Osztom Zsolti véleményét abban, hogy mindenki úgy megy ki ahogy tud... ha valaki mondjuk nem tud angolul és kimegy, benne van a pakliban az is, hogy sikerül úgy is helyt állnia...de az is, hogy 2 hónap múlva inkább haza jön...Amúgy a legjobb tanulási módszer az biztos hogy az, ha az emebr rá van kényszerülve, hogy angolul megszólaljon... ha csak magolgat, tanulgat avval mire elér egy olyan szintet, hogy normálisan beszéljen évek is eltelhetnek, míg ha rá van kényszerülve akkor 3 hónap és már beszél...Én apunál 2 és fél hónapot töltöttem a legtovább, és már nagyon közel voltam ahhoz, hogy folyékonyan beszéljek...megértetni már megtudtam magam (és itt nem jelbeszédről beszélek)....Most újabb 2 hónapig rá lennék kényszerűlve, hogy beszéljek, akkor simán menne...persze ahhoz minden nap kellene a húgommal vagy öcsémmel beszélni, de sokszor nincs hozzá türelmem, mert mellette itt van a gyerek + az időeltolódás is, és mi csak úgy tudunk beszélni, ha itt van este: fürdetnem kell, vacsiztatnom, fektetnem....és közben végig ez jár e fejemben, hogy mennem kellene, most nem érek rá, de nem akarom mondani, hogy nem érek rá, mert segíteni akarnak, és az hülyén venné ki magát: bocsi de nekem mennem kell, majd máskor segíts....
Az igaz mindenki ugy csinalja ahogy jonak latja.
De
Tudomasul kell venni minden orszagnak meg van a maga torvenye , munkavallalasi szisztemaja es az elfogadas mindig olyan szam a bevandorlasra amit be tud vallalni a gazdasaga.
Nem ilyen egyszeru ha valaki csak ugy kijon, es probalkozik es ha nem jon ossze hazamegy.
Nagyon sokan azert jonnek ki mert nem tudnak boldogulni otthon es azt hiszik itt konyebb es mindenuket penze tesznek es elindulnak a vilagba.
A penz hamar fogy , ha talal valami "fekete" munkat az soha nincs agyon fizetve vagy sok esetben kifizetve se, abbol nem lehet almokat kergetni se jovotepiteni csak homokvarat.
LAkni, enni, elni kell es nagyon keves az a "kijovo" akinek meg van, vagy el van teve neki a visszautra is az a par ezer dollarja.
Es
Itt kezdodik a foldonfutova valas.
Nincs lakasra valo penz, osszekoltoznek, betarsulnak szobaberleti lehetosegekbe.....alkalmi munkabol meg csak osszejon talan a kajara valo.....de europaba valo utazasra visszamenesre....nincs mar penz.
Sokan probalnak menni a kovetsegre segitsegert, ami Ottawaba van Torontotol kb 600km sok esetben mar erre sincs penz.
Csaladdal gyerekekkel meg egyenesen katasztrofalis helyzetek alakulhatnak ki.
Ezerszer leirtuk ,hogy se ra, se le senkit nem beszelunk, de mikor az ember ilyeneket olvas ,nagyon meglepodik,mert biztos nem erzekeli a tavolsagot a kiszolgatatottsagot, a bizonytalansagot.
Csak a jo munka dollarert , a boldogulas lehetoseget latja.
Arrol nem is beszelve ,hogy itt is a valsag erosen erzodik, sorban adjak le az embereket ezrevel, akkor feketen munkat talalni ebben bizni es hinni nagy mereszseg, sok esetben mondhatni felelotlenseg.
Atkot szornak a fejemre mikor ilyent leirok, de nem azert irja le az ember mert nem akarja hogy jojjonek a magyarok , meg nem segitenek stb hanem azert hogy a realitast nem szabad figyelmen kivul hagyni.
Canadaban nem lehet csak ugy itt maradni.
Eveket varnak a bevandorlok a magyarok is mire sikerul nekik bevandorolni, es meg igy is van aki abban a hiszemben van, hogy vesz egy repulojegyet es kod elottem , kod utanam hipp hopp es sinen van az elete.
Ha valaki elhagyja hazajat, csaladjat ,baratait nagyon nehez rogonyos utra lep es nincs rozsakkal kirakva ez az ut.
Mindnyajan megszenvedtuk a kezdeti nehezsegket sok embernek van borzalmas honvagya stb.