Folytatsd a verset!

Édesanyám, virágosat álmodtam... napraforgó virág voltam álmomban.

Edward király, angol király...
 
azon gondolkodám,
miként fogom szólítani
rég nem látott Anyám.

Erőszakos, rút kisded voltam én...
 
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér,
s tavaszi zápor fűszere a földnek.

Letészem a lantot. Nyugodjék...
 
és éhező,hogy teríts asztalt...

A gyönyörűt szaporítani vágyunk,
hogy így örökké rózsáljon a Szép....
 
S emlékét,ha hull érettebb virágunk,
Őrizhesse a zsenge ivadék.

Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
 
Amit mgértek,amit megértek.
Hazudj valami szépet!
Mert annyi minden van amit nem értek...

Még ali emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya...
 
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva,
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;
 
Lehullna ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
 
Amerre járunk ne rezzenjen egy kis levél se meg....

Múzsa segíts!segíts!
Jaj,de kihez s ki szól?..
 
Oldal tetejére