Jelmezversek
Boszorkány a mesterségem,
kotyvasztom a mérgeket...
Csúf varangyos béka leszel,
hogyha főzök majd neked.
Seprűnyélen szálltam eddig,
nem füstölgő vonaton...
Békanyájam harmadával
megtelne a Balaton.
Ördögfinak szült az anyám,
pokol mélyén házam, tanyám,
onnan jöttem kecskeháton,
a rossz gyermek jó barátom:
csúfolkodó, önző gyermek,
aki testvért, pajtást ver meg,
tőlem kapja ajándékát:
két zsák bolhát, ötszáz békát.
Matyi volt a rendes nevem,
a Ludas csak rám ragadt.
Döbrögi úr megveretett,
s elvetette ludamat.
Kéznél tatom eszem s botom,
tanúsítja Döbrögi!
Megverettem: visszaadtam
háromszor is már neki.
Cigánylány vagyok én, kérem,
ott lakom a faluvégen.
Szemem kökény, gyöngy a fogam,
irigylik is tőlem sokan!
Ha fölcsendül a muzsika,
megtáncoltat Balog Zsiga,
romacsávok legjobbika.
Jancsi Bohóc becses nevem,
lapátfülem nem szeretem,
de ha vékony a pokrócom,
fülemmel betakarozóm.
Orromat sem adnám másnak,
jó lesz krumplipaprikásnak!
Bukfencezem, hasra esem,
kenyeremet így keresem.
Én vagyok a legjobb Robot.
Engem nem a gólya hozott,
nem születtem, mégis vagyok,
okos lettem, mint a nagyok...
Néhanapján, hogyha kéred,
leírhatom a leckédet.
Hókusz, pókusz! Zötyögös busz
hozott ide, itt vagyok.
A legjobbik Varázslónak
hívnak kicsik és nagyok.
Kalapomban meglapuló
hószín nyuszit meglelem,
sétapálcám, ha óhajtom,
rózsacsokrot is terem.
Illatos Virág vagyok,
tarka rétről érkezem,
lenge szellő karján táncol
száz barátném még velem.
Szorgos méhnek édes mézet
ád a kelyhem nyáron át,
hallgatom sok kismadárka
égbe szálló víg dalát.
Én vagyok, lám, itt a Törpe,
erdő mélyén van tanyám,
hat testvérem nem jött vélem,
zabot hegyez mindahány...
Egyik bátyám Hüvelyk Matyi,
egyik öcsém Csipike,
egyik húgom oly piciny, hogy
neve sincsen, hiszik-e?
Hol egy lavór, hol egy teknő?
Én vagyok a Kéményseprő.
Arcom kormos, ruhám szutykos,
minden gyerek tőlem futkos.
A kutyák meg majd megvesznek,
mikor engem észrevesznek.
Ám külsőmre nincsen gondom,
így is a szerencsét hordom.
Én vagyok a kis Hercegnő,
ki, ha egyszer szépen megnő,
kiskirályfit vár titokban,
ám ha kukta tetszik jobban,
néki nyújtom inkább kezem...
mert a konyhán hasznát veszem.
Én vagyok a Lisztesmolnár,
fehérebb a hulló hónál.
Szemöldököm, hajam deres.
Hogyha jó barátom keres,
megvan már a búvóhelyem,
hogy jó komám meg ne leljen!
Ő nem kígyó, se rúgós ló -
ámde ő a - kéménykotró!