Blázser Bozsók versei

Csobban a dzsunka a zöld színű vízben,
megzavart szárcsa félőn csipog.
Előfordult ez már megannyi ízben,
zokogni érte senki se fog.

Álmodó természet - bántják ahol érik,
nem hagynak neki nyugtot soha.
A szépséget immár dollárban mérik,
rohanunk egyre, csak tudnánk hova!

szájtáti
 
Ádám, a szájtáti ebédhez telepszik,
Nagyevő rágóművész, sokan így ismerik.
Nyeli a sajtgaluskát,
Félre az almacsutkát.
Sajnos, az ádámcsutkát nem róla nevezik.

házisárkány
 
Hegyen innen, dombon túl,
hol gyakorta bősz vihar dúl,
és buján nő a báli páfrány,
ott lakik egy házisárkány.

Ruhája nyűtt, koszos dirndli,
modora akár a smirgli
Haja kócos, bőre petyhüdt,
furán mutatunk bíz' együtt.

De nem akarom leszólni én,
szegény rút és annyira vén,
hogy csak szánni lehet érte,
iszonyúan csontos térde!

Mikor rámnéz megfagy vérem,
át is villan rajtam éltem.
Nem leszek már sosem dékán!
Eszem? Csak mint toll a békán!

ingovány
 
Ne menj arra, mert veszélyes
Igaz, van fa, terebélyes,
De ha elnyel az ingovány
Ez a rút bűzös posvány
Csak kiabálsz, de senki sem hallja,
Akkor pedig gondolj arra,
Mondtam én, hogy ne menj arra.



hegedű
 
Menekülök nappal s éjjel,
de Ő üldöz nagy-nagy kéjjel.
Amint elkap végez velem,
már megőrjít a félelem.

Csodás éltem odahagytam,
a ruhám is elszaggattam.
Bőröm durva, arcom véres
nem én, hanem Ő a vétkes!

Persze senki nem hitt nekem,
elzavartak, nics itt helyem.
Ingoványban tapos lábam
itt kóválygok a mocsárban...

De csitt ,egy hang engem szólít
a fény s a hegedűszó elbódít.
Lassan, lágyan megölelnek
s felhők fölé felemelnek...

kereszt
 
Cipelem, cipelem, súlya mint a só,
nem szabadít meg tőle csupán a koporsó.
De vidám is vagyok, zeneszó a lelkem
Berkenye lankáin van egy csöppnyi telkem.

Ha néha egy kutya mogorván rámugat
tudom ez is csak jel, mi szelíden rámutat:
társak vagyunk az élet borongós térfelén,
hogy Ő mitől szenved lám mégse kérdem én.

Mert a magány elválaszt, és szirteket emel,
ha nem vigyázol kellőn élve temet el.
Ezért hát dalolj míg lehet, bontsd ki szirmaidat
ne görcsölj komám, de feszítsd inaidat!

Mutasd a világnak, a felhő átmeneti
és aki kitartó, jutalmát átveheti.
Mert ami örök az nem más, mint Róma,
mást gondolni hidd el balgaság volna.

Talán az évek során beszűkült véredényem,
de azért még mindig az a véleményem,
hogy bár a kotta adott, mit követni kell
de beszúrható oda egy parányi jel,
módosítható egy fél hanggal a dallam.
Játszd újra Sam! Engedd, hogy halljam!

Ugye mennyire más így? Több a harmónia!
Ki remélte volna? Minő melódia!
S lám, ez a pár taktus többé már nem ereszt
pedig az előjegyzés csak egy parányi kereszt!

gombapörkölt
 
Kerekerdő közepében nagy a dínom-dánom,
aki számít mind ott mulat a Farsangi bálon.
Álarcosok vonulnak fel kezdődik a verseny,
Medve Ede épp lehuppant : a kifutó keskeny!

Leóna az oroszlánhölgy új topjában pózol,
Hód Nimród, a cickányleány bájainak hódol.
Gaz Ellának csábos tánca sokakat lenyűgöz,
de szerelme Zebra Csaba, mindenkit elüldöz.

A mulatság közepette sokan megéheztek.
Gödény Szörény éttermében jókat ittak s ettek.
De mi történt? Zeng a tisztás, jajgatástól hangos,
Fáj a hasam, gyomrom görcsöl, futok a bokorba,
mi okozta rosszullétünk? úgy hiszem a gomba...

Gombapörkölt volt az egyik főfogás az étlapon,
de "szarvas" helyett "bolond"került bele e napon!
Szerencsére itt mulatott Uhu Huba doktor úr
s aszisztense Röfi Fifi, kivel épp dúlt a "lamúr"...

Hívták hamar Ele Fáncsit,"gyomormosó"doktornőt,
s gyógyítottak azon nyomban minden földön fetrengőt.
Végtére is szerencsésen végződött a jelmezbál,
ezután csak húst eszek én, nem kell holmi: vega-tál...

cintányér
 
Gitárok, billentyűs, dobok és cintányér,
Zenei együttest alapít Kis Kázmér.
Próbálnak keményen,
Szól a hang aképpen,
Mintha csak sírna egy repedő vaskondér.

akkordbér
 
Ronda szó az akkordbér,
sokkal szebb a fakordé.
Esetleg a latorvér,
netántán a lavórszél.

Kiáltottam manóért,
elküldtem őt bagóért.
Bajuszomon haló dér,
combom alatt fakó térd.

Kérlek, hogy a savót mérd,
mert beköszönt a maró tél,
és az nem egy valós cél,
hogy minden fickó zakót kér!

konkoly
 
Az ő nékem, ami búzának a konkoly,
Amint ruhák között tenyészik a díszmoly.
Szívem rab lett, ama láncok között fogoly,
Bábut dróton mozgat kinek neve Iboly.

Hangja mélyen zörgő akár durva ráspoly,
Esze oly hatalmas, székek közt a zsámoly.
Székre nem is ülhet, azon szinte szétfoly,
Akár ama folyó melynek neve Ompoly.

Versengtünk kezéért, üres volt az élboly,
Én lettem a győztes, ez már szinte téboly.
Öngyilkos leszek én, hol van itt egy pisztoly?

Mikor rágondolok torkomon a sikoly,
Nincs már több ilyen rím, üres lett a tarsoly.
Szonettem már kész lett, szándékom volt komoly.

páholy
 
Páholy az én életem,
honnét már csak nézhetem,
a sorsomnak vonata,
miként robog el, tova.

Kezemben ezért csupán,
markolom jegyem sután,
vissza nem szól, csak oda,
nélkülem tűnt el, tova.

Utazóból így lettem
néző, ki tehetetlen.
Páholyom egy kaloda,
nem vezet út el, tova.


ámokfutó
 
Rettenetes álmot láttam,
lúdbőrözött tőle hátam.
Megjelent egy vad gazfickó
- szülőhelye San Francisco -
kergetett át hét határon,
(...meddig tart még ez az álom?),
míg egy ágban hasra estem,
be is lilult tunya testem.

Aztán jött egy zord apáca
kezében mogyorófa pálca
Suhogtatott jobbra-balra,
felkergetett egy nagy falra.
Amint ottan ücsörögtem
zaj keletkezett fölöttem,
az égen feltűnt három UFO
s lett belőlem ámokfutó.

Azóta is szaladok ám -
kicsit fáj már dagadt bokám,
de pihennem még nem lehet,
lidércálmom eltemet.

lebernyeg
 
A diliházban nagy a zsongás,
kereszttűzben van a portás.
Megszökött egy elmebeteg,
mi rajta volt: egy lebernyeg.

Kérdezgetik szegény őrt,
látta-e a csont és bőrt?
Aki anorexiás és hüle,
kicakkozva egyik füle.

Látott ő valami hasonlót,
de azt gondolta: vizigót.
Bár, ahogy ezt hallom éppen,
normális-e? - erősen kétlem.

potyesz (has)
 
Manapság oly sokan említik a fogyózást,
De e szó, úgy nézem, nem tesz rám mély benyomást.
Mert az én étrendem már marad csak klasszikus:
Szárazbab levesben, sok kenyér és füstölthús.
Szeretem a hasam, dagadjon csak a potyesz,
Úgy nézzek talán ki, mint profilból a notesz?

főzelékrajongó
 
Variációk

I.
Főzelékrajongó lettem én,
Ám nem oly vicces e költemény.
Semmi mosoly,
ez most komoly!


Saláta, borsó, répapüré,
bármi jöhet ide befelé!
Beburkolom,
kitunkolom.



II.
Minap disznóvágáson jártam,
malac belét kifordulni láttam.
Én, a megrögzött húsfaló,
így lettem főzelékrajongó.


kultúrsokk
 
Glázserffy Bozsóka, az acélhomlokú,
Tudását övezi zöld babérkoszorú.
Gyöngybetűk serege, akár a búcsusok,
Ömlenek belőle, nagy hitre buzdulók.
Stílusa karcoló, pennája könnyen száll,
Símogat szép szava, néha meg dörren, fáj.
Elefántcsonttorony, elegáns kultúrsokk:
Ezernyi év múlva versei kultuszok.

giccsdömping
 
Erdő mélyén kis házikó, az út oda kacskaring,
Kertitörpék körülötte, valóságos giccsdömping.
A szobában bányászlámpa,
Az asztalon piros alma.
Hófehérke öreg korát pácolja e szép fíling.

Nílus
 
Hömpölyög a lusta Nílus,
benne ötven krokodílus
várakozik turistákra,
ők lesznek ma vacsorára!

pribék
 
Nőnapra

Minden bájos lénynek
Kik nem ártanak légynek:

Kívánok szívemből sok-sok szeretetet,
és higgyétek el nem vagyok elmebeteg,
ha azt mondom legyetek bátran magasztalva -
Álljatok fel büszkén fiktív nagyasztalra.

Legyetek méltatva, de ne csak ezen napon;
jutalmatok legyen buja virág-vadon.
Szerető társ fogja kezetek melegen,
éltetek meghitt, sőt mosolygós legyen.
A gondok távozzanak, napfény süssön rátok;
ha szemetekbe nézek mindig csodát látok.

Látom a kalászok ringó kecses táncát,
estéli hangotok bódító varázsát.
Látom ahogy tartjátok gyermeketek kezét,
kínnal fogjátok le szülőtöknek szemét.
Ahogy dolgoztok, és töritek magatok;
egybefolynak a szürke hétköznapok.

Hát rázzátok le nyűgét a monotóniának,
mutassatok fügét akárki fiának,
ki azt hiszi balgán könnyű nőnek lenni
vacsorát főzni és gyereket nevelni,
este odaadón bebújni az ágyba,
miközben néha majd legyűr a nátha.

Nem maradt más hátra, elköszönni végleg,
integetni feléd, hátha Te is érted.
Az élet nekem csak annyit hagyott,
kívánni boldog, sőt BOLDOG Nőnapot!
 
Megható, szép a versed; hálánk üldöz,
Nem megyünk csőstől, ne rémüldözz!<O:p
De tudod jólesik a női nemnek,
<O:pHa néha a helyünkön értékelnek.
<O:pEzer köszönet a kedves szókért,<O:p
A valóságtükröző sok-sok bókért.<O:p
Ha a férfiaknak nincs is naptári ünnepük, <O:p
Azért mi nők őket tiszteljük, becsüljük.<O:p
Nem érnénk semmit nélkülük,
<O:pMint ahogy ők sem nélkülünk!:)
 
Oldal tetejére