A bankban vannak dolgok amik engem erdekelnenek. Egyszer igazan elvihetnel magaddal...
Élet a halál után
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Most komolyan. Irjatok mar le, hogy ez milyen erzes.
Test nélküli akcióban (képzeletben) megpróbálhatod. Ha végeztél agykontrolt, vagy ismered a technikát, nos, azzal a technikával simán megoldható átmenni a falon egy bank széfjébe. Vagy megnézhetsz bármit, ami ott érdekel.A bankban vannak dolgok amik engem erdekelnenek. Egyszer igazan elvihetnel magaddal...
Kedves Pitti
Feledékenységben szenvedök (Alzheimer-betegek) gyakran elfelejtik, hogy merre járnak, hol vannak.
Az eset az ajtoval az csak részletkérdés. Alapjában véve ez egy szomoru jelenség.
A korhelység a feledékenység egy másik változata, ott az alanyok azt sem tudják, hogy hogyan jöttek haza.
Feledékenységben szenvedök (Alzheimer-betegek) gyakran elfelejtik, hogy merre járnak, hol vannak.
Az eset az ajtoval az csak részletkérdés. Alapjában véve ez egy szomoru jelenség.
A korhelység a feledékenység egy másik változata, ott az alanyok azt sem tudják, hogy hogyan jöttek haza.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Kedves Pitti
Feledékenységben szenvedök (Alzheimer-betegek) gyakran elfelejtik, hogy merre járnak, hol vannak.
Az eset az ajtoval az csak részletkérdés. Alapjában véve ez egy szomoru jelenség.
A korhelység a feledékenység egy másik változata, ott az alanyok azt sem tudják, hogy hogyan jöttek haza.
Szia Ernő!
A feledékeny hogyan találja meg a piát?
Van valakinek egy klassz előző életével kapcsolatos álma, vagy élménye? Szívesen venném, ha azt mesélné el valaki.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Igen,de van aki nem kíváncsi rá!:12:
Én azt szeretném tudni, hogy valódi élménye van-e valakinek az előző életéből, és van-e emléke. Én már megosztottam veletek az enyémet ezen a topikon, és cserébe szeretném, ha más is megosztaná velem a saját emlékét. Esetleg a testen kívüli élményét.
Azért bátorkodtam ezt kérni, mivel ez a topik ezzel a céllal jött létre. Nem kételkedésre vagyok kíváncsi, az másik topik témája.
Nagyon köszönöm.
Azért bátorkodtam ezt kérni, mivel ez a topik ezzel a céllal jött létre. Nem kételkedésre vagyok kíváncsi, az másik topik témája.
Nagyon köszönöm.
Van -e már jelentkező? Ez egy nagyon érdekes kísérlet lenne!Kedves Bona!
Egy időpontot megbeszélhetnénk
Tehát akkor az ablakot nem kell kinyitnom, mint a Mézga Gézgának.
Elég ha megsúgjátok-megsúgod, hogy milyen vers van kitéve az iróasztalom melletti polcon.
Vagy két kör a lámpánk körül a dr. House alatt.(szerda)
Ha megy akkor, az Nekem tapasztalat.
Hovatovább Élmény.
Neked csak gyakorlat ami a Mesternek nem árt(-gyakorlat teszi a...)
Ha nem megy, és csak a Te Élményed ez, akkor lehet, hogy egy fantasztikus tudatállapotról(ismerkedsz a tudatalattiddal) van szó ami számodra valóság, de ettől még nem Látod az Én versemet.
Ha van kapcsolat a röpködés valósága, és az én versem "látásának" valósága között, akkor rendben van a dolog.
Talán itt az Én hitetlenségem nem lehet akadály.
Az összes röpködőt várom szeretettel.(pálesz a hütőben)
üdv:shanti
sirkan49
Kitiltott (BANned)
Emlékszem az elözö életemben még nem volt angol WC és pisiléskor nehezen tudtam beletalálni a bilibe.
Szia!
Miért nem kerestél egy bokrot?
Kedves Kicsi Fecske! Igazad van, ez a topik azért jött létre. De tudod, most nem olyan idők járnak, hogy az ember a legbelső dolgait kitárja. Mostanában a szelek felkapják, sárba repítik, ott meghengergetik.
Most ez van. Talán lesz alkalmas hely és idő. Azt hiszem egy jó ideig csak a fel-letöltős topikokba fogok járni, vagy oda se, ha ott is elmagyarázzák, hogy nem helyes amit teszek.
Na es mi ebben a kunszt?:shock:
Nekem ebben az eletemben se mindig volt angol WC. Manapsag meg mar a beletalalassal is nehezsegeim vannak.
Nekem volt egy igen érdekes élményem. Ezelött jó 20 évvel történt, mégpedig egy film váltotta ki. A film cime az Adams Család volt, ami tulajdonképpen egy parodia lenne. De a film egy középkori kastélyban játszódik a megfelelő kellékekkel, tehát lovagterem, lovagi péncélok, buzogány, nyil, nomeg kések és kardok, és egyébb éles "nyalánkságok". Tény, hogy a film alatt egy iszonyúan heves fájdalmat éreztem a baloldalomon. A kivizsgálás nem mutatott ki semmi gyanusat, de a fájdalom hevessége mégis megijesztett. Úgy gondoltam, hogy ennek utána kéne járni, és elmentem az egyik igen neves helyi mesteremhez, aki regressziós módszerrel kutat múlt életeket.
A regresszió szerint láttam magamat, mint egy csuhás pap, akire rábiznak egy nemesi családből származó kiskamasz fiu nevelését. A kiskamasz egy rosszcsont volt, aki inkább lovagi tornákon vett részt, mint a könyvtárban, ahol latint kellett volna magolnia. Egy alkalommal az ifju hajnalban kiszökött és elvágtatott a hegyek felé. Én, mint felelös nevelő, mentem utána, szintén lóháton. Esős nap volt, az út nyirkos és sáros. A lovat megijesztette egy faág, és lelökött, majd hirtelen a baloldalamra esett. Éreztem a ló sullyát a bordámon, még meg is jegyeztem magamnak, hogy: jé, mekkora segge van egy lónak és milyen nehéz, arról nem beszélve, hogy büdös is. És tudtam, hogy ez az esés az életembe kerül. És felmerült bennem a gondolat, hogy ezek után viszont nem tudok eleget tenni munkámnak és kötelességemnek az ifju nemessel szemben.
És akkor hirtelen megértettem, hogy ez az egész miről szól: az ifju nemes ebben az életemben az Apám, akinek tartozom azzal, hogy "munkámat" vele szemben itt, ebben az életemben befejezzem.
Köszönöm az élményedet.kiss
Nekem is volt ilyen dolgom, csak, hogy én nem mentem semmiféle emberhez, hogy vigyen vissza az előző életembe. Én vissza álmodtam.
Mikor gimibe jártam, képtelen voltam a németet tanulni, mert mikor a német szót meghallottam, olyan hidegség fogott el, mint az Északisarkon lehet. Később is, ha a zsidóság üldözéséről hallottam akár a tv-ben, akár rádióban, ki kellett mennem a szobából. Szinte üldözési mánia fogott el akkor. A dunatv-ben volt egy zsidós film, ami 3 szori megnézése hatalmas zokogást váltott ki belőlem. Kényszerítettem magam, hogy végig nézzem. Az volt az érdekes, hogy az a film egyszerű, hétköznapi bűnügyi film volt, de egyben bemutatta a zsidóság hívő részének hétköznapjait is. Már nem emlékszem a címére, csak arra, hogy a főszereplőt Arielnek hívták és egy különleges rabbi tanonc volt. A nyomozó nővel egymásba szerettek. Nagyon sokat köszönhetek ennek a filmnek. Ezután volt egy álmom, ami után már nem kavarnak fel annyira a zsidósággal kapcsolatos dolgok.
Úgy látszik mindkettőnknek egy film indított el valamit.
Leírom azt-az álmom, amit kiváltott ez a film, és a megkönnyebbülésemet okozta.
Tizenvalahány évvel ezelőtt azt álmodtam, hogy előző életemben zsidófiú voltam. Koncentrációs táborba zártak. Ott iskolába kellett járni, és ha valaki nem tudott azonnal válaszolni a tanítónak, vagy nem ötös volt a dolgozata, azt tarkón lőtték. Volt egy izmos, magas sötéthajú, fehér bőrű, kék szemű barátom. Eljött a húgával kimenteni a koncentrációs táborból. Épp a portán voltam egy fasiszta katona állt őrt puskával a kezében. A barátom megfogta a kezem, és kirántott, majd futásnak eredtünk. A katona utánunk lőtt, de csak a barátom húgának a lábát találta el. A barátom hátán volt egy élelmiszeres tarisznya, azt én átvettem tőle, ő pedig a húgát kapta fel, így menekültünk. Eljutottunk egészen a Balaton északi felén lévő hegyek derekáig. Ekkor a húga eltűnt, nem tudom hová. Mi feljebb kapaszkodtunk a hegyen, míg egy kis ritkán épült házas faluba jutottunk. Mivel esteledett, bekérezkedtünk egy házba, ahová be is engedtek éjszakai szálásra. Éjfélkor felkeltett bennünket a házigazda, hogy meneküljünk tovább, mert a felesége beárulta, hogy zsidót rejtegetünk, aki menekült. Nagy sár volt itt, mert valószínű, hogy éjszaka esett. Egy darabig együtt mentünk feljebb a hegyen, míg egy válaszút elé értünk. Ekkor azt mondtam a barátomnak, hogy váljunk kétfelé, így nagyobb az esélyünk, hogy meg tudunk szökni a fasiszták elől. Ő jobbra tért, míg én mentem változatlanul fölfelé. Addig mentem, míg egy barlangot találtam. Addigra már felkelt a hold, ami teljesen gömbölyű volt, és bevilágította az egész környéket. Egy darabig álltam a barlang szájánál, csodáltam a holdvilágos tájat. Ekkor egy család jött ki a barlangból, ők is zsidók voltak. A lány tőlem két évvel volt fiatalabb. Idős édesapja volt, akivel ide menekültek fel a fasiszták elől. Ahogy néztem a holdat, hátulról átkarolta a nyakamat. Megszerettük egymást és összeházasodtunk. Ekhós szekérrel jártuk az országot. Öt gyermekünk született, mire Szegedre értünk. Ott át akartunk kelni csónakkal a Tiszán, hogy kimeneküljünk az országból, mert reméltük, hogy akkor életben maradhatunk. A csónakkal már a folyó közepén jártunk, mikor egy fedeles szárnyú bombázó repülő iszonyú zúgását hallottuk, ami rövid időn belül meg is jelent. Géppuskával lelőtte a gyerekeimet, feleségemet, aki a legkisebb gyermekemet egy 5 hónapos kisfiút tartott a karjában. Ekkor már nem érdekelt semmi, vakon eveztem, csak eveztem, mikor engem is lelőtt. Erőltettem, hogy mi történt még, mikor békaperspektívában láttam a környéket, és elkezdtem emelkedni felfelé. Akkor döbbentem rá, hogy meghaltam.kiss<o> </o>
<o></o>
Kedves Kicsi Fecske! Igazad van, ez a topik azért jött létre. De tudod, most nem olyan idők járnak, hogy az ember a legbelső dolgait kitárja. Mostanában a szelek felkapják, sárba repítik, ott meghengergetik.
Azt hiszem egy jó ideig csak a fel-letöltős topikokba fogok járni, vagy oda se, ha ott is elmagyarázzák, hogy nem helyes amit teszek.
Köszönöm a véleményed. kiss
Én elhatároztam, hogy nem reagálok a célomtól eltérítő dolgokra.
Sok helyen olvastam már írásodat a kanadán. Szerintem ez a hozzáállás neked sem okozhat gondot. Nagyon érző léleknek érezlek, amilyenekre nagyon sokra lenne szükség.
Sok szeretettel Erzsi.kiss
Szia Kicsi Fecske! Nekem előző életből nincsenek emlékeim. Vagy lehet vannak csak nem tudom hogy lehet azt eldönteni,hogy az előző élet vagy csak egy egyszerü álom .Testkilépéses élményeim vannak. Az egyikről írtam is Istvánnak.A feltett kérdésemre vártam a választ, de nem válaszolt rá, pontosabban válaszolt de nem a feltett kérdésemre. üdv:Barbi
Amikor a film lepereg...
Mondják, és már tudom, hogy igaz.
Ha adódik olyan helyzet, amikor a puszta létezésed kerül veszélybe, amikor az agyad már-már elfogadja az elfogadhatatlant mint tényt, nos akkor utoljára megmutatja neked mindazt, ami valaha fontos volt neked.
Rövidke film, de minden kockája beléd vésődik mindörökre.
A boldognak indult nyári napot egy folyó partján akarod eltölteni.
Ugyan nem vagy jó úszó, de merészen gázolsz a vízbe. Már kinézted magadnak a kis szigetet, ahova majd átúszol.
Visz a víz, furcsa, hogy alig kell tempóznod és mégis gyorsan haladsz.
Furcsát érzel... mintha valami megváltoztatta volna az ütemet.
A lábad mintha valami alaktalan, halmazállapot nélküli valamit taposna...
Megrémülsz.. mi ez?? Egyhelyben kalimpálsz és valami, az a valami lefelé húz.
Kapálózol, miközben agyadba berobban a felismerés.
Megfulladok... meg fogok fulladni..
Nem... nem.. mit kell ilyenkor, mit kell csinálni..
Végre megtalálod a szót.. segítség!
Hallod saját halk nyervogásod. Más nem fogja meghallani..
Segitség!! próbálod újra, beleadva minden erőd a kiáltásba.
Nincs más, csak te vagy. Csak a most van.
Csak a küzdelem van. Csak a semmi van.
A karod, a lábad utolsó erőfeszítéseit teszi, hogy fenn tudjon tartani.
Vizet érzel a szádban... megbénít a ténnyé lényegült gondolat.. minden sejted érzi... most.. most meg fogok halni.
Kislány jön feléd háromkerekű biciklijén.
Ötéves vagy, bordó kabátkában, édesapád temetésén,
Gitárt pengetsz, fekete kombinéban.
Boldog menyasszonyként mosolyogsz.
A gyerekeid..
Erős karok ragadnak meg, csak egy sóhajra van erőd. Átadod magad a boldog kábulatnak. Élsz..
Lefektetnek a parton, megvárják, míg teljesen magadhoz térsz.
Sokáig nem tudsz semmit mondani csak annyit:
köszönöm, köszönöm.
Mondják, és már tudom, hogy igaz.
Ha adódik olyan helyzet, amikor a puszta létezésed kerül veszélybe, amikor az agyad már-már elfogadja az elfogadhatatlant mint tényt, nos akkor utoljára megmutatja neked mindazt, ami valaha fontos volt neked.
Rövidke film, de minden kockája beléd vésődik mindörökre.
A boldognak indult nyári napot egy folyó partján akarod eltölteni.
Ugyan nem vagy jó úszó, de merészen gázolsz a vízbe. Már kinézted magadnak a kis szigetet, ahova majd átúszol.
Visz a víz, furcsa, hogy alig kell tempóznod és mégis gyorsan haladsz.
Furcsát érzel... mintha valami megváltoztatta volna az ütemet.
A lábad mintha valami alaktalan, halmazállapot nélküli valamit taposna...
Megrémülsz.. mi ez?? Egyhelyben kalimpálsz és valami, az a valami lefelé húz.
Kapálózol, miközben agyadba berobban a felismerés.
Megfulladok... meg fogok fulladni..
Nem... nem.. mit kell ilyenkor, mit kell csinálni..
Végre megtalálod a szót.. segítség!
Hallod saját halk nyervogásod. Más nem fogja meghallani..
Segitség!! próbálod újra, beleadva minden erőd a kiáltásba.
Nincs más, csak te vagy. Csak a most van.
Csak a küzdelem van. Csak a semmi van.
A karod, a lábad utolsó erőfeszítéseit teszi, hogy fenn tudjon tartani.
Vizet érzel a szádban... megbénít a ténnyé lényegült gondolat.. minden sejted érzi... most.. most meg fogok halni.
Kislány jön feléd háromkerekű biciklijén.
Ötéves vagy, bordó kabátkában, édesapád temetésén,
Gitárt pengetsz, fekete kombinéban.
Boldog menyasszonyként mosolyogsz.
A gyerekeid..
Erős karok ragadnak meg, csak egy sóhajra van erőd. Átadod magad a boldog kábulatnak. Élsz..
Lefektetnek a parton, megvárják, míg teljesen magadhoz térsz.
Sokáig nem tudsz semmit mondani csak annyit:
köszönöm, köszönöm.
Üdv Mindenkinek!
Élet a halál után...
Erről - némi asszociáció után - eszembe jut egy igen aranyos "történet", amit nemrég olvastam.
Pocaklakók párbeszéde
Két kis magzat beszélget egy anya méhében:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. É szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsiór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg az hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
(Ismeretlen szerző)
Üdv - itt is - Bona!
Bármerre is járok, "te ott állsz, az út végén"! Vagy rajta az úton...! Mindegy. Örülök, hogy "látlak"!
Élet a halál után...
Erről - némi asszociáció után - eszembe jut egy igen aranyos "történet", amit nemrég olvastam.
Pocaklakók párbeszéde
Két kis magzat beszélget egy anya méhében:
- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. É szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsiór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg az hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.
(Ismeretlen szerző)
Üdv - itt is - Bona!
Bármerre is járok, "te ott állsz, az út végén"! Vagy rajta az úton...! Mindegy. Örülök, hogy "látlak"!
