Kedves Soma!
Mi vonz valakit a spirituális útra?
Számtalan oka lehet, mint valahol már írtam, engem egy gyerekkori egységélmény átélése indított el rajta.
De honnan jelenik meg egy ilyen élmény? A semmiből biztos nem, hanem karmikus gyümölcsként, ami ott és akkor, abban a pillanatban ért meg.
Ez a tapasztalat viszont elindít egy úton, amelyen saját magadat keresed. Ekkor a figyelmed fordulhat kifelé és egy külső Istennek való önátadásban (misztikus út) vagy egy szimpla formális tankövetésben (vallásos út) nyilvánulhat meg.
Ha szerencsés vagy, akkor ezek hiábavalóságát már korábbi életeidben beláttad (ez jelen életedben egy intúítiv érzésen alapuló elutasításban nyilvánulhat meg) és ténylegesen olyan utat keresel, amely a belső, immanens isteniséghez vezet el.
Ezt az utat saját magad azonban nem vagy képes megtalálni (vagy legalábbis én nem voltam képes rá), így olyan tanításokat keres, amely leginkább megfelel a lelki alkatának.
Ezek a tanítások ezért is vannak jelen, ezért hozták el őket, hogy ne nekünk kelljen kitalálni, hogy merre kell menni. És ez szószerint igaz, mert ezek a tanítások csak útjelzőként szolgálhatnak, megmutatják, hogy merre kell menni. Csupán ennyi a feladatuk, menni már neked kell!
Én ilyen útjelzőt sokat találtam eddigi életem során, sokféle útat is követtem egy ideig. Amit igazán közel éreztem magamhoz, az a Maharsi féle ön-kutatás.
Ezen az úton vannak tapasztalataim. Ennek a lényege az elme forrásának a felkutatása és az abban való elmerülés.
Az elme a szellemből (önvaló) sugárzik ki, tehát ez a szellembe való elmerülést jelenti.
Ezt először meditációban tapasztalja meg az ön-kutató, én is minden este meditálok. Persze ez nem a klasszikus értelemben vett meditáció (melyben létezik a meditáló és a meditáció tárgya és a kettő összeolvadásáról van szó), hanem magának a meditálónak a forrását kutatom fel, ami a tiszta Lét.
Meditációm során ezt a Létet élem át.
Ha ezt meditáció során már sikerült megtapasztalnod, akkor megpróbálhatos ébren töltött minden percedbe behozni a Létet, ami csakis a jelen pillanatban történhet meg (így kapcsolódik az egészhez Tolle tanításai).
Most épp ezt a folyamatot élem át.
Shaw, köszönöm az öszinte válaszodat! Így már kicsit jobban látom Tolle mögött az embert. Tolle tanításait magam is jól ismerem, és éppen emiatt tűntek nekem a hsz-eid nagyon "tanítós"-nak, mert az ő szavait, fordulatait "hallottam" vissza sokszor. Sokkal izgalmasabb Shaw-val beszéletni, mint egy magnóval, mert azt mégiscsak érdekesebb látni, a jól ismert tanítások miként értek nálad célba, miként épülnek be az emberbe, és miként sugároznak onnak tovább... A tört fény ilymódon számomra szebben is csilloghat, mint az eredeti. Köszönöm még 1x! Üdv, Soma