Advent és Karácsony

Renata77

Állandó Tag
Állandó Tag
Ady Endre:

    • Békesség ünnepén
    Békesség most tinéktek, emberek.
    Övendezzél, derék világ,
    Hangozzatok, jámbor legendák,
    Zsolozsmák, bibliák, imák.
    Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,
    Bóduljunk tömjénnek szagán!...
    Szép dolog ez!... Így kell csinálni
    Minden karácsony-éjszakán...
    Hejh, szép az istenes legenda,
    A csillag, a jászol, az élet,
    Ki lehetne még vele húzni
    Talán még néhány ezer évet...
    Békesség hát néktek, emberek,
    Örvendezzék a vak, a béna:
    A jászol benne van a legendában
    S a jászolban benne a széna...
    Különben is az élet csupa vígság,
    Útvesztőkből csillag vezet ki,
    A pásztorok és bölcs királyok
    Szinte futnak - egymást szeretni
    S a betlehemi félhivatalosban
    Miként egykor meg vala írva:
    Mindenkit jászolánál várja
    Az arany, a tömjén, a mirrha...
    Örvendezzél, derék világ,
    Harsogjatok, jó, égi villik,
    Örvendezzél, derék világ,
    Te meg vagy váltva tudniillik.
    Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat
    Ennyi kis fény tán a világnak.
    Odakint szörnyű nagy a kétség,
    Odakint szörnyű a sötétség.
    Odakint szörnyű vaksötétben
    Sirály sikoltoz, vércse vijjog,
    Bagoly huhog, kóbor eb szűköl...
    Odakint valami nagy titkot
    Rejteget a sötét világ,
    Jó lesz mormolni szaporábban
    A szent zsolozsmát, bibliát.
    A föld könnyektől terhesült meg
    S a terhesült föld ing, remeg,
    A vajudó kínnak gyümölcse
    Nem lehet más, csak szörnyeteg...
    Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt
    És rettentett a földgolyón,
    Vad orkánban kitörni készül,
    Világot törve, rombolón,
    Évezredes tragédiának
    Bosszuló vége fenyeget,
    Vad-éhesen, vad harcra készen
    Állnak iszonyú seregek...
    A Messiást nem várják immár,
    Nem kell többé a Messiás,
    Hazug a megváltás meséje,
    Szentségtelen a szentirás,
    Hazug minden, amit az ember
    Évezredekkel istenné tett,
    Csak egy igazság - közös jussú
    S egyenlő végű - ez az: élet...
    Ám ne nézz ki az éjszakába,
    Örvendezzél, derék világ,
    Hangozzatok, jámbor legendák,
    Zsolozsmák, bibliák, imák,
    Ne halljátok a föld-dübörgést,
    Menjen tovább a szürke élet,
    Közelg a földi végitélet...
    Addig lobogj csak, kicsi gyertya,
    Harsogjatok csak, égi villik,
    Örvendezzél, derék világ,
    Te meg vagy váltva tudniillik.
<HR>
<CENTER></CENTER>
 

Renata77

Állandó Tag
Állandó Tag
A kis betlehemi csillag
Karácsonyi mese felnőtteknek
A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő volt, de még csak a gyeplő sem a Göncölszekér rúdjánál.
Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani! Egyszer ott állni az istálló felett, ahol a gyermek megszületett! De a Föld nagyon távol volt.
A gyermek a jászolban mégis meghallotta kívánságát. És a sok-sok más csillag között a kis csillagot is meglátta.
Ezután a következő történt: a kis fehér pont lassan kezdett kiválni a Tejútból, és süllyedt mélyebbre, egyre mélyebbre. Ahogy egyre ereszkedett, úgy lett mindig nagyobb és nagyobb. Már olyan nagy lett, mint egy kéz, öt sárga csóvaszerű nyúlvánnyal. Úgy nézett ki, mint egy igazi csillag. És ekkor nagy csöndben leereszkedett egészen az istállóig. Odacsücsült a jászol szélére, de kissé ijedtnek látszott. Mária, aki éppen aludt, csodálkozott, hogy egyszerre mégis milyen világos lett.
- Karácsony van - mondta a gyermek a csillagnak -, kívánhatsz valamit. Tudom, hogy van egy nagy kívánságod.
A kis csillag látta a gyermek arcát, amint éppen rámosolygott.
- Nincs semmi kívánságom - mondta a kis csillag, egyáltalán nem szerénységből. Valóban elfelejtette, amit korábban oly nagyon kívánt magának. - Egyet szeretnék csak - mondta ki végül. - Hadd maradjak itt, a közeledben, ahol téged láthatlak. Mindig melletted szeretnék lenni. Maradhatok?
- Igen - válaszolta a gyermek. - De csak úgy maradhatsz velem, ha elmész. El az emberekhez, akik itt laknak a Földön. S ha elmondod nekik, hogy láttál engem.
- Az emberek nem fogják megérteni az én nyelvemet, s nem fognak hinni nekem - mondta a kis csillag. - És ... hogyan jutok el hozzájuk? Mind a házukban vannak. Az ajtók zárva, s olyan hideg van.
- Épp azért, mert hideg van, neked kell odamenned és felmelegítened őket. Az ajtók? Én magam fogom azokat kinyitni. Én is ott leszek azoknál az embereknél, akikhez te elmész.
A kis csillag hallgatott. Még kisebbnek érezte magát, mint korábban.
Amikor a gyermek látta, hogy a csillag szomorú, rámosolygott:
- Ha rászánod magad, ajándékozok neked valamit. Minthogy öt csillag-ágad van, öt dologgal ajándékozlak meg téged. Ahova elmész, ott mindig világos lesz. Az emberek meg fogják érteni beszédedet. Meg tudod majd érinteni a szívüket. A szomorúakat fel tudod majd vidítani, s végül a békétleneket ki tudod engesztelni.
- Megpróbálom! - mondta a kis csillag. Ahogy indulni készült, érezte, hogy a fényből, amely a gyermeket körülvette, egy kevés ő mellé is szegődött. Egy kevés a melegségből és az örömből s az ő békéjéből.
A istálló fölötti kis csillag továbbra is apró és fénytelen maradt, láthatatlanul vándorolt a Föld fölött. Vitt viszont egy titkot magával, amelyről a többi csillag semmit sem sejtett: rá mosolygott a gyermek, s őt küldte útra. Hitet adott neki, hogy miért, alig tudta felfogni.
Épp hogy elindult, egy kunyhóhoz ért. Egy öregasszonyt talált ott, az asztalra könyökölve. Alig vette észre, olyan sötét volt a házban.
- Jó estét! - köszönt a kis csillag. - Sötét van itt nálad. Bejöhetek?
- Nálam mindig sötét van - mondta az öregasszony. - Még akkor is, ha fényt gyújtok. Vak vagyok. De kerülj beljebb, akárki vagy is.
- Köszönöm - mondta a kis csillag, s leült az asztalhoz az asszony mellé. S amint ott ültek, a csillag elmesélte hosszú útját az égből, s azt, amit Betlehemben átélt. Olyan szépen mesélt, hogy az asszony azt mondta: - Mintha én is látnám a gyermeket a jászolban. De hát én vak vagyok, s a gyermek is messze van. Ha nálam maradsz, akkor világosabb lesz. Maradj nálam, akkor nem leszek annyira egyedül.
- Te már soha többé nem leszel egyedül - mondta a csillag. - A gyermek fénye most már mindig nálad marad! De milyen különös is ez a fény: csak akkor tudod megtartani, ha tovább ajándékozod.
- Értem - mondta az asszony.
Miután elbúcsúztak, az asszony bezárta kunyhója ajtaját, s elindult a mezőkön keresztül. Úgy ment, mint bárki, aki lát. Az úton előtte ott volt a fény. Az a fény, amit a világtalanok is látnak.
A kis csillag boldog volt. Még sok ajándékot kellett szétosztania, s a karácsonyestnek sem volt még vége. De nem ért a dolga végére. Még ma is ott vándorol a Föld fölött. Esténként a csillagos égen meg tudom neked mutatni, hogy valamikor hol volt. De hogy ma hol van, azt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy azokhoz mind elmegy, akik kívánnak valamit. Az asszony azt kívánta, hogy csak annyira lásson, hogy útra tudjon kelni. De maga a kis csillag is, ma is még csupán egy kis fehér pont lenne az égen, ha nem lett volna egy nagy-nagy kívánsága.
 

Renata77

Állandó Tag
Állandó Tag
Óh, élni bús és élni szép:
Áldott az, aki befogadja.
Ma, akinek van édesanyja,
Hím testvérem borulj elébe
S csókold meg sírva a kezét.


Karácsonynak Szent estéjén
Fenyő alatt állok békén.
Ahogy áttör a tűleveleken a fény
Úgy gyúl ki szívemben az érzés:
A kis Jézus szeretetet hoz és békét.
Boldog Karácsonyt!


Gyermekké tettél

Mikor gyermek voltam
Hittem a Mikulásban,
Hittem az Angyalokban,
És a Karácsonyfában.

Mikor felnőtt lettem,
A meséket elfelejtettem.
Csak olyanokat hittem,
Amiket el is érhettem.

Nem hittem a szerelemben,
A hűségben,
A boldog jövőmben,
A tiszta érzésekben.

De mióta téged megismertelek,
Olyan vagyok, akár egy gyerek.
Mindenben hiszek,
Még ha ki is nevetnek.

Hiszek a Mikulásban,
Ha visszahoz hajnalban.
Az Angyalokban is hiszek,
Hisz egy ilyet szeretek.

Hiszek a Karácsonyfában,
Ha veled nézem a szobámban.
Hiszek a szerelemben,
Ami itt van a szívemben.

Mióta megnyertél engem,
Hiszek a könnyekben.
Minden ölelésben,
És szívverésben.

Neked köszönhetem,
Hogy gyermekké lettem,
Hogy kezembe tollat vettem,
És megírtam neked e verset.
 

Angyal35

Állandó Tag
Állandó Tag
K. László Szilvia: Karácsonyi Ének

Karácsonyfa tűlevelén kis csengettyű üldögél,
Csengő hangján énekelget, csingi-lingi nevetgél.
Kint a hóban, falu tornyán, megkondul a nagyharang,
Zengő-bongó hangon dalol, bimmi-bamm, giling-galang.

Megérkezett szép Karácsony, köszöntjük az ünnepet,
Örüljetek nénik, bácsik, örüljetek gyerekek!
Együtt csendül, együtt zendül kiscsengő és nagyharang,
Jó, hogy itt vagy, szép Karácsony, csingi-ling, giling-galang!
 

alberth

Állandó Tag
Állandó Tag
Én gyermekként azt hittem, hogy a Jézuska egy kis angyal. Berepül az ablakon a feldíszített karácsonyfával a kezében. Aztán egyszercsak rájöttem, hogy a karácsonyi Jézuska sokkal közelebbi hozzátartozónk. Az inkognitó pedig szintén szeretetből van... :p
 

Ani2006

Állandó Tag
Állandó Tag
CSENDES ÉJ, ÁLMODÓ ÉJ


Csendes éj, álmodó éj
Szenteste van, s a gyertya ég
Itt van karácsony, ünnepelünk
Azt hogy Jézusunk itt van velünk
József és Mária gyermeke
Dicsőség megszületett


Három királyok hírül hozzák
Láttak ők nagy csodát
Fenn az égbolton kigyúlt egy fény
Isteni üzenet, áldás, remény
Megváltónk Úrjézus megjövé
Szíve örökké tiéd
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag
kinkade_-_christmas_cottage_www.kepfeltoltes.hu_.jpg


"Béke szálljon minden házra,
kis családra, nagy családra.
Karácsonyfa fenyőága
hintsél békét a világra!"
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag
<DT>ITT ÁLLOK JÁSZOLOD FELETT

<DT>Itt állok jászolod felett, Ó Jézusom, Királyom. <DT>Elhoztam minden kincsemet ajándékul, Megváltóm. <DT>Vedd elmém, lelkem és szívem, <DT>Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked! <DT> <DT>Nem éltem még e föld színén: Te értem megszülettél; <DT>Még rólad mit sem tudtam én: Tulajdonoddá tettél; <DT>Még meg sem formált szent kezed: <DT>Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön. <DT> <DT>Mély síri éjben vártam én: Fölkelt a nap rám véled. <DT>Terólad ömlik rám a fény, A béke, boldog élet. <DT>A lélek ékességei; <DT>Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad. <DD> <DT>Csak nézlek boldog szívvel én, S nem győzlek nézni téged. <DT>Szóm és erőm mind oly szegény, Hogy elmondhassa néked: <DT>Bár felfoghatna tégedet <DT>Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod! <DD> <DT>Megváltóm egy kérésemet nem vetheted meg nékem: <DT>Hogy szívem mélyén tégedet Hordozzalak hűségben; <DT>Hogy bölcsőd, szállásod legyek, <DT>Jöjj, Jézus, tölts el engemet Magaddal, nagy örömmel!
Paul Gerhardt (1607-1676)
</DT>
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
Bokrétás András
KARÁCSONYI FOHÁSZ (ima helyett)
Csatolás megtekintése 47498
Uram!
Régmúlt ködökbe veszett karácsonyok emléke és reményekkel telt eljövendő karácsonyok édes ígérete vert fészket bennem.

M
egsuhintott a szeretet, a mindenkori karácsonyok édes érzelmessége, a hófehérség teríti szét fényét emlékeimen, s bár odakinn zord szelek fújnak s lankadatlanul permetez a bőr alá bújó eső, itt benn, bennem harsonák zengenek, emlékek hada él útra és remények pislákolnak lélek-égaljamon.

Mami-sütötte kalácsok felejthetetlen ízei, az ablakon leselkedés gyermekes izgalma, Bözsi nyugtatgató meséi, Anyám féltően felgyorsult szeretete, éjféli misék tömjénillata, Kyrie-eleisonok unisonója, a Pásztorok, pásztorok tuttija, léleksarkakat betöltő hatalmas orgonaszólók, katonakarácsonyok, megasszonyosodott, meggyermekesedett karácsonyok, gonddal-örömmel fűszerezett szenstesték, Mama szorgossága, gyermekeim lázadó öröme, csendesedő lélek, bőajándékú karácsonyokból csendesajándékú szentesték, útjára engedett és szabadult gyerekek, harsányan sertepertélő unokák, el-elszoruló torkok és titkolt könnyek, Stille Nachtok, Mennyből az angyalok, könnyek, zoknik, játékok, lenezek, puhatapintású havak, szikrázó égboltok, parázsillatú csillagszórók, eltemetett és újjáéledő hit, Jézushoz forduló lélek, megcsendesedő vágyak, négy fal a szeretet melegével töltötten, remények, aggódások, távolbavesző sóhajok, egészségért alázkodó lélekimák, új évezredet köszöntő szilveszter-éj-remények, csendes belenyugvások, holnap vagy holnapután temetünk, egyszercsak Ő, vagy én, már nem vagyunk többet, visszaemlékezések, egy könnycsepp, egy kézvonás, egy hang, egy íz, egy közösen elsóhajtott kívánság, egy illat, egy ember, egy Élet, egy és sok Karácsony, Isten-hit, felforrósodott remények és vágyak, szelídbe forduló hit és tudattá nevelt bölcsességek, bejgli-ízek, amgyalok szárnysuhintásai, pezsgős koccintások, titokban elrebegett Miatyánkok, csilingelő szánok, kontra piros ultimók, forrólihegésű csókok, borleves, éjféli mise, a már-fel-tudok-ülni harsány öröme, ígéretek, elfecsérelt órák, szintetizált dogmák, titokan élt tudatok, függönyök lebbenése, gyertyák sercenése, Kisded, Szent vagy Uram, szent vagy!, Missa Solemnis, kék ég, angyalhaj, Karácsony, Karácsony!

Maradjunk még így együtt sokáig, Uram!

Örüljünk még sokáig egymásnak, Uram!
Adj nekünk békét, életet, szeretetet, bizalmat, reményeket!

És maradj közöttünk sokáig, Uram! Légy a mi karácsonyi vendégünk, Uram!

Ámen!

2002
 

sztzs

Állandó Tag
Állandó Tag
Egy Betlehemes ( a Kórusommal adjuk elő az utolsó tanítási napon)

1. Beköszöntő

Ének: Az Úristen Ádám atyánknak
Angyal: (Ének alatt a próféták a nézők elé állnak. Az angyal bemutatja őket: akiről szól, arra mutat.)

Eljöttek a nagy próféták,
Jövendöltek és megírták
Krisztus előtt sok száz évvel,
Hogy eljő karácsony éjjel.
Első Mózes. Ismeritek:
A teremtést ő írta meg.
ĺgy jövendöl Izajás:
El fog jönni a Messiás.
Mikeás lesz a harmadik,
Ellát messze századokig.
Végül zsoltárt zendít Dávid,
Lelke megváltásra áhít.
Ének: Ó gyönyörűszép titokzatos éj...
2. Pásztorok

Híves:
Gyönyörűszép éjszaka!
A csillagok egész hada
Tündököl és sziporkázik...​
Konok: (nyűgösen)
De a lábam mégis fázik!
Hideg hasít a hátamba,
s mintha már a szél is fújna.​
Öreg: (békítőleg)
Nem is szél, csak szellőcske!
Lángragyúl a tüzünk tőle.
Hogy ne fázzék kényes hátad,
húzd rá jobban a subádat!​
Híves:
Ne zsörtölődj! Nézz az égre,
a csillagos fényességbe!​
Konok:
Majd még nyakam nyújtogatom?
Örülök, ha behúzhatom.
Hagyjatok már nyugton!​
Bojtár: Nicsak! Föllobbant egy újabb csillag!
Híves: Egészen új! Sose láttam!
Konok: (köhécsel) Jaj a hátam... Jaj a hátam...
Öreg: (tűnődve)
Új csillag a láthatáron?!
Valamit jelent, barátom!
Vagy valaki meghal még ma...​
Konok: (közbevág, gúnyosan) ĺme itt az új próféta!
Öreg: (zavartalanul) Vagy születik egy nagy ember.
Konok: (kaján ájtatossággal) Teljetek meg félelemmel!
Öreg:
Nem tréfa ez, kedves testvér.
Úgy látom, hogy nem értettél.
Nem vagyok én híres látnok,
S nem váltom meg a világot,
De valami készül itt most...​
Konok:
Szép szavak, de unom én már!
Tömjénfüst, mely ég felé száll.
Furcsa, sőt kimondom bátran:
Nevetséges, hogy ti hárman
Valami nagy csodát vártok,
Mert egy új csillagot láttok.
Láttok?! Haha! Dehogy láttok!
Csak ész nélkül jár a szátok!
(a Bojtárra mutat) Egy gyermeknek hisztek, akit
Holmi lim-lom is elvakít. (legyint)​
Öreg:
Én azt mondom, e gyermeknek
Több esze van, mint kelmednek.​
Híves:
Aki vak, csak az nem látja!
Nézz az égre te is, hátha
Meglátod a csillagocskát!
(kedvesen) Szelíd fényét küldi hozzád...​
Konok: (közbevág)
Lehet, hogy szemembe tűnnék,
Hogyha csillagot betűznék.
De engem nem érdekel.
Sose nézek az égre fel.​
Bojtár:
Jaj, valami suhog ott fenn!
Hallga csak! A levegőben!​
Konok: (gúnyosan)
Biztosan a kísértetek...
Szegény fiú, ez már beteg!​
Híves:
A Lélek is megszólalhat,
Ha talál egy jó fuvalmat.​
Konok:
Ti megrögzött álomlátók!
Hol repestek? Merre szálltok!
(Hallkan dúdolni kezdik a Mennyből az angyalt)
Mit kezetek mohón kapna,
Árnyék az csak,, tűnő, satnya!​
Bojtár: Mintha éneket hallanék!
Konok: Megbolondítotok ma még!
Bojtár:
Vagy talán máshonnan szólal?
Égi hangon, angyalszóval?​
Konok:
Fektessétek le, ha mondom!
Szegény gyermek, kis porontyom...
(ének felerősödik)​
Ének: Mennyből az angyal...
Angyal:
Az éjszaka is sugárzó.
Eljött Jézus, a Megváltó.
S a próféták, mit megírtak,
Valóság lett: Jézus itt van.​
(próféták előállnak)
Mózes:
Ősszüleink szörnyű bűne a kegyelmet messze űzte.
Sötét bűnünk éjszakája borult rá a szép világra.
De az Isten megígérte: Szabadító jön a földre.​
Izajás:
Emmánuel! Isten velünk! Isten gyermekei leszünk.
ĺme a Szűz Fiút fogan, sok szív köszönti boldogan.
Ekévé lesznek a kardok... Égi angyalkórus harsog...​
Mikeás:
Napkelettől napnyugtáig, messzi tova századokig
Egyetlen név fog hangzani! A népek s az ég angyalai
Mind, mind Jézus nevét áldják, karácsony örök Királyát.​
Dávid:
Örök kapuk táruljatok: ím bevonul Királyotok.
Máris látom jó előre: Megváltó jön le a földre.
Minden betűm szent valóság: földre száll az égi jóság.​
Angyal: (a pásztorokhoz)
Ne féljetek hát, pásztorok,
Mert nagy öröm, amit mondok:
Megváltótok született ma Betlehemben, istállóban...
Jelet is adok tinéktek: találtok majd egy Kisdedet
Pólyácskába takargatva és jászolban altatgatva.
(elmegy)

Ének: Pásztorok keljünk fel
3. Indulás Betlehembe

Híves: Nem élem túl e szépséget!
Öreg: Ezt a nagy-nagy fényességet!
Konok:
Itt valami nincsen rendjén. Ez a hang és ez a nagy fény...!
Nem tagadom, láttam is, meg hallottam is bizony mindent.​
Híves:
Nem várhatunk, mennünk kell már,
Betlehemben Megváltónk vár!​
Öreg: (Konokhoz) Jössz, vagy maradsz?
Konok: Megyek én is!
Híves:
Menjünk gyorsan! Mire várunk? Kinő lassan a szakállunk.
(Bojtárhoz) Hát te, kicsi, mit nézel?​
Bojtár: Csak így megyünk, üres kézzel?
Híves: Igazad van, teringettét! Egészen megszégyenítettél!
Öreg:
Úgy van! A nagy sietségnek mindig megbánás a vége.
Kapjuk kézbe hát, amink van, s induljunk az útra vígan!
Én részemről sajtot vinnék.​
Híves: Én meg frissen fejt tejecskét.
Konok: A jószívvel nálam sincs baj: lám itt van a sonka és vaj.
Bojtár: Nekem meg van kisbáránykám.
Öreg: Te itt maradsz kis bojtárkám!
Bojtár: Miért éppen én maradnék? Ha nem visznek, hát magam mék!
Öreg: Ki vigyáz a kisded nyájra?
Bojtár: Aki fönn a csillagnyájra!
Konok:
Igazad van! Te adtál hírt, te láttad a csillag fényét,
Több joggal mégy tehát, mint én...​
Öreg: (kimondja a szentenciát) Meggyünk mind! A gyerek szintén.
Bojtár:
Menjünk, fussunk Betlehembe
Ujjongva és énekelve.
Dicsőséget zengedezzünk,
Tiszta szívvel örvendezzünk.​
Ének: Pásztorok, pásztorok örvendezve...
4. Szállástalálás

József:
Itt maradunk éjszakára. Neked is elég volt mára...
Itt nem fázik majd a Kisded, magadat is pihentessed.​
Mária:
Ó, te József mit gondoltál, hogy istállót választottál
Isten Fia számára, ki égnek-földnek Ura ?!​
József:
Nyugodjál meg, ó Mária, de nem én vagyok az oka.
Emberi szív keménysége, az juttatott minket ide.
(letelepszenek)​
Ének: Dicsőség mennyben az Istennek
5. Pásztorok hódolata

Híves:
Üdvözlégy kicsiny Királyunk, lelkünk fénye, szép virágunk.
Szívünk nem kis büszkesége, hogy először hullunk térdre
Előttünk, ki Istenünk vagy.
Itt egy csöbör friss tejecske, váljék jó egészségedre.
Én jó szívvel adom néktek, nem tudok mást, jobbat, szebbet.​
Öreg:
Ha az ember megöregszik, legjobb, ha a sírba fekszik.
De nem azért jöttem ide, hogy a Gyermek kis fülibe
Sírjak-ríjjak, sóhajtozzak. Hogy kezdjem csak? Mit is mondjak?
Uram, idejöttem hozzád, hogy meglássam tiszta orcád,
Hogy szemedbe nézzek, melyre lángot vet az ég szerelme.
Vegyük elő tán a bugyrot, báránykám már el is ugrott.
Nincs aranyunk, se gyémántunk, örülünk, hogy Téged látunk.
Talán még most nem óhajtod, de fogadd el ezt a sajtot.​
Konok:
Konok vagyok, nem tagadom, de tiszta a gondolatom.
Hibáztam is, már megbántam, hogy a Hangnak ellenálltam,
Amely hívott, intett, óvott... Most már tudom, hogy való volt!
Tekints úgy rám, drága Gyermek, mint kit megtalált kegyelmed.
Látod, csak ezt hoztuk Néked, nem ragyogó fényességet,
De a szívünk melegét öntjük, Jézus, elibéd.
Bojtár:
Én vagyok a legkisebb itt, aki mindig lót-fut, segít.
Most is futva jöttem hozzád, hogy fellobant csillagocskád.
Kicsi Jézus, te velünk vagy, jól ismered titkainkat.
Fekszel itt a fajászolban, hallgatsz, ajkad néma, szótlan...
Tanítasz: szótlan kell végeznem mindennapi kötelességem.​
Ének: Csendes éj
 

Kate25

Állandó Tag
Állandó Tag
Nem verset szeretnék írni,csak a gondolataimat megosztani veletek!
Lehet,hogy én tudom rosszul és akkor elnézést kérek az elöttem ebbe a témába íróktól.

Az én tudomásom szerint,az eredeti adventi koszorú gyertyáinak a színei:
3 lila és egy rózsaszín.
16 éve foglalkozom virágkötészettel,több stílusváltáson mentem keresztűl,de az alap,hagyomány ezt a koszorú tipust mindig előtérbe helyezte!
Többektől hallottam illetve itt is olvastam,hogy a harmadik vasárnap kell a rózsaszín gyertyát meggyújtani.

Én nem igy tudom,tanultam...

A negyedik vasárnap kell a rózsaszín gyertyát meggyújtani,mégpedig azért,mert a gyertyák jelentése a következő:
A három lila: a remény,várakozás,hit.
A rózsaszín: a beteljesedés,öröm.

De igy is magyarázhatom:

A három lila gyertya,egy-egy napkeleti bölcset jelképez,akik elmennek Betlehembe,követve a csillagot,a kis jézus megszületésére,hogy neki ajándékot vigyenek.
Mikor született a kis jézus??????
Szenteste.
Tehát,Ő a rózsaszín gyertya.
Amire vártak a napkeleti bölcsek,az eljött.
A szalma alap jelképezheti a jászolt,ahol együtt vannak örömben a napkeleti bölcsek és a kis jézus,azaz utolsó vasárnap ég a négy gyertya együtt.

Lehet,hogy rossz a meglátásom ezzel kapcsolatban,akkor sorry mindenkitől,de én igy tudom a gyertyák jelentését illetve gyújtásának idejét!
Kedves Piere! Jól tudod, az ádventi koszorút 3 lila és 1 rózsaszín gyertya díszíti. A lilák a reményt, a várakozást és a hitet jelképezik. A rózsaszín pedig az öröm gyertyája, mert örülünk, hogy hamarosan megszületik a kis Jézus. A rózsaszínű gyertyát Karácsony előtti vasárnap kell meggyújtani. Az idén (kivételesen) Vas és Zala megyében a rózsaszín gyertya helyett a katolikusok piros színű gyertyát gyújtottak a megyés püspök kérésére. Brenner János emlékére. Ugyanis Brenner János szombathelyi családban született 1931-ben. Rábakethelyi káplánként 1957 dec. 15.-én éjszaka haldoklóhoz hívták. Ez azonban csak ürügy volt, az utcán több késszúrással ismeretlenek megölték. Az akkori viszonyok között valakiknek nem tetszett, hogy fiatal papként nagyon jó kapcsolata volt a fiatalokkal, akik rendkívül jó lelki vezetőre találtak benne. A gyilkosság körülményei és elkövetői a mai napig ismeretlenek. Az 50. évfordulóhoz közeledve a 2007-es évet Dr. Veres András megyéspüspök Brenner -emlékévvé nyilvánította. Ez az idei ádventi koszorú gyertyáinak a története. Jövőre ismét a rózsaszín lesz a harmadik. Kívánom, hogy a gyertyák fénye a szeretet melegét sugározzák Rád és családodra Karácsony éjszakáján.
 

tundus

Új tag
JUHÁSZ GYULA: KARÁCSONY FELÉ

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
I1yenkor decemberben.
... Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra régi szeretetben,
I1yenkor decemberben.
És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
A négy gyertya

Csatolás megtekintése 47676

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani amint beszélgetnek.
Azt mondta az első:
- Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni...
Néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.
Azt mondta a második:
- Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.
Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
- Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám...
Ezzel ki is aludt.
Hirtelen belépett egy gyerek és mikor meglátta a három kialudt gyertyát felkiáltott:
- De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!
Elkeseredésében sírva fakadt.
Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
- Ne félj amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát.
Én vagyok a REMÉNY!!!
A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.
 

myszty

Állandó Tag
Állandó Tag
Csorba Győző: Ünnep előtt

Csak lassan múljék sok időm legyen
fölkészülni : maga a készülődés
az is jó s készen lenni jó ugyancsak
Évente több a vendég messziről
s közelről egyaránt illik tanulnom
hogy valóban tisztességgel fogadjam
a társaságot
Nem csekély dolog
hogy gyermekcsapatoktól vénekig
annyian érkeznek nem is tudom
élők-e még mind mert mind élni látszik
s mind jókedvű és jóakaratú
az ünnep örömétől csillogó
Csak lassan múljék hisz jobb is talán
a várás mind a beteljesülés
Advent...Ó mennyi holmimat kinőttem
s ledobtam...ezt még nem sőt még nem is
kényelmetlen...Érzelgősség?Öregkor?
Fehér a kert áldom fehér a város
áldom s elindúlok titokzatos ösvényeken
(kint? bent? milyen irányban?)
jutok melegbe fenyőszagba gyertya-
fénybe s remélt ajándékokhoz is
Fehér a kert a város is fehér
s elindulnak szintén felém seregben
lábak és tárgyak advent nem tudok
semmit de mindent könnyen elhiszek
kell a meglepetés kell kell az ünnep.


Csatolás megtekintése 47677
 
Oldal tetejére