Blázser Bozsók versei
- Téma inditó hirokin
- Kezdés dátuma
K
kokojumbo
Vendég
cukormókus cukra magas
vére veres,
sebe varas
lakóhelye
Süveghavas
béka
vére veres,
sebe varas
lakóhelye
Süveghavas
béka
Kanmurit tervez az ifjú vőlegény
Keresztül-kasul túrja a netet
Kebelében ég egy hő remény:
Kihasználni az utolsó hetet.
Egy hét, s meglesz az esküvő
Csinos az ara, okos is, mégis
Lelkében ott egy hang, zendülő:
„Hámból kirúgok ez egyszer én is.
Én is részt veszek végre egy nagy bulin!”
S e percben rálel egy vonzó honlapra:
„Hacukám levetem, s táncolok cukin!
Hívjon, ott leszek akár már holnapra!”
„Holnapra?” Tűz ég az ifjú szemében.
„Írok hát máris, nem lopok én időt
Azt a hacukát, esküszöm, letépem.
Most látok utólszor ily ledér, édi nőt.”
Eljő a holnap, együtt a társaság
Csöngetnek: barátunk izgatott, kisiet
Aztán csak áll – oda a mátkaság?
Szemének alig hisz: ki látott már ilyet?
A táncosnő nem más, mint az ő arája
S nincs rajta más, csak csinos kalapja
Szól a nő: „na, az vessen itt mostan magára
Akinek szólni van erkölcsi alapja.”
S hogy mi lett? Kölcsönös, őszinte megbánás
A fiú esküszik, többé nem lesz ilyen
A lány pedig örül, sőt, mi több, oly hálás
Megmenekült a frigy, és lesz majd szép „igen”.
Visszafogott és csendes az esküvő.
Szóba sem került többé a vad buli
Céget csináltak, táblájuk feltűnő:
Profilunk szolid: vár a HalKanmuri!
hínár
Keresztül-kasul túrja a netet
Kebelében ég egy hő remény:
Kihasználni az utolsó hetet.
Egy hét, s meglesz az esküvő
Csinos az ara, okos is, mégis
Lelkében ott egy hang, zendülő:
„Hámból kirúgok ez egyszer én is.
Én is részt veszek végre egy nagy bulin!”
S e percben rálel egy vonzó honlapra:
„Hacukám levetem, s táncolok cukin!
Hívjon, ott leszek akár már holnapra!”
„Holnapra?” Tűz ég az ifjú szemében.
„Írok hát máris, nem lopok én időt
Azt a hacukát, esküszöm, letépem.
Most látok utólszor ily ledér, édi nőt.”
Eljő a holnap, együtt a társaság
Csöngetnek: barátunk izgatott, kisiet
Aztán csak áll – oda a mátkaság?
Szemének alig hisz: ki látott már ilyet?
A táncosnő nem más, mint az ő arája
S nincs rajta más, csak csinos kalapja
Szól a nő: „na, az vessen itt mostan magára
Akinek szólni van erkölcsi alapja.”
S hogy mi lett? Kölcsönös, őszinte megbánás
A fiú esküszik, többé nem lesz ilyen
A lány pedig örül, sőt, mi több, oly hálás
Megmenekült a frigy, és lesz majd szép „igen”.
Visszafogott és csendes az esküvő.
Szóba sem került többé a vad buli
Céget csináltak, táblájuk feltűnő:
Profilunk szolid: vár a HalKanmuri!
hínár
káprázatos vers, magasra teszi a lécet! 
Tónak alján folyik már a dáridó
három napja szól a zenebona,
van ott minden, amit szemnek látni jó,
mire vágyik egy halnásznép foga.
Asztalon halomban áll az ízes hínár
roskadásig minden tálca
csikóhalpincér kukoricát kínál
ez ám a vendégsereg igazi álma!
Szervező a HalKanMuri társaság,
feltörekvő cégük munkája remek
e lehetőséget kihagyni lenne balgaság,
és a lazacpár vidám frigyre megy!
egérlufi
három napja szól a zenebona,
van ott minden, amit szemnek látni jó,
mire vágyik egy halnásznép foga.
Asztalon halomban áll az ízes hínár
roskadásig minden tálca
csikóhalpincér kukoricát kínál
ez ám a vendégsereg igazi álma!
Szervező a HalKanMuri társaság,
feltörekvő cégük munkája remek
e lehetőséget kihagyni lenne balgaság,
és a lazacpár vidám frigyre megy!
egérlufi
Zeng az erdő, hangos a rét
Cincogi úr issza sörét.
Egérfalván Vursli-buli,
Ropja a kis Cickány Juli.
Zsákbafutás,lángos evés
Sajtlopás és macskaverés.
Egérlufit fújják sorban,
Pancsikolnak a jó borban.
Semmi cicóóó,Kitekattusz
Repül feléd szúrós kaktusz.
Türelmesen várd ki sorod,
S kezdődhet az "egér"-torod...
libikóka
Cincogi úr issza sörét.
Egérfalván Vursli-buli,
Ropja a kis Cickány Juli.
Zsákbafutás,lángos evés
Sajtlopás és macskaverés.
Egérlufit fújják sorban,
Pancsikolnak a jó borban.
Semmi cicóóó,Kitekattusz
Repül feléd szúrós kaktusz.
Türelmesen várd ki sorod,
S kezdődhet az "egér"-torod...
libikóka
A polipok szerelméről még nem sokat hallottunk,
víz alatti életükről csak keveset láthattunk.
Van nekem egy jó barátom aki onnét megszökött,
Hínár Jenő, orrpolip Ő s bigámista a lökött…
Halvérére rácáfolva éjjel-nappal udvarolt,
gyüjtögette az arákat s „karjaival” biz’ tarolt.
Nagy háremet hagyott hátra, vérző szívű lányokat,
nem kerget már több kalandot, csak a színes álmokat…
bábszínház
víz alatti életükről csak keveset láthattunk.
Van nekem egy jó barátom aki onnét megszökött,
Hínár Jenő, orrpolip Ő s bigámista a lökött…
Halvérére rácáfolva éjjel-nappal udvarolt,
gyüjtögette az arákat s „karjaival” biz’ tarolt.
Nagy háremet hagyott hátra, vérző szívű lányokat,
nem kerget már több kalandot, csak a színes álmokat…
bábszínház
Bábszínházban gyűl a tömeg, zsibongnak a gyerekek,
sok kis pajkos csitri csikó nyelvecskéje megered.
Izzó szemek, szálló loknik, teljes már a hangzavar.
nem tudni, hogy melyik gyerkőc izgalmában mit akar.
Aztán sötét ereszkedik a zajongó nézőkre,
aprót kondul egy kisharang, figyelmez a félötre.
Csend üli meg a teremnek valamennyi szegletét
mint mikor a templomunkban felhangzik a szentbeszéd.
Elbűvölten koncentráló, álmélkodó kislányok;
rosszalkodó, nemtörődöm gyerekeket nem látok.
s felbukkan az első rongybáb a paravánnak oldalán
az egy apró pocok, cickány vagy egy kisegér talán?
Igen, ő egy apró bajszos, fürgelábú kisegér,
múzeumnak padlózatán minden lyukba belefér.
Siet, szalad, rohan, inal megnézni a világot,
jééé, amott egy fehér macska, hát ilyet meg ki látott?
Ennél nagyobb izgalom csak a székekben látható,
ficánkoló pöttöm pannik szorongása átható.
Szurkolnak az egérkének: - Jaj, csak baja ne essék!
Cicamama kérjük szépen, karmolni most ne tessék!
Véget ér az előadás, a lámpák újra kigyúlnak,
de a fénylő gyermekszemek csillogása nem szunnyad,
újra vígan csacsognak ők, mesélik, hogy mit láttak,
nézni őket csupa derű, még a szemen is könnybe lábad.
Nosza, gyerünk, menjünk haza, volt egy káprázatos napunk,
ha sietünk még ott a sarkon vattacukrot is kaphatunk.
Ne félj pöttöm, jövünk újra, látsz még számos szép csodát,
anyatejjel szívd magadba a kultúránk hódolatát!
borzaska
sok kis pajkos csitri csikó nyelvecskéje megered.
Izzó szemek, szálló loknik, teljes már a hangzavar.
nem tudni, hogy melyik gyerkőc izgalmában mit akar.
Aztán sötét ereszkedik a zajongó nézőkre,
aprót kondul egy kisharang, figyelmez a félötre.
Csend üli meg a teremnek valamennyi szegletét
mint mikor a templomunkban felhangzik a szentbeszéd.
Elbűvölten koncentráló, álmélkodó kislányok;
rosszalkodó, nemtörődöm gyerekeket nem látok.
s felbukkan az első rongybáb a paravánnak oldalán
az egy apró pocok, cickány vagy egy kisegér talán?
Igen, ő egy apró bajszos, fürgelábú kisegér,
múzeumnak padlózatán minden lyukba belefér.
Siet, szalad, rohan, inal megnézni a világot,
jééé, amott egy fehér macska, hát ilyet meg ki látott?
Ennél nagyobb izgalom csak a székekben látható,
ficánkoló pöttöm pannik szorongása átható.
Szurkolnak az egérkének: - Jaj, csak baja ne essék!
Cicamama kérjük szépen, karmolni most ne tessék!
Véget ér az előadás, a lámpák újra kigyúlnak,
de a fénylő gyermekszemek csillogása nem szunnyad,
újra vígan csacsognak ők, mesélik, hogy mit láttak,
nézni őket csupa derű, még a szemen is könnybe lábad.
Nosza, gyerünk, menjünk haza, volt egy káprázatos napunk,
ha sietünk még ott a sarkon vattacukrot is kaphatunk.
Ne félj pöttöm, jövünk újra, látsz még számos szép csodát,
anyatejjel szívd magadba a kultúránk hódolatát!
borzaska