és hagynák egymást létezni. Ez nem a különböző vallások végét jelentené, hanem hogy élnének és élni hagynának. Mindegyiknek más-más nézetei vannak, és mind hozzáadnak a nagy képhez valamit.

    Rengeteg félelemmel kerültem a túlvilágra. A mérgező hulladékok, atombombák, demográfiai robbanás és az őserdők helyzete miatt, és úgy tértem vissza, hogy szeretek minden egyes problémát. Szeretem a gombafelhőt. Ez a legszentebb mandala, amit a mai napig létrehoztunk, mint archetípust. Jobban, mint bármely vallás vagy filozófia a Földön, azok a csodálatos felhők összehoztak és a tudatosság egy új szintjére emelt minket.

    Tudván, hogy felrobbanthatjuk a bolygót ötvenszer vagy ötszázszor, végre rájöttünk, hogy talán mind együtt vagyunk itt. Egy ideig több bombát kellett indítanunk, hogy megértsük. Majd elkezdtük mondogatni, hogy „Erre nincs többé szükségünk.” Most pedig biztonságosabb világban élünk, mint eddig bármikor, és ez csak még biztonságosabb lesz. Úgy tértem vissza, hogy szeretem a mérgező hulladékot, mert összehoz minket.

    Az esőerdők lecsupaszítása le fog lassulni, és ötven éven belül több fa lesz a bolygón, mint már hosszú ideje. Ha érdekel az ökológia, tegyél érte! Te is a rendszer része vagy, ami tudatosabbá válik. Tegyél érte minden erőddel, de ne legyél csüggedt vagy elkeseredett. A Föld a háziasítás folyamatában van, és mi sejtek vagyunk ebben a testben.

    A populáció növekedése nagyon közel jár már ahhoz az optimális energia szinthez, ami változáshoz fog vezetni a tudatosságunkban. Ez meg fogja változtatni gondolkodásunkat a politikáról, a pénzről és energiáról.

    Mi történik, amikor álmodunk? Több dimenziós lények vagyunk, amely képességünket elérhetjük tudatos álmodással. Tulajdonképpen, ez a világ Isten álma. Az egyike azon dolgoknak, amiket láttam az, hogy az emberiség csak egy porszem egy bolygón, ami egy porszem a galaxisban, ami szintén csak egy porszem. Odakint óriási rendszerek vannak, és mi csak egy amolyan átlagos rendszerben vagyunk, mégis az emberek legendásak a kozmosz tudatában.

    [​IMG]

    A kis pici emberek a Földön legendásak. Az egyik dolog, ami miatt azok vagyunk az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában, az egész kozmosz az élet és ennek az egésznek az értelmét kutatja, és épp egy kis álmodó volt, aki a valaha volt legjobb válasszal szolgált a kérdésre. Megálmodtuk, és ezért az álmok fontosak.

    A haldoklás és a visszatérés után igazán tisztelni kezdtem az életet és a halált. A DNS kísérletek során talán már meg is találtuk egy hatalmas titok nyitját. Hamarosan képesek leszünk rá, hogy addig éljünk egy testben, ameddig csak akarunk. Mégis, olyan 150 évnyi élet után, egy intuitív érzés támad majd a lelkünkben, hogy változtatni akarunk a csatornákon. Az öröklét ugyanis nem annyira kreatív, mint a reinkarnáció, amint energiák alakulnak át ebben a fantasztikus energiaörvényben, aminek részesei vagyunk. Valójában megláthatjuk az élet és halál bölcsességét, és élvezhetjük azt, hiszen már most is örökéletűek vagyunk. Itt van az élet! Itt van a halál! Itt van minden!

    Ne menj a sírba úgy, hogy benned maradt a zenéd!

    Csak a szeretet uralkodik. Legyél az a változás, amit látni akarsz. Én most már a szeretet küldötte vagyok. Csak a szeretet igazi. Válaszd a szeretetet, és ne a félelmet.

    Békét, életet és szeretetet mindenkinek!
     
    Kyra_ és vandorcsillag kedveli ezt.
  14. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Anyagtól független belső érzékszervek
    by Rejtélyek szigete · 2014-12-04

    “Egy ragyogó, napos délután történt, hogy El Greco-t, a spanyol festőt meglátogatta egyik barátja..
    Nagy meglepetésére egy sötét szobában talált rá a művészre. Az ablakot vastag függönyök takarták.
    – Gyere ki a napra] – mondta a barátja,
    – Most nem megyek – válaszolt El Greco. A napfény zavarná azt a fényt, ami bennem világít…”
    Anthony de Mello: Szárnyalás

    Minden állóhullámnak, amit mi anyagként élünk meg, rendelkeznie kell egy magasabb szférához tartozó megfelelővel, ami ezt az állóhullámot fenntartja.

    Ha tovább haladunk ezen az úton, akkor az is logikus feltételezésnek tűnik, hogy a fizikai testnek – mint egységes egésznek – van egy magasabb energiaszinten létező megfelelője.

    [​IMG]

    Ezt talán úgy is fel lehetne fogni, mint a fizikai test tervrajzát. Ezek után várható volna, ha nem csak testünknek, de testi funkcióinknak, sőt, érzékszerveinknek is lenne magasabb szférához tartozó megfelelője.

    Közelebbről megvizsgálva a dolgot, felismerhetjük, hogy valóban léteznek ilyen „belső” érzékszerveink. Létezésüket mindeddig az agyműködés számlájára írták, de tekintettel arra, hogy az agy gondolatalkotó képessége nem bizonyított,és a fizika törvényeinek ismeretében inkább lehetetlen, mint valószínűtlen, új szempontok szerint kellene megvizsgálnunk a „belső látás” és „belső hallás” jelenségét.

    Beethoven orvosi szempontból nézve teljesen süketen, csupán belső hallására támaszkodva írta meg a IX. szimfóniát. Michelangelo, amint rátette a kezét egy márványtömbre, azonnal „megérezte”, hogy a tömb milyen szobrot „rejt” magában. A festő, vagy a formatervező szintén a belső látás segítségével megteremtett belső kép alapján kezd hozzá az anyag alakításához és formálásához. Vajon olyan érzékszervekről van szó, amik magasabb szférákhoz tartoznak?

    A látáshoz elengedhetetlenül szükséges a fény. Fény nélkül nincs kép.

    Persze a belső látáshoz is fény kell, de az a fény, amit a belső látáshoz használunk, nem lehet ugyanaz a fény, ami az anyagi világban körülvesz bennünket. Logikus volna azt feltételezni, hogy a belső látás egy magasabb szférához tartozó fény segítségével működik. Nem függ a fizikai szem és a fizikai fény lététől, mert becsukott szemmel is fel tudunk idézni magunkban egy kedves arcot, sőt, tervezni, alkotni is tudunk. Becsukott szemmel szinte könnyebb…

    A belső látás és belső hallás természetesen nemcsak zeneszerzők vagy festők kiváltsága. Mindannyian megtapasztalunk belső képeket, belső hangokat, sőt, néha ízeket és illatokat is. Talán nem olyan különös az sem, hogy ezek a képességek az álom idején is velünk maradnak. Az álom ugyanakkor még egy különös részlettel gazdagítja az élményegyüttest: álmunkban is van fizikai testünk!

    Felmerül a kérdés: előfordulhat-e, hogy álmunkban egy magasabb szférára hangolódunk be, valahogy úgy, mint ahogy egy rádióvevő készülékkel egy másik adóállomást tudunk befogni?

    Előfordulhat-e, hogy álmunkban behangolódunk egy magasabb szférához tartozó energiatestre, amit aztán a környezethez viszonyítva fizikai testként élünk meg?

    Egyvalami biztos. Mindaddig, amíg ebben az „álomvilágban” tartózkodunk, környezetünket anyagi világként fogjuk fel, és mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy ez a világ valódi és igaz.

    [​IMG]

    Persze ugyanez az elképzelésünk a fizikai világról is ébrenléti állapotban. Az egyetlen lényegesnek tűnő különbség az, hogy ébrenléti állapotunkban látjuk a különböző dolgok közötti összefüggést és kontinuitást. Amint felébredünk, ott folytathatjuk az életet, ahol abbahagytuk.

    Persze előfordulhat, hogy váratlan események, mint például természeti csapások, háború, betegség vagy egy baleset egyik pillanatról a másikra mindent a feje tetejére állít, és ezek a „nappali” változások legalább olyan gyorsak és váratlanok, mint amiket abban a bizonyos „álomvilágban” tapasztalunk meg.

    Léteznek bizonyos élmények – nagyon sokan számolnak be arról, hogy megtapasztaltak hasonlót -, amelyek szintén arra utalnak, hogy az ébrenlétből az álomba való átmenet valóban egy magasabb kozmikus szférára való behangolódás.

    Amikor az álmot hirtelen megzavarja valami külső zaj, vagy esemény, villámgyorsan rá tudunk hangolódni a fizikai testünkre. Sokan úgy élik meg ezt a behangolódást, mint egy elképesztő magasságból való hirtelen zuhanást. Ez persze – a gyors ébredéstől és kissé élénkebb szívveréstől eltekintve – nem jár komolyabb következményekkel, és az is megnyugtató, hogy rendszerint a puha ágyban „érünk földet”.

    Az is előfordul, azt álmodjuk: felemelkedünk, vagy repülünk, sokszor pusztán az akaraterőnk segítségével. Az ilyen élmények sokkal gyakoribbak gyermekkorban, de felnőttek esetében sem ritkák. Vajon mindez csak az agyműködés számlájára írható? Egyáltalán nem valószínű.

    Ha az agy nem képes gondolatokat létrehozni, akkor álmokat sem képes. Az alvást és az álmot ma megváltozott tudatállapotnak tekintik. Vajon mi történik akkor, amikor beáll a fizikai test halála? Mi történik az emlékeinkkel, az érzéseinkkel, belső látásunkkal és belső hallásunkkal, valamint a fizikai test magasabb energiaszinten létező megfelelőjével? Eltűnnek-e ezek a fizikusok mérőműszerei számára hozzáférhetetlen, de valamennyiünk számára nagyon is valós élmények a fizikai test halálával együtt?

    Az a felismerés, hogy ezek nem lehetnek a fizikai test termékei, az egész képet megváltoztatja. Ebben az esetben az „én” gondolataim, az „én” élményeim, az „én” érzéseim túlélik a fizikai test halálát, teljesen függetlenül attól, hogy „én” hiszek benne, vagy sem.

    Az energiát nem lehet elpusztítani vagy újrateremteni, így a legtöbben talán egyetértenek azzal, hogy a gondolat és az érzés energia, és – mint energia – túléli a fizikai test halálát. Alapvető viszont a nézeteltérés arra vonatkozólag, hogy milyen mértékben lehet ezt az energiát életnek nevezni. Ahhoz, hogy ezt az állapotot életnek nevezhessük, egy magasabb szférában is szükségünk van egy működő érzékszervekkel rendelkező testre.

    A kérdés tehát az: Valóban van-e egy ilyen magasabb szférához tartozó és megfelelő érzékszervekkel rendelkező energiatestünk? Nem szeretnék egyetlen vallás tanításaira sem hivatkozni, mert úgy érzem, itt nem arról van szó, hogy hiszünk-e benne, vagy sem. A fizika oldaláról megközelítve a kérdést úgy látom, hogy az általunk halálnak nevezett jelenség pusztán a fizikai test halála. Talán ahhoz hasonlítható, mint amikor szétverünk egy rádióvevő készüléket. Ma már kevesen vannak, akik úgy vélik: a rádiókészülék szétesése egyben az adás megszűnését is jelenti.

    Egy pillanatra sem szeretném alábecsülni a halálfélelmet és az esetleges fizikai fájdalmat, ami a halált megelőzheti, de ezektől eltekintve életünk minden valószínűség szerint egy magasabb kozmikus szférában folytatódik. Csak éppen be kell „hangolódnunk” erre a magasabb energiaszinten létező világra.

    [​IMG]

    A fizikai test halálát annak szétesése követi. A magasan szervezett anyag szétesik alkotóelemeire, a folyamat viszont semmi módon nem befolyásolhatja azon összetevőinket, amik magasabb energiaszinten léteznek. Az intelligens energiának, ami az általunk anyagként felfogott állóhullámokat létrehozta, és ami ezeket egy fizikai testben összetartotta, tovább kell léteznie. Persze ezt vallási kérdésként is fel lehet fogni, de szerintem nem az.

    Úgy kellene tekintenünk az élet folytatására egy magasabb kozmikus szférában, mint a fizika és az élet egyik törvényére. Ebben az esetben ez a törvény a gravitációhoz hasonlóan nem csak keresztényekre, muzulmánokra, vagy buddhistákra érvényes, hanem mindenkire. Sőt, azt mondhatnánk, hogy még a legmegátalkodottabb materialistákkal sem tesz kivételt.

    Ezen kívül természetesen érvényes minden élőlényre, az állatokat, növényeket és élő egysejtűeket is beszámítva. És érvényes az „anyagra” is…
    Az úgy nevezett halál után tehát magunkkal kellene vinnünk gondolatainkat, érzéseinket és minden emlékünket, tehát mindazokat a rezgéseket, amelyek soha nem tartoztak a fizikai testhez.

    Sokan vannak, akiket klinikai halottnak nyilvánítottak, de kis idő elteltével mégis sikerült visszahozni őket az életbe. Ezen betegek közül nem egynek úgynevezett „halálközeli élményben” volt része, és sokan beszámoltak arról, hogy mi is vár ránk „odaát”. Ezekre a beszámolókra talán egészen más szemmel kellene tekintenünk. így választ kaphatnánk az emberiség legfontosabb és legvitatottabb kérdésére: valóban létezik-e élet a halál után? Létezik-e emberi élet a magasabb szférákban?
     
    Kyra_ kedveli ezt.
  15. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Előző életek, jövendő életek – Kérdések és válaszok
    by Rejtélyek szigete · 2014-11-19

    Az alábbi interjú, részlet Dr. Bruce Goldberg, Előző életek, jövendő életek című művéből.

    Az emberek miért nem tudják tudatosan felidézni az előző életeiket?

    Az előző és jövendő életeink összes emlékét a tudatalatti tárolja.Ez a tudatalatti agyműködés független a szűkebb értelemben vett tudatos gondolkodástól.

    Mivel a szűkebb értelemben vett tudatos agyműködés a test halálával megszűnik, amikor az előző életünk véget ért, minden egyes új életet teljesen új tudatos agyműködéssel kezdünk.

    [​IMG]

    A szűkebb értelemben vett tudatos agyműködés nem tud felszínre hozni egyetlen előző életet sem, egyszerűen azért, mert nincsenek emlékei azokról. Csak a tudatalatti és a szupertudat emlékezhet az előző és jövendő életekre.

    Ez a mechanizmus valójában védelmi jellegű. Mivel az agyunk életünk minden napján információk millióinak van kitéve, gondoljunk arra, mi lenne akkor, ha bármely pillanatban tudatosan felidézhetnénk az összes információnkat a jelenlegi életünkből éppúgy, mint az előző és jövendő életeinkből is.

    Vannak bizonyos előző életre utaló jelek, amelyeket tudatosan tapasztalhatunk.

    Mindannyiunknak vannak bizonyos természetes adottságaink, rokonszenvek és ellenszenvek. Bizonyos intuitív hajlamok az előző életek maradványai.

    Amikor álmodunk, gyakran látunk jeleneteket az előző életeinkből. Spontán regresszió sok embernél fordul elő álmában. Bár tudatosan nem emlékezünk előző és jövendő életeinkre, vannak olyan élmények, amik alapján tudhatjuk, hogy éltünk már ezelőtt és ismét élni fogunk.

    Van olyan valaki, akinek nem volt előző élete?

    Van nagyon kisszámú olyan ember, aki regressziót vagy progreszsziót kér tőlem, s nem képes egyiket sem elérni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincsenek előző életeik. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy képtelen voltam a hipnózist sikeresen használni arra, hogy információt nyerjünk.

    Amikor transzban közvetlenül beszélgetek a páciens tudatalattijával vagy a szupertudatával, akkor általában kapok adatokat az előző vagy jövendő életről. Egyetlen olyan páciensem sem volt, akinek a szupertudata tagadta volna az előző életek létét. Nem hiszem, és bizonyíték sincs rá, hogy ma valaki először él.

    A gyermekek miért emlékeznek jobban előző életeikre a hipnózis segítsége nélkül?

    A gyerekeknek nincs olyan sok gátlásuk, mint a felnőtteknek. Nem zavarja őket, hogy mit gondolnak az emberek. A legfontosabb pedig az, hogy az idegrendszer a gyermekekben nincs teljesen kifejlődve hat éves korig. Kis nyílások vannak a koponyán, amik elvileg lehetővé teszik a léleknek, vagyis a tudatalattinak, hogy kilépjen, és közvetlenül kommunikáljon a gyerekkel.

    [​IMG]

    A gyerekek ezután tudatosan is emlékezhetnek az előző életeikre anélkül, hogy hipnotizálnánk őket. Ezek a nyílások két és fél éves korra bezárulnak. A gyerekekkel sok esetben előfordul spontán előző életbe vivő regresszió és más pszichikai élmény.

    A gyerekek látnak szellemeket és napközben is több asztrális projekciót hajtanak végre, mint a felnőttek. A szülők hajlamosak rosszallani ezeket az eseményeket, ami nagyon szerencsétlen dolog.

    A gyermekek kitűnő hipnotikus alanyok, és néhány nagyon érdekes regressziót és progressziót eredményezett a velük végzett munka. A gyerekekkel való hipnózis sok érdekessége közül az egyik, hogy a kapott információk a felnőttek tudását és szóhasználatát tükrözik. Számomra nincs más magyarázat arra, hogyan tesznek szert ezek a gyerekek ilyen tudásra, mint az, hogy az előző életekből származnak.

    Hogyan lehet magyarázni a jelenlegi népességet a reinkarnációval?

    Az egyik teória azt állítja, hogy egy lélek képes egyszerre több testben létezni. Ha egy lélek pl. i.e. 3000-ben három testet birtokolt és ha minden egyes al-lélek három további testet foglalt el, akkor könnyen beláthatjuk, hogy egy lélek tizenhárom egymásutáni élet alatt másfél millió testet foglal el.

    Mikor költözik be a lélek az újszülött testébe?

    Bár a lélek kedve szerint ki-be jár a testbe a terhesség teljes ideje alatt, általában a születés előtti vagy utáni huszonnégy órában lép be végleg a testbe. Ne feledjük, lelkünk minden éjjel elhagyja testünket mikor alszunk. A lelket sohasem lehet örökre a test csapdájába ejteni.

    Említ a Biblia reinkarnációt?

    Igen, természetesen említi. Az i.u. III. században élt egy Origenész nevű egyházatya, ö hitt a reinkarnációban. I.u. 533-ban azonban összeült egy zsinat Konstantinápolyban. Ezen az ülésen, ahol nem volt jelen a római pápa, elítélték Origenész tanításait, és a Bibliából eltávolították a legtöbb reinkarnációra utaló hivatkozást. Szerencsére azonban még maradt néhány az Ószövetségben és az Újszövetségben,íme:

    1. János evangéliuma 9.: 1-3

    „Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert.
    Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett,
    ez vagy a szülei, hogy vakon született?” „Sem ez nem vétkezett
    — felelte Jézus —, sem a szülei, hanem Isten tetteinek
    kell rajta nyilvánvalóvá válniuk.”

    2. Abdiás könyve 1.: 15

    „Úgy tesznek veled, amint te tettél: tetteid tulajdon fejedre
    hullanak.”

    3. Jelenések könyve 3.: 12

    „A győztest oszloppá emelem Istenem templomában, és
    többé nem kerül ki onnan.”

    4. A Bölcsesség könyve 8.: 19-20

    „Tehetséges ifjú voltam ugyan és jó lélek jutott részemül,
    vagy helyesebben, mivel jó voltam, jutottam tiszta testhez.”

    5. ‘ Izajás jövendölése 26.: 19

    „Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek
    föl, és ujjongjatok mind, akik porban nyugosztok… és
    az árnyak országa szülni fog.”

    6. Dániel könyve 12.: 2

    „Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak,
    némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.”

    Az ember mindig tökéletesedik a következő életében?

    Nem szükségszerűen. Amennyiben elmulasztjuk a feladott lecke megtanulását, akkor ugyanazzal a feladattal fogunk találkozni akár ebben, akár a következő életben. A másokkal való foglalkozás során negatív karmát szerezhetünk. Ez hozzáadódik a karmikus ciklusunkhoz, ahelyett, hogy segítené azt.

    Mivel a lélek mindig szabad akarattal rendelkezik, soha nincs garancia az egyes életekben a javulásra. Az, hogy életek ezreit éljük át és még mindig sok feldolgozandó karmánk van, arra mutat, hogy nem javulunk folyamatosan a karmikus ciklusunk folyamán.

    Honnan tudjuk, hogy ezek az előző életek nem csupán a képzelet termékei? Nem lehetséges, hogy néhány páciens csak kitalálta ezeket?

    A pácienseim le tudják győzni negatív szokásaikat, meg tudják szüntetni fóbiáikat az előző életbe vivő regresszió eredményeképp. Ha egyszerűen csak elképzelnék ezeket a jeleneteket, akkor a problémák nem szűnnének meg. A tünetek javulása elegendő bizonyíték számomra.

    Másodszor, a pácienseim olyan előző életekről számolnak be, amelyek nem hízelgőek számukra. Ezeknek az életeknek a többsége unalmas és egyhangú, ahelyett, hogy elbűvölő lenne, aligha ilyenfajta életeket képzel el valaki, hogy erősítse önbizalmát.

    Ezen kívül, sohasem volt olyan páciensem, aki egy híres történelmi személy életét élte volna. Ez is adalék a hipnotikus regresszió érvényességéhez. Természetes, hogy megkérdőjeleznénk, hogy valaki egy év alatt Napóleon, Cleopátra és George Washingtonként leélt életeibe tér vissza. Annak valószínűsége, hogy történelmi személyiséget regresszálunk rendkívül kicsi.

    Mivel regressziók ezreit hajtottam végre, és egyetlen egyszer sem bukkant fel történelmi személyiség, azt hiszem, kizárja, hogy pácienseim csak a fantáziájukat használják. De saját magunknak kell eldönteni, hogy mit fogadunk el, ha ez a karmát érinti.
     
    Kyra_ és Csillagözön kedveli ezt.
  16. Csillagözön

    Csillagözön Állandó Tag


    Nagyon érdekes könyv, olvastam...

    http://www.slideshare.net/xxxcateyexxx/41011687-drbrucegoldbergelzeletekjovendeletek
     
    Kyra_ és Kicsi Fecske kedveli ezt.
  17. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Halálközeli élmények 2.rész
    by Rejtélyek szigete · 2014-08-29

    A halálközeli élményt átélő emberek legtöbbje megszabadul a halálfélelmétől, mert tapasztalatból tudja, a halál nem zár le mindent. A másik elgondolkodtató eredménye ennek a jelenségnek az, hogy a túlélők sokkal figyelmesebbé, szeretetteljesebbé válnak.

    Carl Gustav Jung, a neves pszichiáter 1944-ben eltörte a lábát, és közvetlenül utána szívrohamot kapott. Egy nővér későbbi beszámolója szerint a testét ragyogó fény vette körül, akárcsak – tapasztalatai szerint – a legtöbb haldoklóét.

    Jung szerencsére mégsem tartozott közéjük. Az űrben lelte magát, amint a „gyönyörű kék fényben úszó” Földet szemléli. Látta a tengerek mélyét és a kontinensek körvonalait. A lába alatt Ceylon terült el, előtte India. Természetesen nem látta az egész bolygónkat, „gömb alakját azonban tisztán kivehettem, körvonalai ezüstösen csillogtak át a csodás kék fényen”.

    [​IMG]
    Carl Gustav Jung

    Rövid szemlélődés után Jung megfordult, és egy hatalmas, lebegő, meteorithoz hasonló sziklatömböt pillantott meg az űrben. A sziklán volt egy kis előcsarnok, és a bejárat mellett egy hindu ült lótuszülésben. Jungot béke, alázat, elégedettség töltötte el, amint a sziklára lépett. „Mindenem megvolt, ami én voltam, és csak ennyit mondhattam a magaménak.”

    Jung éppen áthaladni készült egy kivilágított termen, ahol, érezte, választ kap majd valamennyi, az élet értelmét kutató kérdésére, amikor Dr. H. megérkezett. Ez az orvos kezelte a kórházban, csak ezúttal „aranylánccal vagy arany babérkoszorúval övezve” jelent meg. Dr. H. közölte vele, nem szabad még elhagynia a Földet, vissza kell térnie. Jung mélységesen csalódott, és vonakodva indult haza, az élők világába – írja Emlékek, álmok, gondolatok című önéletrajzában.

    Jung egyértelműen halálközeli eseményt élt át, ami azonban sokkal inkább asztrálutazásnak, semmint a szokásos „fényalagút” élménynek felelt meg. A halálközeli élményeknek ezek szerint tehát számtalan változata lehet. Jungnak sok látomása volt még, mielőtt végképp visszanyerte az egészségét.

    „A látomások során átélt érzések szépsége és intenzitása minden képzeletet felülmúlt. A leghatalmasabb élményt jelentették ezek a víziók, amelyben valaha is részem volt… Soha nem hittem volna, hogy ilyesmit átélhet az ember, hogy létezik egyfajta töretlen boldogság. A látomások és élmények teljesen reálisak voltak; nem valami képzelt érzések, hanem minden a legteljesebb objektív valóság” – írja fent idézett művében.

    A halálközeli élményeket sokan hallucinációnak minősítik. Azok a jelenségek azonban, melyeket előbb tárgyaltunk, a Föld valamennyi országában közismertek, még a kisgyermekek között is. Dr. Melvin Morse Closer to the Light (Közel a fényhez) című könyvében olyan gyermekek tapasztalatait jegyezte fel, akik halálközeli élmények következtében hagyták el fizikai testüket.

    A halálközeli élmények nemzetközileg elismert kutatója Kim Clark, fiatal pszichológus korában szemléletes bizonyítékokat is szerzett ezeknek az akarattalan, testen kívüli élményeknek a valódiságáról a seattle-i Harborview Kórházban. Éppen egy kórházat elhagyni készülő szívbeteg számára adott különböző lélektani életvezetési tanácsokat, ám a hölgy közönyösen hallgatta. Inkább arról akart beszélgetni Kimmel, hogyan hagyta el a testét, miképpen lebegett fölötte, azt nézegetve, mint próbálják az orvosok kétségbeesett igyekezettel újraindítani a szívét.

    [​IMG]

    Kim hitetlenségét látva, bizonyságképpen elmondta, egy fél pár cipő hever a kórházi ablak alatti párkányon. Kim kinyitotta az ablakot, de nem látott semmit. A hölgy erősködött, Kim tehát kihajolt, de még mindig nem látta a cipőt. „A sarkon van” – irányította a beteg.

    A kórház ötödik emeleti szobájában voltak, de Kim bátran kimászott a párkányra, és természetesen ott találta a cipőt úgy, ahogyan a hölgy leírta. Ez az eset indította el Kim Clark karrierjét a halálközeli élmények tanulmányozására.

    Dr. Melvin Morse bizonyította be végleg, hogy a halálközeli élményen csak az esik át, aki valóban az élet peremére kerül, valamint hogy a jelenség sohasem alvászavar, drog vagy tudat alatti félelem fejleménye.

    Ő és kutatótársai összevetették a haldoklók élményeit a súlyosan beteg emberek tapasztalataival, és megbizonyosodtak róla, hogy csak a halál küszöbéről visszatérő embereknek vannak úgynevezett halálközeli tapasztalatai.

    Eredményeit egy, a gyermekbetegségekkel foglalkozó orvosi szaklapban (American Journal of Diseases of Children) 1986 novemberében tette közzé. Dr. Morse az agynak azt a területét is meghatározta, ahol a halálközeli élmény megjelenik. Feltételezése szerint ez a hely „a lélek trónja”. Nagyon ritkán látják „asztrális hasonmásukat” azok, akik halálközeli élmény során akaratlanul elhagyják testüket.

    Rendszerint a tudatosság szikrájának érzik magukat. Ám ez is testen kívüli élmény. Keith Harary, akit parapszichológusok csoportja vetett mindenre kiterjedő vizsgálat alá a hetvenes években, általában szellem, fénysáv, fénygömb, fénycsík alakjában asztrálutazott, de megesett vele az is, hogy tudatos pontként sodródott az űrben. Ezek az asztrálutazás járművei. Különböző alakokban lehet útra kelni, egyetlen módszer sem célravezetőbb a másiknál.

    Rejtélyek szigete / Felhasznált irodalom: Richard Webster: Astral Travel for Beginners
     
    Kyra_ és Csillagözön kedveli ezt.
  18. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Élet az élet után
    by Rejtélyek szigete · 2014-07-06

    A halál közelébe került emberek tapasztalatai és az egyes személyek tulajdonságai közt nagy különbségek vannak, ugyanakkor a különböző személyek tapasztalataiban feltűnően nagy a hasonlóság is.

    A szóban forgó közlésekben olyan sok a megegyezés, hogy minden nehézség nélkül mintegy 15 különböző elemet fedezhetünk fel. Engedtessék meg, hogy most ezekből az elemekből egy rövid, elméleti-ideális, ill. “teljes egész” élményt állítsak össze, amely az összes elemet tartalmazza, és ezek tipikusan a következő sorrendben fordulnak elő.

    [​IMG]

    Egy ember haldoklik. Testi nyomorúságának csúcspontján hallja, amint az orvos őt halottnak nyilvánítja. Egyszer csak egy kellemetlen zajt: átható, sivító harsogást kezd hallani és azonnal az az érzése, hogy nagy sebességgel rohan át egy sötét alagúton. Aztán hirtelen saját testén kívül találja magát, de ugyanabban a környezetben, mint amiben az előbb volt. Mint szemlélő, bizonyos távolságból nézheti saját testét.

    Tartózkodási helyéről szemlélve kellemetlen érzések töltik el, amikor látja testének újraélesztési kísérleteit. Egy idő után összeszedi magát és egyre inkább alkalmazkodik ehhez a különös állapothoz. Észreveszi, hogy még mindig van “teste”, de ez tulajdonságait tekintve lényegesen különbözik a fizikai testétől, amelyet elhagyott. Hamarosan új események történnek. Más lények közelednek a haldoklóhoz, hogy köszöntsék őt és segítsenek neki.

    Meghalt barátokat, rokonokat pillant meg, majd egy szeretetet és melegséget árasztó Fénylényt, amilyet ő még soha nem látott. Ez a lény – szavak nélkül – kérdéseket idéz hozzá, amelyek a haldoklót arra indítják, hogy saját életét, mint egészet értékelje. Segít neki, hogy életének fontosabb állomásait panorámaszerűen villámgyorsan felidézi számára. Egyszer csak a haldoklónak úgy tűnik, mintha egy sorompóhoz, vagy határhoz közeledne, amely nyilvánvalóan a földi élet és az azt követő élet közötti határvonalat jelenti. Itt világos lesz előtte, hogy vissza kell térnie a földre, mert halálának ideje még nem érkezett el.

    Küszködik ez ellen, mert a túlvilági élet tapasztalatai annyira megragadták, hogy többé nem szeretne visszatérni. Eltöltötte az öröm, szeretet és a béke lenyűgöző érzése. Belső ellenállása ellenére – anélkül, hogy tudná hogyan – újra egyesül fizikai testével és él tovább. Később, amikor megpróbálja másoknak közölni élményeit, nehézségekbe ütközik. Először is nem találja a megfelelő szavakat, amelyekkel a földöntúli eseményeket és élményeket kifejezhetné, aztán az emberek kinevetik. Majd lemond arról, hogy ezeket másoknak elmondja. Az élmény mégis nyomokat hagy életében, nevezetesen: hatással van életvitelére, megváltozik gondolkodásmódja és másként értékeli a saját és más emberek halálát.

    Mielőtt értékelésre kerülne sor, néhány szempontra szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a halál-tapasztalatok magyarázatának hátterét képezik.:

    1. Az egyes közlések közti feltűnő hasonlóság ellenére mégsem akad kettő, amely teljesen azonos lenne (bár néha figyelemreméltóan közel vannak egymáshoz).

    2. Egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, aki az összeállított élménynek minden összetevőjét említette volna. A legtöbben sokat, a tizenöt elemből nyolcat, vagy többet említenek, sőt volt olyan is, aki tizenkettőt.

    3. Az összeállított élménynek egyetlen olyan fix eleme sincs, amely a tanúk vallomása alapján minden elbeszélésben szabályszerűen visszatért volna, mégis az egyes elemeket körülbelül általánosnak tekinthetjük.

    4. Az elméleti modellben említett elemek nemcsak egy elbeszélésben fordultak elő, hanem több elbeszélésben is (tehát nem egyéni, kivételes elemek. A szerk.).

    5. A haldokló élményeinek sorrendje eltérhet az általam említett elméleti modell sorrendjétől. Egy példa a sok közül: sokan nem úgy közölték a Fénylénnyel való találkozást, ahogy a modellben szerepel, vagyis bizonyos eseménysor után, hanem már az elején, vagy az élmény egész folyamán tapasztalták azt. Az élmények sorrendje általában a modell sorrendje szerint történik. Erősebb eltérések ritkán fordulnak elő.

    [​IMG]

    6. Hogy a haldokló milyen messzire jut ezekben a feltételezett élményekben, az úgy látszik attól függ, hogy a klinikai halál ténylegesen mikor következett be és mennyi ideig kellett neki ilyen körülmények között tartózkodnia. Általában azok, akik “meghaltak”, bőségesebb és teljesebb élményekben részesültek, mint azok, akik a halált csak érintették. Vagyis akik hosszabb ideig voltak “halottak”, messzebb jutottak, mint azok, akiknél ez rövid ideig tartott.

    7. Beszéltem több olyan emberrel, akiket halottnak nyilvánítottak, majd életre keltettek. Visszatérésük után semmi ilyen élményről nem számoltak be, mert egyáltalán nem emlékeztek semmire. Meglehetősen érdekes dolog, hogy beszélhettem olyan személyekkel, akik különböző okok következtében (időben nagyobb különbséggel) – esetleg kétszer is a klinikai halál állapotában voltak. Az első alkalommal nem emlékeztek semmire, míg a második alkalommal voltak tapasztalataik.

    8. Végül szeretnék rámutatni arra, hogy első kézből vett közlésekkel, tanúvallomásokkal és elbeszélésekkel foglalkozom.

    Ebből a kiinduló helyzetből tekintsük át most részletesebben a halálközeli élmények ismételten visszatérő stádiumait:

    Leírhatatlanság

    Számunkra az emberi nyelv érthetősége attól függ, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezünk a minket körülvevő világból. Azok tapasztalatai, akik megközelítették a halált, a mi tapasztalati világunkon kívül esnek, ezért teljesen érthető, ha az illetők, élményeik visszaadásánál bizonyos nyelvi nehézségekbe ütköznek. Az ilyen élményekben részesülők úgy számolnak be tapasztalataikról, hogy azok kimondhatatlanok, mintegy “leírhatatlanok”.

    Sokan a következőket mondják: “egyszerűen nincs olyan szó, amely pontosan kifejezné, amit megpróbálok elmondani.” Vagy: “a jelzőket és azok felsőfokát, amelyekkel kifejezhetném magam, még ki kellene találni. Mindazok a szavak amelyeket ismerek a három dimenziós világhoz tartoznak. De ott több van. A tér és az idő fogalmával ellentétben kellene magamat kifejezni. Nem tudok Önnek teljes képet adni.”

    A halálhír meghallása

    Többen elmondták, hogy hallották, hogy az orvos, vagy más jelenlévők halottnak nyilvánították őket. Egy asszony, akinek korábban többször voltak szívpanaszai a következőket mesélte el: “Szorító fájdalmat éreztem a mellkasomban, mintha vaspánt szorította volna össze. Férjem és egy ott tartózkodó barátunk hallotta, hogy elestem és sietve jöttek a segítségemre. Hallottam férjemet, mintha nagy távolságból mondaná: “most halt meg”. És én is azt gondoltam: igen ez a halál.”

    A béke és nyugalom érzései

    Élményeinek kezdeti szakaszáról sok ember azt mondja, hogy rendkívül kellemes érzései voltak. Egy asszony, aki szívroham után került vissza az életbe, ezt mondja: “Egyszer csak olyan jó érzések töltöttek el, amilyeneket csak el lehet képzelni. Nem volt más csak béke, harmónia és tökéletes nyugalom. Úgy éreztem, minden bajom elmúlt és ezt gondoltam magamban: Ó, milyen csendes és békés minden, semmi se fáj.

    A zaj

    Nagyon sokan különböző, szokatlan hallási benyomásokat tapasztaltak. A hangok néha különösen kellemetlenek voltak. Így beszél egy férfi, aki altesti műtétje közben 20 percig “halott” volt: “Nagyon kellemetlen dübörgés jött a fejem belsejéből. Rossz érzés volt. Ezt a zajt sosem felejtem el.”
    Némely esetben a hanghatásokat örvendetes zenei hangoknak érezték. Egy fiatalasszony, aki véralvadási zavarok következtében hajszál híján meghalt, arról a pillanatról tudósít, amikor összeesett: “Egyszer csak zenét hallottam, fenséges csodaszép zenét.”

    A sötét alagút

    A beszámolókból kiderül, hogy a zaj feltűnésével egy időben gyakran azt érzik, mintha egy “sötét termen” nagyon gyorsan kellene átrohanniuk. A térség meghatározásához különféle kifejezéseket használnak. Ilyeneket hallottam: barlang, folyosó, cső, bányaakna, zárt terem, völgy, tölcsér, alagút, vákuum, üresség, henger. Bár az emberek különféle kifejezéseket használtak, mégis ugyanazt a fogalmat akarták kifejezni e szavakkal.

    Nézzünk meg két beszámolót, amelyekben az alagút játssza a főszerepet: “Helyi érzéstelenítés hatására nagyon heves allergiás reakció lépett fel nálam. Nem tudtam lélegezni, megállt a lélegzetem. Az első ami történt – hihetetlen gyorsan zajlott le: óriási sebességgel sodródtam keresztül egy sötét, fekete ürességen. Alagútnak is mondhatnám. Úgy éreztem, mintha sebesvonattal utaznék, annyira nagy sebességgel rohantam át ezen az alagúton.”

    [​IMG]

    Egy asszony, aki közlekedési baleset következtében került közel a halálhoz, párhuzamot vont tapasztalata és egy TV-adás között. “A legnagyobb nyugalom és a legteljesebb béke, a legteljesebb félelemmentes érzés közben egy alagútban találtam magam – egy koncentrikus körökből álló alagútban. Nemsokára ezután láttam a TV-ben egy adást, amelynek címe, “Az időalagút” volt, ahol az emberek egy csigavonalú folyosón, alagúton az időben visszafelé mentek. Ez az ami az élményemmel a legjobban megegyezik.”

    Testen kívül

    Azok a személyek, akikkel beszéltem, élményük előtt semmiben sem különböztek az átlagembertől. A haldokló személyt ezért éri sok meglepetés a sötét alagúton való gyors áthaladáskor. De abban a pillanatban, amikor öntudatra ébred, a saját fikai testét kívülről pillantja meg, mintha az alakokat, eseményeket szemlélve ő maga a teremben kívülálló, idegen személy lenne. A saját alakját és az ott lejátszódó eseményeket úgy nézi, mint egy színdarabot, vagy filmet, továbbá még a jelenlévők gondolatait is érzékeli. Az ebben az élményben részesülők mindegyike felhívta a figyelmet az időtlenségre.

    Álljon itt ízelítőül két beszámoló, amelyekben egyes személyek a “testenkívüliség” állapotában tartózkodtak.

    Egy lány, aki autóbaleset következtében került testen kívülre a következőket mesélte el: “A környékről odaszaladtak az emberek. A kocsiban láttam teljesen összeroncsolódott testemet, de annak látványa semmiféle érzést nem váltott ki bennem. Mintha az a test valaki másé lett volna, olyan volt, mint egy tárgy. Tudtam hogy az az én testem, de teljesen közömbösen hagyott.”

    A következő részlet egy asszony elbeszéléséből való, akinek megállt a lélegzete, amit az újraélesztés alkalmával működésbe hoztak. “Láttam, hogyan élesztettek fel. Nagyon különös volt. Nem lebegtem magasan. Úgy tűnt, mintha emelvényen állnék, alig magasabban, mint a többiek. Legfeljebb annyira, hogy a fejük felett éppen átláthattam. Megpróbáltam beszélni velük, de egyikük se hallotta hangomat. Senki sem figyelt rám.”

    Találkozás másokkal

    Sokan elmondták, hogy az élményük közben, a közelükben más szellemi létezők jelenlétét észlelték. Ezek a lények vagy azért jöttek, hogy megkönnyítsék neki az átmenetet, vagy hogy közöljék velük, hogy még nem érkezett el haláluk órája, ezért vissza kell térniük anyagi testükbe. Egy asszony így mesél: “Ezt az élményt szülésnél tapasztaltam. Nehéz szülés volt, mert sok vért veszítettem. Az orvos lemondott rólam és megmondta hozzátartozóimnak, hogy haldoklom. Ám én egész idő alatt éber voltam és hallottam, amint ezt kijelentette. És akkor úgy éreztem, magamhoz térek. Egyszer csak észrevettem, hogy emberek vannak körülöttem, akik – úgy tűnt – a szoba mennyezetén lebegtek. Mindenki ott volt, akit korábbi életemben ismertem, akik már előttem meghaltak. Felismertem a nagymamámat és egy lányt iskolás koromból, valamint sok rokont és barátot. Éreztem, azért jöttek, hogy óvjanak és vezessenek.”

    Más esetekben a szellemi lények, akikkel a haldoklók találkoznak a földi életből nem ismerősök. Néhány ritka esetben a beszélgetőpartnereim arra a megállapításra jutottak, hogy azok a lények, akikkel találkoztak, az ő “őrangyalaik” voltak. Egy férfinak az egyik szellemi lény azt mondta: “Életednek eddigi szakaszában én segítettelek, mostantól fogva másnak adlak át.”

    A Fénylény

    Az általam tanulmányozott közlésekben a leginkább bámulatba ejtő az az elem, amely az egyénekre a legnagyobb hatással volt: egy ragyogó fénnyel való találkozás. Ez a fény leírhatatlan fényessége ellenére semmiképpen se bántja a szemet, nem kápráztat, nem akadályoz abban, hogy jelenlétében más dolgokat is érzékeljenek. Szokatlan megjelenési formája ellenére egy személy sem kételkedett abban, hogy ez a fény élőlény, Fénylény. Ebből a lényből leírhatatlan szeretet és melegség árad a haldoklóra. A Lény megjelenése után, hamarosan felveszi a kapcsolatot – gondolati úton – a haldoklóval és kérdéseket tesz fel neki. Ezt bizonyítja egy asszony következő megfogalmazása: “A Lény hozzám intézett első szavai ezek voltak – mintha kérdezett volna: kész vagyok-e meghalni? És mit csináltam egész életemben, amit most megmutathatnék?”

    [​IMG]

    Minden élményes megjegyzi, ezek a kérdések bármennyire is mélyrehatóak, mégsem lehet azt állítani, hogy szemrehányóak lennének. Mindnyájan állítják, hogy a Lény által feltett kérdések sohasem vádlók, vagy ledorongolók, mert nem számít, hogy milyen a válasz, utána is ugyanaz a korlátlan szeretet és megértés árad a Lényből mint előtte. A kérdéseknek az a célja, hogy életüket őszintén és alaposan gondolják át, nem előre megfogalmazott válaszokat akar hallani, hanem a megkérdezettet segíti, hogy ő maga jöjjön rá az igazságra.

    Visszatekintés

    A Fénylény megjelenése, vizsgálás és szó nélkül feltett kérdései egy döbbenetes képsort indítanak el, amellyel a Lény panorámaszerűen bemutatja a haldoklónak élete fontos eseményeit. Közben kiderül, hogy a Lény előtt az egyén egész élete kiterítve fekszik. Célja az, hogy a haldoklót ösztönözze arra, hogy életére visszaemlékezzen. Az emlékezés folyamatából a Lény kiemel néhány jelenetet, amelynek megfigyelését különösen ajánlja.

    A visszatekintés rendkívül gyorsan megy végbe, amit az érintettek látomásszerű képzeletnek említenek, mégis azt állítják, hogy életüket lenyűgöző elevenséggel mutatja be, miközben a képek láttán érzelmileg és hangulatilag néha újból át is élték a jeleneteket.

    Figyeljünk meg, ilyen szempontból egy jellegzetes közlést: “Amikor a Fény megjelent, első szava ez volt: “Mit tettél életedben, amit most megmutathatsz nekem?!” – vagy valami ilyen. Abban a pillanatban megkezdődött a visszatekintés. Ejha, hát ez meg mi? – gondoltam, amikor gyerekkorom jelent meg. Attól kezdve, egymás után gyakorlatilag életem minden egyes évét láttam kisgyerek-kortól egészen a jelenig. A képek úgy peregtek le, mintha kívülről, a valóságban láttam volna őket, rendkívül szemléletesek, színesek voltak – és hatásosak.”

    Rá kell mutatni arra, hogy olyan beszámolók is elhangzottak, amelyekben a visszatekintés élményét a Fénylény megjelenése nélkül tapasztalták meg. Azokban az élményekben, ahol a Fénylény egyértelműen “irányítóként” volt jelen, a visszatekintésnek komolyabb meggyőző ereje volt.

    Határ vagy sorompó

    Néhány esetben a résztvevők leírták, hogy halálközeli élményeik folyamán eljutottak egy helyhez, amit “határ”, vagy “választóvonal” szóval jelöltek meg. A különböző szereplők más-más kifejezést használtak, mint pl. túlsó part, ajtó, kerítés, vagy egyszerűen egy vonal. Elmondták, ha átlépték volna ezt a “határt”, nem térhettek volna vissza fizikai testükbe.

    Íme egy beszámoló: Hirtelen egy hullámzó gabonamezőn találtam magam. A mezőn észrevettem egy kerítést és elindultam feléje. A másik oldalon észrevettem egy embert, aki szintén a kerítéshez közeledett, mintha találkozni akart volna velem. Hozzá akartam menni, de úgy éreztem, hogy valami ellenállhatatlanul visszahúz. Ugyanakkor láttam, hogy ő is megfordul és eltávolodik a kerítéstől.”

    Visszatérés

    Azoknak az embereknek, akikkel beszéltem, valamikor vissza kellett térniük élményeikből. Voltak olyanok, akik “haláluk” után néhány pillanat múlva kétségbeesetten kívánkoztak vissza anyagi testükbe és haláluk miatt bánatosak voltak. Amikor azonban a haldokló bizonyos mélységig jutott élményeiben, nem tetszett neki a visszatérés, sőt igyekezett ellenszegülni, nehogy vissza kelljen venni testi létformáját. Különösen érvényes ez azokra, akik találkoztak a Fénylénnyel. Egy férfi így mesél: “Ennek a Lénynek a közelségét sohase akartam elhagyni.”

    Más személyek közölték velem, hogy biztonságban érezték magukat szokatlan, fizikai test nélküli állapotukban, mégis azon voltak, hogy visszatérjenek a fizikai létbe, mert befejezetlen feladataik voltak. Lássuk, hogy beszél erről egy több gyermekes családanya: “Gondolkoztam, hogy itt maradjak-e? Aztán megláttam a három gyermekemet és a férjemet. Mit tegyek? Nem könnyű elmagyarázni. Amikor a Fény jelenlétét éreztem, akkor tényleg nem akartam visszatérni. A családom iránti felelősséget nagyon komolyan vettem és abban a pillanatban is tudatában voltam ennek, így előbbre valónak tartottam, hogy visszatérjek.”
    Mások úgy vélik, hogy a továbbélés engedménye “Isten” akaratából történik, vagy mert ők ezért imádkoztak, vagy mert az Isten, vagy a Fénylény őket különleges feladat betöltésére rendelte.

    Néhány kevés esetben az érintettek olyformán nyilatkoznak, hogy saját akaratuktól függetlenül, mások szeretete és imája hozta vissza őket a halálból.
    A testükbe való visszatérést, csak nagyon kevesen élik át tudatosan: “Nem emlékszem, hogyan kerültem vissza fizikai testembe. Úgy éreztem, mintha elűztek, vagy elaltattak volna – és aztán az ágyban egyszer csak felébredtem. A többiek még mindig ugyanazon a helyen voltak, ahol őket a testen kívüli állapotban láttam.”
    Mások viszont emlékeznek arra, hogy élményük végén nagyon gyorsan, sőt gyakran egy rántással húzták vissza őket fizikai testükbe: “A mennyezet alatt lebegve láttam, hogyan élesztgetnek. Amikor az elektródokat a mellemre helyezték és testem megvonaglott, éreztem – mint egy kő esem bele a testembe. Aztán arra emlékszem, hogy a testemben felébredtem.”

    Az élményekkel kapcsolatos különböző érzések felgyógyulás után bizonyos ideig még megmaradnak.: “Visszatérésem utáni első héten néha sírtam, mert láttam azt a világot, én viszont itt élek. Szívesen soha nem tértem volna vissza.” “Csodálatos érzéseket hoztam magammal, amelyeket ott kaptam. Ez az érzés több napig eltartott. Néha még most is érzem.” “Ezt az érzést akkor nem lehetett szavakkal kifejezni. Sohasem felejtem el, mindig gondolok rá.”
     
    Csillagözön és Kyra_ kedveli ezt.
  19. Kicsi Fecske

    Kicsi Fecske Állandó Tag

    Híres emberek gondolatai a reinkarnációról
    by Rejtélyek szigete · 2015-01-22

    „Biztos vagyok abban, hogy valóban újra megszületünk és hogy az élet a halálból ered, s a halottak lelke tovább él.”(Szokratész)

    [​IMG]

    A lélek kívülről érkezik az emberi testbe, ideiglenes lakhelyére, melyet újra el fog hagyni… más lakhelyekre vándorol, mivel a lélek halhatatlan.” (Ralph Waldo Emerson)

    [​IMG]

    „Nem akkor kezdődtem amikor megszülettem, sem akkor, amikor megfogantam. Folyamatosan növök, fejlődöm megszámlálhatatlan miriádnyi ezredéven keresztül… az összes előző énemnek megvan a hangja, visszhangja és súgása bennem… óh megszámlálhatatlanszor fogok még újraszületni.” (Jack London, Csillagvándor)

    [​IMG]

    „A halál nem létezik. Hogyan is létezhetne halál, amikor minden az Istenség része? A lélek sohasem hal meg, a test pedig igazából sohasem élő.”(Isaac Bashevis Singer, Nobel-díjas író, Történetek a kemence mögül)

    [​IMG]

    „Ő ezeket az arcokat és alakokat ezerféle viszonyban látta egymással…egyikük sem halt meg, csupán megváltoztak, mindig újra születtek, folyamatosan egyre új arcuk volt, csupán az idő állt az egyik és a másik arc között.”(Herman Hesse, Nobel-díjas író)

    [​IMG]

    „Van fogalmad arról, hogy hány életet kell még leélnünk, amíg egyáltalán eszünkbe jut, hogy az élet többet kell hogy jelentsen az evésnél, a harcnál, vagy a Falka hatalmánál? Ezret Jon, tízezret! És utána másik száz élet, amíg elkezdjük megtanulni, hogy létezik egy olyan dolog, hogy tökéletesség, és megint egy másik száz, amíg rájövünk, hogy az életünknek az a célja, hogy megtaláljuk azt a tökéletességet, és ki is mutassuk.”(Richard Bach /Jonathan, a sirály)

    [​IMG]

    „Ahogy álmok ezrein át élünk jelenlegi életünkben, úgy jelenlegi életünk is csupán egy a sok ezer ilyenfajta élet közül, amelybe egy másik, sokkal reálisabb életből lépünk be… és amelybe visszatérünk halálunk után. Életünk csupán egy álom annak a sokkal reálisabb életnek az álmai közül, s ez végtelenül sokáig tart, egészen a legutolsó álomig, az igazán valódi életig, Isten életéig.” (. Lev Nyikolajevics Tolsztoj orosz író, filozófus)

    [​IMG]

    Rejtélyek szigete
     
    Kyra_ és Csillagözön kedveli ezt.
  20. Csillagözön

    Csillagözön Állandó Tag


    Hiszel a túlvilági létben? Mostantól fogsz!



    ".............Dr. Sartori egyik betege egy hatvanéves férfi volt, akit rákkal műtöttek, majd fertőzést kapott a kórházban. Állapota javulóban volt, de hirtelen eszméletét vesztette, és válságos állapotba került. Három órán keresztül nem tért vissza az életbe – ám később kiderült, hogy ezalatt nagyon hosszú utat tett meg. Tomnak klasszikus HKÉ-je volt. Elhagyta testét, látta felülről a betegszobát, majd hirtelen egy rózsaszín szobába került, ahol édesapja várta egy férfivel az oldalán. Apjával Tom telepatikus úton beszélgetett. Az apja mellett álló férfinek loboncos haja és nagyon szép szeme volt. Egyszer csak Tom úgy érezte, megérinti valami. Hirtelen visszakerült a betegszobába, föntről látta saját magát és a körülötte nyüzsgő orvosokat. Látta Sartorit is, amint éppen a száját tisztítja belülről. Az ápolónő szerint Tom pontosan látott mindent a szobában, holott eszméletlen volt, amit a rákötött gépek adatai is bizonyítottak. Miközben Tom nézte saját magát és az orvosi személyzetet, a loboncos hajú férfi azt mondta: “Vissza kell mennie!”. Tomot ez nagyon kellemetlenül értintette, szeretett volna a rózsaszín szobában maradni apjával meg a férfival. Kisvártatva Tom azt érezte, hogy a teste felé lebeg, és visszaköltözik belé. Miután magához tért, ezt mondta Pennynek: “Pen, ha ez volt a halál, akkor gyönyörű.”


    Tom életében két komoly változás áll be a HKÉ után. Az egyik, hogy nem félt többé a haláltól. A másik, hogy meggyógyult a jobb keze, ami egy születési rendellenesség miatt egész életében görcsbe volt rándulva. Erre semmilyen tudományos magyarázat nem létezik.


    Egy másik történet hőse a hetvenes Fred, aki súlyos szívbeteg volt, és haldoklásának utolsó stádiumába jutott. Egyik este el is vesztette az eszméletét, de sikerült őt visszahozni. Másnap reggel feltűnően vidáman és frissen ébredt, és szólt, hogy szeretné látni a hozzátartozóit. Elmesélte nekik, hogy előző éjjel, amíg eszméletlen volt, meglátogatta őt a nagymamája, az édesanyja és a nővére, és virrasztottak az ágya mellett. Csak azt nem érti, mondta a rokonoknak, a nővére miért volt ott, hiszen ő még nem halt meg. Ekkor mondták el neki, hogy a nővére sajnos elhunyt az előző héten, de nem merték elárulni, nehogy felizgassa magát.


    A harmadik, legkülönösebb történetben a harmincas Rajaa, egy marokkói nő tapasztalt meg a HKÉ-t. Komoly műtétje előtt altatóinjekciót kapott, s ezután elkezdett leperegni előtte az élete visszafelé, egészen a megszületéséig. Ezután olyan élményben volt része, amit csak úgy tudott megfogalmazni, hogy rövid összefoglalóját kapta a világegyetem keletkezésének. Miután kiengedték a kórházból, olyan könyveket keresett, amelyek összefüggésben lehetnek azzal, amit megélt. Kiderült, hogy megmagyarázhatatlan módon megérti a kvantumfizikát, amit sosem tanult, egyszerű asszony volt, addig ruhakereskedéssel foglalkozott. Be is iratkozott az egyetemre, ahol tanárai megdöbbentek, mert elsősévesként olyan tudása volt a kvantumfizikáról, mintha már ledoktorált volna. Még megdöbbentőbbek Rajaa elméletei a világegyetemről, amelyek megelőzik napjaink tudományát.


    Dr. Penny Sartori ktatásai szerint aki HKÉ-t tapasztalt, spirituális megvilágosodás éri, aminek hatására nem egy közülük papnak áll. Penny egyik kolléganője, Pam is hasonló változásról számolt be. Ő szintén alagúton ment át, amikor a kilinika halál állapotába került, és amikor a nagy fényessségbe került, találkozott szeretteivel, a betegeivel, sőt még elpusztult házikedvenceivel is. “Most már biztos vagyok benne, hogy végül találkozunk a szeretteinkkel – mondja Pam. – Jobb ember lettem az élmény hatására, és azóta mindennap az a célom, hogy ötször örömet okozzak a többi embernek............”



    http://tudnodkell.info/tulvilag/


     
    Utoljára módosítva: 2015 Április 10
    Kyra_ és Kicsi Fecske kedveli ezt.

Megosztás