Jól áll Fancsal Fedoron a fájin ferencjóska.
Azt mondja, kellene neki egy teleszkóphal.
Mondja nagy izgatottan:
"Megnézném a csilagokat"
Úgy látom, nála kikapcsoltak, igen kelekótya.
Nem hiszek a babonában, meghaladott ócskaság, éljen az ész, a ráció - és sutba véled, hitvilág. A majré nem mételyez, és nem ül tort a sorsomon, Legalábbis eddigelé – mindjárt le is kopogom…
Nem értek a fröccsöntéshez, nehéz róla verset írni -
Keresem a rímeket, de jobb szeretnék inkább sírni…
Miért nem jut eszembe egy frappáns pár sor, gondolat?
El is megyek kávét inni, s hagyom a vers-gondokat.
Volt barátom immár köd lett, köztünk nincsen dicső nexus ...
Mely nyelv lenne közös véle, vajon melyik dialektus?
Hogy önthetném szóba mindazt, mi lelkem egyre bántja, nyomja
Napfénytelen életemnek legsötétebb vádló gondja.
Nagy buli van Kovácséknál, a táncot is riszálják,
Egyszer csak a légen át repül egy kristálytál.
"Lekérés nincs!"
"Szemét Félix!"
"Már látom a szemed alatt a szivárvány liláját!"
Hathetes bableves volt tegnap vacsorára,
Emlékszem még anyósom ferde vicsorára.
Aludni sem tudtam, a gyomrom háborgott,
Emeltem a kezem, ... de anyósom nem volt ott.
Az asszony már egy ideje folyton ostromolgat,
Kéne neki karácsonyra egy csicsás cobolyboa.
Benéztünk az üzletbe,
Az árára nézek csüggedve:
"Drágám, megfeküdte a tyúkagyadat a bolondgomba?!"
Takács úr messzire utazik majd reggel,
felesége meglepi finom babfőzelékkel.
Mindketten megesznek
este rengeteget -
s búcsúznak egymástól szagos füstjelekkel.
Pistike mutatja füzetét, szemeit csillantja.
Tatítónéni szomorúan a fejét ingatja.
"Mi ez a paca, édes fiam?
Úgy látom, nem ételminta."
"Natasa néni kérem, elcsúszott rajta egy tintahal!"
A szobánkban felvirradt a reggel.
Nézem a Kedvest, álmos tekintettel
egy kósza sugár végigfut a haján
ezer és ezer szép napunk után
egy újabb kezdődik: Vele, szerelemmel.
Akarsz látni netán holdbéli tájat
Semmi akadálya mutathatok párat
Ez itt nem oázis, a nap itt nem ragyog
Porral telve tüdőm, a teve én vagyok?
Itt minden sivár, szikes vagy kietlen
Tengetem napjaim kutyaként kiverten
Várom a holnapot a tavasznak hírnökét,
Unottan csókolom Buddhának köldökét.
Elindul a templom felől a komor harangzúgás,
Mi a jobb a világon a finom marhahúsnál?
Ekkor elköltöm ebédem,
Hájam nevelem serényen.
Krumplipüré, savanyúság. Jó sors ez a sanyarúság!
A szerelem boldog nagyság, Holdbéli bűv' súlytalanság,
Lebegés a való felett,
ha véget is ér ... el ne feledd.
Szeretet lészen belőle
Megbecsüli, ki nem dőre.
S ha így érsz fel a hegytetőre
Nem leszel már soha pőre.
Mondtam már neked nem egyszer, nem kétszer
Borzasztóan néz ki rajtad a testékszer
Csinosból rút leszel, a báj tova illan,
Ne haragudj, de inkább leoltom a villanyt!
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.