Cikk: Alig várják a szülők, hogy kirepüljön a gyerek?

De... nagyon szuper -lenne- egy kreatív szoba, varró szoba stb. kialakítása is:D.....de mire kialakítható lenne megvénülünk:( és kinek kreatívoskodjunk:confused:, vagy ismét gyerekszobára van szükségünk, mert gyakran (hála) vigyázz ránk az unokánk:wink: Komolyra fordítva a szabadsággal tudni kell élni! Nincs űr, csak más élethelyzet és rajtunk, anyákon, szülőkön áll hogyan gazdálkodunk a gyerekmentes éveinkkel.kiss
 
Egyéni tapasztalatom szerint azért mégis hosszú folyamat, nálunk ez öt év. Amikor elkerültem egyetemre, az első évben csak egy polc alakult át, következő évben az íróasztalból számítógép asztal lett, majd persze a garázsba kerültek bizonyos személyes dobozok, és az utolsó év: bekerült a vendégágy.
 
Nem mostanában történt, van 8 éve annak, hogy a középső lányom kirepült a családi fészekből. Kb. egy hét, amíg kifestettük, majd bebútoroztuk. Olvasó Tv és internet szoba lett. Már vagy 2 hete berendeztük, amikor betoppant a lányom. Teljesen ledermedt attól, hogy a volt szobáját milyen hamar átbútoroztuk. Ilyen sürgős volt? kérdezte és teljesen elkeseredett. Én meg csak néztem, hogy mi baja van. Akkor leültünk megbeszélni, hogy el kell fogadnom, hogy a saját életedet éled, és ezért egy új funkciót kellett adnom a szobának. Emlékezz rá, hogy amikor a nővéred férjhez ment, akkor is az történt, hogy a húgodnak ízlése, és igénye szerint rendeztük be a szobáját. Nem kell vissza sírni a szárnyra kelőt, hagyni kell, hogy élje a saját életét. Te mire számítottál? Erre nem szólt semmit.
 
Egy kicsit távoli még, de az biztos,hogy nekik is élni kell a saját életüket, mégha ezt nekünk szülőknek nehéz is megemészteni.
 
Nálunk mindenkinek külön szobája van + 2 vendég szoba. Van egy kis edző terem is a pinyóba, így elképzelni sem tudom mit csinálok majd a gyerekeim szobájából. Megtartom az unokáimnak.
 
Teljesen normális dolognak tartom. Akár elismeri valaki, akár nem, a gyermeknevelés rengeteg lemondással jár a szülők részéről! Szinten minden esetben a gyerek érdekei kerülnek előtérbe, a szülők úgy alakítják az életüket, hogy az a gyereknek a legjobb legyen. Miután a szülők tisztességgel felnevelnek egy, két, esetleg több gyereket, igazán megérdemlik, hogy a gyerekek önállósodása után kicsit ők is "önzőek" legyenek, és úgy alakítsák az életüket, illetve az otthonukat, hogy csak és kizárólag magukra gondolnak :p
 
Én már azt is sajnálom, hogy este nem totyog át a szülői hálóba... de belátom, sokkal kényelmeseb mindenkinek. Valószínű így lesz ez majd 10-15 év múlva is: elengedni szeretettel a szeretteinket, amikor arra szükségük van. DE nem könnyű ez!!!
 
A mi fiúnk egyáltalán nem akar repülni, pedig már 33, és nagyon jól érzi magát. Kissé már unjuk.
 
Két lányom van, az apjuk szerint minél hamarabb legyenek önállóak, ha kirepülnek akkor nekik mindig lesz egy szabad szoba!
 
Oldal tetejére