Ezoterika

Önigazolás helyett öngól

Egy tipikusan materialista, "spiritualitás-ellenes" írás (rémisztő címe:"Technicizált spiritualitás, avagya modern okkultizmus kulturális szemanti-
"A felszabadulás, ami a tudás megszerzése, a természet megismerése révén történik, egyben az ember öntudatra ébredése is. Vagyis a Felvilágosodás (s vele a tudomány) alapeszméi nem mások, mint a régi gnosztikus-hermetikus eszmék deszakralizált, profanizált leszármazottai.



Az antik gnosztikus-hermetikus szemlélet tehát - amint arra az előzőekben már tettünk utalást - nem csupán az európai ezoterikus irányzatoknak az őse, hanem a tudományé is, amely eredet annak történetében is világosan megragadható. Így például a modern fizika közvetlen előzménye a magia naturalis, amelynek bűvészkedései akkoriban javarészt varázslatnak számítottak, persze a mai tudománytörténet felfogása szerint kezdetleges tudományos kísérleteknek. De amiért a példa igazán figyelemreméltó, az a szemléletmód rejtett szemantikai azonossága. Amely szemléletmód a kutató, "Isten titkait" kifürkésző, illetve azt megszerezni akaró, s ezzel a világon és a természeten uralkodni vágyó emberé. A gnosztikus szemléletmódban éppen ezért sokáig együtt van a mágikus-ezoterikus és a kutatótudományos:



Giordano Bruno hermetikus filozófus és mágus,

Newton és Leibnitz pedig rózsakeresztesek.



Ez utóbbiak tudományos eredményei is javarészt a misztikus titok lázas keresésének, Bruno mágikus és Newton alkímiai kutatásainak, illetve panszófista-teozófus kontemplációinak köszönhetők. A rózsakeresztesek után kutató Descartes pedig - csakúgy, mint a régi alkimisták - bizonyos filozófiai inspirációit egy olyan többrészes álomból nyerte, melyeket még huszonhárom évesen, vándorlásai közben, zsoldoskatonaként álmodott. A nagy tudós álma (vagy álmai) misztikus megismerésként fogható fel, méghozzá a szó hagyományos értelmében. Arról nem is szólva, hogy ezek az álmok konkrétan az alkímiából ismert szimbólumokkal voltak átszőve. Ez az esemény indított el azután egy világraszóló tudományos felfedezést."

"Giordano Bruno hermetikus filozófus és mágus,

Newton és Leibnitz pedig rózsakeresztesek.

A rózsakeresztesek után kutató Descartes pedig - csakúgy, mint a régi alkimisták - bizonyos filozófiai inspirációit egy olyan többrészes álomból nyerte..."

Hát nem semmi. Hiába, azért "tudatalatt" az igazság csak felszínre bújik

http://hps.elte.hu/~km/TECHNIC.pdf (az idézet a 19. oldalról van)

Már így is betegek az emberek,annyiféle vírusbetegség van,nem tudják gyógyítani őket,húsevő baktérium,miegymás,akkor majd nem vírus-és bacillusgazdák lesznek az emberek,hanem holtak.

Az Aids miért is terjedt el?

Milyen a szeretet lélek nélkül? Hát csak testi,és fertőző...

Köszönet a pornoiparnak is többek között,sokat tesz az emberekért...

Nekem az az érzésem, hogy a legtöbb virus mögött egy komoly labor áll!

a néger fajt is egy virussal akarták amerikában kirtani, de nem jött össze, majd létrejött az ebola, ami az afrikai fajt kezdte tizedelni, majd a sárga fajt a madáinfuenza, ami hirtelen abbamaradt, most a H1N1, ami szintén elég komoly labor munka, az aids meg a homoszexuálisokat célozta meg.

Itt inkább az emberi gonoszság áll a háttérben, de sajna egyezik azzal a folymattal, hogy nagyon sok embrenek távoznia kell a dimernzióváltás idejére, és erre a legalkamsabb egy virus.

a spanyolnáthában többen haltak meg, mint a két világháborúban összesen!

Minden Ember más és más...

Minden Ember egy külön "világ"! Ahány Ember, annyi féle személyiség - épp ezért a gondolatok, a szavak, a tettek/események is másképp hatnak az egyik emberre és másképp másokra.
Az emberek sokszor egymáshoz hasonlóan reagálnak egy adott dologra - de gyakori az is, hogy teljesen ellentétes reakciót vált ki egy másik adott dolog az egyik emberből, mint a másikból.
Szeretjük, ha jól bánnak velünk, de ez a "jól bánás" is különbözhet számodra és számomra. A különbség lehet akkora is, hogy egymással teljesen ellentétes dolgokat tekintünk jó bánásmódnak.

Pl.: Vannak olyan Emberek, akik szeretik, ha megsimogatják Őket, míg mások nem szeretik azt sem, ha hozzájuk érnek. Vannak, akik szertnek sokat beszélni, míg mások azt szeretik, ha keveset beszélhetnek. Sokan szeretnek egyedül lenni - mások el nem bírják viselni az egyedül-létet még rövid időre sem. Van olyan Ember, aki szereti a zenét hangosan hallgatni - más pedig csak a lágy, halk zenét kedveli és nagyon zavarja a hangos zene.
Az Emberek különböző módokon látják a világot, különbözően érintenek minket ugyanolyan hatások + mást és mást jelent számunkra egy adott gndolat, mondat, vagy esemény. Ezt Marcsi barátnőm 8 éves kisfia úgy fogalmazta, hogy "Annyi univerzum van, ahány ember!" (Mi pedig csak tátott szájjal figyeltük, hogy honnan tud ilyen dolgokat.)
Az önmegismerés útján - és az Ember megismerése útján mindig is próbált az Ember "sablonokat" találni. Mindig keressük a kategóriákat, a személyiségtípusokat, a "skatulyákat", amikbe bele tudjuk tenni az egyént: magunkat, a párunkat, a gyerekeinket, családtagjainkat, a barátainkat, a munkatársainkat.
Sok hasznos megfigyelés áll rendelkezésünkre ezek kapcsán - de nincs egyetlen olyan Ember sem, aki teljesen beleillik bármelyik típusba - legyen az egy asztrológia szerinti alaptípus, vagy más rendszer szerinti alaptípus.
Az alaptípus jellemzőit viszont - nagyon jól használhatjuk arra, hogy megismerjünk egy Embert: magunkat, vagy mást. Ha minden alaptípusból kiválogatjuk az egyénre jellemző vonásokat, akkor már tudunk egy teljes képet kapni egyes Emberről.

Pl.: A TAROT 22 nagy arkánumának tanulmányozásával is szert tehetsz mély önismeretre és mások személyiségét is megismerheted a segítségével. A 22 lap mindegyikéből kivéve egy-egy szeletet - megismerhető egy ember. Más lesz ez az arány Nálad - és más nálam...
VAGY: Az Emberek arcában is, tenyerében is benne van a teljes személyisége - és minthogy minden ember más adottságokkal rendelkezik, különbözik az arcunk és különbözik a tenyerünk is.
VAGY: A homeopátia is személyiségtípusok szerint választja ki a megfelelő szert - és ha jól meghatározott a személyiség, akkor az Ember minden problémáját, betegségét gyökerestül képes megszüntetni az adott szerek együttes használata. Erről meg tudsz nézni egy rövid film-bejátszást, ha elindítod a következő videót a lejátszó jelre kattintva:


Azért érdemes többféle dolgot megismernünk a témában, hogy minél jobban megismerjük magunkat - és másokat. Az egyik módszerből megértünk néhány szempotot; néhány jellemvonást - a másikból másokat. Minél több módszert ismerünk meg, annál közelebb jutunk a teljes megértéshez.

Miért jó, ha ismerjük magunkat, vagy másokat?

Ha ismered MAGad, akkor tudod, hogy mi az, ami Neked való - nem kezdesz bele; nem folytatsz számodra előnytelen tevékenységet; nem erőltetsz MAGadra semmit, amit nem kellene!
Ha ismered a párod, a gyereked, a szüleidet...stb..., akkor nem vársz el Tőlük olyat, amit Ő nem tud megtenni - vagy meg tudja tenni, de ha megtenné, feladná Önmagát.
Nem küldöd például a művész beállítottságú gyerekedet Jogi Egyetemre - mert tudod, hogy el tudná végezni a kedvedért, de lelkileg "belehalna", hogy nem azt teszi, amire született.
Nem várod el a párodtól, hogy otthon üljön a "szoknyád szélén" - mert tudod, hogy az irántad érzett SZERetetből megtenné, de "halott" lenne a lelke, mert Őt a társaság, a nyüzsgés, az emberek megismerése, tanítása, a bulizás, a tánc... élteti.

Nem várod el a szüleidtől, hogy elismerjenek, megöleljenek, vagy kifejezzék a SZERetetüket pl. azzal, hogy azt mondják Neked: "SZERetlek" - mert Ők sem kapták meg ezeket és így fogalmuk sincs, hogyan kellene ezt csinálniuk...

Ha ismered MAGad, és a Hozzád közel állókat, akkor tudod, hogy kinek milyen a tanulási módszerre, a munka módszerre - de még a pihenési, regenerálódási, gyógyulási módszerét is ismered.
Tudod, hogy van, akit a friss levegő gyógyít - van, akit az, ha bebújik a takaró alá.
Van, aki zene mellett tud jól tanulni, van, aki csak néma csöndben.
Van olyan, aki a fizikai munkát SZEReti, az a lételeme, az szükséges ahhoz, hogy jól érezze MAGát - és van, akinek a mentális munka való, vagy az Emberekkel való foglalkozás.

Van, akinek nyugalomra, egyedüllétre, alvásra van szüksége, hogy kipihenje MAGát; és van, akinek kirándulás, sport, intenzív mozgás, társaság szükséges ahhoz, hogy pihenjen.
Ha ismered MAGadat - és másokat, akkor tudod, hogy ami Neked tetszik, nem biztos, hogy a másik Embernek is kedvére való és így nem akarod, hogy ugyanazt és ugyanúgy csinálja/vélje/szeresse, mint TE!!! Ha elég ismereted van egy-egy Ember tulajdonságairól, akkor könnyebben elfogadod a másságát - és elsősorban: könnyen el tudod fogadni és SZERetni tudod MAGadat - úgy, ahogy vagy!
Te tudod, hogy TE milyen vagy? Elfogadod MAGad?

Fogadd el MAGad!!!

Gyakran valamivé akarunk válni, valamilyenek akarunk lenni; MAGunkra akarunk erőltetni dolgokat - de nem megy...
Fontos, hogy megismerd MAGadat - fontos, hogy ismerd: mi az, ami belülről jön - és mi az, amit a külvilág próbál Rád kényszeríteni.
Amikor már nem bánt és nem bosszankodsz - hanem mosolyogsz azon, amikor megmondják Neked, hogy "milyennek kellene lenned"; hogy "hogyan kell gondolkodnod"; "hogyan kell beszélned"; "hogyan, mikor és mit kell cselekedned"; akkor közel állsz ahhoz, hogy elfogadod Önmagad - és a másikat is...
...és akkor már Te sem akarod megmondani másoknak, hogy mit tegyenek - a gyerekedre sem kényszeríted rá a szerinted helyes dolgokat. Nem mondod meg, hogy mit csináljon, milyen külön órára járjon, hová "kell mennie" tovább tanulni...

Sokszor nehéz elfogadni, hogy a másik Ember másmilyen, mint Te vagy. Azt is nehéz elfogyadni, hogy TE más vagy, mint a többiek. Ne hidd, hogy valami baj van Veled! A gyerekeddel/szüleiddel, férjeddel/feleségeddel sincs semmi baj! ...csak épp mindannyian mások vagyunk - a családod tagjai is mások, mint Te vagy.
Ettől szép az Élet, hogy mind mások vagyunk! Fogadd el - először MAGadat; utána a Hozzád közel állókat - és végül a többieket...
Nem könnyű az elfogadás, de sokkal kellemesebb lesz az Életed, ha sikerül!
Ebben az elfogadásban kívánunk segíteni különböző tanításainkkal...
Ha számodra ez fontos, akkor ajánlunk kiindulásként egy gyakorlatot ehhez:

A gyakorlat:
Írd Össze egy (vagy több) lapra, hogy mi az, amit szeretsz magadban - és mi az, amit nem.
Ne akard azonnal az összeset felírni, szánj rá annyi időt, amennyit ez igényel. Akár minden este előveheted, átolvashatod a listát - és kiegészítheted azzal, ami még eszedbe jutott.
(ez nem egy lezárt lista - ez egy dinamikus; folytonosan változó lista - épp úgy, mint az ÉLET is egy dinamikus, lüktető, folytonosan változó folyam)
A következő lépést egy későbbi hírlevelünkben olvashatod majd - de ez a fent leírt gyakorlat nagyon fontos kiindulópontja a további gyakorlatoknak - amik segítenek NEKED abban, hogy könnyebben el tud fogadni magadat is - másokat is.
Legyen így!

http://www.tiltottgyumolcs.hu/szemelyiseged
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>

Hajnal Anett: Árthat-e a kétnyelvűség?
A szerző blogja a témában: nyelvtanulaskisgyermekkorban.blog.hu

Sok szülő aggódik, vajon a korán kezdett idegennyelv tanítás, netán a kétnyelvű szülők nem okoznak-e valamiféle zavart a gyermek fejlődésében.
Francois Grosjean, svájci születésű nyelvészprofesszor ír arról, hogy az 1960-as évekig publikált tudományos kutatások jelentős része azzal az eredménnyel zárult, hogy a kétnyelvűség negatív hatással van a gyerekek fejlődésére.

A felsorolt negatívumok spektruma a szegényes szókincstől, a hiányos nyelvtani ismereteken át a dadogásig, viselkedési zavarokig, sőt, a skizofrénia gyakoribb előfordulásáig terjedtek. Ezek a riasztó eredmények több évtized elteltével, a mai napig széles körben ismertek, s ezért sokan tartanak a többnyelvű nevelés káros következményeitől. Holott az újabb kutatások éppen ellenkezőleg, csakis pozitív "mellékhatásokról" számolnak be, vagyis arról, hogy a két nyelven beszélő gyerekek könnyen tanulnak meg egy újabb idegen nyelvet, intelligensebbek és kreatívabbak társaiknál.
Itt elkezdhetünk kételkedni a Tudomány tökéletességében. Hiszen hogy mondhatnak ennyire homlokegyenest ellent egymásnak az adatok alig száz év távlatában?
Ha kicsit utánanézünk a dolognak, még inkább balsejtelmek kezdenek gyötörni bennünket. A legkönnyebben ellenőrizhető dolog a skizofrénia gyakoriságának állítólagos emelkedése. Ha utánaolvasunk, kiderül, hogy ennek a betegségnek az aránya világszerte nagyjából egységesen valamivel 1 százalék alatt van, és nem függ se társadalmi, se etnikai hovatartozástól: egy genetikai, örökletes kór, mely valahogy "be van kalkulálva" a Föld teljes népességébe. Egyetlen hely van, ahol gyakrabban fordul elő: Izland. Ez azon kevés kis országok közé tartozik, amelynek egyetlen államnyelve van. Nem lehetetlen, hogy éppen annak köszönheti e betegség gyakoribb előfordulását, hogy lakói évszázadokon át igen zárt közöséggként éltek, nem keveredtek más népekkel. Mint tudjuk, ez kedvez bizonyos "rossz gének" felszaporodásának.

Ha csak simán elővesszük a józan paraszti eszünket, és belegondolunk abba, hogy a Föld lakosságának túlnyomó része, körülbelül 70 százaléka több nyelvet használ nap, mint nap, akkor máris nyugodtan hátradőlhetünk: hiszen ezek szerint a KÉTNYELVŰSÉG A NORMÁLIS, NEM AZ EGYNYELVŰSÉG!
Na, de hagyjuk a civil okoskodást, és nézzük, mint mondanak a hozzáértők! Els Oksaar Németországban élő nyelvész szerint minden baj a nemzetállamok korával kezdődött, amikor Európa szerte az állt a politika és a közgondolkodás érdekében, hogy homogén nemzetek jöjjenek létre. Később, a hitleri fajelmélet teorétikusai leporolták az időközben feledésbe merült tanokat, és mint tudjuk, a szó szoros értelmében irtani kezdték az uniformizált átlagtól való bárminemű eltérést. Nem pártolták a többnyelvűséget a Nagy Szovjetunióban és csatlós államaiban, illetve a népek olvasztótégelyében, az Amerikai Egyesült Államokban sem, a szabadság hazájában, ahol, ha valaki szeretett volna elérni valamit, egészen az 1960-as évek végéig szintén ajánlatos volt a mainstreamhez tartoznia, és feladni az egy-két generációval korábban bevándorolt ősök nyelvét.
Mint Els Oksaar előadásában elmondja, akkoriban egyszerűen figyelmen kívül hagyták, agyonhallgatták azoknak a tudósoknak a véleményét, akik a többnyelvűség pozitív hatásai mellett tették le a voksukat. Na igen, a diktatúrák kora, ugyebár...! Ma már elképzelhetetlen lenne az ilyesmi, ugye?!

Francois, Grosjean (1982): Das bilinguale Kind. In: Life with two languages - an introduction to bilingualism, Havard University Press. www.katrinchen-web.de, letoltve: 2005.04.07.
Nagy Szilvia, dr.: Skizofrénia http://www.drnagyszilvia.hu/publikaciok/skizo/skizo1.html, letöltve: 2009.10.01.
Oksaar, Els: Mehrsprachigkeit bei Kindern - eine Chance, kein Hindernis. www.nd-sh.de, letöltve: 2005.04.07.


<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>

<o> </o>
http://www.tiltottgyumolcs.hu/
<o> </o>
<o> </o>

Megjelent az első vizsgálat, amely alátámasztja a higanytartalmú oltások veszélyességét
irta: Szendi gábor

Miután Székely Tamás kormánylejáratási kampányába fogott azzal a kijelentésével, hogy feljelentést tesz azok ellen, akik meg merik kérdőjelezni az influenza oltás szükségességét, ezúton szeretném kijelenteni, hogy az alábbi írás nem uszító jelleggel, nem is rémhírterjesztés céljából íródott, pusztán egy tudományos eredményt ismertet, amiből büntetendő cselekmény azt a következtetést levonni, hogy az influenza oltás veszélyes lenne a csecsemők és terhes anyák számára.




Laura Hewitson és munkatársai mit sem sejtettek arról, hogy Magyarországon könnyen körözött személyekké válhatnak. Pusztán a tudományos kíváncsiság, na meg az emberbaráti érzéseik hajtották őket, amikor azt kezdték vizsgálni, vajon milyen hatása van az újszülöttek fejlődésére az USA-ban 1991-ben megfogalmazott ajánlás, mely szerint a Hepatitis B oltást, születési súlytól és fejlettségtől függetlenül a születés után 12 órával kell beadni minden újszülöttnek. Mint írják, "Nem tudtunk fellelni egyetlen alkalmazás előtti vagy a beadás hatását követő vizsgálatot, amely igazolná ennek az oltási politikának a biztonságosságát". A Hepatitis B thimerosalt, azaz egy etil-higany vegyületet tartalmaz, amely baktérium és gombaölő hatású. Az oltás 12.5 mikrogramm etil-higanyt tartalmaz, s az oltást a gyermek súlyától független standard dózisban adják be. Biztonsági aggályok miatt az amerikai kongresszus az amerikai gyógyszerhatóságot (FDA) 1999-ben kötelezte a higanyvegyület alkalmazásának felülvizsgálatára, és 2001-től a legtöbb gyermekoltás már higany nélkül készül, kivéve a több dózist tartalmazó influenza oltásokat és a meningitis ellenes védőoltást. Más -meg nem nevezett -országokban azonban továbbra is alkalmaznak olyan Hepatitis B oltásokat, amelyekben 25-50 mikrogramm etil-higany is található. Mivel az újszülöttek testsúlyától függetlenül adják be az oltást, írják a szerzők, a legkisebb súlyú újszülöttek akár tízszeres dózist is kaphatnak a higanyból a legnagyobb súlyú újszülöttekhez képest. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a koraszülöttek higany-feldolgozó képessége májuk éretlensége miatt jóval kisebb, mint a rendes időre született újszülötteké.
A szerzők tehát két okból vizsgálták a higanytartalmú oltás hatását.
Egyrészt nyilvánvalóan tisztázni akarták, valóban csak rémhírkeltés-e, hogy a higany különféle idegrendszeri problémákat okoz-e, másrészt - mivel az USA-n kívül sok más országban alkalmaznak még higanyvegyületet tartalmazó oltást, az eredmények esetleg óvatosságra intik ezen országok hatóságait.


A kutatók 13 makákó majmot oltottak be higanytartalmú Hepatitis B oltással, négy sósvizet kapott, három pedig nem kapott oltást. A makákókat kilenc neurológiai teszttel vizsgálta meg olyan kutató, aki nem tudta, melyik majom oltott. Az oltott majmoknál három túléléssel kapcsolatos alapvető reflex, mint a szájjal keresés, csücsörítés és szopás megjelenése késést mutatott. Ezek a majmoknál létfontosságú reflexek az életben maradás szempontjából. A reflexekért az agytörzs felelős, amely a létfontosságú élettani működések szabályozásáért felelős (légzés, szívműködés, stb.). Más állatokkal végzett vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a higany az agyban, ill. az agytörzsben halmozódik fel. Higanymérgezést szenvedett gyermekeknél is az agytörzs károsodott. A vizsgálatban kapott agytörzsi károsodások a későbbiekben az agy más részeinek a kifejlődésében is zavart kelthetnek. Egy vizsgálatban, amikor újszülött gyermekeken vizsgálták a higanytartalmú oltások hatását, a koraszülöttek vérében találták a legmagasabb higanyszintet. Más vizsgálatok is azt mutatják, hogy az újszülöttek erősen különböznek egymástól a higany kiürítésének képességében.

A szerzők végkövetkeztetése, hogy egyetlen oltás is idegrendszeri fejlődési zavarokat okozhat. A vizsgálatból egyértelműen nem vonható le következtetés arra, hogy a higany, az oltás, vagy a kettő együtt okozta-e a károsodást. Jelen vizsgálatból az sem szűrhető le, milyen későbbi károsodások következnek be az oltás hatására.
Világos, hogy ezek az eredmények nem azt igazolták, hogy a higany autizmust okoz, hiszen a minta kicsinysége és az idő rövidsége nem is elég ilyen következtetések levonására. Az azonban a vizsgálatból nagyon is világossá vált, hogy a higany és/vagy az oltás nagyon komoly idegrendszeri károsodásokat okozhat. Úgy beállítani tehát a higanytartalmú oltóanyagokat, mint teljesen ártalmatlanok, az emberek megtévesztésének tekintendő. Pl. az ANTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal Kommunikációs Főosztálya 2009 október 4-én a következő tartalmú állásfoglalást bocsátotta ki:
"A thiomersal egy etil-higany tartalmú vegyület. Tartósítószerként alkalmazzák néhány oltóanyagban. Az egyes oltóanyagokban igen kis mennyiségben található thiomersal egészségkárosító hatására semmilyen bizonyíték nincs. "
Majd:
"A védőoltások biztonságával foglalkozó Globális Tanácsadói WHO Bizottság (GACVS) 2003 augusztusi állásfoglalása szerint: Nincs bizonyíték az egyes oltóanyagokban alkalmazott thiomersal (etil-higany) expozíciójának toxikus mivoltára. A Bizottság a legújabb pharmakokinetikai vizsgálatok alapján megállapította, hogy biztonságossági szempontok alapján nincsen ok a thiomersal tartalmú oltóanyagokkal folytatott oltási gyakorlat megváltoztatására.
Az állásfoglalása alapján a magyarországi védőoltási gyakorlatban thiomersal tartalmú vakcinákat veszély és következmény nélkül használtathatjuk."

Végül:
"A thiomersal (esetenként thimerosalnak is nevezik) oltóanyagokban használt higany alapú tartósítószer. Az ilyen módon tartósított oltóanyagokban a higanytartalom nagyon alacsony és nincs semmilyen bizonyíték arra vonatkozóan, hogy egészségkárosodást okozna. Ennek ellenére a thiomersalt a legtöbb oltóanyagból kivonták. A gyerekeken és felnőtteken végzett vizsgálatok az oltóanyagokban használt thiomersalnak sem korai, sem késői káros hatását nem mutatták ki."
Természetesen megértem, ha az ANTSZ nem tud napra készen reagálni egy ilyen vizsgálatra, azonban ezúton is figyelmükbe ajánlom a tanulmányt. Többé már nem állítható olyan nyugodt lélekkel, hogy a higanyt tartalmazó oltások veszélytelenek.

Az új influenza oltás tartalmaz higanyt. Mivel egészen fiatal csecsemőket is beoltanak, továbbá kiemelt fontosságúnak tekintik a terhes anyák beoltását, akikben az éretlen idegrendszerű magzatokra különösen veszélyes lehet a higany, remélem nem büntetendő cselekmény felvetni azt a gondolatot, hogy talán a vizsgálat fényében újra kéne gondolni a higany veszélytelenségéről kiadott hivatalos közleményeket. Önmagában nem jó érv, hogy kevés higany van az oltásokban, ugyanis egy nagyon fiatal magzatnak sok lehet az, ami már nem veszélyes egy csecsemőre. Azt sem tudni, hogy kinek mekkora a higanyterhelése (amalgám tömésekből kioldódó higany, élelmiszerekkel, pl. halak fogyasztásával bevitt higany mennyisége) és az meddig marad a szervezetében (lebontási problémák, enzimzavarok, májprobléma, stb.).


És ha már az ANTSZ közleménye van terítéken, megjegyezném a következőt: a közlemény óva int a vitaminok fogyasztásától, azt állítva, hogy a védőoltás a jelenleg ismert leghatékonyabb védelem influenza ellen. A közlemény hivatkozik olyan vizsgálatokra, amelyek cáfolják pl. a C-vitamin védőhatását. Azonban Robert M. Douglas, Harri Hemilä három metaanalízist talált, amelyek a C-vitamin védőhatását vizsgálták meghűléses betegségekben. Ezek közül kettő valóban nem mutatott komoly védőhatást. Egy harmadik metaanalízis hat olyan vizsgálatot foglalt össze, amelyben komoly stressznek és hidegnek kitett síelőket, katonákat és maratoni távfutókat vizsgáltak. Ez a metaanalízis azt találta, hogy a C-vitamin 50%-kal csökkentette a megbetegedések számát.
Remélhetőleg nem büntetendő a C vitamin hatástalanságát cáfoló vizsgálatokat idézni. Az ANTSZ közleményének elnevezése tenyektevhitek.pdf. A gond ezzel csak az, hogy ebben némely ténynek beállított állítás tévhit, és némely tévhitnek beállított állítás pedig ténynek bizonyul. A névtelen szerző az "oltáselleneseket" négy csoportba sorolja: a minden oltást ellenzőkre, az oltáskérdést politikai célokra használókra, az üzleti érdekekből oltásellenesekre, és az új influenza oltásban kételkedőkre. Javaslom a szerzőnek egy ötödik kategória felvételét is azokra gondolva, akik tudományos alapon vetik fel kételyeiket. És ha a szerző nem veszi zokon, én is megalkotnám az én kategóriáimat: a minden oltást védelmezőkre, az oltást politikai okokból védelmezőkre, az oltást üzleti okokból védelmezőkre, az új influenza oltásban még mindig nem kételkedőkre és az oltásokat tudományos alapon védelmezőkre. Kíváncsi lennék, a névtelen szerző hova sorolja magát.

Douglas RM, Hemilä H (2005) Vitamin C for preventing and treating the common cold. PLoS Med 2(6): e168. http://www.plosmedicine.org/article/info:doi/10.1371/journal.pmed.0020168
Hewitson L, Houser LA, Stott C, Sackett G, Tomko JL, Atwood D, Blue L, Railey White E, Wakefield AJ: Delayed acquisition of neonatal reflexes in newborn primates receiving a thimerosal-containing Hepatitis B vaccine: Influence of gestational age and birth weight. Neurotoxicology. 2009 Oct 2. (elektronikus előközlés)
http://www.weborvos.hu/adat/files/2009/tenyektevhitek.pdf
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>

Szendi Gábor:
Diszkalkulia<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

Minden szülő rémképe, hogy gyermeke valamilyen tanulási zavarban fog szenvedni. Pl. diszkalkuliában, vagyis számolási zavarban. A félelem forrása, hogy olyan világban élünk, amely a "másra" nagyon gyorsan rásüti a "nem-normális" bélyegét. Gyors ütemben halad az emberi természet normális variánsainak patologizálása, a pszichiátriai betegségosztályozó rendszer a számolási zavart kórképként írja le. De a "tanulási zavar" sem barátságosabb elnevezés, mert nagyon összecseng sok pedagógus titkos elképzelésével, hogy ez az egész diszkalkulia csak hókusz-pókusz, a gyerek valójában egyszerűen lusta. Így aztán a szülő, az értetlen pedagógus, a fogadott magántanár sok-sok gyakorlással próbálja meg a gyerek "fejébe verni" a matematikát. Még olykor a fejlesztő pedagógiában is furcsa nézeteket lehet olvasni az okokról és tünetekről.
Pedig nem egy ritka jelenségről van szó, a gyerekek 3-6%-a küzd ilyen nehézségekkel, koraszülöttek közt a zavar gyakoribb. A biológiai meghatározottság abból is látszik, hogy egypetéjű ikreknél az egyik testvér diszkalkuliája esetén a másiknak 58% az esélye a diszkalkuliára, míg kétpetéjűeknél ez az esély 39%.
Ha valójában meg akarjuk érteni, mi is az a számolási nehézség, igazából azt kell először megértenünk, miért is tudunk számolni? <o></o>
<o></o>
<o></o>
Számoló állatok, számoló csecsemők<o></o>
Számolási képességünk rejtélye még jobban kidomborodik, ha belegondolunk, hogy az arab számok és a velük végezhető műveletek még nincsenek ezer évesek sem. Az óhatatlan következtetés, hogy a matematika valójában valamilyen már eleve meglévő, evolúciósan kialakult képességre épülve alakult ki, a tudósok figyelmét már jó száz éve az állati számolási képességekre terelte. A szórványos -olykor túlzó és csodás- leírásokat csak az ötvenes években követte szisztematikus kutatás. Ekkor kiderült, hogy a madarak, emlősök egyaránt meglepő számolási készségekkel rendelkeznek. Állatok jutalomért képesek megtanulni, hogy hányszor kell lenyomni egy billentyűt, s érdekes mód teljesítményük mindig csak "körülbelüli". A legkülönfélébb feladatokból az derült ki, hogy bizonyos korlátok közt az állatok képesek megítélni pöttyök, tárgyak, ételdarabkák számosságát, vagyis, hogy melyik a több. Nem meglepő módon a majmok vezetnek a számolási képességekben, tudnak összeadni, de még a törtekkel is elboldogulnak megfelelő kísérleti elrendezésben. Ha pl. egy csimpánz megtanulta, hogy jutalmat kap, ha a félig tele üveget választja a 3-ig töltöttel szemben, akkor ezt a felismerését át tudja vinni a 1/2 alma-3/4 alma választási feladatra is.
Mindez azt jelenti, hogy a becslés és számolás képessége nem rendkívüli, hanem általános. Tulajdonképpen érthető és logikus: az evolúció sok száz millió éve alatt előnyt élveztek azok az állatok, amelyek jobban meg tudták ítélni pl. a támadók számbeli fölényét, hogy melyik ágon lóg több gyümölcs, vagy hogy elcsavargott az alomból az egyik kölyök.
Jean Piagetnek sokat köszönhet a fejlődéslélektan, de persze tévedései is voltak jócskán. Piaget nézetei nyomán sokáig úgy gondolták, 4-5 éves korig a gyerekeknek nincs számfogalmuk. Az ezt demonstráló híres kísérletében két sor golyót rakott ki, az egyiket széjjelebb húzta, de abban volt a kevesebb golyó, a másikat összébb tömörítette, de abban volt a több. A gyerekek mindig a hosszabb, de kevesebb golyót tartalmazó sort választották a "többnek". Egy nap két kutató a golyókat csokidrazsékra cserélte, s meglepve tapasztalták, hogy a gyerekeket többé nem lehet becsapni. Egyre fiatalabb és fiatalabb gyerekeket vizsgálva kiderült, hogy már pár hónapos csecsemők észlelik két ponthalmaz mennyiségi különbségeit, sőt 5 hónapos csecsemők tudják, hogy tárgy+tárgy=kettő tárgy.
Ha össze akarnánk foglalni az evolúció során kialakult, mennyiségekkel kapcsolatos sajátos állati és emberi képességeket, akkor az egyik az, hogy rápillantással meg tudjuk mondani kis számú halmazra, körülbelül hány elemből áll, a másik, hogy két ilyen halmazról ránézésre el tudjuk dönteni, melyik a több.
Talán nem meglepő, hogy diszkalkuliában éppen ez az a két készség, melyek hiányát ma kulcsfontosságúnak tekintjük. <o></o>
<o> </o>

Szendi Gábor: Miért nem használnak, sőt ártalmasak az antidepresszánsok?
Interjú Szendi Gáborral
Nők Lapja Cafe

Sziebig Tímea
2009. 10. 05.

Miért nem használnak, sőt ártalmasak az antidepresszánsok? Miért nem szabad menekülni a rettegettnek tartott nap elől, főleg a daganatos betegeknek? Miért növeli meg a mellműtétek számát a mammográfiai vizsgálatok elterjedése? Többnyire ilyen és ezekhez hasonló, újszerű kérdésekre kaphattunk eddig – és kaphatunk majd ezután is – eredeti, tudományosan alátámasztott válaszokat Szendi Gábor tudománykritikustól.
Hirdetés

Most azonban elsősorban személyes megéléseiről, sorsának kihívásairól, életútjának fordulópontjairól beszélgettem a kutatópszichológussal, aki a napokban fejezte be november elején megjelenő új könyvének megírását, melynek címe: Paleolit táplálkozás.


– Érez valamiféle kiüresedést egy ilyen nagy munka után?
– Nem nevezném kiüresedésnek, de tény, hogy az elmúlt másfél hónap alatt kora reggeltől késő estig csak írtam, ami komoly frusztrációt jelentett. Ez idő alatt szinte semmit nem mozogtam, és míg egyébként rendszeresen felbiciklizek a János-hegyre, most már attól izomlázam lett, hogy beutaztam a városba.
– Mi a lényege a könyv címét adó paleolit táplálkozásnak?
– Az evolúció során az emberiség táplálkozásában több olyan fordulópont volt, amely sajnos visszalépésnek bizonyult. Ilyennek számít az az időszak is, amikor az emberek földműveléssel kezdtek foglalkozni, mert rájöttek, hogy egy kis területet megművelve, termeléssel több embert el lehet látni, mint ugyanazon a területen vadászattal. Ennek egyenes következménye lett a gabonatermesztés és -fogyasztás, ami valójában kényszermegoldás, és az emberi szervezet nem adaptálódott hozzá. Olyan mennyiségű szénhidrát bevitelét jelenti, amire evolúciósan nem vagyunk felkészülve. A gabonaféléket, hasonlóan a tejtermékekhez, csak látszólag tudjuk megemészteni, de valójában ártalmas, megbetegítő folyamatokat indítanak be a szervezetünkben.
– Gondolom, a leírtaknak megfelelően paleolit táplálkozást folytat. Ennek már most is érzi az előnyét, vagy majd 80 éves korában fog kiderülni, hogy egészséges maradt-e, míg mások megbetegedtek?
– Inkább száz évre tervezek… Hosszú távon természetesen látszik majd az eredmény, viszont már most tapasztalok pozitív változásokat. Körülbelül fél éve hagytam el végleg a kenyeret, helyette sok gyümölcsöt és zöldséget eszem, és ennek eredményképpen öt kilót fogytam. Beállt a szervezetem az ideális súlyára, anélkül, hogy éheztem volna. A gabonák, függetlenül attól, hogy teljes kiőrlésűek, vagy sem, rengeteg kárt okoznak, de nem csak testi értelemben, ugyanis a túlzott szénhidrátbevitel és a depresszió kialakulása között is szoros összefüggés van.
– A depresszióval kapcsolatban többek közt azt vallja, hogy a probléma egyik megoldása lehet, ha megtanulunk együtt élni azzal, ami nem kerülhető el. Ezt saját tapasztalatból mondja?
– Nem mondom, hogy felhőtlenül boldog és felszabadult életem van, de tény, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek. Ugyanakkor az elhivatottságom miatt semmilyen hobbira nincs időm. Kutatás céljából olvasok, sosem kedvtelésből, és néha csak azért nézek meg egy filmet, hogy együtt legyek a családommal. Ilyen jellegű nyomás alatt akár depressziós is lehetnék, de nem vagyok, mert értelmét látom a meghozott áldozatoknak.
– Mi az értelme?


– Az, hogy elmondhatom a véleményemet, felrázhatom a világot, és ráébreszthetek embereket bizonyos tévhitekre és igazságokra, vagyis: hogy önmagamat adhatom.
– Felnőtt fejjel talán könnyebben találhatunk értelmet bizonyos dolgoknak. De hogyan tudta annak idején egy négyéves gyermek lelkileg túlélni és feldolgozni, hogy politikai okok miatt kivégezték az édesapját?
– Sehogy. A gyerekek nem esnek depresszióba, de más dolgok történhetnek velük. Nálam az történt, hogy bár rengeteg dologra emlékszem a gyermekkoromnak abból az időszakából, amikor édesapám még köztünk volt, a vele együtt átélt eseményekből semmire nem emlékszem.
– Gondolt rá, hogy ezeket vissza kellene hozni?


– Igen, annak idején jártam egy pszichológushoz, aki azonban nagyon bölcsen azt mondta: ami nem akar előjönni, azt hagyjuk ott, ahol van. Igaza volt. Lehet, hogy időskoromban – tudjuk, hogy ilyenkor az emberek elkezdenek intenzívebben emlékezni a gyermekkorukra – előbukkannak majd az emlékeim.
– Pszichológussá válását indokolják valamelyest ezek az események, illetve az, hogy szüleit korán elvesztette, és tőlük már nem tudott kérdezni?
– Úgy érzem, az én esetemben a gyermekkor történéseinek megértésével kapcsolatos nehézségek közrejátszanak abban, hogy ezt a hivatást választottam. Azt viszont nem gondolom, hogy a szülő lenne a legjobb forrás ahhoz, hogy megfelelő felvilágosítást adjon a személyiségünkről. S bár valóban az ő elmenetelük után, 32 éves koromban választottam ezt az utat, ilyen értelemben nem látok összefüggést a haláluk és a pszichológiai irányultságom között. Ez igazából régebbi érdeklődés. A nehéz sors pedig – amilyen az enyém volt – vagy kikristályosítja az embert, vagy földbe döngöli. Én az előbbi példát tanultam meg otthon a mamámtól, amikor apám halálát követően a helyzetünk eléggé földbe döngölővé vált.

Szendi Gábor klinikai szakpszichológus
– Ez mit jelent pontosan?


– Anyám életrevalóságának köszönhető, hogy az vésődött belém: minket nem lehet agyonütni. A papám halála után ő dolgozott egyedül, de folyamatos betegállományban és kórházban volt, ezért nem tudott elég pénzt keresni, hogy eltartson minket. Éheztünk, nem volt villanyunk, mégis vidáman éltünk, mert anyám mindig kiötölt valamilyen megoldást… Az utolsó pillanatban talált valamit, amit még eladhatott, hogy legyen ennivalónk. Végül már bútoraink sem voltak, de ő még akkor is tudott viccelődni. Ez a hozzáállás visszaköszönt az életem kritikus pontjain, például akkor is, amikor az antidepresszánsokról írt cikkem miatt kirúgtak a Magatartástudományi Intézetből.
– Nem az volt az első kirúgása, hiszen forgatókönyvíró korában a filmszakmából menesztették, politikai háttere miatt. Mégis nemegyszer hallottam, hogy ezekre a fordulatokra azt mondja: szerencsém volt. Mit ért szerencsén?
– Szerencse az, amikor a sorscsapásokban meglátjuk az újrakezdés pozitív lehetőségét. Kirúgtak, ami egyúttal megszabadulást is jelentett egy korlátolt világtól. Ezután végre megírtam a könyveimet, így ismertebbé váltak a gondolataim.
– Szendi Gábor „hány csillagos” ember?


– Ez most nagyon szerénytelenül hangzik, de hát megkérdezte, válaszolok. Titokban nagyra értékelem magamat, de közben látom, hogy az értékeimet nehéz érvényesíteni. Hiába van valakinek sokat érő zsebórája, ha pang a piac, és nem tudja eladni…
– Csalódott?


– Inkább rezignált. Csalódni a szakmámban csalódtam. A hivatalos pszichoszakma részéről valamiféle tudatos agyonhallgatást tapasztalok. Gyávaságból, alamusziságból.
– Nem istenhívő ember, ugyanakkor azt mondja, a hitmodul bennünk van, ezért mindenkinek van hite. Az Öné mi felé irányul?
– Abszolút működik a hitmodulom, és le is van foglalva. Most nagy szavak következnek. Egyrészt hiszek a független tudományban. A világ tele van olyan gondolkodású emberekkel, mint én. Amikor már éppen elfáradnék, rábukkanok egy új ember új eredeti gondolatára, és mindig fellelkesít az új látásmód. A másik, amiben hiszek, hogy mindig van megoldás, a dolgok sikerülhetnek, ha igazán akarjuk. Minden páciensemnek ezt szeretném átadni, ami sok esetben sikerül. Ez is lelkesít.
– Elképzelhető, hogy ez a hitélmény egyszer istenélménnyé változik?


– Nálam nem valószínű, mert minden agysejtem racionális tudománnyal átitatott, ami minden valószínűséggel kizárja a megtérésemet.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>

Gratulálok olyanban volt részed amiben nagyon kevés embernek.

Mondjuk én ezt a regressziós hipnózist azért nem csinálná meg mert én tuti hogy nem jönnék vissza a hidról

Egy levél, nem velem törtémt!


Majdnem megöltek. SSRI túladagolás


SSRI túladagolásban ki tudja hány ember halt már meg, vagy károsodott az egészsége. Némely pszichiáter a nagy igyekezetben egyszerre több azonos hatásmechanizmusú szert is szeret felírni, hogy "erősítsék" egymás hatását. Az antidepresszánsok nulla hatására is igaz azonban, hogy 0x0=0. De olykor a végeredmény halál. A történet azzal együtt nem happiend, hogy az áldozat nem halt meg. Most kicsit élőhalott, mert "pánikbetegségre" -a pszichiátria másik nagy találmányára- a másik pszichiáter is antidepiket írogat kognitív viselkedésterápia helyett.



Most sikerült elolvasnom legutóbbi levelét, és eljutottam egy eset történethez, ahol a welbutrin és velaxin együtt szedésének következményeit olvashattam, ott megtaláltam egy programot, ami kielemzi, hogy mik az együttszedés következményei és egyéb okos dolgok. (Akkor még nem volt számítógépem, mikor velem ez megtörtént, 2008 nyarán)
Még a mai napig meg van az ambuláns lap, amire a "doktor" írta az alkalmazandó th-t.
Paroxat 20 mg 1 x 1/2
Mocrim 300 mg (!!!!) 3 X 1 !!!!
Xanax 0,5 mg este 2
és a 14 éves korom óta szedett Coviogal 5 mg.
Döbbenten láttam az első sor végén a hatalmas 1-es szint-et, ami felhívja a figyelmet, hogy súlyos, életveszélyes a két gyógyszer (mocrim, paroxat) együtt szedése, illetve a mocrim és coviogal is csak fokozott orvosi ellenőrzés mellett adható.
Kész lettem tőle egy perc alatt.
Emlékszem nagyon rosszul voltam, nem is tudtam járni, olyan egyensúly-zavarom volt, halálfélelem, rémálmok, és hasonló tünetek miatt édesanyámat küldtem az orvoshoz, hogy tegyen valamit, mert szenvedésem 2008. 04.14-én kezdődött, és a csúcspontja ennek 08.01-jén volt.
Kedves "orvos" -om azt mondta, hogy majd három hét múlva vár szeretettel, akkora vagyok bejelentve, addig szedjem csak tovább a gyógyszereimet.
Ekkor döntöttem úgy, hogy ő nem az én orvosom többé.

Azóta egy másik orvosnál vagyok, abbahagyatta velem ezeket a gyógyszereket, egy hónapig szenvedtem mint a kutya, olyan elvonási tüneteim voltak, mint egy rossz drogosnak, csak a xanaxot szedtem abból 8 szemet, ha annyi kellett. Most sem vagyok jól, de nem életveszélyes legalább, amit szedek -bár hosszú távon mégis az, ezt már Önnel is leveleztük.
Jelenleg Olwexyat 150 mg-os szedek 2X, illetve 0,5 Xanax 2X, és Xanax SR 0,5 este, a rémálmok miatt.
Sajnos az életem már 10 éve rémálom, pedig még csak 34 éves vagyok. 67 kg-ról 110 kg-ra híztam autót már egyáltalán nem tudok vezetni, kerékpározni egyedül nem merek, és a munkám sem tudom elvégezni, mert ennyi gyógyszer ellenére is vannak még rohamaim, igaz ritkán, de vannak. Egyszer vége lesz ennek? Ez a kérdés foglalkoztat immár 10 éve.
Semmi másra nem vágyom már, csak egészségre, arra az ÉN-re, aki 12-13 éve voltam, erős háromgyermekes anyuka, aki hajnaltól késő éjszakáig oda tudja tenni magát.
Tudnék írni még sok-sok fájdalmas dologról, amiket ennek a betegségnek köszönhetek, de azt gondolom inkább a jövő felé tekintek, megpróbálom lezárni a múltat.
Csak egyszer legyek még egészséges!!! (Elmegyek a drága orvoshoz, aki majdnem megölt, és simán szemközt köpöm...-hozzáteszem én még hangosan sem beszéltem soha, senkivel...)

Serrano-Correcher Maria-Luisa: Együtt jóban-rosszban

"Elalszik a tűz, ha nem táplálod!"


Egy idő után, minden ember hajlamos gyökeret ereszteni, jön a házasság, a
gyerekek és a kapcsolat kezdeti lendületessége, elkezd csillapodni, a vágy,
szenvedély mértéke csökken, a szexualitás veszít jelentőségéből.
Eltelik 1-2 év, s ha a felek nem teszik meg a kapcsolat fenntartásához
szükséges erőfeszítéseket, jöhet a házasságon kívüli kapcsolat, a
hazugságok, neheztelések, át nem beszélt sérelmek, félreértések, mely út
végét már-már megváltásként hirdeti a válás.

Mik is ezek az erőfeszítések?
A tudatlanság elkerülése, magasabb szinten pedig a szakrális párkapcsolat.
E szent, önként vállalt "kötelék" alapfeltétele az állandó éberség és
tudatosság, különben a kapcsolat unalommal, lehangoltsággal, tompultsággal
itatódik át.
Sajnos ki kell mondanunk, jelenleg többségünk még nem alkalmas nem, hogy
szakrális párkapcsolatra, hanem hosszú távon, jól működő kapcsolatra egy
partnerrel sem. Talán, mert túl sok sebet hordozunk magunkban és félünk
szembenézni az igazsággal.
Kezdjük az alapoknál. Amire a szakrális párkapcsolat épül, az a kölcsönös
megbecsülés, biztonság és a lehető legnagyobb őszinteség. Minden
reményünket, félelmünket, minden "rossznak" vélt gondolatunkat kiterítjük a
tudatosság fényére, partnerünk elé és ő is ezt teszi. Gondoljunk csak bele,
hogy ennek mekkora részét tudjuk megvalósítani a kapcsolatainkban? Sokszor
egyiket sem, pedig ezek az alapok és pont ezekben az alapvető dolgokban nem
tudunk őszinték lenni egymással.

Például, ha a feleség nem szeret a férjével misszionárius pózban
szeretkezni, akkor ne szégyellje elmondani neki és próbáljanak meg valami
olyan megoldást, találni, ami mindkettőjüknek megfelel. Egyszerű példa,
mégis rendkívül fontos, mert az ennyire egyszerű dolgok sorozatos meg nem
beszéléséből aztán pár év múlva lavina képződhet, mely beterít mindenkit a
környezetében, és hol van ez még a valódi félelmeinktől, melyeket sokszor
még magunknak is nehéz bevallani. Ha például a nő rádöbben, hogy fel nem
dolgozott sérelmei miatt, lelke legmélyén gyűlöli az összes férfit és
képtelen megélni partnerével az orgazmust. Amíg fel nem oldja magában ezt a
blokkot, aligha van esélye valódi kapcsolat kialakítására, nem, hogy hosszú
távúra. Hogy ez egy kirívó példa? Sajnos nem az, de ha már az ember eljut
idáig, akkor azt előtte valószínűleg rengeteg munka előzte meg. Tudatos
munka.
Amiről beszélek, ahhoz valódi bátorságra van szükség. Képzeld csak el,
mennyi vágy, félelem, beidegződés működik egy emberben! Amikor létrejön egy
kapcsolat, akkor a két ember vágyai, félelmei, elkezdenek hatni egymásra, és
kikerülhetetlenül ütköznek bizonyos helyzetekben. A szakrális
párkapcsolatban az átalakulás úgy mehet végbe, ha mindkét ember elég bátor
ahhoz, hogy radikálisan őszinte legyen magával és egymással azokban a
pillanatokban, amikor beidegződéseik egymásnak ütköznek.

Ezzel újfajta elevenség lép be a kapcsolatba, melyet a lelki igazság
energiája fűt.
A szent szó azt jelenti, hogy teljessé tenni valamit. Vagyis amikor valami
olyat teszünk, ami teljességet hoz létre (lelki teljességet), akkor egy
szent cselekedetet kezdünk el.
Ezek nem mindig "szép" dolgok, sőt legtöbbször nem azok, de pontosan ahhoz
van szükség a legnagyobb bártorságra, hogy szembe tudjunk nézni lelkünk
sötét oldalával is, ezt pedig még kevesen vállalják.
A legtöbben szinte mindent elkövetünk, hogy elkerüljük ezt a tettet.
Elmenekülünk, fizikailag ugyan jelen vagyunk, de érzelmileg nem, alkoholt,
drogot fogyasztunk, tv-t nézünk, vagyis mindent elkövetünk, nehogy szembe
kelljen néznünk önmagunkkal. Pót cselekszünk a cselekvés helyett.
A szakrális párkapcsolat a jelenben működik, állandóan megújul és minden
pillanatával, közelebb viszi résztvevőit a teljességhez. Ezért szent út ez.

A szexuális eggyé olvadásban ugyanis, minden kiderül. Ott megmutatkozik az
összes meg nem tanult leckénk. Ezért van az, hogy hosszú ideje együtt élő
párok, már nem is nagyon szeretkeznek egymással. Azt mondják, unom a
férjemet, feleségemet, pedig csak félnek szembenézni az igazsággal, hogy
belealudtak a saját életükbe. Hogy évek óta se magukban, se a másikban nem
sikerült felfedezniük semmi újat. A mondás úgy szól, amibe energiát
fektetsz, az megvalósul és ez érvényes az élet minden területére. Ha nem
táplálod a családi tüzet, miből gondolod, hogy az égni fog az idők
végezetéig? Ha nem látod meg férjedben, feleségedben a csodálatos, gyönyörű
lényt, akit testileg-lelkileg-szellemileg tisztelsz, megbecsülsz, szeretsz,
kívánsz, miből gondolod, hogy szerelmes éjszakáitokon megéltek együtt olyan
élményeket, melyek mindig új és új magasságokba emelnek? Ha nem vagy őszinte
a másikhoz, mert attól félsz, ha kimondod a benned zajló nem szalonképes
dolgokat, a másik nem fog szeretni, vajon tudod-e, hogy éppen egy szöget
ütöttél bele kapcsolatotok koporsójába?

Minden mindennel összefügg és bizony a szex terepén, kendőzetlenül
visszaütnek a hiányosságok. A hosszú távon színlelt orgazmusokból, továbbra
sem lesznek orgazmusok, az át nem beszélt pornófüggőségből, nem lesz
szeretettel teli együttlét, az önző, csak magával törődő lepedő
akrobatikából, nem lesz összetartó család.

Amiből lehet?
Abból, ha a partnerek beleegyeznek abba, hogy együtt mennek végig az istenné
válás ösvényén, egymás mellett, mennyben és poklon keresztül. Abból, ha van
elég bátorságuk, hogy belépjenek önmaguk és partnerük mélységeibe, a
kölcsönös biztonság, lelki őszinteség és megbecsülés talaján.
Abból, ha a szexualitásra úgy tekintünk, mint a kiteljesedésünkhöz vezető
legrövidebb útra, mely megtisztulva az összes rárakódott mocsoktól, az élet
egyik legcsodálatosabb szentsége.

*November 9. hétfő** 10 milliószoros teremtő erejű na*p!*


A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak , sorrendben ez az első holdhó 15. , negyedik holdhó 15. , hatodik holdhó 4. és kilencedik holdhó 22. napja. Az első holdhó , egyben a tibeti újév első napja február 25. *Ezeken a napokon minden teremtés 10 milliószoros erővel hat. *
Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben. Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel. Nyilvánítsd ki, hogy elengeded őket. A nagy terheid feloldását érdemes erre a napra időzíteni. Küldj fényt, szeretetet a Földnek és az emberiségnek! Képzeld el a Földet egészségesnek, a rajta élő embereket pedig békésnek, szeretet telinek. Lásd a Világ békét ünnepelni! Tegyél meg mindent, amit szeretnél 10 milliószoros erővel hatni! Szólj minél több embernek, hogy ők is tudatosak lehessenek ezeken a napokon. )

A karma és a társkapcsolat.


Minthogy ebben a kozmoszban nincs véletlen, az is törvényszerű, hogy milyen
partnerrel találkozom. Ezt a találkozást szabadon választom annak érdekében,
hogy bizonyos tanulási folyamatot tovább vigyek, melyet korábbi
inkarnációimban megkezdtem. Valamennyien tudatosan vagy öntudatlanul az
elveszített egység felé törekszünk, melynek elvesztése különösen fájdalmasan
érint bennünket ebben a duális világban. A társkapcsolat értelme ennél fogva
mindig az egymással és egymástól való tanulás, hogy végül a vágyott egységet
felfedezzük önmagunkban.
Az érzékeny, szellemi orientációjú ember életét mindig az elveszített egység
iránti vágyakozás határozza meg, ami végső soron az önmaga keresését
jelenti. A dualitás világában élünk, mert csak itt tudunk visszatalálni az
egységbe. A fájdalmasan megélt dualitás ugyanis ébren tartja az egység
iránti vágyat.


Első lépésünk e felé az egység felé a másik emberrel való kapcsolat,
amelyben tökéletes egységgé olvadhatnánk össze. Ám még ha sikerülne is, meg
kell állapítanunk, hogy ez csak az első lépés. A társkapcsolat ugyanis
csupán támogatásként szolgál az úton, amelyen végighaladva az egységet
önmagunkban találjuk meg. Ez a társkapcsolat igazi értelme, s ha ezt a
feladatát egyáltalán nem vagy már nem képes betölteni, értelmét vesztette,
és meg kell szűnnie. Nem azért jön tehát létre egy társkapcsolat, hogy a
másik segítségével szép, harmonikus vagy akár kényelmes életet éljünk. Még
ha a legideálisabb társat találnám is meg, netán az úgynevezett "duál
páromat", éppen a hozzám legszorosabban kötődő lélek jelenti számomra a
legnagyobb kihívást és egyben a legnagyobb segítséget. A társkapcsolatban
jelentkező nehézségek tehát mindig belőlem fakadnak, nem pedig a másikból,
értelemszerűen tehát csak én tudom megoldani őket.

Az egymással karmikus kapcsolatban álló emberek tehát nemcsak "a számlájukat
tudják egymással rendezni", hanem ezzel egyidejűleg lehetőséget is adnak
egymásnak a gyors szellemi növekedésre. Ajánlatos volna tehát ezeket a
lehetőségeket tudatosan kihasználni. A partnerkapcsolat értelmét és belső
tartását vesztette, mihelyt feladatát beteljesítette, vagy már nem képes ezt
a feladatot betölteni. Ha a felek ennek ellenére ragaszkodnak hozzá, hogy
együtt maradjanak, az kíméletlenség önmagukkal és a másikkal szemben is.

Miközben ugyanis valami túlhaladotthoz ragaszkodik, az élet által most
kínált dolgokra nem tud odafigyelni. Azok egyikük esetében sem tudnak
megvalósulni, ekképpen gátolják további fejlődésüket.
Igazi társkapcsolat kizárólag két önálló, "egészséges" lény között jöhet
létre, akik individualitásukat mindvégig megőrzik. Csak így leszünk képesek
szembenézni azokkal a gyengéinkkel, melyeket a társunk segítségével
fedeztünk fel, csak így találhatunk egymásra kozmikus tudattal és szellemi
nyitottsággal. Csak így derül ki, mennyire izgalmas és gazdagító lehet egy
társkapcsolat.

Kurt Tepperwein: A szellemi törvények

Ön dönt, iszik vagy inkább beteg

Ismert tények: Az újszülöttek kb. 75-80%-át víz képezi. A felnőttek testének kb. 60-70%-a víz, pl. egy 80 kg súlyú felnőtt szervezet kb. 54 l vizet tartalmaz. Az agy 78%-a, a vér 86%-a, a szív 77%-a, a máj 84%-a, az izmok 70%-a víz.


Dr. F. Batmanghelidj felfedezését az orvosi gyakorlatban, a kerék felfedezéséhez lehet hasonlítani: egyszerű, de zseniális és minden eddigi hozzáállást megváltoztat.

Batmanghelidj professzor nézeteit immár több tucat orvosi konferencián adta elő, szervezetek jöttek létre ezen paradigma terjesztése érdekében és számos elismerést söpört már be érte. No, de minket a gyakorlati megvalósítás érdekel. Nézzük, mi is ez a "felfedezés".

A professzor kutatásai alapján rájött, hogy a krónikus (folyamatos) vízhiány az oka a legtöbb testi betegségünknek! Az emberi test eredeti terve ugyanis tökéletesebb, mint képzeljük. Egy igen bonyolult, ámde célirányos vízszabályozó rendszer működik testünkben, amely vízhiányos állapotban készleteinket a megfelelő elsőbbségi szabályok figyelemben tartásával csoportosítja át. Azaz elsődlegesen az agyunkat táplálja, aztán a létfenntartó rendszereinket és így tovább a szervezetünk működéséhez nélkülözhetőbb szerveinket (mint például izületeinket).

A probléma ott kezdődik, hogy a vízhiányos állapotot mindenki a szomjúság kialakulásával, a "száraz száj" érzéssel azonosítja. Holott a száraz száj érzés kialakulása a vízhiány már egy elfajult állapotához tartozik. Ilyenkor szervezetünk már régen szomjazik, csak mi nem vesszük észre ennek jeleit, mert hosszú évek alatt rászoktatjuk magunkat a szomjúság egy bizonyos mértékig való elviselésére. Kritikus esetben vannak emberek, akik napi fél-egy liter vizet is alig isznak meg.

Nem betegek vagyunk, csak szomjasak!

Sokan nem állunk meg és nem gondolkodtunk el azon, hogy ha testünk főleg vízből áll, hogyan fog csúcsteljesítményt nyújtani, ha nem iszunk rendszeresen vizet?

A skorbut a C-vitamin hiánya, a beriberi a B-vitamin hiánya, az anémia vashiány, az angolkór pedig D-vitamin hiány. Pedig ezek csak az emberi szervezet egy-egy összetevőjének hiányát mutatják. Komolyan hiheti bárki, hogy ezek után megúszhatjuk, ha pont a vizet nem pótoljuk a szervezetünkből, ami a testünk 75%-át teszi ki?

Az emberi test még akkor is vízhiányossá tud válni, ha bőséges vízmennyiség áll a rendelkezésére. Az emberek, úgy tűnik ugyanis, hogy elvesztik szomjúság érzetüket és a szükséges vízmennyiség utáni vágyukat. Nem ismerik fel vízszükségletüket, ezzel fokozatosan egyre növekvő mértékben vízhiányossá válnak és a kor előrehaladtával krónikusan dehidratálttá válnak (állandó jelleggel fennálló vízhiányos állapot).

Nézzük meg, hogy mik a következményei a vízvesztésnek:

• <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Vér sűrűsége növekszik (besűrűsödik), <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Növekszik a káliumkoncentráltság -> szomjúság érzet alakul ki,
  • A szomjúságérzet már egy elkésett jelzés! Ilyenkor a vízveszteség már nagyobb, mint a testtömeg 1%-a, ami kb. háromnegyed liter víz hiányát jelzi!

• <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Pulzusszám emelkedés!
  • A szívnek percenként 3-5 ütéssel többet kell végeznie ahhoz, hogy a sűrűbb vért a sejtekhez pumpálja, hogy a sejtek az izommunkához szükséges oxigénhez továbbra is hozzájussanak.
  Néhány szó a szomjúságérzetről:
  • <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Az életkorral változik,
    • Minél idősebb valaki, annál kisebb a szomjúságérzete, ezért idősebb korban fokozottabban kell figyelni a folyadékpótlásra.
    • A szomjúság, a száraz száj érzés már egy elkésett jelzés!
  <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">A szomjúságérzet alapján a tényleges vízveszteségnek csak felét vagyunk képesek pótolni! <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">A fizikai terhelés részben elnyomja a szomjúságot. Nem figyelünk oda annyira. Így ha sokat dolgozunk, akkor szándékosan fordítsunk figyelmet a rendszeres folyadékpótlásra!
  Érdekesség: intenzív sporttevékenység közben, különösen nagy melegben a vízveszteség mértéke elérheti a 2 litert óránként!
  A táblázat a vízveszteség mértékében a felmerülő tüneteket mutatja
  <TABLE style="WIDTH: 100%" cellPadding=0 width="100%" border=1><TBODY><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 1.5pt; PADDING-LEFT: 1.5pt; PADDING-BOTTOM: 1.5pt; PADDING-TOP: 1.5pt">1-5%
  </TD><TD style="PADDING-RIGHT: 1.5pt; PADDING-LEFT: 1.5pt; PADDING-BOTTOM: 1.5pt; PADDING-TOP: 1.5pt"> 6-10%
  </TD><TD style="PADDING-RIGHT: 1.5pt; PADDING-LEFT: 1.5pt; PADDING-BOTTOM: 1.5pt; PADDING-TOP: 1.5pt"> 11-20%
  </TD></TR><TR><TD style="PADDING-RIGHT: 1.5pt; PADDING-LEFT: 1.5pt; PADDING-BOTTOM: 1.5pt; PADDING-TOP: 1.5pt">Szomjúság
  Türelmetlenség
  Étvágytalanság
  Bőrpír
  Emelkedőpulzusszám
  Émelygés
  </TD><TD style="PADDING-RIGHT: 1.5pt; PADDING-LEFT: 1.5pt; PADDING-BOTTOM: 1.5pt; PADDING-TOP: 1.5pt"> Szédülés, fejfájás
  Nehéz légzés
  Végtagok bizsergése
  Magas vérsűrűség
  Nehéz nyálképzés
  Nehézkes beszéd
  </TD><TD style="PADDING-RIGHT: 1.5pt; PADDING-LEFT: 1.5pt; PADDING-BOTTOM: 1.5pt; PADDING-TOP: 1.5pt">Izomgörcsök
  Homályos látás
  Nyelési nehézség
  Nagyothallás
  Fájdalmas vizelés
  Érzéketlen, ráncos bőr
  </TD></TR></TBODY></TABLE>
  Az emberi szervezet naponta átlagosan majdnem 2,5 liter vizet veszít:
  • <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Párolgás (bőr), izzadás: 500 ml <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Kilélegzett levegő: 350 ml <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Széklet: 150 ml
  • Vizelet: 1500 ml
  Összesen kb.: 2500 ml naponta
  Amint látszik pusztán izzadással és légzéssel, napi majdnem 1 liter folyadékot veszítünk (természetesen ez függ a hőmérséklettől)!
  
  Ehhez képest nézzük a bevitel oldalát egy átlagos esetben:
  • <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Folyadékok: 1000 ml <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Táplálék: 1200 ml
  • A tápanyagok elégetése során keletkező víz: 300 ml
  Összesen: 2500 ml naponta
  
  A folyadékok általában nem tiszta vízből erednek. Ezzel mi a probléma? Például, ha egészségesen élünk és gyümölcslevet iszunk, akkor a gyümölcslé szárazanyag tartalmának feldolgozásához annak víztartalma nagyjából el is használódik. A táplálékkal felvett vízmennyiség ugyancsak nem tekinthető a szervezet vízellátásának, hiszen ez teljes egészében a táplálék feldolgozásra és a szervezet méregtelenítésére fordítódik (sőt általában ez még kevés is hozzá). A tápanyagok (zsírok fehérjék, szénhidrátok) elégetésével keletkezett víz az egész vízforgalomhoz képest, talán ha vésztartaléknak elegendő.
  
  A fenti átlagos napi bevitel hibája, hogy a méregtelenítési folyamatok vízigényeit (ezek igénylik a legtöbb vizet) egyszerűen nem fedezi.
  
  
  
  A fentieket figyelemben tartva a helyes napi bevitelnek tehát így kellene kinéznie:
  • <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Tiszta víz: 2000 ml <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Táplálék: 1200 ml
  • A tápanyagok elégetése során keletkező víz: 300 ml
  Összesen: 3500 ml naponta
  Dr. Batmanghelidj szerint a szervezet napi tiszta vízszükséglete legalább 1,5 - 2 liter (6-8 vizespohár). Ezt soha ne egyben, inkább szabályos időszakonként elosztva fogyasszunk!
  
  A professzor tudományos értekezések, és konferenciák tucatjain bizonyította, hogy szabályozott és rendszeres folyadékfogyasztással számos betegségtől és fájdalomtól kímélhetnék meg az emberek magukat.
  
  Milyen fájdalmakat lehet megelőzni a napi rendszeres vízfogyasztással?
  • <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Emésztőrendszeri fájdalmak <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Reumatikus ízületi fájdalmak <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Szívfájdalmak a járás során, vagy az esti pihenéskor <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Alháti fájdalmak <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Nyaki fájdalmak <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Időszakos sántítás (járás közbeni lábfájdalmak) <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">Migrén és elhúzódó fejfájások
  • Vastagbélgyulladással járó fájdalmak és az azzal társuló székrekedéses fájdalmak
  
  Egyéb problémák, amikre jótékony hatással van:
  • <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">stressz oldása <LI style="COLOR: rgb(51,51,51); TEXT-ALIGN: justify">magas vérnyomás
  • magas vérkoleszterin
  • testsúly többlet
  
  Az emésztőrendszeri fájdalom sokszor az emberi test legfontosabb, a vízhiányról hírt hozó jelzése.
  Figyelem! Amikor ismétlőleges fájdalmakat tapasztalunk annak ellenére, hogy vízbevitelünket több napon keresztül rendszeressé és fokozottá tettük, a kórmegállapítás végett érdemes orvoshoz fordulni!

Őszi lomtalanítás

A napokban többször is összefutottam a lomtalanítással, ezért nem hagyhattam már én sem figyelmen kívül ennek tanítását. Egyszer a tévében beszélgettek róla, aztán a barátom mesélte, hogy megy lomtalanítani, majd a neten botlottam bele ismét ebbe a témába. De mit jelent a lomtalanítás? Hogyan kellene lomtalanítani?
Nekem elsősorban azt jelenti, hogy sok a felhalmozott, felesleges, használaton kívüli tárgy, emlék, érzés, gondolat, ezért ezeket át kell szelektálni és amelyikre nincs szükségünk az mehet a szemétbe vagy odaadom másoknak.
Tárgyaknál az utóbbi jobb, hiszen nem a szeméttelepet hizlalom, amikor az még másnak értéket jelenthet, hanem megtalálom a következő gazdáját és elajándékozom neki vagy elcserélem egy számomra hasznos tárgyra.
Érzésekkel, gondolatokkal, emlékekkel viszont jobbnak tartom, ha egyből kidobjuk azt, amelyiket egy kicsit is elavultnak, használaton kívülinek, feleslegesnek tartunk. Ezek a tudattartalmak csak foglalják a helyet a tudatunkban, zavarják a tiszta látást, gondolkodást, és megkavarhatják a saját érzéseinket is. Ezért a belső világunkban érdemes mindig szigorú rendet tartani, akár havonta egy nagytakarítást, lomtalanítást végezni!
Hogyan végezzünk lomtalanítást Önmagunkban?

Én úgy szoktam csinálni, hogy meditációban először átgondolom, hogy:

• Mely dolgokra van szükségem, és melyektől szeretnék már megszabadulni?
• Mi az ami az enyém, és mi az, amit másoktól vettem át?
• Mi az, ami hátráltat, akadályoz, és mi az, ami előbbre visz?

A kapott válaszok alapján elég jól képbe jövök, hogy mit kellene kidobnom.
Ekkor elképzelek egy ablakot a belső világom falán, amelyet kinyitok és elkezdem kidobálni a feleslegesnek ítélt tudattartalmakat. Ezt el is képzelem, és látom, ahogy kézzel, lapáttal, majd egy szállítószalaggal kigórok minden haszontalant, a saját világomon kívülre.
Ezt csinálom úgy 5-30 percig, mikor mennyi kell a nagytakarításhoz, majd becsukom az ablakot és átgondolom a történteket, befejezem a meditációt.
Pár hetente, vagy havonta egyszer elvégezve ezt a gyakorlatot, jelentős mennyiségű "szeméttől" tudunk megszabadulni. Megéri.
Ne a rosszat erősítsd!

A Feng-shui azt tanítja, hogy mielőtt elkezdenéd a feng-shui eszközeivel feljavítani otthonod energiáját, előtte végezz egy átfogó lomtalanítást!
Miért mondják ezt? Mi ennek az értelme?
Ha úgy viszel be újabb energiákat, erőt, lehetőséget az életedbe, hogy ott még káosz, rendetlenség uralkodik, akkor az az új dolgokat is magába szippantja, megfertőzi a maga negatív energiájával. Csak olyan dolgot (házat, személyiséget, tevékenységet) erősítsünk, amely még ha energiahiányos is, de legalább rend van benne, céltudatosság, tudatosság.
Ha nem így teszünk, akkor előfordulhat, hogy pontosan a rendetlenséget és tudatlanságot fogjuk felerősíteni, nem pedig a jó dolgokat, ami felé változni szeretnénk.
Gondoljunk arra, hogy melyik folyó tudja jól elvezetni a hirtelen lezúduló csapadékot? A szabályozatlan, girbegurba, vagy az egyenes, védőgátakkal és víztározókkal ellátott folyó?
Azért intenek óvatosságra a jógik is, hogy ne végezzünk addig kundalíni ébresztést, amíg nem vagyunk kellően tiszták, tudatosak, egyenesek (becsületesek), mert különben a felszabaduló hatalmas energia a rossz tulajdonságainkat fogja megerősíteni, nem pedig a szeretetet, bölcsességet és harmóniát!
http://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/oszi_lomtalanitas

Serrano-Correcher Maria-Luisa: Együtt jóban-rosszban

„Elalszik a tűz, ha nem táplálod!”


Egy idő után, minden ember hajlamos gyökeret ereszteni, jön a házasság, a gyerekek és a kapcsolat kezdeti lendületessége, elkezd csillapodni, a vágy, szenvedély mértéke csökken, a szexualitás veszít jelentőségéből.
Eltelik 1-2 év, s ha a felek nem teszik meg a kapcsolat fenntartásához szükséges erőfeszítéseket, jöhet a házasságon kívüli kapcsolat, a hazugságok, neheztelések, át nem beszélt sérelmek, félreértések, mely út végét már-már megváltásként hirdeti a válás.

Mik is ezek az erőfeszítések?
A tudatlanság elkerülése, magasabb szinten pedig a szakrális párkapcsolat.
E szent, önként vállalt „kötelék” alapfeltétele az állandó éberség és tudatosság, különben a kapcsolat unalommal, lehangoltsággal, tompultsággal itatódik át.
Sajnos ki kell mondanunk, jelenleg többségünk még nem alkalmas nem, hogy szakrális párkapcsolatra, hanem hosszú távon, jól működő kapcsolatra egy partnerrel sem. Talán, mert túl sok sebet hordozunk magunkban és félünk szembenézni az igazsággal.
Kezdjük az alapoknál. Amire a szakrális párkapcsolat épül, az a kölcsönös megbecsülés, biztonság és a lehető legnagyobb őszinteség. Minden reményünket, félelmünket, minden „rossznak” vélt gondolatunkat kiterítjük a tudatosság fényére, partnerünk elé és ő is ezt teszi. Gondoljunk csak bele, hogy ennek mekkora részét tudjuk megvalósítani a kapcsolatainkban? Sokszor egyiket sem, pedig ezek az alapok és pont ezekben az alapvető dolgokban nem tudunk őszinték lenni egymással.

Például, ha a feleség nem szeret a férjével misszionárius pózban szeretkezni, akkor ne szégyellje elmondani neki és próbáljanak meg valami olyan megoldást, találni, ami mindkettőjüknek megfelel. Egyszerű példa, mégis rendkívül fontos, mert az ennyire egyszerű dolgok sorozatos meg nem beszéléséből aztán pár év múlva lavina képződhet, mely beterít mindenkit a környezetében, és hol van ez még a valódi félelmeinktől, melyeket sokszor még magunknak is nehéz bevallani. Ha például a nő rádöbben, hogy fel nem dolgozott sérelmei miatt, lelke legmélyén gyűlöli az összes férfit és képtelen megélni partnerével az orgazmust. Amíg fel nem oldja magában ezt a blokkot, aligha van esélye valódi kapcsolat kialakítására, nem, hogy hosszú távúra. Hogy ez egy kirívó példa? Sajnos nem az, de ha már az ember eljut idáig, akkor azt előtte valószínűleg rengeteg munka előzte meg. Tudatos munka.
Amiről beszélek, ahhoz valódi bátorságra van szükség. Képzeld csak el, mennyi vágy, félelem, beidegződés működik egy emberben! Amikor létrejön egy kapcsolat, akkor a két ember vágyai, félelmei, elkezdenek hatni egymásra, és kikerülhetetlenül ütköznek bizonyos helyzetekben. A szakrális párkapcsolatban az átalakulás úgy mehet végbe, ha mindkét ember elég bátor ahhoz, hogy radikálisan őszinte legyen magával és egymással azokban a pillanatokban, amikor beidegződéseik egymásnak ütköznek.

Ezzel újfajta elevenség lép be a kapcsolatba, melyet a lelki igazság energiája fűt.
A szent szó azt jelenti, hogy teljessé tenni valamit. Vagyis amikor valami olyat teszünk, ami teljességet hoz létre (lelki teljességet), akkor egy szent cselekedetet kezdünk el.
Ezek nem mindig „szép” dolgok, sőt legtöbbször nem azok, de pontosan ahhoz van szükség a legnagyobb bártorságra, hogy szembe tudjunk nézni lelkünk sötét oldalával is, ezt pedig még kevesen vállalják.
A legtöbben szinte mindent elkövetünk, hogy elkerüljük ezt a tettet. Elmenekülünk, fizikailag ugyan jelen vagyunk, de érzelmileg nem, alkoholt, drogot fogyasztunk, tv-t nézünk, vagyis mindent elkövetünk, nehogy szembe kelljen néznünk önmagunkkal. Pót cselekszünk a cselekvés helyett.
A szakrális párkapcsolat a jelenben működik, állandóan megújul és minden pillanatával, közelebb viszi résztvevőit a teljességhez. Ezért szent út ez.

A szexuális eggyé olvadásban ugyanis, minden kiderül. Ott megmutatkozik az összes meg nem tanult leckénk. Ezért van az, hogy hosszú ideje együtt élő párok, már nem is nagyon szeretkeznek egymással. Azt mondják, unom a férjemet, feleségemet, pedig csak félnek szembenézni az igazsággal, hogy belealudtak a saját életükbe. Hogy évek óta se magukban, se a másikban nem sikerült felfedezniük semmi újat. A mondás úgy szól, amibe energiát fektetsz, az megvalósul és ez érvényes az élet minden területére. Ha nem táplálod a családi tüzet, miből gondolod, hogy az égni fog az idők végezetéig? Ha nem látod meg férjedben, feleségedben a csodálatos, gyönyörű lényt, akit testileg-lelkileg-szellemileg tisztelsz, megbecsülsz, szeretsz, kívánsz, miből gondolod, hogy szerelmes éjszakáitokon megéltek együtt olyan élményeket, melyek mindig új és új magasságokba emelnek? Ha nem vagy őszinte a másikhoz, mert attól félsz, ha kimondod a benned zajló nem szalonképes dolgokat, a másik nem fog szeretni, vajon tudod-e, hogy éppen egy szöget ütöttél bele kapcsolatotok koporsójába?

Minden mindennel összefügg és bizony a szex terepén, kendőzetlenül visszaütnek a hiányosságok. A hosszú távon színlelt orgazmusokból, továbbra sem lesznek orgazmusok, az át nem beszélt pornófüggőségből, nem lesz szeretettel teli együttlét, az önző, csak magával törődő lepedő akrobatikából, nem lesz összetartó család.

Amiből lehet?
Abból, ha a partnerek beleegyeznek abba, hogy együtt mennek végig az istenné válás ösvényén, egymás mellett, mennyben és poklon keresztül. Abból, ha van elég bátorságuk, hogy belépjenek önmaguk és partnerük mélységeibe, a kölcsönös biztonság, lelki őszinteség és megbecsülés talaján.
Abból, ha a szexualitásra úgy tekintünk, mint a kiteljesedésünkhöz vezető legrövidebb útra, mely megtisztulva az összes rárakódott mocsoktól, az élet egyik legcsodálatosabb szentsége.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o> </o>

Szendi Gábor:
A testvérféltékenységről<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>

A mitológia tele van Káinokkal és Ábelekkel, Rémuszokkal és Romuluszokkal. A testvérharc örök és természetes, csak a leányregényeken nevelkedett anyukák hiszik, hogy majd ők megússzák és "testvériességben" nevelik gyermekeiket. <o></o>
Épp nekiláttam a testvérféltékenységről írni, mikor levelet kaptam egy aggódó anyukától. Ezt írta:<o></o>
"A kisbabánk idén februárban születetett. Azt gondolom, nagyon tudatosan készültünk a kistestvér megszületésére, rengeteget beszéltünk róla, bevontuk mindenbe, amibe csak lehetett, tervezgettünk, stb. Mivel ismerőseim körében láttam, hogy sokszor probléma a testvérféltékenység mindent megtettem az ügy érdekében. Meg egyébként is, én nem mentem vissza dolgozni, egész nap a nagyobbikkal itthon - így gyakorlatilag maximálisan felkészítettük. Mindennek dacára a nagylány, nagyon rosszul reagált rá. Eleinte -az első hetekben- hatalmas hiszti-rohamok kerekedtek. Borzalmas volt ezt megélni, nem tudom, mit tehettem volna még. Az én tündéri, jóindulatú kiegyensúlyozott lányomra nem lehetett ráismerni. A leginkább az bántott, hogy mi nem csak úgy egyszerűen hazavittük a kicsit a kórházból, hanem rengeteg energiát áldoztam a dologra, mármint arra, hogy felkészítsem a nagyobbat a kistestvér érkezésére. És hiába... A létező összes szakirodalmat elolvastam a témában (mármint amiket bolti forgalomban be lehet szerezni)". <o></o>
Megértem az anyukát és megértem a kislányt is. Mindkettőjükben egy világ omlott össze. Anyuka azt hitte - talán a könyvek sugallták neki? -, hogy meg lehet úszni a féltékenységet, hogy odafigyeléssel "szépen" meg lehet oldani is a dolgokat. A kislány pedig azzal szembesült, hogy nem ő a legfontosabb a világon.<o></o>
A testvérvetélkedés evolúciója<o></o>
A természetben a szülői gondoskodást igénylő állatoknál a testvérségnek szükségszerű és természetes velejárója a testvérvetélkedés. A szülő az utód szempontjából korlátozott erőforrás, vagyis figyelme, védelme, tápláló szerepe véges. Mivel minden élőlény végső célja a sikeres felnövekedés és sikeres szaporodás, ezért évmilliók során azok az egyedek voltak a sikeresebbek, akik testvéreik rovására több figyelmet, élelmet voltak képesek kipréselni szüleikből. Az afrikai fekete sas biztonsági okokból mindig két tojást költ ki, és ha mindkettő sikeres költés lesz, az elsőnek kikelő fióka mindig halálra csípi a másodikat. Ennek oka, hogy korlátozott a táplálék, és a szülők két utódot nem tudnak felnevelni. A kék lábú szuláéknál jobb a helyzet. Ha van elég táplálék, mind a kettő vagy három utód felnő békében. Ám ha a fiókák éhezni kezdenek, testvérharc alakul ki, és a végén csak egy marad. Emlősállatoknál fajtánként változik, melyik mellbimbó ad jobb tejet. A patásoknál az elülsők, macskaféléknél pl. a hátulsók. Az utódok, amint világra jönnek, harcolni kezdenek, és általában a testesebb és erősebb utódok kaparintják meg a jobb tejet adó mellbimbókat, és ők nőnek fel sikeresen. A szülők soha nem avatkoznak be, gondolhatnánk, tűrik a harcot, mi mást tehetnének. A helyzet ennél sötétebb, a szülőknek egyenesen érdekük a testvérharc, ez egyfajta szelekció, hulljon a férgese. Nem éri meg gyengét felnevelni. A foltos hiénák foggal születnek, és az újszülöttek közti csatározásokban az utódok 25-50%-a elpusztul. A szülői ráfordítás elmélete szerint a szülőnek azt az utódot éri meg felnevelni, aki elég erős lesz és sikeresen fog szaporodni. A testvérek egymás elleni fenekedése tehát gyárilag beépített élet-halál harc, melyet nem a nemes elvek és a szeretet, hanem a túlélés irányít. <o></o>
<o></o>
Testvérharc az emberi világban<o></o>
Embernél sincs ez másként. A szülők ősidők óta-éppen korlátozott erőforrásaik miatt - versenyeztették utódaikat. A Lear királybeli próbatétel -melyik lány szereti jobban az apját-, valóságos probléma. A szülő azokat a gyerekeit preferálta, akik jobban szolgálták a család vagy az ő személyes érdekeit. A szülők érthető módon mindig is jobban szerették azokat a gyerekeket, akik engedelmesek voltak, akik az ő értékeiket látszottak inkább megvalósítani. A születési sorrend nagy mértékben hat is az utódok személyiségére, az elsőszülöttek ősi stratégiája az engedelmesség és a szülői értékek továbbvitele. Az evolúciós kutatások azt is bizonyítják, hogy az apák annál jobban kivételeznek egy gyermekükkel, mennél inkább hasonlít rájuk, és a szülői bántalmazás az apához kevésbé hasonlító gyerekekre irányul. E mögött az húzódik meg, hogy az apa sosem lehet igazán biztos abban, saját gyerekét neveli-e.<o></o>
A születésszabályozás és a viszonylagos jólét a fejlett világ újkori fejleménye. Az ember 6-8 millió éves evolúciójának utolsó 30-50 évében vált lehetővé a családtervezés és a gyermekek számának a család eltartóképességéhez való igazítása. Az ezt megelőző korszakban a megszületett gyermekeknek jó, ha a fele megérte a felnőttkort. Sok millió éven át tehát az ember is úgy formálódott az evolúció műhelyében, hogy a testvérek harcában dőlt el, ki lesz a győztes túlélő. A testvérek közti irigység, féltékenység, vetélkedés és ezek negatív következményei (a kicsik bántalmazása, a nagyok beárulása) az emberi természet része. Ma már szükségtelen és ellentmond erkölcsi értékeinknek, de kiirtani, megszüntetni akkor sem lehet, megtanulhatjuk viszont megfelelően kezelni. Az emberben ugyanis természeténél fogva a szövetségalkotás, a kötődés, a szeretet is ott van, s megfelelő környezetben a testvérrivalizáció testvérszeretetbe fordul át. <o></o>
Akkor meg minek a testvér?<o></o>
Dacára a sok problémának, a testvériség a legerősebb szövetség az életben. És nem csupán erkölcsi okokból, hiszen az állatvilágban is ismert, hogy a testvérek segítik egymást a hatalmi harcban vagy a szaporodásban. A rokonszelekció elmélete szerint az önzetlen viselkedés nem más, mint a rokonoknak való kedvezés. Ezért a testvérségnek csak egyik arca a vetélkedés, a másik a jóban-rosszban való összetartás, egymás kölcsönös önzetlen segítése. A felmérések szerint házasodás előtt mindenki legalább két gyereket akar, a testvérség az emberek szerint nagyon is vágyott dolog. Hogy a testvérségből életre szóló szövetség bontakozzon ki, azért sokat tehetünk.<o></o>
A testvérvetélkedés kezelése<o></o>
A legrosszabbat teszi a szülő, ha kétségbeesik, felháborodik, megtorol, mikor a vetélkedés, az irigység, a gyűlölködés jelenségeivel találja magát szemben. A szülőknek tudomásul kell venni, hogy gyermekeik szemében ők a mindenható félistenek, akiknek már csak a pillantásáért, jó szaváért is harcolni fognak. Ha a szülő nem megfelelően viselkedik a testvérharcban, ő maga lesz a viszály istene, aki kegyeket és büntetéseket osztogatva olajjal locsolgatja a gyűlölködés lángjait.
Az emberek kapcsolataikban neveltetésüktől függően kooperatívak vagy vetélkedők. Ha a szülő mindig a kooperációt, a kölcsönösséget, az egyenlőséget jutalmazza, akkor a gyerekek a testvéreket szövetségesnek tekintik. Ha a szülő viták esetén "igazságot tesz", valamely gyermeknek rendszeresen kedvez, a gyerekeket felcímkézi (te okos vagy, te meg szép, stb.), óhatatlanul egyenlőtlenséget teremt. A gyerekek persze sosem egyforma képességűek, már csak életkori különbségeik miatt sem, és ösztönösen törekednek is saját területük kialakításáért, ahol ők sikeresek lehetnek. A szülő dolga mindegyiket értékelni és bátorítani, de sosem egymáshoz képest, hanem mindig önmagukban. A gyerekeknek meg kell érteni, hogy nem egy képzeletbeli dobogó legfelső fokáért küzdenek egymás ellen, hanem vállvetve küzdenek a családért, mint egészért.
Egy-két megfontolandó szempont
-nézzünk magunkba, nem mi szítjuk-e akaratlanul is a gyerekek közt a vetélkedést
-tanuljunk meg konfliktusokat békésen megoldani, hogy segíthessünk gyerekeinknek is ebben
-érezhesse mindenki a családban, hogy ő egyéniség, becsülik, tisztelik, és ezt nem mások rovására kell kiérdemelnie
-a legtöbb, amit egy szülő adhat gyermekének az az ideje és a figyelme
-hagyjunk időt a gyerekeknek, hogy megtanulják negatív indulataikat kezelni, tekintsük természetesnek de leküzdendőnek, és segítsünk nekik ebben, ne tőlük várjuk a megoldást
-adjunk minden gyermeknek pozitív lehetőségeket arra, hogy kiérdemeljék figyelmünket
-alakítsunk ki olyan programokat és feladatokat, amit csak együtt lehet sikeresen megoldani
-jutalmazzuk a kooperációt, az önzetlenséget, gátoljuk meg, mint megengedhetetlen viselkedést, de ne büntessük az agresszivitást és vetélkedést (Egy anyuka sajátos megoldást alkalmazott, amikor nagyobb lánya ismételten beleharapott öccsébe: megharapta lányát, és amikor az feljajdult, elmagyarázta, hogy öccse is ezt érzi harapáskor.)
-a játékért, helyért, kiváltságért folytatott veszekedést gátoljuk meg. (Egy anyuka mesélte a minap: mikor két lánya veszekedni kezdett az "egeres" tányérért, mindketten egy sima tányért kaptak, és a mama evett az egy szem kedvenc tányérból.)
-korrektek legyünk, ne egyenlősdit játszunk; az egyenlősdi végső soron igazságtalan (pl. a kisebbtől nem várható el ugyanaz, mint a nagyobbtól)
-minden gyerekkel beszélgessünk négyszemközt is, hogy érezhessék, elismertek és elfogadottak, mint egyéniségek, kérdezzük őket arról, hogyan látják testvéreik viselkedését és a család életét
-legyen időnként egy családi fórum, ahol mindenki elmondhatja véleményét, érzéseit, sérelmeit, és közösen alakítsunk ki pozitív szabályokat arra, hogy a konfliktusok a jövőben ne fordulhassanak újra elő <o></o>
Ne feledjük: ha egy családban még a nagyobb gyerekek közt is erős a rivalizálás, ott a szülők csinálnak valamit rosszul. <o></o>
<o></o>
<o></o>
<o> </o>