Na ne mááá! Nem elkezdeni itt depizni!
Az ősz is szép!
Szia Barbara! Gyere máskor is.
Egy őszi vers:
Avargyűjtés - Robert Frost
(1923)
Kanálnyi lapáttal
túrom a hullt lombot,
mint gázzal, léggömböt,
töltöm a nagy zsákot.
Napestig neszezek
gallyakat reccsentve,
mint iramló nyúl,
s szarvas elszökellve.
Ám a huncut halmok
százfelé iszkolnak
ölelésem elől.
Arcomba kacagnak.
…Csak gyűjtöm és öntöm,
százszor is, és újra…
A semmitől dugul,
telik meg a pajta?!
Mert a nagy boglyának
súlya, sünálomnyi
- mint a fakó földnek -
színe is csak annyi.
Hasznomra sem termett…,
…de be kell gyűjtenem!
… Mert ki mondhatja meg,
lesz-e még szüretem?
Balogh István (fefi) barátom fordítása, mert nekem nem tetszett az Imre András féle.
(az ez:
Mint hogyha kanállal
Szednél levelet,
S bár telve a zsákok,
Léggömb-szerűek.
Csak zörgök egész nap,
Oly hangosan,
Miként avaron nyúl
Vagy őz rohan.
De hiába ölelném
A levélhegyeket,
Arcomba s a földre
Özönlenek.
És újra meg újra
Fordulni kell,
Amíg tele nem lesz
A csűr - de mivel?
Nincs semmi súlya,
S mert teljesen
Földszínűvé vált,
Nincs színe sem.
Nincs haszna sem.
De növényi anyag,
S aratáskor az ember
Mindent arat.
(Az én hevenyészésem:
Gathering Leaves (Duzzadó, gyűlő, gyarapodó (hulló) levelek) (Avargyűjtés)
(1923)
Az ásók (lapát) felszedik a leveleket,
nem jobban, mint a kanalak.
És a levéllel teli zsákok
Könnyűek, mint a ballonok/lufik/léggömbök.
Nagy zajt csapok
egész nap zörgök/susogok,
mint a nyúl és szarvas,
amikor elfutnak.
De a (levél)hegyek, amiket emelek/rakok/hordok
kitérnek ölelésem elöl
Kifolynak karjaim közül,
az arcomba.
Talán újra és újra
telepakolom, kiürítem
amíg a fészer/pajta megtelik
és akkor mi az amim van?
Súlyra nincs semmim, emellett
színre sincs semmim,
ahogy fakulnak a levelek
a földdel érintkezéstől.
Használatra sincs semmim.
de a termés az termés,
és ki az aki megmondja
mikor fejeződjön be a szüret?
Végül az eredeti:
Spades take up leaves
No better than spoons,
And bags full of leaves
Are light as balloons.
I make a great noise
Of rustling all day
Like rabbit and deer
Running away.
But the mountains I raise
Elude my embrace,
Flowing over my arms
And into my face.
I may load and unload
Again and again
Till I fill the whole shed,
And what have I then?
Next to nothing for weight,
And since they grew duller
From contact with earth,
Next to nothing for color.
Next to nothing for use.
But a crop is a crop,
And who's to say where
The harvest shall stop?
Robert Frost 1923
Jók legyetek! Vidámság!!!!