A rózsa szirma vörösen lüktetett
Megérkezett a várva-várt üzenet
Sokat álltam a lépcsőházban árván
Az ablakon kinézve hóesést látván
Kerestem a tollakat a páván
De nem leltem - és álltam ott kábán
Kedves madaram, miért vagy te kopasz?
Mert a gyalogúton megtépett egy kuvasz.
Sose búsúlj, lelkem, vigasztaltam én őt
S közben a háztetőn megláttam egy vén nőt
Hát maga mit csinál, ordítottam neki
Akkor ugrott rám, egy világoszöld breki.
háztetőn egy vén nő, vállamon a breki,
csengetett a postás, mit mondok most neki?
- Rosszkor jött, ne kerüljön beljebb!
Kovácsék két emelettel laknak feljebb.
Ám a postás szeme az ablakra tévedt,
majd a tetőn guggoló Kovácsnéra révedt.
Jól megnézte Kovácsnét magának ,
S kérdezé, hogy miért guggol ott magában.
De eszmél és rákiált: - jöjjön le azonnal onnan,
Pénzt hoztam magának! Tudja , hogy honnan … ?
Válaszol Kovácsné boldogan, igen
s már repül is szárny nélkül mondja ó igen.
A postás álla a látványtól leesett,
Így ért véget ez a kis versezet!
*
új versike:
Két furcsa kis alak
szaladt át az erdőn,
majd onnan is tovább
uzsgyi, le a lejtőn
Szaladnak mert esik az eső,
Vajon melyikük lesz az első.
de nem is ez a tét, mert csak csepeg,
kicsinyke lábuk mégis remeg.
Remeg mert olyan nagy az iram,
Ki ér előbb oda a kunyhóba.
Törpilla már az ajtóban topog,
lába alatt a fűszál is ropog.
Kinyitja az ajtót Ügyi,
S Törpillát előre engedi.
De Törpilla csak dacol és topog,
rázza fejét, haja csak úgy lobog.
Azért előre megy,
kedves gesztus Ügyitő.
