Nincs is annál felemelőbb pillanat, mikor két nap eltelte után az ember kiszedi a sütőből a remélhetőleg nem túl összeégett szerencsétlen szárnyast, és miután már mindent és mindenkit máshol szeretne tudni, utolsó erejét összeszedve még mosolyogni is próbál a tálaláshoz, legfejebb a következőt kapja a fejéhez:
- Hát igen, finom, egy kis só azért még kellene.... és ugye nem akarod azt mondani, hogy azért vettél ekkora pulykát, hogy egy héten át ezt együk?
Ilyenkor jut az eszembe Mr. Bean ideillő bohózata a Karácsonyi készülődésről, mikor beragad az órája, aztán a feje is.