*Meghalt Tass Olga, olimpiai bajnok tornász
Kilencvenegy éves korában, súlyos betegség után elhunyt Tass Olga, a melbourne-i olimpián aranyérmes női kéziszercsapat tagja.
A tornával 14 évesen ismerkedett meg, majd öt évvel később a londoni olimpián a magyar csapattal összetett ezüstérmet szerzett. Az 1952-es helsinki olimpián bronzérmet, az 1954-es római világbajnokságon aranyat nyert a kéziszercsapattal, ahol még egy összetett ezüstöt is begyűjtöttek. Ugyanebben az évben három aranyat nyert a főiskolai világbajnokságon (felemás korlát egyéni, felemás korlát csapat, talaj csapat), majd következett az 1956-os olimpia Melbourne-ben, ami pályafutása csúcsát jelentette, 3 érmet nyert, olvasható a Magyar Olimpiai Bizottság megemlékezésében.
Később edzőként, nemzetközi pontozóbíróként és a szövetség munkatársaként is dolgozott. Elismerései közt a Népköztársaság Érdemes Sportolója, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (1996), a MOB Nők Sportjáért díjat (2008), az Elnöki Érdemérmet, valamint a Magyar Tornasportért díjat.
1959. augusztus 29. Tass Olga, a gerendagyakorlat győztese a Magyarország - Lengyelország nemzetek közötti tornászviadalon a Sportcsarnokban
Fotó: MOB / MTI / Pálfai Gábor
Tass Olgát a Magyar Olimpiai Bizottság a saját halottjának tekinti.
Sajnálom. Szép kort élt meg, de a betegség elkerülhette volna. Ilyenkor van az, hogy "vitatkozom" a Sorssal, ha már menni kell, rendben. Csak ne szenvedéssel, csak ne kínnal, csak ne betegséggel. Miért nem adatik az meg mindenkinek, hogy csak úgy, békésen elaludjon. Igaz, a születésünk is fájdalmas, jól tudom. Fáj az anyának, de fáj a gyereknek is, aki a világra bújik. Nem egyszerű dolog. Akkor miért lenne a távozásunk kényelmesebb, jobb? Csak úgy elvitatkozgatok a Sorssal, s mindenkinek azt kívánom, magamnak is, hogy ha eljön az időm, csak ne fájjon, csak ne legyek senki terhére, önmagamnak sem, csak szépen és gyorsan.
Nyugodjék békében.