Elhervadt a bodzavirág, változik a természet,
elhervadt a szívem álma, az hogy miért ne kérdjed.
Jön majd tavasz, madárhívó, de én csak itt benn kuksolok,
érzéketlen embereknek tudom ez nem nagy dolog.
De kinek szíve van a jóra, szépre, talán bizony megérti,
alig egy-két napos virág friss bimbóját letépni,
búfakasztó keserű sors, az élet cudar fintora
és nem olyan illékony dolog, mint a lepkék hímpora.
Minden baljós vers dacára zúgjanak a fanfárok,
legyünk bátran önfeledtek, hiszen bőven van rá ok.
Éljenezzem minden élő, harsogjon a harsona,
s legyen ez a vidám fórum a költészet, s a dal hona.
Ó de hányszor szerettem vón felsikoltni örömmel,
gratulálni tiszta szívvel, cirógatni körömmel,
dicsérni a sorok szavát, magasztalni nagy vígan,
de nekem ez már régen tiltott, ... sőt ezt sem én írtam.
péklapát