Búcsú
Szemed lehunyva fekszel, oly édesen, oly békésen, hogy kedvem lenne melléd feküdni, átölelni Téged. Letérdelek melléd, megsimítom a hajad. Istenem, mily jó volt beletemetkezni, belefeledkezni aranyfényű hajad zuhatagába. Elbújni mögé a világ elől, magamba szívni lágy illatát.
Szemed lehunyva, de még magam előtt látom égszínkék csillogását. Oly gyengéden tudtál vele rám nézni, s a szeretkezéseket követő félhomályban oly érdekesen ragyogott rám tekinteted. Ajkad most is piros, bár fénye már megkopott. Mily édes volt az íze! Finoman puhatolózva kerestük egymás ajkát legelső találkozásunkkor, s évekkel később is olyan volt érinteni ajkammal ajkadat, mintha az lenne első találkozásuk, s talán soha többé nem érezhetnék egymást. Föléd hajolok, s csókot lehelek orcádra. Meg sem rezzensz!
Nyakadat most nem ékíti arany, számomra mégis a legcsodásabb márvány palota. Oly jó volt csókokkal halmozni el. Lassan, érzékien haladva válad, melled irányába, miközben apró sikkantásokkal kísérted vágyam útját.
Megfogtam kezed, néztem, amint szemed lehunyva fekszel. Örök időkig képes lettem volna gyönyörködni látványodban, de valaki megérintette a vállam. Felálltam, hátraléptem, s az ünneplőbe öltözött segédek lezárták a koporsó fedelét.
Szemed lehunyva fekszel, oly édesen, oly békésen, hogy kedvem lenne melléd feküdni, átölelni Téged. Letérdelek melléd, megsimítom a hajad. Istenem, mily jó volt beletemetkezni, belefeledkezni aranyfényű hajad zuhatagába. Elbújni mögé a világ elől, magamba szívni lágy illatát.
Szemed lehunyva, de még magam előtt látom égszínkék csillogását. Oly gyengéden tudtál vele rám nézni, s a szeretkezéseket követő félhomályban oly érdekesen ragyogott rám tekinteted. Ajkad most is piros, bár fénye már megkopott. Mily édes volt az íze! Finoman puhatolózva kerestük egymás ajkát legelső találkozásunkkor, s évekkel később is olyan volt érinteni ajkammal ajkadat, mintha az lenne első találkozásuk, s talán soha többé nem érezhetnék egymást. Föléd hajolok, s csókot lehelek orcádra. Meg sem rezzensz!
Nyakadat most nem ékíti arany, számomra mégis a legcsodásabb márvány palota. Oly jó volt csókokkal halmozni el. Lassan, érzékien haladva válad, melled irányába, miközben apró sikkantásokkal kísérted vágyam útját.
Megfogtam kezed, néztem, amint szemed lehunyva fekszel. Örök időkig képes lettem volna gyönyörködni látványodban, de valaki megérintette a vállam. Felálltam, hátraléptem, s az ünneplőbe öltözött segédek lezárták a koporsó fedelét.