Folytatsd a verset!

...
Pillantásodtól nő a fű, kihajt
a száraz ág és tőled piroslik a vér.
Ha meghalsz, meghalok; porainkból
egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél.

Radnóti Miklós: Dicséret
˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙˙

Elvittél magaddal egy napon
elvittél magaddal holdfényben, csillagon
egy cseppben, mely Rád hullt csendesen
egy szívben, mely így szólt: ,,Kedvesem"
(...)
 
...
Elvittél, mert fontos volt neked
elvittél, mert nincs más, ki szeret
elvittél, hogy ott legyek veled
s érintsem Napsugár-szemed.

Őri István: Végtelen utazása
-------------------------------------------------

Kedvesem, szegény kedvesem! Nézd
ez a kapú. Sötét, mint a gondolat,
erős, mint az örökkévalóság. Ezen
kellett volna bejutnunk, ha nem kapok
...
 
...
sebet. Zúg a fejem, alig látok,
elhagy a lelkem, meghalok. De te
ne félj! Bejutsz. Neked hagyom a
hattyútollat. S három csepp véremet.

(Dsida Jenő: A kapú előtt)
*****************

Az élet titka: őszinteség -
S kerülik egymást a testvérek.
Csak akkor ismernek egymásra,
Mikor szállóban van a lélek.
...
 
...
Ó bús tengere vérnek, szennynek
Mikor, mikor, mikor apad már,
Ha egymásra sosem ismertek,
Testvérek ─ csak a ravatalnál.

Gyóni Géza: Az élet titka
-----------------------------------------------


Egy kertben vagyok,
hol minden csipogó,
madárkák
és elhullatott jázminlevelek -
enyhe zümmögés
a rezdülés nélküli időben.
...
 
...
Egy kertben vagyok,
melyet az este úgy ér,
bántatlan, bódultan,
ahogy a bordó rózsák
tömör fejét megérintem.
Tekintetemben már nincs illúzió.
Jó volna, ha valaki hozzám
megérkezne!
Csak idegenek jönnek mindig.

(Benyó Judit : EGY KERTBEN)

*******************
...
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
zsákban Benedek hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
 
...
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
----------------------------------------------------


Miért szép?
- és miért nem?
Mert nem vagy itt velem,
de szorítod két kezem,
mert édes fejed súlyát,
ölembe mégis érezem.
Mert hajnal van, két óra,
szemem kinyílt hívó szódra.
...
 
...
Hiszed vagy sem, itt vagy
akkor is, ha nem vagy.
Bár a távolság mérhetetlen,
mégis itt vagy, s ez nem véletlen...

(Fuchs Éva: Nem véletlen)
************

Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.
...
 
...
Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.

Radnóti Miklós: Bájoló
------------------------------------------


Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketek is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna, nagy csend,
...
 
...
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

(József Attila: Várlak)
*****************

Én nem futok.
Nincs miért. Nem kápráztat a pálma-ág.
Útszélen, árokparton,
A versenyen kívül
Szedem a novemberi ibolyát.
Én nem futok,
Távol a sértő zajtól, bántó fénytől
A Janus-arcú dicsőségtől,
Rendezgetem csokorba ibolyámat,
Ha valakit tarkómra fúj a szél,
A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:
Más virág híján mutatom neki
Novemberben kinyílott ibolyámat.
...
 
...
Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.
Én nem futok.
Én nem akarok senkit utolérni.
Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért
Vágyom a virágomat kicserélni.

Reményik Sándor: Versenyen kívül
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szavam selyemmé lágyul,
Hogy válladat befedje.
Szavam csónakká mélyül,
Hogy ringatózhass benne.

Szavam virággá nyílik,
Hogy szíved fölé tűzzed
És legyezővé hajlik,
Hogy unalmad elűzzed.

Szavam balzsammá olvad,
Hogy ami fáj, ne fájjon,
S mint hintó áll elébed,
Hogy lelked beleszálljon.
(...)
 
...
Szavam keleten jő fel,
Hogy álmod elorozza,
Szavam nyugaton száll le,
Hogy álmod visszahozza.

Szavam csókká parázsul,
Hogy végigfusson rajtad,
S a szavam szó lesz újra,
Ha akarod, hogy halljad.

(Falu Tamás : Szavam)

*****************

A téjszín léget elkeverte
fekete borával az éj:
lelkem ma, vágyak büszke lelke,
megúnt szavakkal ne beszélj,
húnyd be az ajkad, nyisd ki szárnyad,
szabad szemeddel szerte nézz:
ma messze szállnod
nem nehéz.
...
 
...
Mámorosan az éj borától
szárnycsattogás legyen dalod:
ki éjt iszik, a kéjre bátor,
tenéked ez volt italod.
Sokáig ittad, részegülhetsz,
azért vagy mostan oly szabad:
repülhetsz
magad.

Babits Mihály: Éji dal
..............................................................


Ha angyalod lennék,
lilára festeném az eget,
kékre az ajkad, körbe
táncolnálak, repülnék
veled szárnyak nélkül.

Ha angyalod lennék
angyalt szülnék neked,
hogy őrízze melegségünk,
belőlünk nőjön, erősödjön.
...
 
...
Ha angyalod lennék visszatérnék
hozzád, én lennék a kezdeted
és a végzeted, felmelegíteném
hideg kezed, újjáteremtenélek.

(ZÁGOREC CSUKA JUDIT: Angyalod lennék)
******************

A szók a mélybe buknak,
mint kék halat a tenger,
csak néha dob magasra
egy hangot a sötét.
A csók langyosra bágyadt,
elszunnyad ifjú száján,
szeme tükrös faláról
visszacsúszik a kép.
.....
 
...
Nagy homlokán a fények
kihunynak. Ujja fáradt:
az öntudat kihullik,
megrendül a küszöb,
s már gázol könnyű lépte
idegen, sárga parton,
híg, süppedő fövenyben,
szelíd szörnyek között.

Szabó Magda: Idegen, sárga parton
˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛˛

Mikor éjszaka várom, s ő beállít,
Létem hajszálon függ, s tűnik tova,
Cím, kor, szabadság neki mit se számít,
Kedves vendég, kezében - fuvola.
(...)
 
...
És most belép. Fátyol fedi az arcát,
Föllebbenti, s néz rám figyelmesen.
Szólok hozzá: ,,Danténak az ő Poklát
Te mondtad tollba?" Mire ő: ,,Igen."

Anna Ahmatova: Múzsa - fordította Szöllősi Dávid
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
(...)


 
...
ha hinnék Benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

Nemes Nagy Ágnes : Jég
..............................................

Amit ma megtehetsz, kevés,
mégse halaszd el holnapig;
részekből teljesül az egész,
nagy szívvel tedd meg a kicsit.

Amit ma eltehetsz se sok,
- nincsenek garasos csodák, -
de valaki örülni fog
még ennek is, hát add tovább.
(...)
 
...
Ezer szóból csak egy igaz,
és sok beszéd elrejtheti,
ha rábukkannál, melyik az,
ne tétovázz kiejteni.

Naponta egy lépést tehetsz,
hogy messzi célodat elérd,
de ne csüggedj, Akit szeretsz
ugyanígy elindul feléd .

Fésüs Éva: Csak ennyi
---------------------------------------------

Te nem szereted, csak a piros rózsát?
Ha rózsaszín vagy sápadt sárga,
Te mindjárt eldobod a sárba?

Neked a hajnal pirkadása nem szép?
Te csak az izzó napot szereted,
meg a ragyogó, azúrkék eget?
...
 
...
Én, kedves sohse leszek napsugár,
csak sápadt pír, csak távoli derengés,
amin az ember egy kicsit mereng; és
virág se vagyok, kitűzni való,
csak fonnyadni, emlékül, szíved mélyén.

(B.Radó Lili: Emlék)
*****************

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
...
 
...
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

József Attila: Kopogtatás nélkül
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Jussunkként bánunk a Földdel,
pedig csak albérlők vagyunk.
Ha folytatjuk pusztítását,
halálra ítéljük magunk.

Adjunk esélyt a jövőnek,
s unokáinknak is teret.
Utánunk utódok jönnek,
Föld nélkül élnünk nem lehet.
(...)

.
 
...
Hisz' porszenek vagyunk, mi más,
mégis öljük az óriást.
Ha számunkra fontos a lét,
óvjuk Földünk e féltekét.

Meg kell fognunk egymás kezét,
hogy őrködjünk a Föld felett.
Porból lettünk s elföldelni,
minket csak a földben lehet.

Geisz László: Albérlők vagyunk e Földön
-------------------------------------------------------------


Gyermek vagyok. Temetőben
Tarka szárnyú pillangókat kergetek,
Átrohanok könnyű szívvel
Sok besüppedt, elfelejtett sír felett.

Gyermek vagyok. Megfürösztöm
A ragyogó napsugárban lelkemet,
Nem látom a hervasztó őszt,
Csak a fényes, napsugáros életet.

Gyermek vagyok, kinek lelkén
Minden napfény, minden sugár átragyog,
Eltemetek, elfelejtek
Minden sebet, minden régi bánatot.
...
 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.
Oldal tetejére