Kedves Melitta!
Mélyen lesújtott a hír, hogy elmentél, hátrahagyva szeretteidet és egy hálás közösséget.
Egyszer utazás közben hallottam a rádióban, hogy egy hölgy arról beszélt, hogy olyan borzalmas dolgok történnek vele a mindennapokban, hogy csak akkor érzi, hogy él és akkor boldog, ha álmodik. Megdöbbentő volt.
Én köszönöm Neked, hogy nemcsak az álmaim jelentettek vigaszt, de a való világban is megtapasztalhattam, milyen az, mikor az Általad teremtett közösségi oldalon kinyilik a világ, teret adva a sokszínűségnek, stílusnak.
Lehetőséget adtál, hogy az Általad és munkatársaid által létrehozott fórumokon mindenki megtalálja amit szeret, amit keres.
Otthont és menedéket nyújtottál, örömet szereztél a mindennapokban. Pedig biztosan nem volt könnyű mindezt a csodát létrehozni és fenntartani.
Én hiszem, hogy az élet egy kezdet, de a halál nem a vég, ezzel még nem ért véget az utad!
Ha valóban létezik egy új lehetőség számunkra, akkor remélem Te is megtalálod, és szárnyalsz tovább hittel, örömmel és reménnyel.
Az Isten Áldjon meg Téged, vigyázzon Rád, és szeretete kísérjen égi utadon!
Örök hála és köszönet Neked!