Ha-ha-ha!

A süketnémák bulizni mennek egy jeltolmáccsal. A tolmács mondja a pincérnek, hogy neki el kell egy órára mennie, de ne izguljon visszajön.

- Ha a társaságból valaki a mutatóujját emeli a magasba, akkor sört vigyen nekik, ha a középső ujját akkor pedig bort - mondja és elmegy.

A süketnémák emelik is a mutatóujjukat, viszi mindegyiknek a sört. Aztán a középsőt, viszi a bort. Így megy ez egy ideig, aztán hirtelen felváltva billegetik mind a két ujjukat. A pincér izzadni kezd, nem tudja hogy most mit is kérnek. Szerencsére az utolsó pillanatban megjön a jeltolmács.

- De jó hogy jön, mit kérnek ezek most?

-Már semmit, csak berúgtak és azt éneklik, hogy "sört ide, bort ide".

A kannibál apuka és fia találnak egy nagyon csinos nőt a vadonban. A gyerek megkérdezi az apját:
-apu hazavisszük és megesszük ?
Mire az apja azt válaszolja:
Dehogyis fiam,majd anyádat !​

Hal(l)hatatlan politikai vicc

Ez már a kommunizmus,
vagy lesz ennél még rosszabb is?

A hitetlen rendőr
A körzeti megbízott meglát a falu végén egy cigányasszonyt, aki lószart gyúr tapasztáshoz. A rendőr odamegy, nézi egy ideig, aztán megkérdezi:
- Mi lesz ebből?
- Mi lenne? Húsvéti tojás - somolyog az asszony.
- Ez gyanús! Nem Rákosi elvtársat akarja maga megmintázni?
- Ennyiből?!...

Malőr
A napilap főszerkesztőjét letartóztatja az Államvédelmi Hatóság. A kihallgatáson a főszerkesztő megkérdezi:
- Elvtársak, nem értem, miért hoztak be ide, mit vétettem én a párt és Rákosi elvtárs ellen?
- Jobb, ha nem kérdezi! - felelik azok fenyegetően.
- De hát elvtársak, én már az illegális párt tagja voltam, és azóta is töretlen lendülettel építem a népi demokráciát, az újságban rendszeresen közlünk cikkeket Rákosi elvtársról, például a tegnapi számunkban is hírül adtuk, hogy Rákosi elvtárs látogatást tett a minta-sertéstelepen.
- Hát éppen ez az!
- Ezt hogy értik?
- Nézze csak meg a fényképet!
A főszerkesztő megnéz, Rákosi épp egy disznóólban szemléli az állatokat. Aztán a pillantása a képaláírásra esik és elfehéredik, amikor elolvassa: „Rákosi elvtárs a disznók között. Balról a harmadik Rákosi elvtárs.”

Az ÁVH-s fiú hazalátogat
Államvédelmi akciócsoportos lett a falusi srácból, vérbeli ÁVH-s. Egy nagyobb bevetés után éppen arra mennek hazafelé, ahol a szülei laknak. A fiú hazamegy látogatóba, természetesen talpig fegyverben. Az apja körbeforgatja, úgy nézegeti a fiát.
- Ez igen! Büszke vagyok rád! Mi ez? - mutat a géppisztolyra.
A srác lekapja a válláról a fegyvert, lő egy sorozatot, az udvaron ott marad öt tyúk kinyúlva.
- Ez géppisztoly.
- És ez? - mutat az öreg a kézigránátra.
- Ez? - a fiú leakasztja az övéről, kibiztosítja, odavágja az udvar végén álló budihoz, az a levegőbe repül. - Kézigránát.
- Nagyon derék! - bólogat az öreg. - Kár, hogy szegény anyád ezt nem láthatja.
- Miért, hol van?
- A budiban...

Ki az?
1955. Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy pesti bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, reszkető hangon kérdi:
- K-k-ki az?...
- A Halál!
Az illető megkönnyebbülve:
- Hála Istennek, már azt hittem, az ÁVH...

Párbeszéd a villamoson
- Elnézést, elvtársam, ön párttag?
- Nem, kérem.
- Akkor esetleg valamelyik rokona?
- Nem.
- Vannak jó ismerősei a rendőrségen?
- Nincsenek.
- A minisztériumban sem dolgozik senkije?
- Nem, senki.
- Esetleg a városi tanácson?
- Ott sem.
- Akkor szállj le a lábamról, te pávián, mert felpofozlak!

Isten és a búzakazlak
A megyei titkár és a b-i községi titkár beszélgetnek.
- Nem lesz itt semmi gond, titkár elvtárs! Olyan búzatermés volt Átányban, hogy a búzakazlak az Isten lábáig érnek.
- De titkár elvtárs - mondja a megyei titkár -, Isten nincs!
- Na és?! Búzakazlak vannak?

Az elnök jutalma
A tsz-elnök feleségéhez becsöngetnek délután. Kinyitja az ajtót, a küszöbön a férje helyettese.
- Jó napot, asszonyom! A férje küldött. Azt üzeni, hogy nagyon sokáig fog tartani a közgyűlés, éjfél előtt ne is várja haza.
- Köszönöm. Óhajt még valamit?
- Tudom, hogy szemtelennek fog tartani, de Ön nekem nagyon tetszik. Adnék önnek tízezer forintot, ha megcsókolhatom.
- Tízezret egy csókért? Nem bánom.
A csók után a férfi tovább meditál.
- Tudja, minden álmom az, hogy láthassam Önt meztelenül! Adnék még tízezret, ha levetkőzne előttem.
- Rendben van - mondja az asszony, mert neki is tetszik a helyettes, és levetkőzik.
A férfi már alig bír magával:
- Drága hölgyem, tudom, hogy pimasz vagyok, de ha esetleg hajlandó volna velem szeretkezni egyet, én adnék még harmincezer forintot!
Az asszonykának jól jön az a kis dugipénz, no meg a fiatal férfi sem csapnivaló, a változatosság meg amúgy is gyönyörködtet, rááll az alkura. Az aktus után boldogan teszi párnája alá az ötvenezer forintot, az elnök helyettese elköszön, és visszamegy a közgyűlésre.
Éjjel egy órakor hazaér a tsz-elnök és megkérdezi a feleségét:
- Mondd, drágám, a pénzt megkaptad?
- Miféle pénzt?
- Tudod, kaptam ötvenezer forint jutalmat, féltem, hogy elhagyom, és még délután elküldtem neked a helyettesemmel...

Osztrák gyerek - sonkás zsemlével
A „vasfüggöny” idején az osztrák-magyar határon egy osztrák gyerek sonkás zsemlét eszik. Egy magyar gyerek kéri:
- Te osztrák gyerek! Adj egy harapást!
- Nem adok én!
- Hát akkor tudd meg, nekünk van egy nagy, kétszobás házunk!
- Az nekünk is van, de négyszobás!
- Hát tudd meg: nekünk van egy négyszemélyes Zaporozsec autónk!
- Az nekünk is van, de hatszemélyes Ford!
- Te osztrák gyerek, adj egy harapást!
- Adjon az anyád kínja!
- Hát okkor tudd meg: nekünk van Varsói Szerződésünk!
- Hát majd nekünk is lesz!
- De nekünk van KGST-nk is!
- Hát majd nekünk is lesz!
- Az lehet - mondja a magyar -, de akkor nem lesz sonkás zsemlétek!

Az ezres
Kádárnak este nyolckor beszédet kell mondani a tv-ben, és elromlott a szolgálati kocsija. Nincs mit tenni, taxit kell hívni. Épp arra jön egy taxi, Kádár megállítja.
- Mondja, jóember, elvinne engem? - kérdezi Kádár.
A taxisofőr a sötétben nem ismeri meg:
- Elvinném én magát szívesen, de sietek haza, mert mindjárt Kádár fog beszélni a tv-ben, és meg akarom nézni!
Kádárnak nagyon jólesik, hogy ilyen lelkes híve van, benyúl a belső zsebébe és elővesz egy ezrest, hogy megajándékozza vele. A taxisofőr, amikor meglátja az ezrest, így szól:
- Tudja mit, uram, ott egye a fene Kádárt, inkább elviszem magát!

Tizenegyes
Magyarország labdarúgó-válogatottja a Szovjetunió csapatával játszik barátságos mérkőzést, amikor a meccs állása egy-egyre áll és a magyar csapat tizenegyesrúgáshoz jut. Nagy a tanácstalanság, valakit a lelátón jelenlévő Kádár Jánoshoz küldenek, hogy döntse el, ki rúgja a döntő gólt.
Kádár a következő tanácsot adja:
- Bene lője!

Egy szobor talapzatán
Budapesten, a Dózsa György úton állt egy Lenin-szobor, amelynek a talapzatára valaki rápin-gálja:
NE MOSOLYOGJ, ILJICS, NEM TART EZ ÖRÖKKÉ,
SZÁZÖTVEN ÉVIG NEM VÁLTUNK TÖRÖKKÉ!

Díjazás
Politikai viccpályázatot írtak ki a SZU-ban, amelyen a következő díjakat lehetett elnyerni:
3. díj: szibériai társasutazás két hétre.
2. díj: szibériai társasutazás egy évre.
1. díj: szibériai társasutazás - csak oda!

Tisztacsere
- Század, vigyázz! Tisztacserére sorakozó!
- Ma Szergej cserél Ivánnal!

Hannibál, Szulejmán és Napóleon
A túlvilágon találkozik Hannibál, Szulejmán és Napóleon.
Hannibál: - Ha nekem egyetlen 34-es tankom lett volna, nem álltam volna meg Róma kapui előtt!
Szulejmán: - Ha a nándorfehérvári csata idején csak egy helikopterem van, nem harangoz-nának délben szerte a világon!
Napóleon: - Ha nekem olyan újságom lett volna, mint a szovjet Pravda, máig sem tudta volna meg a világ, hogy elvesztettem a waterlooi csatát!

Mi mennyi?
Ivánt meghívja Joe Amerikába. Minden papírt megküld neki, tudniillik az Elbánál ismer¬kedtek meg. Ivánt behívják a partközpontba elbeszélgetni. Megkérdi a titkár.
- Ha Joe kérdezi, hogy mennyit keresel, mit mondasz?
- Azt, hogy száz rubelt - feleli Iván.
- Nagyon jó - mondja a titkár -, de ha megkérdezi, hogy mibe kerül egy ház?
- Ezer rubelbe - felel Iván.
- Ez nem jó, mondd azt, hogy száz rubelbe - válaszolja a párttitkár.
Iván kiér Amerikába. Joe egy hatalmas Cadillac-kel várja. Iván beül és beszélgetni kezdenek.
Joe megkérdezi:
- Mennyit keresel, te Iván?
- Hát, száz rubelt - mondja ő.
- Jó, jó, de például egy ház mennyibe kerül? - kérdezi Joe.
- Száz rubel - mondja Iván -, és egy gépkocsi is annyi.
- Akkor miért nem vettél? - kérdezi Joe.
- Hát, nem vagyok én bolond, ha hozzáteszek még ötven rubelt, vehetek egy pár bakancsot...

Lenint látni...
Joe újdonsült ismerősével, Ivánnal beáll a Lenin Mauzóleum előtt kanyargó hosszú sor végére. Nem sokkal később Iván észreveszi, hogy Joe már visszafelé jön.
- Te nem akarod megnézni Lenint?
- Én már láttam!!!
- Hogyhogy?
- Adtam 20 dollárt a őröknek és kihozták.

Üdvözlőlapok - külföldről
Iván, ha külföldre megy, csak pár szavas üdvözlőlapot küld barátainak Moszkvába. Így 1956-ban Budapestről: „Budapest szabad! Iván”. 1968-ban Csehszlovákiából: „Prága szabad! Iván”. 1973-ban Párizsból: „Iván szabad, Párizs!”

Szovjet módszer
Acélkoporsót találnak valahol Magyarországon és a muzeológusok egy része arra gyanakszik, hogy Attila sírját lelték meg. A vélemények azonban megoszlanak, ezért kiküldik a csontvázat Moszkvába, hogy az „élenjáró” szovjet tudósok állapítsák meg a valóságot. Egy hét múlva visszaérkezik a csontváz összetörve, mellette egy papírlap, rajta lakonikus rövidséggel: „Attila csontváza.”
A magyar tudósok kénytelenek elhinni a vizsgálat eredményét, de kíváncsiak, hogy milyen módszerrel dolgoztak a kiváló szovjet tudósok. Nosza, megy a távirat a kérdéssel a módszerre vonatkozóan. Másnap jön az egyszavas választávirat: „Bevallotta.”