Írj egy szót ,aminek a forditottja is értelmes.
- Téma inditó atapata
- Kezdés dátuma
A mássalhangzók visszafelé olvasva nem fordulnak meg, hogyan is nézne ki egy F, S . stb betű, ugyanúgy zs nem lesz SZ. És fordítva sem. Sok munkád lehet benne. Kár érte, de hibás!
Utoljára módosítva:
lassú kóma a mókussal
Olvastam egy palindrom-gyűjteményt, abban szerepelt a "szárad - darázs" szópár, melyben
szerepel a két tagú mássalhangzó fordítottja.
Az igaz, hogy az F vagy S betű nem lehet fizikailag fordítva, de az A, Á, H, I, Í, M, O, Ó, Ö, Ő,
T, U, Ú, Ü, Ű, V, X, Y betűk már igen. Ha így nézzük, akkor az SZ sincsen fizikailag megfordítva.
Olvastam egy palindrom-gyűjteményt, abban szerepelt a "szárad - darázs" szópár, melyben
szerepel a két tagú mássalhangzó fordítottja.
Az igaz, hogy az F vagy S betű nem lehet fizikailag fordítva, de az A, Á, H, I, Í, M, O, Ó, Ö, Ő,
T, U, Ú, Ü, Ű, V, X, Y betűk már igen. Ha így nézzük, akkor az SZ sincsen fizikailag megfordítva.
"Indul a kutya s a tyúk aludni"
Ez Arany János palindromja, Ha Arany János nem forgatta a két betűből álló mássalhangzókat, akkor nekünk is jó ha követjük .
Babits Mihály sem forgatta.
A betű egy hang írott képe, visszafelé olvasva is ugyanaz a hang kell legyen.
Utoljára módosítva:
Részlet Grétsy László nyelvész Nyelvi játékaink nagykönyve című művéből:
Noha a magyar ábécé sokkal több betűt tartalmaz, mint a latin – az 23-at, a miénk 40-et –, érdekes módon a mi betűsorunk is nagyon alkalmas az efféle visszafordítósdira. Legföljebb annyi a különbség, hogy ebben a nyelvi játékban is, mint még jó néhányban nálunk, megengedhetőnek számít néhány kisebb következetlenség. Például az, hogy a hosszú magánhangzó a visszafelé olvasott szövegben értékelhető rövidként is, a rövid pedig hosszúként. A nálunk klasszikus példának számító „a sári pap írása” formulát visszafelé hajlandóak vagyunk ugyanígy olvasni, holott a pontos olvasás „eredménye” ez volna: „a sárí pap irása”. Hasonló „lazaság”, hogy a kétjegyű mássalhangzók jegyeit tetszés szerint értékelhetjük, aszerint, hogy a szöveg melyik értékelést kívánja meg, tehát az Aszód–dózsa olvasásformát ugyanúgy eltűrik a palindrom játékszabályai, mint a szék–kész-félét. De azt örömmel állapíthatom meg, hogy a különféle nyelvi játékokban, valamint a rejtvényekben egyre inkább háttérbe szorulnak az olyan megoldások, amelyek a pontatlanság szeplőit viselik magukon. Ma már egy igazán jó keresztrejtvényszerző nem ad ki kezéből olyan munkát, amelyet a magánhangzók rövidségének vagy hosszúságának figyelembe nem vétele vagy bármilyen egyéb betűhiba „ékesít”, s az eszperente nyelven megfogalmazott mondatok közül is sandán tekintünk azokra, amelyekben az e-k mellett é-k is találhatók, holott száz-kétszáz évvel ezelőtt ez szinte természetesnek számított. Ez így is van rendjén. Annak a Karinthy Frigyesnek tulajdonított szellemes aforizmának mintájára, amely szerint „Lelkiismeretes humorista humorban nem ismer tréfát”, akár azt is kimondhatjuk, hogy vérbeli nyelvi játékos még a játékban sem ismer – és nem fogad el – lazaságot, pontatlanságot. Némely nyelvi játékban azonban, így a palindrom, intarzia, anagramma típusúakban bizonyos pontatlanságokat érdemes elnézi s elfogadni, mert különben többet veszíthetünk a réven, mint amennyit a vámon nyerhetnénk, vagy – hogy még egy ideillő szólást „elsüssek” – a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk.
Azt hiszem, hogy Grétsy László eléggé ismerője és szakértője volt a témának.
Noha a magyar ábécé sokkal több betűt tartalmaz, mint a latin – az 23-at, a miénk 40-et –, érdekes módon a mi betűsorunk is nagyon alkalmas az efféle visszafordítósdira. Legföljebb annyi a különbség, hogy ebben a nyelvi játékban is, mint még jó néhányban nálunk, megengedhetőnek számít néhány kisebb következetlenség. Például az, hogy a hosszú magánhangzó a visszafelé olvasott szövegben értékelhető rövidként is, a rövid pedig hosszúként. A nálunk klasszikus példának számító „a sári pap írása” formulát visszafelé hajlandóak vagyunk ugyanígy olvasni, holott a pontos olvasás „eredménye” ez volna: „a sárí pap irása”. Hasonló „lazaság”, hogy a kétjegyű mássalhangzók jegyeit tetszés szerint értékelhetjük, aszerint, hogy a szöveg melyik értékelést kívánja meg, tehát az Aszód–dózsa olvasásformát ugyanúgy eltűrik a palindrom játékszabályai, mint a szék–kész-félét. De azt örömmel állapíthatom meg, hogy a különféle nyelvi játékokban, valamint a rejtvényekben egyre inkább háttérbe szorulnak az olyan megoldások, amelyek a pontatlanság szeplőit viselik magukon. Ma már egy igazán jó keresztrejtvényszerző nem ad ki kezéből olyan munkát, amelyet a magánhangzók rövidségének vagy hosszúságának figyelembe nem vétele vagy bármilyen egyéb betűhiba „ékesít”, s az eszperente nyelven megfogalmazott mondatok közül is sandán tekintünk azokra, amelyekben az e-k mellett é-k is találhatók, holott száz-kétszáz évvel ezelőtt ez szinte természetesnek számított. Ez így is van rendjén. Annak a Karinthy Frigyesnek tulajdonított szellemes aforizmának mintájára, amely szerint „Lelkiismeretes humorista humorban nem ismer tréfát”, akár azt is kimondhatjuk, hogy vérbeli nyelvi játékos még a játékban sem ismer – és nem fogad el – lazaságot, pontatlanságot. Némely nyelvi játékban azonban, így a palindrom, intarzia, anagramma típusúakban bizonyos pontatlanságokat érdemes elnézi s elfogadni, mert különben többet veszíthetünk a réven, mint amennyit a vámon nyerhetnénk, vagy – hogy még egy ideillő szólást „elsüssek” – a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk.
Azt hiszem, hogy Grétsy László eléggé ismerője és szakértője volt a témának.
Utoljára módosítva:
