Képzeljétek: Hódmezővásárhelyen dolgoztam, feleségemmel, boldogok voltunk; minden ment szépen, a cég is haladt, mi is. Februárban (2006), 13-án, 14:10 perckor bekerültem a tévébe, rádióba, stb.: életveszélyesen súlyosan sérülten orsósan keresztülrepültem egy keresztutat. Túléltem, két hónap után már a nyakam sem fájt, persze mindezt a kaszkadőrmutatvány egy légzsák nélküli suzukival tettem meg, ahol a kormány elrepedt, a bekötött bizt. öv kiszakadt a helyéről. No, történt, hogy annyira megviselt a dolog, a hajtás, a kórházi helyzet (tudod amikor nem tudsz felkelni, nincs telefon és egy csapásra megváltozik minden, hozzák a kacsát, ne keljen fel uram sehova se megy maga most, pihenjen), hogy októberben azt mondtam: kimegyek, először azt mondtam, Írországba.
Ferry,
nem tudom, jól látom-e, de mintha valahol itt szakadt volna el valami az életedben - biztos, hogy csak a kivándorlás segíthet? Egy krízishelyzetből kimenekülni nem biztos, hogy megéri - hátha van könnyeb megoldás? Főleg, ha az egészséged sem a legjobb.