Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Egyébként a szeretet nem irányítható én nem tőlünk indul ki...

Ha megnyitjuk magunkat a világnak, akkor a szeretet beárad hozzánk.

Ehhez viszont megfelelő állapotba kell hozni magunkat, tudatunkat...

[FONT=&quot]Ezt megtehetjük úgy , hogy felidézzük, milyen érzés volt a múltban a szeretet és megpróbáljuk átélni.[/FONT]

Keressük a szépet a környezetünkben... így beáramolhat a szeretet...

Nem erőltetni kell a szeretet érzését és nem is hozzuk létre mesterségesen. Nem belőlünk áramlik ki pedig sokszor ezt gondoljuk...

PL: Egy virág szépségét megfigyelve megnyitjuk magunkat a szeretetnek...

Ilyenkor a virág elkezdi küldeni felénk az energiát....

Így mivel megfigyeljük a szépségét ezáltal megnyitottuk magunkat és elkezd beáramlani az energia...

Ez olyan szinten fokozódik, annyira feltöltődünk belőle, hogy elkezdjük érezni a szeretetet...

Ez után mi magunk dönthetünk róla, hogy ezt viszonozzuk és visszaküldjük...

Így működik a szeretet...

gemhand!

Sajnos nem, értek egyet. A szeretet, mindig belőlünk indul ki és ez nem más, mint a mi önzetlen lelki odaadásunk. Szeretetet csak az tud adni, aki lelkileg harmonikus önmagával.
A szeretet mindig úgy alakul ki, hogy az már eleve célirányzattal rendelkezik. Saját magától nem tud kialakulni, mert nincs meg az ok. A szeretet mint köszönetforma csak úgy tud létezni, ha eleve megvan hogy kinek és miért adod. Tehát eleve úgy alakítod ki.

Idézlek.: "Ha megnyitjuk magunkat a világnak, akkor a szeretet beárad hozzánk."
Csak akkor tudod teljesen megnyitni magadat a világ felé, ha már képes vagy elfogadni önmagad (azaz békében vagy önmagaddal) és lelkileg+szeretetileg, már elértél egy bizonyos szintet. Csakis akkor nyílj meg a világ felé, ha már készen állsz rá!
Fontos hogy ne azért nyílj meg a világ felé hogy szeretetet kapjál, hanem hogy szeretetet adjál.

Idézlek.: "Keressük a szépet a környezetünkben... így beáramolhat a szeretet..."
Fontos hogy csak akkor keresd a szépet, ha tudod értékelni is, máskülönben a szeretet, nemfog az életedbe beáramolni.

Kérdeznék valamit!
Ha a szeretet nem általunk jön létre, akkor honnan származik? Illetve akinek valóban szüksége lenne a szeretetre és nem kapja meg, akkor az miért?
Nem gondolod hogy ha a szeretet az emberbe áramlik be, akkor az onnan is indul ki?

Idézlek.: "Így mivel megfigyeljük a szépségét ezáltal megnyitottuk magunkat és elkezd beáramlani az energia..."
Attól hogy megfigyeled valaminek a szépségét, még nem leszel nyitott a világra (nyitottabbá válsz, de nem leszel nyitott). Ez kevés ahhoz, ehhez még ösztönzésre is szükség van.

A szeretet csak akkor fog megmutatkozni benned, ha te feltétel nélkül segítesz másoknak és nem attól, hogy valaminek látod a szépségét. Ebben az esetben, csak felidéződik benned a mások iránti szereteted. Vagyis a dolog szépségében, az önmagad valódi énképét látod meg. A dolgok szépségét, viszont csak akkor vagy képes látni, ha szeretetileg képes vagy átszellemülni, vagyis ha képes vagy a dolgok valódi értékét felismerni. Ez valóban felerősíti az embert.
 
Az ok kiderítésén rajta vagyok, majd szépen magától jön a , felismerés... Ego téren viszont lehet egy lehetőség, hogy a megérett egomat le tudjam "győzni", s fel tudjam adni. Most már kezd békesség bennem lenni velük , de még kell idő hozzá kicsit, elfogadtam nagyjából a helyzetet és próbálom az ő szemszögükből szemlélni a dolgokat. Csak az anyukáját nem értem még mindig, hogy neki mi volt a szerepe ebben az egészben, nem vele laktam, hanem a lányával... és semmi közünk az anyjával egymáshoz.

oliyboty!

Kitudja hogy az anyának miket mondott a hátad mögött rólad, sőt, hogy a volt barátnőd valójában hogyan viszonyult hozzád az ő szemszögéből, amit előtted nem mutatott meg. Lehet hogy csak megpróbált kihasználni. Ezeket azért írtam, mert nálam már történt ilyen a legjobb barátommal.
 
Kedves Olyboty!
Lehet eljött az ideje annak, hogy közelebbről is megismerkedj ho'oponopono-val. Valaki feltette a könyvet, letölthető. Hálám neki. Megbocsátásról szól és alapja a felelősség.
Van egy másik könyv is: sorsfordító megbocsátás a címe.
Szerintem mindkettő segít megérteni és feldolgozni a helyzetet, sőt ettől sokkal többet adnak...
üdv daibo
 
Az ok kiderítésén rajta vagyok, majd szépen magától jön a , felismerés... Ego téren viszont lehet egy lehetőség, hogy a megérett egomat le tudjam "győzni", s fel tudjam adni. Most már kezd békesség bennem lenni velük , de még kell idő hozzá kicsit, elfogadtam nagyjából a helyzetet és próbálom az ő szemszögükből szemlélni a dolgokat. Csak az anyukáját nem értem még mindig, hogy neki mi volt a szerepe ebben az egészben, nem vele laktam, hanem a lányával... és semmi közünk az anyjával egymáshoz.

színházi körökben mindenki tudja h ha fegyver kerül a színpadra az el is fog sülni .. sztem megemlítetted a rontást ... bogarat ettél a fülébe .. pl mert nem akart szobát cserélni ezért keresett benned hibát és talált, majd szépen kiszeretett belőled a hibáidat gyűjtögetve....
az ezotéria elsősorban etika és felelősség de beső ügy


de lehet egészen egyszerűen most ,rajtad tanult meg kiállni az érdekeiért amihez most még indulatot kellet gyűjtenie és szülői segédletet... legalább tudod ki a barát és ki nem ...
most nagyszerű alkalmad nyílik az egod megismerésére ha figyelsz van egy részed aki nem bánja a dolgot .. de titkon lesi, a másik geszusait valami pozitiv jelre vár hogyan bocsásson meg és van egy másik részed aki újabb és újabb haragra gerjed...
aki titkon les az vagy te :) sem az aki pozitivra vár sem az aki haragra gerjed:)
 
Szia Oliyboty!
A téma nagyon érdekes és teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az
Egó nélkül nincs élet. Kedvenc íróm A.J. Christian nagyon érdekes és tanulságos gondolatokat ír e témában a „Mit keres ISTEN a nappalimban” című könyvében.
Én már néhány éve megvettem a könyvet,de nincs olyan hét, amikor ne lapozgatnám újra meg újra. A múlt héten töltöttem le az e-book olvasómra is. Javaslom, olvasd el, szerintem találsz okos gondolatokat
 
Ha kiiktattuk az egonkat mihez kezdjünk, vagy ha azon vagyunk, hogy elfogadjuk az egot, akkor mit kell tenni? Miként éljünk, miket tegyünk nap mint nap? Hogy helyes élni, az egot elfogadva?
 
Ha kiiktattuk az egonkat mihez kezdjünk, vagy ha azon vagyunk, hogy elfogadjuk az egot, akkor mit kell tenni? Miként éljünk, miket tegyünk nap mint nap? Hogy helyes élni, az egot elfogadva?

ferenc-z!

Fogadd el az EGO-d, mert részben, az életed fontos része. Élj pozitívan és ha felismered az EGO-d, akkor tudatosítsd magadban a tévedésed és gondolatban szólj magadra. Ezen kívül, próbálj meg számodra, kielégítő életet élni. Olyan életet, ami bölcsebbé is tesz.
 
Ha kiiktattuk az egonkat mihez kezdjünk, vagy ha azon vagyunk, hogy elfogadjuk az egot, akkor mit kell tenni? Miként éljünk, miket tegyünk nap mint nap? Hogy helyes élni, az egot elfogadva?

Amit én is napi szinten gyakorlok életem során, az a következő:

A gondolat, a szó és a tett harmóniája = becsület

Szerintem ez nagyon fontos dolog, hogy meglegyen bennünk, amikor ezen szavak harmóniában, összhangban vannak, továbbá fontos az alázat gyakorlása is (de nem az olyané, ami az egóból jön, mert akkor ez egos csapda már megint) az élet minden területén, fontos az, hogy próbáljunk meg szerényen élni, fontos, hogy életünket a szeretet és fényesség töltse be, s eme dolgokat gyakoroljuk a mindennapi életünk során.
 
Szia Oliyboty!
A téma nagyon érdekes és teljesen egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az
Egó nélkül nincs élet. Kedvenc íróm A.J. Christian nagyon érdekes és tanulságos gondolatokat ír e témában a „Mit keres ISTEN a nappalimban” című könyvében.
Én már néhány éve megvettem a könyvet,de nincs olyan hét, amikor ne lapozgatnám újra meg újra. A múlt héten töltöttem le az e-book olvasómra is. Javaslom, olvasd el, szerintem találsz okos gondolatokat


Szia,

Mikor feltetted a könyveket, gyorsan letöltöttem őket, el fogom olvasni feltétlenül. ;) Hogy ego nélkül nincs élet, ezzel nem feltétlen értek egyet. Szerintem nagyon nem mindegy, hogy az egyén milyen "egoval rendelkezik". Számomra azért nehéz itt a fizikai síkban most már az élet, mert nagyon sok dolog van az életemben már, amikkel nem azonosulok és nem is kívánok azonosulni. Még nem mondhatom el magamról, hogy elértem az ego nélküliség állapotát, de szerintem már közel járhatok hozzá. Bár van még mit dolgozzak ezen. Viszont azt tudom, hogy nem kívánok azonosulni a formák világával többé és életem nagy részét is úgy élem, hogy nem igen azonosulok ezekkel. Még vannak olyan területek, melyeknél fejlesztenem kell magam, érlelnem kell tovább a megerősödött egómat, hogy utána végleg fel tudjam adni, "el tudjam dobni".

Én úgy gondolom, hogy mindenki tud létezni úgy, hogy ha megtapasztalja, eléri az ego nélküliség állapotát és többet van ebben az állapotban élete soránt, mint az egó világában. Véleményem szerint az egó világában lehetetlen már az élet. Ha megnézzük napjainkba, hogy hová tart ez a világ, milyen dolgok vannak és történtek, milyenek az emberek, milyen szörnyűségekkel, gonoszságokkal teli lett a világunk, stb. Úgyhogy lehet, sokan mondják azt, hogy ego nélkül nincs élet, de egóval sincsen élet, sőt, még jobb élet sem.
 
Minél nagyobbak a félelmeid, annál nagyobb az EGO-d is. Ha csökkenteni tudod félelmeidet, akkor az EGO-d is csökken. És ha már egyáltalán nincsenek félelmeid a világgal szemben, akkor az EGO-d is megszűnik működni.
 
Minél nagyobbak a félelmeid, annál nagyobb az EGO-d is. Ha csökkenteni tudod félelmeidet, akkor az EGO-d is csökken. És ha már egyáltalán nincsenek félelmeid a világgal szemben, akkor az EGO-d is megszűnik működni.

Ez nagyon szépen hangzik, csak Valójában nem Igaz!;)


Sziasztok!

Nos, én csak a személyes véleményemet tudom leírni nektek, amiket saját magam tapasztaltam meg. Bennem nincsen félelem egyáltalán (jó, munkahelyi, fősulis stresszelés minimálisan, mint mindenkiben, de ilyen nagyobbak nincsenek) és mégis jelen van az egóm. Én azért nem értek egyet Progressorral a félelemmel kapcsolatos gondolatmenetén, mert az egó nem csak a félelemből, problémák generálásából táplálkozik. Attól még, hogy valaki megszünteti a problémákat, félelmeket, az nem jelenti azt, hogy egó sem lesz. Itt vannak például a vágyak, a célok, az érzelmek, a formákkal való azonosulások, a múlt és jövő (ami valójában nem létezik), az illúziókkal teli világ. Ezekre nem érvényes az, hogy ha nincs benned több félelem, akkor ezek is megszűnnek. Ettől még, ugyanúgy jelen van az egód, mert ezekkel azonosul. Ha ezeket sikerül felül múlni, akkor tapasztalod meg az ego nélküli állapotot, vagy tapasztalhatod meg, s ekkor indul el benned az igazi felismerés, és bomlik darabokra az illúziók világa. De ehhez idő kell, idő kell ahhoz, hogy a felismerések átmenjenek megértésbe, elfogadásba. Idő kell ahhoz, hogy felismerd, mikor van jelen az egód, melyik az igazi részed, mikor van jelen az önvaló. Ha ezek felismerése is megy, akkor már jó úton jársz. S idővel valódi lényedé lesz az "irányítás", nem pedig az egódé. Ekkor már az egód valóban az igazi funkcióját veszi át, azaz eszköz lesz, és te leszel az irányító, nem pedig fordítva. De vigyázni kell nagyon az egós csapdákra is, mert sokszor az egód játszik veled és torzítja a tényeket, a valóságot és tévesen ítélkezik. Véleményem szerint, akkor halad valaki jó úton már, ha eléri azt, hogy senkit nem minősít, senki felett nem ítélkezik, mert akkor már igen sok lépcsőfokon túl van már és kezdi megérteni, felismerni azt, hogy itt minden ember egyforma, és itt minden az egységből származik, s ha majd a felismerés eljut odáig, hogy minden emberben Istent és önmagunkat látjuk, akkor érkeztünk meg a végső "célig", amikor az egónk tudatára ébredtünk és sikerült kiszabadulni a rabságból, és ezáltal szabaddá váltunk.

Berni

UI.: Furrier! De jó téged olvasgatni, nagyon rég olvastam hozzászólásaidat. Remélem jól vagy, sokszor puszillak téged!kiss
 
UI.: Furrier! De jó téged olvasgatni, nagyon rég olvastam hozzászólásaidat. Remélem jól vagy, sokszor puszillak téged!kiss

Szia Berni!kiss
Én is sokszor puszillak, vagyis csak puszilnálak, ha itt lennél mellettem...:D;)
Jó volt olvasni az előző hozzászólásodat...
Látszik rajta, hogy sokat fejlődtél mióta nem jártam erre...
 
Kedves Furrier!

Emlékszel még gondolom, hogy anno egy Paksi Zoltán ego "kiütő" meditációt ajánlottál nekem. Bár egy ideje már nem hallgattam, aminek az volt az oka, hogy betettem folyamatos lejátszásba és nem tudtam kiütni az egómat, mert folyamatosan próbáltam megfigyelni, nyomon követni a hangokat:p Így inkább meditációt váltottam. Szóval lassan már egy éve nem hallgattam meg a Paksi Zoltánosat. Tudod rájöttem arra, hogy ez a meditáció csak abban az esetben működik nálam normálisan, ha az agyi működésem kezd teljesen lemerülni, amikor az energiákat elvonódnak az elmémtől és érzem, hogy mentálisan nagyon fáradt vagyok, még pusztán egy gondolat kimondása is igen nagy erőfeszítést igényel. Csak ebben az állapotban tudom "kiütni" az egómat. Szóval érdekes nagyon. Nem tudom mi ennek az oka. Viszont a többi meditáció, amiket csinálok, azok iszonyatosan jók és nagyon sokáig, akár 40-50 percen keresztül is van belső fényesség, csak ez a belső fényesség abban különbözik leginkább a régebbi belső fényességtől, hogy nem csak fej környékén önt el, hanem az egész testem körül van, mindenhol, és brutálisan jó érzés, meg minden, ami ezzel jár. Imádom egyszerűen.

Csak azért hoztam fel ezt a dolgot, mert előbb olvastam az egós topic hozzászólásait és elmosolyodtam a hozzászólásaidon, mert most már megértettem, hogy anno mik azok a dolgok, melyeket mondtál.

Sokszor puszillak téged és nagyon örülök, hogy látlak megint a CH-n.kiss
 
Sziasztok!

Nos, én csak a személyes véleményemet tudom leírni nektek, amiket saját magam tapasztaltam meg. Bennem nincsen félelem egyáltalán (jó, munkahelyi, fősulis stresszelés minimálisan, mint mindenkiben, de ilyen nagyobbak nincsenek) és mégis jelen van az egóm. Én azért nem értek egyet Progressorral a félelemmel kapcsolatos gondolatmenetén, mert az egó nem csak a félelemből, problémák generálásából táplálkozik. Attól még, hogy valaki megszünteti a problémákat, félelmeket, az nem jelenti azt, hogy egó sem lesz. Itt vannak például a vágyak, a célok, az érzelmek, a formákkal való azonosulások, a múlt és jövő (ami valójában nem létezik), az illúziókkal teli világ. Ezekre nem érvényes az, hogy ha nincs benned több félelem, akkor ezek is megszűnnek. Ettől még, ugyanúgy jelen van az egód, mert ezekkel azonosul. Ha ezeket sikerül felül múlni, akkor tapasztalod meg az ego nélküli állapotot, vagy tapasztalhatod meg, s ekkor indul el benned az igazi felismerés, és bomlik darabokra az illúziók világa. De ehhez idő kell, idő kell ahhoz, hogy a felismerések átmenjenek megértésbe, elfogadásba. Idő kell ahhoz, hogy felismerd, mikor van jelen az egód, melyik az igazi részed, mikor van jelen az önvaló. Ha ezek felismerése is megy, akkor már jó úton jársz. S idővel valódi lényedé lesz az "irányítás", nem pedig az egódé. Ekkor már az egód valóban az igazi funkcióját veszi át, azaz eszköz lesz, és te leszel az irányító, nem pedig fordítva. De vigyázni kell nagyon az egós csapdákra is, mert sokszor az egód játszik veled és torzítja a tényeket, a valóságot és tévesen ítélkezik. Véleményem szerint, akkor halad valaki jó úton már, ha eléri azt, hogy senkit nem minősít, senki felett nem ítélkezik, mert akkor már igen sok lépcsőfokon túl van már és kezdi megérteni, felismerni azt, hogy itt minden ember egyforma, és itt minden az egységből származik, s ha majd a felismerés eljut odáig, hogy minden emberben Istent és önmagunkat látjuk, akkor érkeztünk meg a végső "célig", amikor az egónk tudatára ébredtünk és sikerült kiszabadulni a rabságból, és ezáltal szabaddá váltunk.

Berni

UI.: Furrier! De jó téged olvasgatni, nagyon rég olvastam hozzászólásaidat. Remélem jól vagy, sokszor puszillak téged!kiss

oliyboty!

Te lényegében (ha nem sértelek meg) frappánsan kiegészítetted a mondandómat, egyébként én is így gondolom. Én azért beszéltem a félelemről, mert a félelem a forrása az EGO-nak. Mondj egy olyan félelmet, amiből nem az EGO-dal akarsz kiszabadulni? Illetve mondjál egy olyan EGO-t, ami nem félelemből épül fel. Remélem most már érted?!
Ha valóban eléred azt hogy uralkodni tudsz lényed felett, akkor uralni fogod tudni, saját Jelenedet is és akkor az EGO-d olyan mértékben nem fog működni (de nem tűnik el), hogy akkor már a világot elfogadod olyannak amilyen (lényegében felismerés, más szóval megvilágosodottság és ez a legpozitívabb szint). De persze ezután is fogsz tudni változtatni a külső környezeteden (pozitív téren). Ezen a szinten, már teljesen eltűnik a félelem.
 
Ezer bocsánat, hogy beleszólok...
Én azért beszéltem a félelemről, mert a félelem a forrása az EGO-nak.
Az Egó forrása az elkülönültség illúziója...
Mondj egy olyan félelmet, amiből nem az EGO-dal akarsz kiszabadulni?
Még szép, hogy azzal akarsz, hiszen az Egód van benne...
Illetve mondjál egy olyan EGO-t, ami nem félelemből épül fel.
A sajátom?... :D
Remélem most már érted?!
Hát...,nem igazán...
Ha valóban eléred azt hogy uralkodni tudsz lényed felett,
Uralkodni csak az Egóddal tudsz, mert a Valódi Én-ed, az Önvalód, a benned lévő Krisztus (nevezd ahogy akarod) inkább Szolgál, mint Uralkodik...
akkor uralni fogod tudni, saját Jelenedet is és akkor az EGO-d olyan mértékben nem fog működni(de nem tűnik el),
Na itt aztán elveszítettem a fonalat...:D:D:D
A nem működő Egóddal fogsz uralkodni a lényed felett...?!?
Mi van?!?
hogy akkor már a világot elfogadod olyannak amilyen (lényegében felismerés, más szóval megvilágosodottság és ez a legpozitívabb szint).
"legpozitívabb szint" - ezen is jót mosolyogtam:D:D:D
De persze ezután is fogsz tudni változtatni a külső környezeteden (pozitív téren).
Meg persze negatív téren is, mert ez a világ a legjobb tudásom szerint még mindig kétpólusú...
Ezen a szinten, már teljesen eltűnik a félelem.
Ami persze nem feltétlenül igaz...

UI:
Progressor!
Utólag is bocsánatot kérek Tőled...
Ne vedd személyeskedésnek az előbbi kis "csínytevésemet"...
De mivel Bernit úgymond "spirituális kishúgom"-nak tekintem, bele szoktam "pofázni" az Őt is érintő hozzászólásokba... :wink:
 
Igen, Furrier véleményét, tanácsát mindig ki szoktam kérni, amikor csak lehetőségem van rá, s mikor nem írok neki, de arra jár és olvassa a hozzászólásomat, mindig nagy örömmel tölt el, hogy vezet engem (úgy értem, próbál segíteni abban, hogy megleljem a számomra helyes utat). Úgyhogy én végtelenül hálás vagyok neki, hogy törődik a spirituális fejlődésemmel és mindig segítőkész, ha hozzá fordulok. Én úgy gondolom, hogy Furrier egy olyan személy itt a CH-n, aki eléggé sok mindent tud az egó működéséről, szerintem ő mindnyájunknál többet tud róla. S ezt onnan gondolom és onnan merem kijelenteni, hogy anno amikor 2 éve beindult ez a topic és még más topicok is, melyeket nyitottam, igen bölcs tanácsokat írt nekem és még sokunknak, melyeket régebben nem igen tudtam értelmezni, sőt nem is értettem, de mára most már kezdem megérteni őket. Ez nem fényezés részemről, én így látom a dolgokat.:p S külön köszönet, hogy kishúgodként tekintesz, örülök neki nagyon;)kiss

De ahogy Furrier is írta, hogy az ő egója nem félelemre épül, így jelentkeznék én is, hogy az enyém sem. Az enyém kíváncsiságra és az ebből fakadó türelmetlenségre:rolleyes::p
 
Oldal tetejére