A kanadai partok mentén tovább emelkedik a japán balesetből származó sugárzás szintje.
Kanadai kutatók az elmúlt hónapokban tovább folytatták az ország nyugati partja mentén évekkel ezelőtt megkezdett munkát, amely a 2011-es fukusimai balesetből származó, az óceáni áramlatok által továbbított sugárzás szintjét igyekszik figyelemmel kísérni. Most közzétett anyagukban megállapítják, hogy az emelkedés jövőre is folytatódni fog, a tetőzés pedig másfél-két éven belül várható.
A Fisheries and Ocean Canada az ország parti őrségével együttműködve folyamatosan méri a sugárzási szintet, mintegy 1500 km-es távolságot bejárva, az óceánon akár 1000 méter mélységig, mind a cézium-137, mind pedig a cézium-134 izotóp tekintetében. A kettő közül előbbi jelenti a nagyobb fejfáját, ez ugyanis évtizedekig megmarad a természetben, míg utóbbi néhány év alatt lebomlik – szerepe azonban legalább olyan jelentős, hiszen ennek elsődleges forrása a fukusimai atomerőmű, pontosabban az abból kiáramló szennyezett víz, ami egyfajta ujjlenyomatként szolgál, hiszen az izotóp szintje korábban még az 1960-as években tetőzött, amikor a légkörben végrehajtott atomrobbantások szolgáltattak nagyobb mennyiséget.
Az első jeleket Kanada nyugati partján még 2012 júniusában észlelték, 2014 februárjára pedig már a felső 150 méteres vízrétegben is egyértelmű volt a változás. A szint emelkedése 2015-2016-ig is kitart majd, ezt követően elindul a lassú, fokozatos csökkenés, hogy 2021-re elérje a balesetet megelőző értéket.
Jelenleg ez mintegy kétszerese korábbi atomrobbantások nyomaként megmaradt „háttérsugárzásnak”, de megnyugtató hír, hogy egyik izotóp sincs jelen olyan koncentrációban, amely veszélyes lenne akár az emberi életre, akár a közvetlen környezetre. Jól érzékelteti a helyzetet, hogy a cézium-137 háttérszintje a partok mentén köbméterenként 1 becquerel volt, ez mostanra megduplázódott, a tetőzés pedig 3-5 becquerel körül várható, míg Kanadában az ivóvíz esetében köbméterenként 10 ezer becquerelnél húzzák meg a határt.
Az atomerőmű közvetlen környezetével ellentétben tehát itt semmilyen veszélyt nem jelent a sugárzás emelkedése, ami rácáfol a korábbi, kisebb hisztériát keltő előrejelzésekre, amelyek a halászatban és az élelmiszeriparban várható esetleges katasztrófát vázolták fel.
SG.
Kanadai kutatók az elmúlt hónapokban tovább folytatták az ország nyugati partja mentén évekkel ezelőtt megkezdett munkát, amely a 2011-es fukusimai balesetből származó, az óceáni áramlatok által továbbított sugárzás szintjét igyekszik figyelemmel kísérni. Most közzétett anyagukban megállapítják, hogy az emelkedés jövőre is folytatódni fog, a tetőzés pedig másfél-két éven belül várható.
A Fisheries and Ocean Canada az ország parti őrségével együttműködve folyamatosan méri a sugárzási szintet, mintegy 1500 km-es távolságot bejárva, az óceánon akár 1000 méter mélységig, mind a cézium-137, mind pedig a cézium-134 izotóp tekintetében. A kettő közül előbbi jelenti a nagyobb fejfáját, ez ugyanis évtizedekig megmarad a természetben, míg utóbbi néhány év alatt lebomlik – szerepe azonban legalább olyan jelentős, hiszen ennek elsődleges forrása a fukusimai atomerőmű, pontosabban az abból kiáramló szennyezett víz, ami egyfajta ujjlenyomatként szolgál, hiszen az izotóp szintje korábban még az 1960-as években tetőzött, amikor a légkörben végrehajtott atomrobbantások szolgáltattak nagyobb mennyiséget.
Az első jeleket Kanada nyugati partján még 2012 júniusában észlelték, 2014 februárjára pedig már a felső 150 méteres vízrétegben is egyértelmű volt a változás. A szint emelkedése 2015-2016-ig is kitart majd, ezt követően elindul a lassú, fokozatos csökkenés, hogy 2021-re elérje a balesetet megelőző értéket.
Jelenleg ez mintegy kétszerese korábbi atomrobbantások nyomaként megmaradt „háttérsugárzásnak”, de megnyugtató hír, hogy egyik izotóp sincs jelen olyan koncentrációban, amely veszélyes lenne akár az emberi életre, akár a közvetlen környezetre. Jól érzékelteti a helyzetet, hogy a cézium-137 háttérszintje a partok mentén köbméterenként 1 becquerel volt, ez mostanra megduplázódott, a tetőzés pedig 3-5 becquerel körül várható, míg Kanadában az ivóvíz esetében köbméterenként 10 ezer becquerelnél húzzák meg a határt.
Az atomerőmű közvetlen környezetével ellentétben tehát itt semmilyen veszélyt nem jelent a sugárzás emelkedése, ami rácáfol a korábbi, kisebb hisztériát keltő előrejelzésekre, amelyek a halászatban és az élelmiszeriparban várható esetleges katasztrófát vázolták fel.
SG.
