A Kanadában élő Dawn Wickhorst – aki fotósként dolgozik – 2019-ben döntött úgy, hogy béranya lesz, azt követően, hogy szembesült azzal, mennyi pár küzd a gyermekvállalás nehézségeivel. A jelenleg 33 éves nő – aki egyébként ötgyermekes édesanya – eddig két alkalommal segített azonos nemű pároknak abban, hogy családot alapíthassanak.
Dawn elmondása szerint a béranyaság rendkívül pozitív és felemelő élmény volt számára, ugyanakkor nem volt nehézségektől mentes. Miközben öt saját gyermekéről gondoskodott, a terhesség tipikus tüneteivel – például hányingerrel és hátfájással – is meg kellett küzdenie. A legnagyobb megpróbáltatást azonban nem a fizikai kellemetlenségek, hanem az érzelmi elszigeteltség jelentette. Felidézte, hogy gyakran egyedül ült a várótermekben, csendben dolgozta fel az erős érzelmeket, majd hazament, és folytatta a mindennapi teendőit.
Dawn szerint a folyamat során gyakran érezte magát magányosnak, ezért azt tanácsolja mindenkinek, aki béranyaságon gondolkodik, hogy mindenképp építsen ki erős támogató közösséget maga körül.
A nő arról is beszélt, sokan azért nem vállalnak béranyaságot, mert úgy gondolják, nem tudnák elengedni a babát, de Dawn hangsúlyozta, aki ebbe belevág, az pontosan tudja, tisztában van vele, hogy valójában nem ő a gyermek szülője.
A baba átadása az örömtől meghatódott szülőknek számára inkább megható és szép pillanat volt.
Fontos tudni, hogy Kanadában a béranyák anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülhetnek, így Dawn mindkét alkalommal mindenféle haszon nélkül vett részt a folyamatban. Bár a gyermek átadása nem okozott számára különösebb nehézséget, elismerte, hogy a béranyaság lezárulta után mégis megjelenik egyfajta gyászérzés, hiszen hónapokon át az életének középpontjában állt egy cél, amely egyik napról a másikra véget ért.
Dawn ennek ellenére egyáltalán nem bánja, hogy kétszer is béranya volt. Úgy véli azonban, sokkal több támogatásra lenne szükség, például kifejezetten béranyáknak szóló csoportokra és szolgáltatásokra, hogy azok, akik ezt az utat választják, ne érezzék magukat egyedül.
Gerber Petra
Dawn elmondása szerint a béranyaság rendkívül pozitív és felemelő élmény volt számára, ugyanakkor nem volt nehézségektől mentes. Miközben öt saját gyermekéről gondoskodott, a terhesség tipikus tüneteivel – például hányingerrel és hátfájással – is meg kellett küzdenie. A legnagyobb megpróbáltatást azonban nem a fizikai kellemetlenségek, hanem az érzelmi elszigeteltség jelentette. Felidézte, hogy gyakran egyedül ült a várótermekben, csendben dolgozta fel az erős érzelmeket, majd hazament, és folytatta a mindennapi teendőit.
Dawn szerint a folyamat során gyakran érezte magát magányosnak, ezért azt tanácsolja mindenkinek, aki béranyaságon gondolkodik, hogy mindenképp építsen ki erős támogató közösséget maga körül.
A nő arról is beszélt, sokan azért nem vállalnak béranyaságot, mert úgy gondolják, nem tudnák elengedni a babát, de Dawn hangsúlyozta, aki ebbe belevág, az pontosan tudja, tisztában van vele, hogy valójában nem ő a gyermek szülője.
A baba átadása az örömtől meghatódott szülőknek számára inkább megható és szép pillanat volt.
Fontos tudni, hogy Kanadában a béranyák anyagi ellenszolgáltatásban nem részesülhetnek, így Dawn mindkét alkalommal mindenféle haszon nélkül vett részt a folyamatban. Bár a gyermek átadása nem okozott számára különösebb nehézséget, elismerte, hogy a béranyaság lezárulta után mégis megjelenik egyfajta gyászérzés, hiszen hónapokon át az életének középpontjában állt egy cél, amely egyik napról a másikra véget ért.
Dawn ennek ellenére egyáltalán nem bánja, hogy kétszer is béranya volt. Úgy véli azonban, sokkal több támogatásra lenne szükség, például kifejezetten béranyáknak szóló csoportokra és szolgáltatásokra, hogy azok, akik ezt az utat választják, ne érezzék magukat egyedül.
Gerber Petra
