Tevjeként, a Hegedűs a háztetőn tejesembereként, a szeretet középpontjába került. Ebben a szerepben összegezni tudta az életművét, kisemberként is lehetett nagy formátumú, humort ötvözhetett tragikummal, valósággal szétrobbant tőle a színpad. Sokáig a neve egyet jelentett a Nemzeti Színházzal, aztán át-átszökött a Madáchba, majd vissza a Nemzetibe, jelezve, hogy nem találja a helyét. A Madáchban például megint eljátszotta Othellót, de úgy érezte, hogy nagyot fordult a világ, már Jágó számít az előadásban a főszereplőnek, mert a nézőtéren is inkább Jágók ülnek – ezért neki is drukkolnak –, mint Othellók. A partvonalról – lovakkal teli lajosmizsei tanyájáról – kiabál be néha a pályára, és oda kiabálnak vissza neki.
Bessenyeit, ezt a korszakos művészt ünnepeljük.
Egy dühödt pillanatában azt kiabálta: "mit keresek én a nézőtéren?"
Bessenyeit, ezt a korszakos művészt ünnepeljük.
Egy dühödt pillanatában azt kiabálta: "mit keresek én a nézőtéren?"